A Pálóczi
Horváth család nyomtatásban kiadott naplóját a miskolci II. Rákóczi Ferenc könyvtárban találtam meg. Mivel sok értékes
adatot tartalmaz, elhatároztam, hogy a kor szellemének megfelelően, de
szöveghűen (betűhűen) számítógépre viszem. Így azok számára is
elérhetővé válik, akik esetleg másképpen nem férnének hozzá.
Miskolc,
2001.03.08. Mészáros
Tamás
A Pálóczi Horváth család naplója
1622-1790
Előszó
A Magyar Történelmi Társulat vidéki kutatásaiban a
Zemplén-Ungh vármegyei 1871-ki kirándulás eredményére nézve a kiválóbbak közé
tartozik; a többek között azon alkalommal fedeztük fel Pinkóczon, Ungh
vármegyében, Horváth Ödön ur birtokában a pálóczi Horváth családnak majdnem két
századon keresztűl vezetett naplóját; mely utóbb a család egyik ifju tagja
: Horváth Gyula úr közbenjárása következtében lemásolás végett a Tört.
Társulatnak átengedett.
Midőn a kirándulásról jelentésünket a Történelmi
Társulatnak beterjesztettük, az a Századok 1871-ik évi folyamában
közzététetett. Már ezen jelentésünkben megemlékeztünk néhány szóval a pálóczi
Horváth család naplójáról; nehogy tehát ismétlésbe essem, ezen jelentésemre is
hivatkozva magáról a naplóról s annak íróiról előadom még a
következőket:
A Bécsben Singrenus által 1561-ben nyomtatott Verbőczy
Tripartitumához köttettek hozzá a naplót tartalmazó ivek, melyek első
lapjaira egyes jegyzetek irattak, melyeket alább közölni fogok; ezeket követi
több bírói határozat » stylus curialis « -féle tanulmány, többnyire Zemplén
vármegyei peres dolgokról.
A könyv bőrbe köttetett s allegoriai képekkel ékes,
melyekben a » Fides et Spes « szavak váltakozva fordulnak elő, a kötés már
szakadozott, a táblán E. G. betűk s a kötés évszáma: 1580. olvashatók.
A családról a napló és az egyes jegyzetek a következő
adatokat nyujtják: a család eredetét maga pálóczi I. Horváth György a napló
írás megkezdése előtt igy írja le:
» Tekintetes nemzetes és nagyságos Dobó-Ruszkai Dobó Ferencz
halt meg 1602. esztendőben Eperjes városában 6. die mensis Aprilis, az
mint nemesi levelekbűl láttam és Patakon az zászlóján is megvagyon írva;
Léváról hogy alá jütt az gyenerálisságot letette 1586. esztendőben.
Az szegény atyám uramot is nemzetes Szauztiz Horváth Miklóst
az szegény asszonyom anyámmal együtt ugyan akkor hozta ide Pálóczra és ezt az
udvarházat akkor adta jure perennali megírt Dobó Ferencz az szegény atyámnak,
melyre consensus regiust is hozatott, legitimo modo statuáltatta is benne sine
ulla contradictione.
»
G. Horváth de Pálócz. s.k. «
Ezután következik egy új lapon a napló alakban írt » Memoriale «.
A család törzsének: Horváth Miklósnak fia után a György név a
családban folyton föntmaradt, ugy, hogy a családnak egymásután következő
és a naplót vezető hat tagja, az egy Ádámot kivéve, mind György kereszt
névvel bírt; a család elterjedt voltát mutatja a napló adataiból összeállított
s alább közölt családfa.
A könyv elején egy üres lapra vezetett egyik mult századból
való jegyzet szerint a család első törzse » Nicolaus Horváth de Stancsics
«-nak íratik; ezen Miklós fia I. György azonban, mint föntebb láttuk, »
Szauztiz «-nak írja családi nevét. A Stancsics Horváthok közül Márk, Zrinyi
Miklós előtt Szigetvár parancsnoka volt, utódjai Szepes vármegyében
nevezetes birtokok uraivá lőnek.
Az alább közölt naplót vagy Memorialét megkezdte Horváth
Miklós fia I. György 1622. september havában s folytatta egész az 1654-ik évig.
Utánna a napló írásához kezdett II. György s folytatta azt az 1680-ik évig;
ennek elhaltával a naplót III. György 1681-től 1718. évig vezette; ennek még
életében fia Ádám a naplóban már 1715-től fogva némely jegyzeteket írt s
magát a naplót folytatta egész 1730-ik évig. Majd 1731-ik évben Ádám fia: VI.
György vette kezébe a tollat s családja történetét megírta egész az 1770. évig;
végre 1771. évben VII. György kezdte meg a napló írását, s az eseményeket 1790.
évig tüzetesebben leírta; ettől fogva a XVIII-ik század végéig VII. György
egyes jegyzeteket írt a naplóba » pro nota « mint ő mondja, a végett, hogy
azokból majd utóbb a naplót körülményesebben megírhassa, ami azonban elmaradt;
adatok hiányában tahát a föntebbi családfát a jelenkorig nem vezethettem le és
ez szorosan véve ide nem is tartozván, a jelenleg Ungh megyében még több
sarjban virágzó család tagjaitól várjuk a családfa kiegészítését.
Magáról a napló beltartalmáról megjegyezhetjük, hogy az,
kivált az elején, inkább magán-viszonyokat tárgyaz ugyan, de a mívelődés
történetére és a helyi eseményekre még is elég becses adatot tartalmaz; utóbb
azonban, midőn a XVII-ik század második felében bonyolultabb viszonyok
álltak be, a napló a Nádasdy-Vesselényi összeesküvésre, a bujdosókra és II.
Rákóczy Ferencz korszakára, a XVIII-ik században pedig a Lengyelországgal
folytatott borkereskedésre és a II-ik József császár alatti viszonyokra becses
történelmi adatokat szolgáltat.
Maga az írásmód elég tiszta és érthető, nem tartalmaz
ugyan oly erőteljes és szép mondatokat, mint Martonfalvay emlékírata, s
kivált a XVII-ik század végén lábra kapott szokáshoz képest a napló-írók több
latin szavakat kevertek a magyar nyelv közé, igy volt akkor általában a szokás,
s ennek a pálóczi Horváthok is hódoltak, de azért az ő munkájukat is igazi
magyar szellem lengi át és mig Martonfalvay föntebb közölt emlékirata
megírásánál magának azt tüzte ki czélul, hogy a hű szolgához illő odaadással
tisztelt uranák Török Bálintnak és utódainak emlékezetébe idézze az elmult
eseményeket azért, hogy ezek értesüljenek a felől, hogy mily tényező
volt ő az enyingi Török család környezetében, mennyire osztozott e család
jó és balsorsában, addig a pálóczi Horváthok firul fira, ágról ágra leírják
családjuk beltörténetét; a XVII. és XVIII-ik századból egy magyar nemes család
belélete tárul föl a naplóból előttünk, mindegyik tagjában az egyszerü
életmódu és azért vagyonában gyarapodó gondos házi gazdát, hazáját szerető
honpolgárt, a becsület utján érdemeket szerzett megyei tisztviselőt
ismerjük föl; nem csüggedtek ők el, pedig ha a sors a megpróbáltatás
napjait valaha ránk mérte a XVII. században bizonyára úgy volt.
Leljék tehát némi jutalmukat a késő kor elismerésében és
hálájában, tetteik méltán ösztönül szolgálhatnak a késő utókornak a
hazaszeretetre. Lássuk tehát: egy magyar nemes család a XVII. és XVIII-ik
században minő életet folytatott?
Szopori
Nagy Imre
akad.lev.tag.
M E M O R I
A L E.
Anno domini 1622. die 9. mensis septembris holt meg pestisben
nemzetes Túri Éva. Jegyben volt nálam Sáros városában.
Georgius
Horvát de Pálócz s. k.
Anno domini 1623. die 1. mensis oct. jegyeztem el az mostani
feleségemet nemzetes Gálffy Annát, Gálffy János kissebbik leányát, azon napon
esküdtem meg vele, háltam el vele die 15. eiusdem mensis.
Anno domini 1625. die 23. mensis aprilis lött az első
leányom Judit éjfélkortájban szereda napra virradóan.
A.d. 1626. die 14. mensis dec. lött ez világra az első
fiam Miklós délután egy órakor hetfü napon.
Anno domini 1627. die 26. mensis julii éczaka egy órakor holt
meg az szegény Gálffy János uram, temettük el az nagytárkányi templomban 1. die
augusti eodem anno.
A.d. 1627. die 21 mensis maji kezdettem ez pálóczi templomot
újobban fundamentomából rakatni.
A.d. 1627 die 14. mensis sept. indúlt meg az öcsém Horváth
János uram Kassárúl az imperiumba Belgiomba, Olaszországba peregrinálni több
társaival együtt.
A.d. 1628 die 26. mensis aprilis éczaka 9. órakor holt meg az
jó emlékezetű Mokcsai László, ez Ung vármegyének viceispánja, temettük el
az kis-kaposi templomban die 11. mensis maji.
A.d. 1628. die 27. mensis decemb. lött ez világra Éva leányom
szintén Szent János napjának éczakáján.
A.d. 1629. die 15. mensis augusti holt meg az sógor uram
Kaszás Bálint uram Judit nevű leánya, 18. die temettük el eiusdem.
A.d. 1629. die 7. mensis octob. jütt haza Pálóczra Horváth
János öcsém uram Olaszországbúl, Balk Lőrinczel együtt.
A.d. 1629. die 15. mensis novembris holt meg az felséges
fejedelem Bethlen Gábor Fejérvárt Erdélyben, temették el fejérvári templomban
die 25. mensis januarii 1630. esztendőben.
A.d. 1630. die 1. mensis junii lett véreső Szerednye
városában Sok emberek látták.
A.d. 1630. 26. mensis augusti hajnalban kedd napra virradóan
lött Horváth Pál fiam.
A.d. 1631. die 24. mensis aprilis költözött Teorey Mihály
uram Domahidáról ide Pálóczra lakni.
Anno domini 1630. die 1. mensis 8bris indult meg Patakrúl
Rákóczi György az erdélyi fejedelemségre, kedd napon 11. óra után.
A.d. 1631. die 13. mensis martii kezdettem ez pálóczi hátulsó
szobát ódal komorát Matiuczi István mesterrel csináltatni.
A.d. 1631. die 13. mensis julii kezdetté el Barkóczi László
uram az pálóczi kőházait építtetni.
A.d. 1631. die 12. mensis decembris gróf Homonnay János uram
volt ebéden elsőben az alsó bótban.
A.d. 1632. die 22. mensis januarii csütörtök napon
választottuk nemzetes Chichery Péter uramot az ez Ung vármegyei viceispánságra.
A.d. 1632. die 12. mensis febr. érkezett ide Pálóczra
Barkóczi László uram az felső országi hadbúl.
A.d. 1632. 13. mensis febr. éczaka holt meg nemzetes Geioczi
László uram Ungh és Zemplieny vármegyéknek notáriussa.
A.d. 1631. szintén Szent-Mihály nap táján kezdettek
elsőben az pórok feltámadni, Bornemisza János uram generalisságában.
A.d. 1632. die 4. mensis martii Forgácsi Miklós cassai
főgyeneralis vágatta négygyé Császár Péter neű pórok kapitányát;
ujobban az pórok meg feltámadtak Bátor táján az Nírben, Zólyomi Dávid és
ifjabbik Betlen István vágattak aztán le benne, ugy oszlottak el.
A.d. 1632. die 4. mensis aug. holt meg Pankotai János,
temettük el 8. die eiusdem. Ezen napon ölték meg Pinkóczi Mihály öcsém Gyurkó
neű szolgáját.
A.d. 1635. (így) die 23. mensis julii, ültettem egy kis
diófát az ablakom alatt.
A.d. 1632. ettünk elsőben vacsorát 13. mensis julii, az
Barkóczi László uram kő házának folyosóján.
A.d. 1632. die 9. mensis sept. éczaka lött ez világra Gyurkó
fiam, péntek napra virradóan.
A.d. 1632. Karácson táján holt meg ifjabbik gróf Bethlen
István.
A.d. 1633. die 2. mensis januarii vasárnap napon holt meg az
jó emlékezetü Csicseri Péter komám uram ez Ungh vármegyének viceispánja, ki
eszes okos istenfélő jó deák ifjú ember vala idejének 34. esztendejében,
temettük el az vajáni templomban 12. mensis januar.
A.d. 1633. die 3. mensis febr. választottuk Bácsmegyei
Ferencz uramot az viceispánságra.
Anno domini 1632. (így) die 20. mensis octobris kezdettem el
az udvaromon az kutat ásatni.
Anno domini 1633. die men. april. kezdettem az házamat újobban
palánkkal körül állatni.
Anno d. 1633. die 5. mensis junii esküdt meg Barkóczi László
uram az kállai főkapitánságra, Segnyey Sándor és Melit György uramék
voltak commissariusok.
A.d. 1634. die 15. mensis apr. szintén húsvét nap estére
virradóra verték fel Vajkóczon az Pinkóczi Mihály öcsém uram házát.
A.d. 1636. (így) die 5. men. julii kezdettem ásatni az
kertemben azt az gödröt , tónak ásatni.
A.d. 1633. die 3. men. octobr. holt az derékban az foknál az
szegény Boli István jobbágyom.
Anno 1633. kis-karácson tájban kezdettek az traktához
Eperjest az erdélyi fejedelem Rákóczy György és római császár urunk
commissariusi; végezték el az traktát septemberben azon esztendőben.
A.d. 1633. die 3. men. aprilis támadott puskás kézzel
előmben Homonnay János pálóczi falunak alsó végén Csató Albert, Beniczki
Péter, Török András, és több sok szolgáival együtt.
A.d. 1634. die 2da mensis maji szintén Sz. Zsigmond napján
választottuk nemzetes Pungrácz Nagymihályi László uramat Ung vármegyei
viceispánságra.
A.d. 1635. die 4. men. martii délután egy órakor lött ez
világra Annók leányom.
A.d. 1635. die 6. mensis aprilis szintén nagy-pénteken
délután hat óra tájon holt meg az én szerelmes asszonyom anyám nemzetes
Marczaly Sophia asszony; temettettem el 10. die aprilis itt az pálóczi
temlomban, ezen szegény anyámnak atyja Marczaly György az anyja Szazvay Anna
volt.
A.d. 1636. öregbik gróf Betlen István die 16. mensis januarii
indult ki Ecsedből Budára.
A.d. 1636. esztendőbeli télen semmi hideg derekas sem hó
sem volt, hanem februariusnak 17. napjának éczakáján kezdett hideg lenni, immár
sok helyeken tavaszit is kezdtek volt vetni.
A.d. 1636. publicálták volt Eperjesre az octávát, de elmult.
Ezen napon vétettem fejét Hosszu Jánosnak és Deli Mihóknak.
A.d. 1636. die 15. men. dec. reggel hat és hét óra között
lött Horváth János fiam.
A.d. 1634. 26. mensis octobris Eörben volt gyülésünk az
ő felsége regalissára; az mely napon az nemes Ungh vármegye engemet
választott Sopromban az gyülésre követnek.
A.d. 1635. die 15. mensis julii adtam Miklós fiamat az
iskolába Mokcsába.
A.d. 1635. die 27. mensis aprilis volt törvényszékünk
Nagy-Kapost, és ezen időbeli 83ik articulusnak vigora szerint
ezen törvényszékben gróf Homonnai János uram proscribáltatta ifjabbik Baranyai
Miklóst és Menyhártot; szomszéd vármegyéből is ezen törvényszékben
főemberek jelen voltak Sáros vármegyéből: Keczer András, Usz István,
Divini István, Rutkai Ferencz; Zemplyén vármegyéből: Butkay István, Rátkai
Ferencz, Duka István, Vásárhelyi László; Zathmárbúl: Ujlaki György.
A.d. 1636. die 17. men. april. kezdettem az kő kémént
rakatni zemplyéni Kőmives Jánossal.
A.d. 1636. die 21. mensis julii gróf Homonnay János uram
ő nagysága ment be és esküdt meg az felföldi gyeneralisságra; judex
curiaeságra is ezen napon esküdt meg.
A.d. 1636. Gróf Homonnay János uram parancsolatjábúl
personaliter insurgáltunk, és innét Pálóczról Kassa felé indultunk die 16.
mensis novembris.
A.d. 1636. die mensis dec. érkeztem haza az gönczi
expeditioból.
Eodem anno die 19. mensis novembris Bánóczon voltunk
szálláson vármegyéstűl, oda izent reám Homonnay János uram minden ok
nélkül Geiöczi Lászlótúl.
A.d. 1637. die 29. mensis octobris gróf Homonnay János uram
vetette fejét ifjabbik Bárány Miklósnak.
A.d. 1637. die 1. men. febr. vittem Miklós fiamat Palágyban
az scolában, öregbik Palági István uramnál volt szállása.
A.d. 1637. die 3. mensis aug. nemzetes Tibay László uramot
választottuk viceispánnak Eörben.
A.d. 1637. die 21. mensis aug. volt gyülésünk Kapost, holott
az mi kegyelmes urunk III. Ferdinánd római császár és magyarországi király
regalissára az pozsonyi országgyülésre választottuk követnek nemzetes Tibay
László uramot. Én is ezen gyülésben gróf Bethlen István uram követe voltam.
A.d. 1637. Ez pozsoni gyülésre indultam pálóczi házamtul die
2-da mensis novembris.
A.d. 1638. die mensis 3. apr. érkeztem házamhoz Pálóczra az
pozsonyi hosszu gyülésbül.
A.d. 1638. temettük el az szegény sógor uramot Kaszás
Bálintot Nagy-Tárkányban die 7. mens. aprilis.
A.d. 1638. az feleségem anyja kaponi kicsin portióját
osztotta meg közöttünk die 10. men. martii.
Anno 1638. die 7. mensis martii itt Pálóczon akasztattam fel
Kozmát, Komoróczit és helmeczi két legényt is.
A.d. 1638. die 10. mensis maji kezdettem az ódalházamot
csináltatni az pinczével együtt deregnyei ácsokkal, Pál volt az mestere.
A.d. 1638. die 16. mensis maji istennek kegyelmes
segítségébűl indúltam az erdélyi fejedelemhez Fejérvárra.
A.d. 1638. die 5. mensis junii attam az pataki iskolában az
fiamat Miklóst, Kapossi János az doctora, Kaszás Ferenczel és Pinkóczi Jánossal
együtt.
A.d. 1638. d. 6. mensis junii lett ez világra Katha leányom
délután egy óra tájban. Vasárnapon, 27. euisdem keresztelték. Öregbik Prini
György uramot is ezen napon temették el.
A.d. 1638. esztendőben igen nagy szárazság lött, az
egész tavaszon esső derekas nem volt az mi földünkön. Drágaság is
hertelen; pünkösd táján kezdett esni.
A.d. 1638. die 7. men. novembr. voltam Vajnatinán; Tibay
Lászlóné asszonyom komám asszony folyosó ellen tanított ilyen orvosságra: hogy
az oltatlan meszet, egy darabot egy dézsában tegyen ember és vizet töltsön
reája, az aztán megalszik és szépen az fenekére száll az mész, az vizet szépen
le kell szürni, abba kell az fejét mosni embernek. Ismég árva ciclian vizben
kell megmosdani liszttel kell behinteni embernek az fejét az hol azféle folyosó
vagyon.
Anno domini 1639. d. 17. m. januarii kezdettem az pinczének
való követ hordatni, az nagy-mihályi bányából hordatni.
A.d. 1639. die 11. mensis februarii volt törvényszékünk Ungh
vármegyének Nagy-Kapost, ezen törvényszékben Tegenyey Pinkóczi Mihály uram
leváltatott egy causát Butkay Viczmándi Pál ellen, az 1563. esztendőbeli
42. articuluson mely edáltatott az káromlók, szitkozódók, más embergyalázók
ellen. Viczmándi Pált seprőzésre itélte az nemes vármegye az citált
articulusnak tenora szerint, hitire vevé Viczmándi Pál, Pinkóczi Mihálynak,
Pinkóczi Mihály is assomálá, kiváná azt, hogy az bíró vegye fel az hitet,
ő mindjárt kész deponálni, azonban az ispánt nemzetes Tibay Lászlót
készeritette, hogy Viczmándi Pált megfogja; ezt Viczmándi Pál nem vevé tréfára,
hanem hogy kimenének deliberátiot venni, Viczmándi uram elszaladott, elfutott;
Azari Pál leválta Viczmándi Pál ellen. Igen haragvék Bornemisza Pál, ezt igen
neveti Ongvári Pál, tréfálja Ráti Pál keservesen szánj Bernát Pál etc.
A.dni 1639. die 27 mens. febr. istennek kegyelmes
gondviselésébül és rendeléséből igértem Judit leányomat Lipcsey Mihálynak,
gyürüt ezen napon váltottak.
A.d. 1639. d. 3. men. april. Laskay János uram fogott kezet
Bot Erzsébettel Vajkóczon, ezen napon lőtték meg az szegény Balog Istvánt.
A.d. 1639. die 1 men. april. kezdettem sindelyeztetni az
templomot, itt ezt az pálóczi templomot, Georgius Horvát de Pálócz, deregniey
ácsokkal, János mesterrel.
A.d. 1639. die 19. mensis apr. Zemplyén vármegye választotta
viceispánságra Barkóczi Ferencz uramot.
A.d. 1639. d. 27. men. apr. kezdettem az kő pinczémet
épiteni.
A.d. 1639. d. 27. men. junii istennek szent segétségéből
az én szerelmes leányomat nemzetes Horvát Juditot adtam haza Lipcsey Mihály fiam
uramnak.
Anno 1639. die 29. mensis junii az én szerelmes sógorom
asszony, nemzetes Gálfy Örsik holt meg menyütő kő miatt nagy-tárkányi
házánál temettük el eodem anno 3. mensis julii.
Eodem anno 28. mensis junii hánta el az pataki várbeli
házakot az puskapor, öt pattantyusokkal együtt.
A.d. 1639. esztendőbeli az egész takarodás mind
essős volt, ugy annyira, hogy semmiképpen be nem hordhattunk, mind elkölt
az gabona.
A.d. 1639. die 3. mensis decembris akasztattam fel Nagy
Ferenczet és mást is, egy oroszt.
A.d. 1640. die 13. mensis aprilis adta isten ez világra Mária
leányomat, péntek napon délután négy óra tájban.
A.d. 1640. die 9. men. julii Istennek kegyelmes
segitségéből kezdettem el az aratást, ebben az megirt esztendőben.
A.d. 1640. die 29. mensis junii Palkó és Gyurkó fiamot vittem
az pathaki scolában, gazdájokat szerzettem nekik Nagy Pétert, az ispitályban
doktorokat szerzettem Kováznay Petör uramot, főmester volt Tolnay János
uram, másik mester Bényey uram.
A.d. 1640. die 4. mensis. octobris holt meg nemzetes Komjáti
Judit asszony nemzetes Possai László uram felesége három és négy óra között
csötörtök napon.
A.d. 1640. die 24. mensis novemb. volt itt Pálócz táján nagy
égrengés, iszonyu kő eső.
A.d. 1640. die 25. men. nov. az sógor Szuti István fogott
kezet Kaszás Máriával.
A.d. 1641. Szent-Gergely pápa napja táján foglaltatta
Barkóczi László palánkul az szőlős kertet és majorokhoz nagy darab
szabad földet és utat.
A.d. 1641. die 25. mens. martii holt meg az szegény asszonyom
néném, nemzetes Pálóczi Horvát Kata asszony néhai nemzetes Pinkóczi Ferenczné,
szintén tizenkét óra és egy óra között, virág vasárnap után való hetfűn.
A.dni 1641. die 12. men. martii kezdettetém csináltatni az
darmai házamat deregnyei Isza Pál nevü ács és Mihály mesterekkel, eodem anno
felállattatám die 4. mensis maii, az palánkot is körüle ez napon kezdettem
állattatni.
A.d. 1641. die 21. mensis aprilis itt Pálóczon akasztattam
fel egyszersmind három oroszt, két minai legényt, egy nyárádit.
Anno dni 1641. az egész takarodás iszonyu essős volt.
Egész Medárdus napjátul fogván mindennap esső esett egész juliusban.
Anno dni 1641. die 13. men. octobr. küldöttem meg Patakra az
cetusnak az tiz köböl lisztet.
Anno dni 1641. az pataki cetus küldött deákokat ez karáczon
napjára, Töczeki Mihály és Töczeki János uramékat, Kováznai Péter uram is az
fiai praeceptorok együtt volt ő kegyelmekkel.
Anno dni 1642. die 4. men. januar. temettük el Orosz Györgyné
komám asszonyt az csicseri templomban.
A.d 1642. die 24. mensis januarii volt gyülésünk Kapost, az
mely gyülésben (vigore articuli anni 1625. art. 6.) Prisca Miklósnét tanquam
mariticidát, post inquisitionem (ugy mint Gabóczi Annát) nemzetes Tibay László
uram viceispán uram tanquam magistratus megfogatta, és aztán fogságban lévén,
ugy citáltatta Daczó Bálint szolgabiróval, ex deliberatione inclyti comitatus.
Anno dni 1642. die 26. mensis januar. Palágyiba kereszteltük
meg az Nátafalusi Márton uram fiát Lászlót, Bodó Lajos uram feleségestül s én
Ungvári Pál uram voltak idegen atyafiak jelen az nagyanyja Palági Ferenczné
komám asszony házánál, Sövényházi Móricz Margit asszonynál.
Anno domini 1642. diebus 28. 29. martii volt törvényszékünk
Kapost, ezen napon sententiáztuk meg Priska Miklósnét az ura megöléséért és
paráznaságért, másodnap ugymint die 29. mensis martii vették fejét az kaposi
piaczon. Tibai László uram volt ispán, Gobóczi Anna volt az neve az asszonynak.
Anno dni 1642. die 7. men. april. atta isten ez világra az
kisebbik fiamat Horváth Lászlót éjszaka hetfe napnak éjszakáján.
Anno dni 1642. esztendőbeli husvét innepinek
szentelésére és celebrálására küldött hozzám ide Pálóczra az pataki cetus
deákokat, egyiket Georgius Szendereyt, másikat Nicolaus Tarczalit, harmadikat
Stephanus Rozgomit.
A.d. 1642. die 19. mensis aprilis ez Ung vármegyének III.
Ferdinánd császár és király ő felsége regálissára volt gyülésünk Eörbe, az
holott engemet az nemes vármegye választott követnek Pozsonyba.
A.d. 1642. die 1. mensis maji kereszteltettem meg pálóczi
házamnál László fiamat, komák voltak: Csarnay János, Farkas Ambrus, Bot György,
Possay László, Azari Pál uramék; koma asszonyok: Bót Györgyné Semsey Dorkó
asszony, Farkas Ambrusné Fáy Örzsébet aszonyék.
Anno dni 1642. Szent-György nap táján vetteté az köz szabad
földre az palánkot az kert ódalát Barkóczy László.
A.d. 1642. pünkösd innepi szentelésen voltak nálam pataki
deákok Joannes Gönczi, Georgius Kaposi, Tomas Tolnay.
Anno dni 1642. die 4. men. augusti holt meg az feleségem
anyja Gálffi Jánosné nemzetes Ravaz Anna, temettük el 6. die eiusdem mensis, 7
die eiusdem mensis hatalmaskottatott Paczó Judit Sennyey Sándor relictája
ellenem.
Anno dni 1642. die 18. men. 7bris Judit leányom Lipcsey
Mihályné betegedett le az első fiával, lett ez világra ezen hónak huszadik
napjának ejszakáján ezek után egy óra tájban Sigmond.
Anno dni 1642. die 4. men. 8bris holt meg az szegény onokám
Lipcsey Sigmond.
Anno dni 1642. die 10. men. 8bris holt meg János deák komám
Matyuczon.
Eodem anno die 11. mensis octobris ő maga is az szegény
János deákné komám asszony halt meg Bajánházi Anna asszony.
A.d. 1642. die 2 mensis 9bris isten kegyelmes segitségébül
indultam meg az pozsonyi országgyülésre szintén vasárnap napon.
Eodem anno ezen pozsonyi gyülés re infecta elmulván jüttem
házamhoz ide Pálóczra die 12. mensis decembris anni 1642.
Anno dni 1642. ezen palóczi házam mellett felszélről
néhai nemzetes öregbik petőfalvi Pető Istvánné asszonyom adott volt
énnekem perennali jure egy fél jobbágy helynek felét, melyre én regius
consensust impetráltam tekintetes nemzetes és nagyságos Galanthay Ezterhasi
Miklós palatinus uramtul ő nagyságátul cum jure regio az melyben
statualtattam magamat s mindkét ágon való maradékaimat az felül megirt
esztendőben die 22. mensis xbris; regius volt nemzetes Pinkóczi Mihály
uram, conventualis volt pater Joannes Benkes, viczinusok nemes személyek,
Mokcsay Ferencz, Nyomárkay István, Vid Bálint, Vid Ferencz, Pinkóczi János,
Mátthé István, Lévay Pál etc.
Anno dni 1642. esztendőbeli karácson nap idnep
szentelésre az pataki cetus küldött deákokat ide Pálóczra hozzám predikálni,
Cassay Tamás, Bányay Mihály, Cerneczy Márton uramékot.
A.d. 1643. tekintetes nemzetes és nagyságos ifjabbik Rákóczy
György Erdély országának választott fejedelme hált el az Báthori asszony
feleségével die 3. mensis februarii, az hová ez mi vármegyénk követet küldött
nemzetes öregbik Palági István uramat. G. Horvát de Pálócz. Ezen napon az
kaposi piaczon vetettem fejeit három latornak.
Anno dni 1643. esztendőbeli húsvét napi idnepek
szentelésére az pataki cetus küldött hozzám diákokat, Stephanus Peoczi, Joannes
Lengyelfalui, Petrus Azary uramékot.
Anno dni 1643. die 27. men. martii kezdettem el csináltatni
Darmán az deszkakaróval és szövényekkel való külső keritést az udvarház
körül és az kertek körül.
A.d. 1643. esztendőben Szent-György napja esett 23. die
mensis aprilis, ezen Szent-György napjának éjszakáján igen nagy hó esett és rut
szeles idő volt itt mi tájunkon.
Anno dni 1643. esztendőbeli pünkösd napi szentelésre
voltak Patakrúl deákok nálam, Eörményi Mátyás, Bezprimi István és Vály István uramék.
Anno dni 1643. die 14. men. 7bris itt Pálóczon vetettem fejét
Rétfalusi Jánosnak és Lakarti Balog Istóknak.
Anno dni 1643. die 28. men. octob. kezdett iszonyu szél és
dér lenni és hó is igen nagy esett.
Anno dni 1643. die 30. men. 8bris péntek napnak éjszakáján
lett ez világra Borbálya leányom.
A.d. 1643. die prima mensis novembris szánkáztam elsőben
ebben az esztendőben.
Anno dni 1643. die 6. mensis novembr. délután három óra
tájban holt meg az én szerelmes öregbik leányom Judit.
Eodem die gróf Homonnay János, gróf Forgáczi Ádám és Sigmond
uramék eö nagyságok voltak itt Pálóczon.
Eodem anno die 11. mensis 9bris temettem el az szegény Judit
leányomat itt az pálóczi templomban szintén Szent-Márton napján.
Anno dni 1643. die 24. mensis xbris. rút essős havas
idő volt, végre nagy kő is esett, ezen esztendőben bisextilis
esztendő következett. Péntek napon volt karácson napja.
Anno dni 1643. esztendőbeli karácson napi szentelésre az
pathaki cetus küldött deákokat ide Pálóczra hozzám, Riolinus János, Medion
Montanus, János Dániel, Nagy Pál uramékot.
A.d. 1644. ujabban Tibay László komám uramat választottuk
Eörbe viceispánságnak tisztire. Eörben volt gyülésünk. Ezen gyülésre
főispán urunk ő nagysága gróf Homonnay János közinkbe nem jühetett,
mivel szintén ezen napon jütt az erdélyi fejedelem ő nagysága Patakra,
ehez képest Lengyelországbul Lezkó nevü várból irja főispán urunk az
vármegyének az credentiát Sarviczay István és Bors János uramákra, hogy ő
kegyelmeket plena authoritással expediálta ő nagysága főispán uram
közinkben, de propter metum judeorum ez követek sem mertek bejüni közinkben,
hanem ezen megirt két követek is viszont az nekiek adott authoritást Mokcsay
Ferencz uramra ruházván, ő kegyelme candidált volt az electio pernél medio
tertias personas; Bornemisza Pált ez napon le tevénk az szolgabiróságbul,
helyette Minay Gábor uramat választottuk, ez dolgok mind löttek az feljebb
megirt esztendőben die 19. februarii.
A.d. 1644. die 27. mensis februarii az erdélyi fejedelem
Rákóczy György uram ő nagysága levelére volt gyülésünk Eörben, az mely
levélben ő nagysága personalis insurrectiót parancsol; választott az nemes
vármegye követeket ő nagyságához: nemzetes Tibay László viceispán uramat,
engemet, Chicheri Mihály, Palágyi István, Geröczi Miklós uramékat; 29. hujus
megindultunk, tertia mensis martii lettünk szemben ő nagyságával, 4. lett
aztán válaszunk.
A.d. 1644. die 17. mensis martii hánta fel az puskapor
szerenyei várnak egyik részét, egy nehány embert is ölt meg.
Anno dni 1644. esztendőbeli husvétnapi szentelésre az
pataki cetus küldött hozzám deákokat, Báry Benedek, Pelsöczi Balás és Diószegi
János uramákat.
Anno dni 1644. die 30. men. martii az szegény Ubresy Gáborral
esett el az ló Cassa táján, mely esés miatt szörnyű halállal meg is holt.
Eodem anno et mense aprilis ugy mint második napjára
virradóra holt meg az szegény Teörey Mihály komám uram Mogyoróson.
Anno dni 1644. pünkösd napi ünnepek szentelésén voltak nálam
pataki deákok: Tolnay János, Balkani János, Várallay Lőrincz uramék.
Anno dni 1644. die mensis maji az szegény Losonczy János
komám uram holt meg Palágiban. Temették el az nagyszeretvai templomban die 17.
mensis maji eiusdem.
A.d. 1644. die 2. junii akasztattam fel az kaposi akasztófára
egy besi embert az fiával együtt.
A.d. 1644. die 34. mensis maji gróf Homonnay János uram
fogatott meg ártatlanul itt az pálóczi házamnál, Jeszenő várába vitetett,
ez pálóczi házamat szolgái felprédálták, mindenemben zsákmányt is tettenek,
szolgáinak nevek kiket nevezhettem ezek voltak:
Viczmándi
György Bánóczi
Sándor
Horváth
János Szegedi
István
Horvát
Péter Szenői
neü
Kopcsányi
neü Almási
az Almási
Gergellaki
neü Mihály
fia
Hoffer
György Hollósi
neü
Kállai
az Ungvári … az
Egri István öccse
Vilmany többen
is sokan.
Az ungvári szabadosok:
Kulcsár
István Vályi
János
Vizi
László Gombos
Csiszár
Anno dni 1644. die 2. mensis decbris vetettem fejét 5.
kettőt felakasztattam Unghvárt, oroszoknak tolvajoknak hárma, Orosz Tamás
jobbágyi mind eggyek voltanak, kettei antalócziak voltanak, mind az ötöt ez
napon exsequáltattam.
-- Az minemű
marháimat elvitték, azoknak száma:
Készpénz …………… 8.79.
Jó három paripámat, jó hat ökrömet, mentémet magamét, három
bélles mentét, egy veres scarlat ezüst száras gombok, róka mállal bélles, másik
zöld, uj angliai rókamállal bélles, 18. ezüst tiszta száras gomb rajta;
harmadik bélles rókaháttal, szederjes fajlonyis; 4-ik uj fajlonyis Miklós
fiamé; az két kissebbik fiaim mentéit is, béllettek voltak, az szolgám mentéjét
is Szabó Jánosét, egy két fajlonyis dolmányomat, két nyuszttal béllelt veres
scarlat süvegemet, egyik ujodanatt uj.
Két szép s jó katonanyerget, az egyik granattal boritott
varott szép uj szerszámostul, három tatár-nyerget, egy paraszt hegyes tört és
egy paraszt pallost, egy lóra való rezes szerszámot, négy lóra való szép
varrott hámokat, feketét, egy öreg ezüst pohárt.
Két ezüstös kardot, két paplont, jó puskákat kilenczet,
ötének uj tokjai voltak. Egy szép ezüstösmevő (mívű) korbácsot, 8
tallér volt rajta. Egy ezüstös lódingot. Egy szép kalapos söeget, egy köpönyeget,
abban volt két szép szőnyeget, egy merő pánczélt, négy sisakot, egy
nehány jó könyvemet, sok hasznos leveleimet, két pár uj karmazsin csizmát, hét
pár uj karmazsin kapczával együtt, kilencz bojtos pokróczot, egy réz mozsárt,
tizenegy ón tálat; sok szép pacziolatat gyolcs ruhákat, két pinczetokot az
földhöz vertek, elrontottak, jó négy ládát felhasogattanak, lánczos fékeimet,
kantáraimat.
Anno dni 1644. die 1 men. 7bris holt meg az édes fiam Horvát
László csütörtök napra virradóra jó hajnalban, szépen csendessen. Eodem anno 3.
die 7bris temettetém el az pálóczi templomban.
Anno dni 1644. die 4. mensis 8bris. igen nagy hó és hideg
lőn, ezen hóban is öt földet vettetém búzával és rossal, szinte ezen napon
volt ószerint Szent-Mihály napja.
A.d. 1644. die 16. mensis sept. innét pálóczi házamtul
indultam Husztra. Ekkor vittem Miklós fiamot gróf Betlen István uramhoz. Az
fiaimot is: Palkót, Gyurkót, Jankót az scholában onnét Husztrul Ecsedben
küldtem. Éva leányomat is az bátyjához Horváth János uramhoz, Pinkóczi Mihály
öcsém uram vitte el őket.
Anno dni 1644. die 21. mensis 8bris indultam Ecsedbe az fiaim
és leányom látására, akkor is Palkó igen beteg volt, jüttem haza 27. eiusdem,
nagy essők voltak.
Anno dni 1644 die 29. men. 8bris hajtattam harmincz három
juhot Vajkóczra Pimkóczi Mihály uram juhaihoz, ő kegyelme az magájéval
együtt átal hajtattja az Horvát János uram juhai közé telelni.
Anno dni 1644. die 15. men. xbris nemzetes Sztáray Lászlót
Zemplén vármegyének viceispánját, Bodó Lajost Ungh vármegyének notariussát ezen
napon temették el.
A.d. 1644. die 21. decembris akasztattam fel három oroszt,
ugyan ezen napon vetettem fejét Szilva Jancsinak is.
Anno dni 1645. die 15. mensis januarii temettük el az szegény
Nyomárkay István komám uramot az kérészi templomban.
Anno dni 1645. martiusnak tizedik napjának éjszakáján az ég
megnyilatkozott, jó ideiglen ugy tartott, és iszonyu nagy zendülése volt az
égnek.
Anno dni 1645. 6. die mensis martii az birákat esküttettük
újonnan meg.
A.d. 1645. az fejedelem ő nagysága parancsolatjára die
6. mensis junii ültünk fel, orlióczi mezőre szállottunk, az holott az
nemes vármegye engemet választott hadnagyokká.
A.d. 1645. die 19 mensis junii Rimaszombatbul jüttem alá
Nyári Bernáttal, Corlát Estvánnal, Dániel Ferenczczel, Huzty Menyhárttal
együtt.
A.d. 1645. itt az egész Felső-Magyarországban rettenetes
képen grassált az pestis, itt Pálóczon is.
Anno dni 1645. die 24. mensis julii hetfő nap reggel hét
órakor tájban halt meg az én szerelmes leányom Mária pestisben.
Anno dni 1645. die ultima mensis julii holt meg az édes kis
Boriskám.
Anno 1645. die 7. mensis julii vetettem fejét az Nagy György
felesége anyjának, de soha térdre nem esék, hanem csak leülve vették fejét.
A.d. 1645. die 21 mensis novembris nemzetes Chicheri András
váltott gyűrűt az édes leányommal Horváth Évával.
A.d. 1646. die tertia mensis jan. volt lakodalma Éva
leányomnak.
Az mely vendégek a lakodalomkor itt házamnál voltak, magam
vendégi ezek voltak: Nagymihályi Gábor uram, Semsey István uram, Gejoczi László
uram, Gombos László u. Possay László u. Bárány Gáspár u. Bányai Pál u. Ungváry
Pál u. Mokcsai Ferencz u. Balog György u. Fekésházi Albert u. Farkas Bálint u.
Farkas Sigmond u. Torma István u. Palotai Mátyás u. Benkő Pál u. Varjasi
István u. Varjasi János u. Budaházi István u. Budaházi Sigmond u. Helmeczi
János u. Budaházi Ferencz u. Budaházi László uram, Kaszás Ferencz uram, Szuti
Istvánné, Fekésházi Márton uram. Ezek mind sokad magukkal, ki feleségestül
voltanak.
Chicheri András vendégei: maga Chicheri András, Nagymihályi
Mihály u. Chicheri Mihály u. Kecskeméti Sándor u. Berczi István u. Chicheri
János u. Mokcsai Balás u. Mokcsai Sigmond uram, Delney Andrásné.
A.d. 1646. die 20. mensis februarii voltam az Possay László
(így) uram Possai Mária kézfogásán, ugyan én kértem meg Pinkóczi Jánosnak,
Gálóczi urammal együtt.
A.d. 1646. die 27. men. febr. választottuk viczeispánságra
nemzetes Pungrácz Nagy-Mihályi Gábor uramot.
Anno d. 1646. die 15. 16. diebus martii rettenetes rut
esső s nagy hó volt, s iszonyu árvizek.
Anno 1646. die 27. men. apr. Szeritul vettem meg Pinkóczon
azt az házacskát, az kit Lövey birt és csinált volt. Moszogh István és Taboly
Bálint s az magam jobbágyi előtt adtam meg az pénzt neki.
A.d. 1646. die 12. mens. 9bris adta isten ez világra Éva
leányomnak éczaka egy leány magzatot Erzsébet nevüt.
Anno dni 1647. die 6ta men. junii kereszteltük meg
Eödeömffy László uram fiát Lászlót, az keresztségben voltanak Pungrácz
Nagy-Mihályi Gábor, Viczmándy György, Viczmándy Sándor, Bors János, Vinnay
Kristóf, én magam is.
Anno dni 1647. die 27. men. 8bris kilencz és tiz óra között
nappal holt meg az jó emlékezetü Eödeömffy László komám uram.
A.d. 1647. die 14. mensis decembris vetettem fejét Egri
Pálnak és Tót Istóknak.
A.d. 1648. die 8. mensis martii vetettem fejét Rontó
Jánosnak.
A.d. 1648. az egész télen semmi hó sem erős idő nem
volt. Ezen esztendőben szintén septima die mensis martii iszonyu nagy
égzengés, villámlás volt, mely az előtt minálunk szokatlan volt. Sok
becsületes ember jeget is nem rakhatott ugy megcsalta az jég az embereket. Sok
hertelen halálok törtintenek ezen télen.
Anno dni 1648. die 18. men. martii adta isten ez világra
Csicseri Andrásné leányomnak Mária leányát, kereszteltük meg 22. eiusdem men.
az keresztségben voltanak Geörgey János esperest uram, Galambos László, Possay
László és Péter, Csicseri Mihály, Pinkóczi Mihály uramék.
Anno dni 1648. die 13. men. maii bocsátottam Miklós fiamot
Erdélyben. Eodem anno Palkót is adtam Barna György itélő mester uramhoz
die 12. men. maii.
A.d. 1648. die undecima mensis octobris Erdélyben
Gyulafehérváratt vette ki isten ez világbúl az méltóságos erdélyi fejedelmet
Rákóczy Györgyöt.
A.d. 1648. die 4. mensis decembris akasztattam fel Rigó Pál
nevű latrot.
Anno dni 1649. die 3. men. maji az én istenemnek kegyelmes
segitségéből kezdettem rakatni az bót házakot és pinczét alatta, ezen
napon temettük el nemzetes Mokcsay Jánost is az kis-kaposi templomban.
A.d. 1649. die 27. mensis julii akasztattam fel Caspar
Jancsit és Orosz Ivánkót itt az pálóczi határban.
Anno dni 1649. die 16 men. 7bris nemzetes Chicheri Mihály
uramot választottuk viczeispánságra itt Ungh vármegyében, Eör nevü faluban, kit
isten szent lelkével igazgasson az ő nagy nevének dicséretére.
Anno dni 1650. die 30. men. januarii éczaka adta az uristen
Éva leányomnak Chicheri Andrásnénak az első fiat.
A.d. 1650. die 10. mensis februarii az cassaiakkal az
helveticus és az pápista atyafiak az templomok resignátioját ez nap végezték
el, ez nap resignálták.
Anno dni 1650. die 21. men. februarii hált el az fiam Miklós
az feleségével Possay Erzsébettel.
Anno dni 1650. die 27. men. februarii Orosz Tamás uram
fiacskáját Orosz Ádámot kereszteltük meg, jelenvoltanak nemzetes Chicheri
Mihály, Jobos Ferencz, Gombos László, Mokchay Balázs, Orosz Pál, Cerney Pál,
Chicheri András, Jobos Mátyás, Kovácsi Pál és több emberséges emberek is. Isten
éltesse atyjának és anyjának örömére, s nemzetségének.
A.d. 1650. tekintetes nemzetes és nagyságos gróf Pálfi Pál
uram magyarországi palatinus etc. az felföldön Eperjes városában szolgáltatott
octávát, Szent-György octáváját.
Anno 1650. die 21. men. junii az fel-házamot ujobban
kezdettem zsindelyeztetni.
Anno dni 1650. die hatodik men. novembris éczaka tizenkét
órakor holt meg az én szerelmes feleségem nemzetes Gálfi Anna asszony, melyel
isten áldásából laktam huszon két esztendeiglen, és egynehány napiglan
istenesen.
Eodem anno die 13. men. 9bris temettetém el itt az pálóczi
tepmlomban, az temetésen jelen voltanak becsületes feöemberek az kiknek eszembe
jutat az nevek, ezek voltak: nemzetes
Csicseri Mihály uram ezen Ungh vármegyének viczeispánja.
Jobos Ferencz uram Nyomárkai István uram
Gombos László » Bányai
Pál »
Palági Márton » Unghvári Pál »
Pinkóczi Mihály » Unghvári
Ferencz »
Possay András » Nyárádi Zsigmond »
Niárádi Miklós » Barani István »
Daczió János » Torma István »
Daczió László » Farkas Zsigmond »
Jobos Mátyás » Ifjabbik Torma István »
Vid Ferencz » Ezeken kívűl többen is
praedicatori rend,
Corlát László » Geörgey János uram senior.
Budaházi István » Az
itt való praedicator Szerdahelyi uram
Budaházi György »
Chicheri András » Az
pinkóczi praedicator
Mokchai Zsigmond » Az
matiuczi praedicator
Lipciey Mihály » Patakrul öreg deákok hatan voltanak,
Haraszti Mihály »
Haraszti Ferencz » Matheus
Pathay az fiaim doctora
Kardos Pál »
Szénási István » Táliay Pál
Anno dni 1651. die 26. mensis februarii Ujhelyi Farkas Ambrus
komám uramot temettük el az ujhelyi templomban az maga rakatta sirban.
A.d. 1651. pünkösd havának ujsága tetszett fel die 19. mensis
aprilis, ezen esztendőben Szent-György napja esett 23 die ejusdem mensis
aprilis. Szent-György nap után egynehány nappal itt Pálóczon és egész itt ez
tájon való földön szintén Sz. Márk evangelista napján hajnalban nagy hó esett,
kit azelőtt senki nem említ, hogy pünkösd havában hold szám szerint itt az
mi földünkön olyan idő lött volna. Az uristen jóvoltából könyörüljön
rajtunk, oltalmazzon eféle gonosz időktül.
Anno dni 1652. die 1. mensis januarii igértem Szemere György
uramnak az én kedves leányomat Annókot, melyet engedjen az felséges isten,
legyen lelkeknek idvösségére; voltanak kérői nemzetes Mockchay Ferencz
uram, Vajdai Horvát András és Horvát János uramék.
Anno dni 1652. die 12. men. februarii adtam isten
engedelméből hozzá Annók leányomat Szemere György uramnak. Jelen voltanak
Szemere Pál uram, Bertóti János uram, Cauasi Zsigmond uram, Horvát András uram,
Chicheri Mihály uram, Jobos Ferencz uram, Mokcsai Ferencz, Mokcsai Balázs
uramék, Gombos László uram, Possai László, Geröczi László, Bania Pál, Corlát
László uram.
Barkóczi László uram ő nagysága jelen volt.
Anno dni 1652. diei 23. mensis februarii éjszaka halt meg az
szegény Pinkóczi Mihály öcsém uram.
Anno dni 1652. die 7. mensis 9bris az felséges istennek bölcs
rendeléséböl az kissebbik leányomat Katát adtam nemzetes Leöuey Miklós uramnak,
ezen napon volt kézfogások és esküttenek meg is.
Anno 1653. die 16. men. martii adtam hozzá ezen megnevezett
leányomat. Jelen voltanak ez ide alább megirt emberséges emberek: Mokcsay
Ferencz és Balázs uramék, Chicheri Mihály viczeispán uram, Jobos Ferencz uram,
Gombos László uram, Palaticz Gábor uram, Possay András uram, Nyíri Horváth G.
uram, Gabocz uram és többek is.
Anno dni 1653. kezdettem csináltatni itt Pálóczon az házat és
curiát az Bekesi helyen, melyet Gombos Lászlóné asszonytul örökben vettem, jus
regiomot is cum consensu meghozattam Gyurkó fiam számára die 9. mensis aprillis
supranotati anni, Lengyel Molnár Tamás magam jobbágya volt mestere etc.
Anno dni 1653. augustus havának negyedik napjának éjszakáján
három óra tájban holt meg nemzetes és nagyságos Bámfy Nagy-Mihályi Kata asszony
nemzetes és nagyságos Barkóczi László uram harmadik felesége.
(A napló itt egy vízirányos
vonal által meg van szakítva. A folytatás más által eszközöltetik, nem a napló
eddigi vezetője: pálóczi I. Horváth
György által; mit az is bizonyít, hogy az egyes passusok alá írott "Georgius
Horvát de Palocz" aláírás ezután többé föl nem található, II. Horváth György folytatván tovább a napló
írását.)
Anno 1655. in mense januarii kezdettem jegyezgetni ezen
könyvben holmi emlékezetre való dolgaimat én ifjabb Pálóczi Horváth György azon
mód szerint, az mint ezelőtti dolgok vadnak beiratva.
A. 1655. die 27. januarii Klobusiczki Andrással és Zákány
András uramékkal az méltóságos öregbik fejedelem asszony ő nagysága
ugymint Lorántffi Zsuzsánna asszonyom követivel indultam Sáros-Patakról
Pozsonyba, az hová mentünk be 13. februarii, volt szállásunk akkorbeli
országgyülés alkalmatosságával Szlinder Jónás házánál az négyvedrű kut
utczában.
Anno eodem die 3. martii jött be Pozsonyba ő felsége
Bécsből az fiával Leopoldus Ignatiussal, együtt, harmadik Ferdinánd
császár urunk ő felsége.
A. eodem 10. martii exhibeáltatta ő felsége az
prepositiókat kancellárius Szelepcsényi György uram ő nagysága által az
országnak.
Anno eodem die 15. martii gróf Vesselényi Ferencz uram ő
nagysága választatott Pozsonyban magyarországi palatinusságra.
Anno eodem die 11. apr. lött nagyságos urrá az akkori
personális Orosszy György uram.
Anno eodem die 6. junii facta coronatio Eleonorae Gonzaga
principissae Mantuae Posonii, consortis Ferdinandi III. electi Romanorum
imperatoris, ac Germanie etc. regis.
Anno et mense eodem die 16. electus est pro rege Hungariae
Leopoldus Ignatius, intra horas 12. aut primam promeridianam, filius Ferdinandi
III. imperatoris Romanorum etc. rex.
26. jun. finita sunt negotia regnicolarum Posonii.
27. die junii anno eodem facta est coronatio Posony
serenissimi regis Leopoldi Ignatii pro rege Hungariae magna cum solennitate.
Eodem die est mortua serenissima regina senior Viennae, mater
suae majestatis caesareae, Ferdinandi III.
26. Ifjabbik Rákóczy Györgynek az méltóságos erdélyi
fejedelemnek lött nagy harcza az szemenyekkel (így) Havasalföldében, melyeket
isten kegyelmével meg is vere erősen.
Die 1. julii indultunk meg Klobusiczky és Zákány András
uraimékkal Pozsonyból hazafelé. 10. érkeztünk Patakra.
Die 19. novembris holt meg Patakon nemzetes Klobusiczki
András uram késő estvének idején 8. és 9. óra között.
Die 29 hagytam el Borsiban az öreg fejedelem asszonyt ő
nagyságát az tekintetes és nagyságos Lorántfi Susánna asszonyt negyedfél
esztendeig való szolgálatom után.
Anno 1655. die 25. dec. mult ki ez világbul boldogul az
szegény atyánk nemzetes és vitézlő öregbik Pálóczy Horváth György uram
ő kegyelme ugyan itt az pálóczi házánál 8. és 9. óra között reggel.
Anno 1656. die 6. januarii temettük el szegény atyánkot ugyan
az pálóczi templomban sok becsületes főemberek jelenlétekben.
Anno eodem die 17. et 18. lött meg közöttünk ugy mint az
szegény idvözült atyánk gyermekei között való testamentaria dispositiónk itt
Pálóczon sok böcsületes fő emberek jelenlétekkor.
Anno 1656. die 21. januarii nagy földindulás s reszketés volt
mind Munkács várában s mind más helyeken szerte szélyel az mi földünkben.
Die 7. februarii lévén Eörben gyülése az nemes Ung
vármegyének, ugyan akkor választott viceispánságra Csicseri Orosz Tamás uram
ő kegyelme, benn levén főispán gróf Homonnay György uram ő
nagysága is, szalai öregbik Barkóczy László uram ő nagyságával egütt,
ugyanakkor épétvén föl az vármegye székit is, az vármegye assessorságára is
akkor esküdtem én meg elsőben több böcsületes emberekkel együtt.
17. ejusdem mensis mult ki boldogul ez világból az szegény
bátyám, nemzetes Horváth Miklós uram ő kegyelme darmai házánál délután egy
és két órák között.
27. ejusdem mensis, temettük el Horváth Miklós bátyám uramot,
az eöri templomban.
Die 7. martii mentek Bezőbe lakni Szabó András, György,
István és Ferencz nevő örökös jobbágyim mind Pálóczról.
Die 16. ejusdem holt meg az szegény Bányay Pál uram
Gálocsban.
Die 23. ejusdem temették el az palági templomban Bányay Pál
uramot.
Die 30. aprilis, nemzetes nagy-tárkányi Tárkányi István uram
temettette el az feleségét, néhai nemzetes mezőszegedi Szegedy Sophia
asszonyt, ugyan magoktól kastélyokban építtetett kápolnájában Bottjánban.
Die 12. maji voltam elsőben Vajnatinán Göcze István
uramnál, azon alkalmatossággal néztem meg az néhai nemzetes Sziny András uram
kissebbik hajadon árva leányát Sziny Justinát.
Die 28. és derekasabban 29. maji, lött meg Isten
kegyelmességéből Sziny Jusztina asszonynyal való gyűrű váltásom
és kézfogásom, Tolnay János, Geöczy László, Göcze István, Nagy Mihály Ádám és
Bárczay György uraimék előtt, Vajnatinán, ugyan az Sziny Andrásné asszonyom
ő kegyelme házánál.
Die 23. junii. Vöttem színes köntöst magamra.
Die 9. julii esküttetett meg az mátkámmal Sziny Justinával az
csicseri praedicator, Pelsőczy Balázs uram, Vajnatinán, az Sziny Andrásné
asszonyom nagyobbik házában. Jelen lévén Sztáray István, Csicsery András, Ráthi
Pál, Horvát Pál, Horvát János és Baranyay István uraimék, ott lévén Sztáray
Istvánné, Göcze Istvánné és Ráthy Pálné asszonyomék is azon alkalmatossággal.
Die 3. octob. vitte haza Rákóczra az ángyomat Horváth
Miklósnét Rákóczy György uram.
Die 28. octobris lött nagy földindulás Pálóczon és több sok
helyekben szintén hajnaltájban.
Anno 1657. januarius havában indult be Lengyelországban nagy
haddal és nagy készülettel az erdélyi fejedelem ifjabbik Rákóczi György uram
ő nagysága, az hova nagy tábora az kozákoknak és az svéd király is
személye szerint feles haddal melléje mentenek ő nagyságának.
Die 6. eiusdem januarii anni ejusdem eskütt meg az öcsém
Horváth János uram az mátkájával Berzeviczy Julíánnával.
Die 23. 24. et 25. lött meg Vajnatinán az lakodalom.
Die 30. hoztam haza Pálóczra az feleségemet Sziny Justinát
isten segitségéből.
Die 17. februarii holt meg Geöczy Lászlóné Komjáthy Zsuzsánna
asszony Szobránczon.
Die 19. martii kezdettem az kéményemnek rakatásához Ungvári
Kőmíves Mátyással, melylyel kemecze lábakot is csináltattam, mely
munkájáért adtam flor. 18.
21. ejusdem végeztettem el az házomnál való ajtókat székeknek
és fogasoknak csináltatásokat Ungvári Asztalos Péterrel és Andrással, kiknek
adtam flor. 11.
27. ejusdem építette meg főispán uram gróf Homonnay
György uram ő nagysága az nemes ungi vármegye székit, Vécsey Sándor uram
lévén az ő nagysága követe, és Orosz Tamás uramot választánk ugyan akkor
is az viceispánságra, ugyan akkor Ubresi Pál uram helyett ifjabbik Mokcsay
Ferencz uramot választánk szolgabirónak az mi processusunkban.
Die 7. aprilis, végeztettem el az házamnak kívűl és
belől való megmeszelését, kemecze lábaknak, és kéményeknek mindennemű
munkáját.
Anno eodem 1657. die 23 maji mely pünkösd negyedi napján
esett, istennek kegyelmességéböl költözködtem az magam házában lakni,
Vajnatináról jövén meg asszonyom anyámmal Színy Andrásné asszonyommal és Színy
Gábor urammal együtt.
Die 26. ejusdem mentünk szép frequentiával az öcsém
mátkájáért Berzeviczy Juliánnájért Hamburchra Sáros vármegyében.
Die 2. junii. hozta meg Pálóczra az öcsém Horváth János uram
az feleségét Hamburcrol.
Die 16. ejusdem Marsalekkel és több lengyel urakkal feles
lengyel had ütvén ki Magyarországra égették meg Munkácsot 18. die, hasonképen
Berekh várost is, sokakat ugymint hat százig valót levágván közülök, mind
nagyokat, kicsinyeket egyaránt, melyek két hét mulva tértenek meg vissza
Szathmártul, megégetvén Németit is Szathmár várossa meghódolván, fizetett
nekiek s ugy maradott meg békével és addig sok falukat, városokat is égettenek
meg, mely alkalmatossággal az öregbik fejedelemaszony Lorántffy Susanna asszony
volt Munkács várában, az mikor sok faluit és városit tőből kiégették.
Die 22 julii. lött confoederátiója Lengyelországban az
fejedelemnek ifjabbik Rákóczy György uramnak ő nagyságának az lengyel
urakkal, ugymint Marsalekkel, Stazniczkival és Potolczky herczegekkel s több
urakkal is együtt.
23. ejusdem indult ki Lengyelországból maga valami kevés
udvara népével és hadával, igen nagy sietséggel jövén kifele, odabe hagyta
Kemény János urammal, több urakkal, Kornis Ferenczel és az többivel minden
hadait, melyel azután nem sok idő mulván nagy csalárdsággal az tatároktól
sok ideig való erős harczok után mind egyig elfogattattak és sokan le is
vágattattak, mint hogy mind svéd király s mind az kozákok azelőtt
egynehány héttel visszamentenek hazájokban, odahagyván Rákóczy Györgyöt ő
nagyságát. Mely rettenetes sok kár és romlás esett kiváltképen az sok
pártolások miatt az fejedelem hadain, kik már utóljára csak 23. ezeren ha
maradtanak volt benn Lengyelországban Kemény Jánossal együtt. - Az svéth király
elmeneteli lött erre nézve, minthogy az országára az dániai király ütött volt,
melyet azután megszégyenített.
Az fejedelem Rákóczy György uram ő nagysága hadai, kiket
várakban s városokban imitt-amott elhagyott volt, az német Gaudi hadaival
azután jöttenek ki mindenünnen békességgel.
Die 3. aug. érkezett Máramaros felől ki Ecsedből az
fejedelem ő nagysága Lengyelországból, felül megirt kevés számu népével
együtt.
Die 15. aut 16. indult meg az fejedelem ő nagysága az
feleségével és fiatal Rákóczy Ferencz urammal ő nagyságokkal együtt
Ecsedből Erdélyországában be.
Die 16. sept. vettem az csertészi magam szőlője
mellett való szőlőmöt Matjuczy Torma Jánostól és Bácsmegyei Miklós
maradékitól flor. 200.
Die 2. aut 3. novembris vitték fogságba Patak várában Janchó
Istvánt.
Die 7. ejusdem volt az kaposi mezőn mustrája az nemes
Ung vármegyének.
Die 13. ejusdem végeztettem az udvaromon való kutamnak minden
nemő munkáját Butka István szomszédommal el.
Die 19. ejusdem holt meg az szegény idvözült bátyám Horváth
Miklós árva leánykája Darmán estve felé.
Anno 1658. die 9. januarii temettük el az hugocskámot Horváth
Erzsébetet az öreg templomban.
Die 12. februarii voltam Zemplyen vármegyei törvényszékben
elsőben.
Die 20. martii holt meg Göcze Istvánné ánjam Vajnatinán,
Sziny Borbálya asszony.
Die 16. aprilis választatott harmadik esztendőbeli
viceispánságra Orosz Tamás uram, én is akkor esztendején meg harmadszor az
nemes vármegye assessorságára.
Die 19. junii temettük el az rodvánczi kápolnában az nemzetes
és vitézlő Boxay Páll uramot.
Anno 1658. die 9. julii adta isten ez világra az első
leánykámot délután öt és hat órák között, kit isten éltessen és neveljen
nevének dicsőségére.
Die 14. ejusdem kereszteltettem meg Máriának az nagyanyja
Sziny Andrásné asszonyom házánál Bernáth László uram lévén keresztatyja, és
keresztanyja Dezsöffy Gáborné asszonyom.
Die 16. decemb. adta isten ez világra az Horváth István (?)
bátyám uram fiát, melyet die 21. ejusdem kereszteltetének meg Ferencznek.
Die 23. ejusdem lött az öcsém Horváth János leánykája
Hamburkon, kinek neve Juliánka.
Anno 1659. die 31. januarii holt meg Baktán az tekintetes és
nagyságos Szalai Barkóczy László uram ő nagysága, és azon esztendőben
29. aprilis temettetett el az leleszi templomban, Juliánka leányával együtt.
Anno 1659. die 24. julii indult meg nemzetes Csicseri Orosz
Tamás uram Ubresi Pál urammal együtt Pozsonyba ez országgyülésre.
Die 1. oktobr. adta isten ez világra az első fiacskámot
északának idején, melyet die 26. ejusdem kereszteltettem meg Vajnatinán
Lászlónak, kit isten neveljen nevének dicsősségére, melynek volt
keresztatyja Vitkay István uram, keresztanyja nemzetes Gyulafi Lászlóné
asszonyom, az akkori pálóczi praedikátor Szelmenczy András uram keresztelte
meg.
Anno 1660. die 9. februarii hálta el Zichy Miklós uram az
hugomat.
Die 9. martii ment be az kassai generalisságra nagy
solennitással gróf Drugeth Homonnay György uram ő nagysága.
Anno eodem die 19. mensis aprilis az nagyméltóságu s boldog
emlékezetű idősbik Rákóczy György erdélyi fejedelem relictája,
méltóságos Lorántffy Zsuzsanna asszony ő nagysága mult ki boldogul ez
világbul sárospataki várában és ugyan azon esztendőben die 17. octobris
nagy solennitással temettetett el az sárospataki nagy templomban.
Anno eodem die 22. maji az méltóságos ifjabbik Rákóczy György
erdélyi fejedelmnek lött nagy harcza Gyalu és Fenes között az budai vass
vezérrel és egri basával, holott maga kezével egy nehány törököt ölt meg és sok
jeles erős harczolása után maga is sebben esvén tőlük, mely miatt die
7. subsequentis mensis junii Várad várában boldogul mult ki ez világbul, honnan
kevés idők mulva elsőben Ecsedben, azután Sárospatakra hozatván teste
temettetett el az sárospataki nagy templomban die 24. aprilis, anni 1661.
Anno eodem vöttem fel az tekintetes nemes Ung vármegyében az
szolgabiróságnak onusát die 14. junii.
Anno eodem die 27. augusti vötte meg Ali bassa Várad várát,
megadván nekie az benne levők sok rontások után, nem várhatván sehonnan
emberi segitséget szegények.
Anno eodem die 26. octobris Szentest hálta el, és 27. ejusdem
hozta Pálóczra haza az feleségét cserneki Dersöffy Clara asszonyt Szalai
Barkóczi István uram őnagysága.
Anno 1661. die 27. apr. délután 5. és 6. órák között áldott
meg az isten az ő jóvoltából bennünket fiui magzatocskával, kit
subsequenti die 3. maji kereszteltettem meg Györgynek, lévén keresztatyja
pesthi Ubresi Pál uram, keresztanyja pedig Csicseri Mihályné asszonyom ő
kegyelme. -
Anno eodem die vero 27. maji az feleségem testvér bátyja,
Sziny Gábor uram lakodalma lött meg Kemechén Debreczeni Judit asszonynyal.
Anno eodem die vero 2. augusti tétettem második
esztendőre ujobban nemes Ungh vármegyének szolgabirójává.
Anno eodem die 9. augusti lött meg az Forgách Miklós uram
ő nagysága lakodalma Barkóczy Borbála kegyelmes aszonyommal ő
nagyságával Pálóczon de igen futó félben, az sok rosz tatár hirek és Kemény
Simony uramnak bizonyos erdélyi hadakkal erre Pálócz felé való jövetele s
szaladása miatt, mely miatt én is feleségemmel és cselédimmel ugyan akkor
Eperjesre mentem.
Anno eodem circa diem 17. septembris az Erdélyben bement
nimet és magyar tábor jött ki onnan Magyarországba, de ugyanazon időtájban
tötte erdélyi fejedelemmé az török Apaffy Mihály uramat, fő
emberségéből, azelőtt kevés idővel szabadulván meg tatárok
rabságából; mely erdélyi fejedelemségen azelőtti esztendőkben sok
változások löttenek, mivel tétetett volt fejedelemmé Réday Ferencz uram, de
ő annak hamar időn sponte cedála, bemenvén ifjabbik Rákóczy György
legitimus fejedelem Erdélyben. Kinek idejében ujabban Bartsay Ákos Rákóczy
fejedelem ellen assummálta az fejedelemséget; azután ő sem lehete holtáig
állandó az fejedelemségben, hanem Kemény János téteték fejedelemmé az török
akaratja ellen, ki is az törökkel való harczon elvesze, hol, nem is tudatott ki
miképen teste is hová lött el az több magyar levágatott testek között, s nem is
lehetett eltemettetése is. Mely Kemény János mihent fejedelemmé kezdett lenni,
csalárdul meglövöldöztette Bartsay Ákost, mindketten rútul válván meg
fejedelemségektől, ugy tétetett oztán Apaffy Mihály fejedelemmé állandóul
és az országtól is acceptáltatott legitime.
Anno eodem 9. octobris holt meg Ungvár várában az méltóságos
gróf Homonnay György uram ő nagysága, Felső-Magyarországban, kassai
generalisságában és ugyanazon várban levő templomban die 30. januarii anni
sequentis 1662 nagy solenitással el is temettetett.
Anno 1662. die 16. januarii veszett el Kemény János fejedelem
az törökök miatt nimet és horvát hadakkal együtt.
Anno eodem die 26. mensis aprilis nagy földindulás lött
szerteszélyel mindenütt Magyarországban.
Anno eodem die 19. maji az ártalmas felettéb való nagy derék
és havas hidegek megvötték az mezőben gabonáinkat és szőlőinket
szerteszélyel mindenütt ez mi földünkön. Item die 28. julii páldanélkül való
hallatlan nagy esők szakadási löttenek, melyek sok házakat, nagy
épületeket, még erdököt is elvittenek, terhes szekereket, de embereket
elrontottanak s öltenek.
Ezen esztendőben re infecta oszlottanak el Pozsonyból az
országgyülésből az vármegyék követei, honnan die 12. érkezett házához az
ungvármegyei két követ Geoczi László s Chichery Ferencz uramék.
Eodem anno die 20. novembris választatott Ung vármegyei
viceispánságra Chicseri Orosz Pál uram, de én töttem le az szolgabiróságot
első alkalmatossággal, holott helyettem tétetett szolgabiróvá Losonczi
András uram.
1663. die 15. aprilis testvérbátyám Horváth Pál uram
fiacskáját Horváth Ferenczet temettük el az ungvári temetőben.
Anno eodem die 10. junii az méltóságos palatinus Veselényi
Ferencz ujabban kassai generalisságra instelláltatik, az hová nemes Ung
vármegye Csicseri Orosz Pált és Barani Gáspár uraimékat expediálta maga
követeinek.
Anno eodem die vero 21. julii reggeli 7. óra tájban áldotta
meg isten az feleségemet egy leánykával, melyet die prima subsequentis mensis
augusti kereszteltettem meg pálóczi házamnál Zsuzsánnának, kit isten neveljen
maga dicsősségére. Kereszt apja Kardos Pál, keresztanyja Haraszthy
Miklósné asszonyom voltanak.
Anno eodem die 31. augusti Ungvárt mult ki ez vilából
Csicseri Orosz Tamás uram, ki azon Ungvár várában lévő templomban die 11.
novemb. szép ceremoniával temettetett el.
Anno eodem die 25. septembris adták meg Érsekujvárát az
törököknek az benne levő nimetek és magyarok, honnan Forgách Ádám
generalis urammal ő nagyságával együtt békével kibocsáttattanak az benne
levő nép az törököktől.
Anno eodem die 11. novembris istennek kegyelméből
szenteltetett meg Kassa városában az helvetiai confessión levő uri fő
és közrendbeliektől nagy költségekkel építtetett uj templom Czeglédi
István praedicatorok idejében.
Anno 1664 die 23 martii Oros faluban esett az váradi törökök
kezében Szalay Barkóczi Sigmond uram, néhai Barkóczi László uram ő
nagysága fia, ki ugyan ottan hoszszas rabságban meg is holt, de az testi is
odamaradott.
Anno eodem die 28 maji verték fel az magyarok és nimetek
egynehány ezeren Várad várossát, honnan sok török rabokat és asszonyokat
kihoztanak és sok nyereségek is volt, kevés károkkal, az holott gróf Barkóczy
László uram oda maradott, lövés miatt esvén halála.
Anno eodem die 30. junii az portai fővezér vőtte
meg Zerény-ujvárat erővel.
A.e. die 20. 7bris indult ki nemes Ung vármegye szép
fenquentiával az maga vármegyéjéből, Szendrőnél megegyezvén az
palatinussal és Rottal uramékkal; ugyan onnan gróf Vesselényi Ferencz palatinus
urunk házokhoz bocsátotta az vármegyéket die 6. octobris.
Anno eodem die 22. decembris én Pálóczi Horváth György adtam
egy ezüst pohárt az pálóczi ecclesiához, hogy abból az urnak szent asztaláról,
azon szent urnak vég vacsorájával az pálóczi helveticusok éljenek lelkek
vigasztalására, mig isten templomukat hatalmokban megmarasztja és lelki
tanítókat, vallásokon lévőket velem és maradékimmal együtt az szent
sacramentomoknak és az isten igéjének hirdetésére és kiszolgáltatására
szabadosson tartanunk megengedi. Ugyanakkor az én feleségem is Sziny Jusztina
asszony azon istenes indulatából ezen móddal adott egy skófium aranynyal ágakra
varrott patyolat keszkenőt, Kocsi János értelmes becsületes praedikator
idejében ezen pálóczi ecclesiához. -
Eodem anno die 24. decemb. Eperjesről hozattanak egy jó
öreg harangot Ubresi Pál uram által flor. 220. közönségesen, melynek árában
privatim is adtam én in paratis flor. 30. den 24.
Anno 1665. die 13. aprilis ujabban kellett assumálnom magamra
nemes Ung vármegye kivánságára az szolgabiróságot. Ezen holnapban nagy üstökös
csillag látszott Magyarországban Lengyelország felöl sok ideig.
A.e. die 15 maji gróf Csáki Ferencz uram ő nagysága
kassai fő generalisságra introducaltatott, nimet ur lévén az instellátora,
az státusok s vármegyék követei nem consentiáltanak introductiójának, sőt
contradicáltanak, hogy valameddig magyar által ujabban nem instelláltatik
ő nagysága azon méltóságos tisztben, nem tartják generálissoknak az
vármegyék, kinek ujabban az ország törvénye szerint kellett azután való
időkben instelláltatni magyar által, s meg is esküdni azon tisztre.
Anno 1666. die 16. februarii sulyos kinvallási után áldotta
meg isten az feleségemet egy fiui magzatocskával, kit die 28. ejusdem mensis
pálóczi házamnál Kocsi János praedikátor által kereszteltettem meg Ferencznek,
kinek keresztatyja Dobay Gábor uram, és keresztanyja az ő kegyelme
felesége Kérczi Mária asszony volt, kit isten neveljen szent nevének dicsőitésére.
Anno eodem die prima martii nagy solennitással celebráltatott
zborói kastélyában méltóságos fejedelem Rákóczy Ferencz uram ő nagysága
lakodalma az Zereny Péter uram ő nagysága hajadon leányával.
Anno eodem die 7. junii Darmán választatott Ung vármegyei
viceispánságra pesthi Ubresi Pál uram, és én is második esztendőbeli
szolgabiróságban megmaradtam vármegyém sok kérésére.
Anno eodem die 18. junii, kezdettem az házam alatt levő
pinczémnek ásatásához Pálóczon, és ugyan azon pinczének kőböl való
rakatásához kezdettem die 22. ejusdem az nagymihályi kőmüvesekkel; melyet
végeztenek el azon kőmüvesek die 3. julii mensis immediate subsequentis
anni ejusdem.
Anno eodem die 26. novembris állattam fel az utczától való
nagy kapumot, és subsequentibus diebus az palánkomat is azon utcza felől
csináltattam meg.
Anno eodem die 12. decembris az királyhelmeczi Erös nevö
erdő alatt, igaz ország utján invádált hatalmasul magam személyében
Barkóczy István uram és kivont puskájával offendált veréssel és
döföldözésekkel.
Anno. 1667 die 28. et subsequentibus csináltattam egy festett
almáriomot az házamban.
Anno eodem, die 22. et subsequentibus deszkáztattam meg az
utcza felől levö nagy kapumat Asztalos Gáspárral, fl. 4, den. 60. fizettem
nekie az almáriommal együtt való munkájáért.
Anno eodem die 13. maji Huszt városában holt meg az jó
emlékezetű méltóságos jámbor ur gróf Ráday (így) Ferencz uram ő
nagysága.
Anno eodem die 16. julii végeződött el az pálóczi
templom sindelyezése, melyre ment 13. ezer sindely az mint computálhattam.
Anno eodem die 25. augusti ujobban vette fel az
viceispánságnak tisztét pesthi Ubresi Pál uram, és én renunciáltam az
szolgabiróságnak másod izben is, helyettem constituáltatott Mokcsay Ferencz
uram harmad izben már szolgabiróvá.
Anno 1668. die 13. 14. februarii, Kis-Tárkánban lakozó
Horváth Mihálynak adta haza Kaszás Ferencz bátyám uram az nagyobbik leányát
feleségül.
Anno eodem die 28. augusti Barkóczi István uram ő
nagysága első gyermeke Barkóczy Mária holt meg Golopon hertelen. Item 29.
ejusdem Pálóczon egy fiacskája Barkóczy Ferencz nevő is hertelen megholt,
kiket die 23. septembris temettenek el Leleszt.
Anno 1669. die 18. februarii délután mint egy három óra
tájban született isten engedelméböl egy kisded leánykám, melyet die 24. ejusdem
mensis kereszteltettem meg Pálóczon Jutkának, Upori István urammal, ö kegyelme
levén kereszt apja, kereszt anyja Csicseri Mihályné asszony Pankotay Klára
asszony ő kegyelme.
Anno eodem die 14. aprilis Eperjes városában kezdtenek az
traktára gyülni az deputatus urak, az felséges római császár kegyelmes urunk
ő felsége és méltóságos Apaffy Mihály erdélyi fejedelem ő nagysága
között mind két részről föntforgó praetensióknak complanálásáról, mely
delegátióban ő felsége plenipotentiáriussa volt Rottal János uram ő
nagysága, adjunctussi pedig azon commissióban magyarországi cancellarius
Szegedi Ferencz pap ur, gróf Zerényi Péter horvátországi bán és gróf Petheö
Zsigmond cassai vicegeneralis urak ő nagyságok. Mely méltóságos urakhoz
ugyan Eperjesre ad diem 28. ejusdem mensis aprilis kegyelmes koronás király
urunk ő felsége parancsolatjából convocáltatván az nemes vármegyék is,
követek által compareáltanak, és azon méltóságos urak által declaráltatta
ő felsége az törökkel ezelötti esztendőkben ineált pacificátiónak
módját és conditioit az nemes vármegyéknek, de ugyan ő felsége
parancsolatjából Báthori Sophia és Rákóczy Ferencz fejedelmi személyekkel az
tizenhárom vármegye sok injuriáltatási, parochialis proventusoknak violenter
való occupátioi tractáltattanak, de semmi jó effectussa nem lehetett, hanem
minden eligazítás nélkül föntmaradtanak az fejedelmek keménykedések és
complánálni elégségesen nem akaró voltok miatt. Item az Lónyay Gábor lónyai
jószága dolga is Csáki István és Kemény Jánosné között forgott fönt,
atyafiságos compositiót tentálván közöttök az urak ő nagyságok, mely die
29. maji contractualiter resignáltatott is Lónyai Gábor uramnak, melyet Rabbi
nevű itélő mester ebűl elitélt volt tőle. Az eperjesi
tractátusra pedig die 13. maji érkeztenek be az erdélyi fejedelem követei
ugymint Kapi György uram ő nagysága, Teleki Mihály és Nemes János uramék
ő kegyelmek.
Anno 1670. die 24. et sequentibus diebus mensis januarii
Kassa városában nagy sokasággal és frequentiával gyülekeztenek az tizenhárom
vármegye követei és urak ő nagyságok ezen az mi földünkön lakók, mindenik
vármegyéből sok és számos követek delegáltatván oda, de némely vármegyék
követei közül egynehányan el is maradtanak, ki házoknál s kik Kassán is
elvonták magukat, mely gyülést csak az vármegyék rendelték volt, az haza
megmaradásáról való tractának színe alatt. Honnan posta-követeket küldöttenek
volt az statusok Breznó-Bányára az felső ugy mint Duna körül levő
vármegyék követeihez ad diem 28. ejusdem mensis januarii az mint reá
emlékezhetém Barkóczi István uramat és másokat is Háry Péter urammal együtt, és
továbbra halasztódni egynehány napokig kivánták ezen vármegyék az felső
vármegyék consultátiójokra való terminusokat, az melyre ezen tizenhárom
vármegye követei is reá érkezhetnének az permánsióról való tractára. Mely
terminus differálódván a diem 16. martii anni ejusdem, oda expediáltattanak
azon terminusra az 13. vármegye követei is, nemes Ungh vármegyéből
mentenek oda követül Csernel Pál és Komjáti István uramék. Jelen lévén ottan
kegyelmes urunk ő felsége deputátus comissáriussi és az ország követei
között, ugymint: magyarországi palatinus Veselényi Ferencz, judex curiae uram
Nádasdy Ferencz uram, Forgács Ádám, Zerény Péter horvátországi bán és
méltóságos urak ő nagyságok. Holott is nem terminálódtatván az permánsióról
való végezések, ujabban azon terminust is transferálták ez Eperjes városában ad
diem 12. maji differálták azon 23. vármegye; azonban nagy változások
interveniálván azon terminusig az mi földünkön, ez is csak elmult s reá sem
gyültenek együnnen is, sem ő felsége részéről az commissárius urak,
sem az vármegyék.
Anno eodem, die 10 aprilis in arcem Sárospatakiensem
egynehány vármegyékből főrendeket Bocskay Istvánnal és Barkóczy
István, Ferencz, Forgách Miklós urakkal convocálván Rákóczy Ferencz erdélyi
választott fejedelem uram ő nagysága, hová az tokaji commendánt Starumberk
uram ő nagysága is vicegerensével és egynehány officérekkel együtt
találkozván oda menni, die 9. ejusdem úri módon megvendégelte, de más napon,
ugymint die 10. aprilis megfogatta Barkóczy Ferencz uram és több főrendek
által, ugyan az várban levén benn szálláson, és onnan magát az commendántot
Regécz várában egynehányad magával fogva küldötte, az többit, ugymint az kisebb
rendüeket pedig Patak várában hagyatta; azután pedig die 12. ejusdem Tokaj vára
lövetésének mentenek, felszedvén az lövő szerszámokhoz az városokon az
lakosokat és szőlőmunkásokat; azután nem sok napok mulva az hajdukot
megmustráltatta. Akkor Szathmárt is irruálták volt az szamosközi nemes és
paraszt emberek, benne akarván rekeszteni az németeket, de igen hamar változék
ez indulások mindenütt az magyaroknak; mihent Rákóczy Ferenczné édes atjya
Bécsben való captiváltatása meghallatott Rákóczy Ferencztől, mely die
prima maji Rákóczy Ferencztől promulgáltatott, tályai consultátiójokban
kinyilatkozott minden convocatusok előtt, honnan Kolonich nevű nimet
urat (Regécz várából lehozatván) felküldött ő felségéhez Rákóczy Ferencz
uram ő nagysága, az ő felsége engesztelésére az több urak és convocatusok
javallásokból. Azonban érkezvén az ő felsége levele az vármegyékhez ezen
fellobbant állapotnak lecsendesitéséről, declarálván mindenekhez való
gratiáját kegyelmes király urunk ő felsége. Ezen levele die 15. maji
Darmán lett nemes Ung vármegye gyülésében publicáltatott, de ugy annyival is
inkább nyaka szakadott s elbomlott ekkorbeli minden intentiójok az ő
felsége ellen pártolkodni igyekezőknek. Tokaj alól és Szathmár alól
elszállottanak s oszlottanak az magyarok, Stahrumberk uram is az több német
foglyokkal Regéczből elbocsáttatott igen hamar időn, ugy mint circa
diem primum aut 2-dum maji.
Anno eodem, die vero 4. junii holt meg Geöczy László régi
notáriussa nemes Ung vármegyének et die 8. ejusdem men. junii temettetett el
ungvári templomban az városban.
Anno eodem die 8. junii érkezett Eperjeshez Spork generális
Lothringiai herczeggel, Holstan nevü herczeggel, Hajszter és sok úri nimet
tisztekkel az ő felsége nimet táborával, kikkel commissáriusul volt
felföldi Majtény János magyar úr ő nagysága. Onnan késedelem nélkül
szállottanak tábortól Parnóra, ott benn lévén az kastélyban az generál, az urak
pedig az faluban szállásokon, de az táborozó nimetek Szécsben és több helyeken
is voltanak, egynehány napokig ottan késvén. Azon héten fogatott meg Bónis
Ferencz nevű főember az Homonnán lakó nemesektől, Viczmándy
Ferencz, Bánóczi Sándor, Fodor Ádám és többektől minden drága javaitól
megfosztatván, és vitetett fogva Parnóra az nimetek kezekben azoktól; ugy
Bocskay Istvánné is felveretvén utjában Ráthi Sigmondtól és Báthory Sophia
fejedelem aszony szolgáitól s gyalogjaitól, javaiban prédát hányván, magát
elsőben Munkácsra, azután Szathmárra vitték fogságba rabul, az ura Bocskay
István azelőtt egy nehány napokkal kocsin szaladván be Husztra, az hová
utánna indulván az felesége is, ugy esett utjában Beregh vármegyében rabbá.
Anno eodem die 18. junii Parnótól bizonyos számu nimet
vitézeket küldött Ungvárra Spork generális uram, kik azon alkalmatossággal
Szentiványi Mihály, Komjáthy István, Thokay István, Dobai Gábor uramékot
megfogdosták, Ungvár várában Pinkóczy Mihály és ifjabbik Bodony nevü szegény
nemes emberekkel együtt vitték fogva őket az nimet táborra Parnóra,
felpraedálván javokat az miket találhattanak; mely akkori alkalmatossággal én
Parnón voltam követségben Forgách Istvánné aszonyomtól ő nagyságától, fia
Forgách Miklós dolga végett az nimet generálishoz és urakhoz Bocskády Ádám
urammal együtt, ki addig bement Husztra, az míg onnan megtértünk.
Anno eodem, die vero 24. ejusdem mensis junii Sárospatak
várában introducáltatott az ő felsége nimet praesidiuma Spork generál
által.
Anno eodem die 11. julii jött haza Unghvárra Thokaj várából
az rabságból Komjáthi István uram, de az több rab társai ottan maradtanak
arestomban Pinkóczyn és Bodonyn kívűl, mivel azok már az előtt az
táborból elbocsátódtanak szegények lévén. - Ezen héten arestáltattanak s
fogattattanak meg Kassán Csáky Ferencz kassai magyar generalis által az nimet
parancsolatjából Baxa István, Csernel György, Semsey György, Figedi Nagy
András, Fáy László, Székely András, Bancsi Márton uramék, ugy Nykházi és Farkas
István uramék is. Eperjest pedig Soós György, Dobay András, Sárosy Sebestyén
uramék, Kecscser Menyhártné aszonyom is, vitetvén rabul Kassára ő
kegyelmek. Bártfán Ujfalusy Zsigmond uram, kit is Eperjesre vittenek fogságra.
Ezen időben fogatott meg Szemere László uram is és Eperjest tartatott
arestomban.
A.e. die 27. julii nimet praesidiuma ő felségének
introducáltatott Kassára, azután mindjárást Eperjesre is és az több királyi
városokra Spork János generális által, és az kapukról a magyar darabontok
amoveáltatván, nimetek állottanak helyekben s az kapuk kulcsait is maguk
kezekhez vötték az városbeliektől, és ugy indult fel Németországban Spork
uram in fine mensis julii, continuálvan utját in augusto mense.
A.e. diem circa 4. quintum et subsequentibus diebus nemes
szepesi kamara parancsolatjábul foglalta el Szikszay Mátyás homonnai
harminczados uram az Forgách Miklós uram ő nagysága szeregnyei, pálóczi,
szirmai barrabási és másutt levő curiáit s jószágit ő felsége
számára.
Anno eodem die 4. novembris indultanak fel Bécs felé
Lőcséről Rottal uramék ő nagyságok és több ő felsége
commissariussi az commissióból, kit Spork János generális felmenetele után
küldettenek volt le, ezelőtt circiter három holnapokkal, az magyarok
dolgának világosan való kitanulására, miképen és kik által esett mind ez
felső időkben lött állapot ezen a földön, a holott Rottal uram
mellett lévén Lőcsén mind az ideig Kecser András uram, onnan elmenvén el
is késérte egy darab utjában, a honnan megtérvén házához Peklénben ő
kegyelme s ott sem késvén indult Kassára, mely utjában Barkóczy Ferencz uram
ő nagysága által megfogatván, vitetett be Kassára árestom alá.
Anno eodem die 9. novembris Lőcséről az rabságbul
érkezett házához Tarnóczra Thokai István uram Rottal uram ő nagysága
annuentiájából.
Anno 1671. die 7. januarii tölt ki az Ungh vármegye
tiszteinek, ugy Ubrizy Pál uram viceispánságának is idejek, s ezen
esztendőben az szék meg nem épülhetett az sok változó félelmetes állapotok
miatt, hanem Tabódi Mihály egyik szolgabiró uram substituáltatván, supportálta
az viceispánságnak akkorbeli terhes munkáját, és az repartitiónak fizetése ez
időtájban csusza be ez mi nyomorult földünkben, mely miatt ez időben
nekem is sokat kelle fáradoznom Kassára Spankó nevü nimet főgenerálishoz,
Joanelli uramhoz, és az nemes szepesi kamarához fogyatkozott állapottal lévén
akkor főrendekből már kicsiny vármegyénk.
Anno eodem 25. februarii érkezett az Rottal uram ő
nagysága citátoriája pesthi Ubrisy Pálhoz, ki citáltatott Pozsonyban az zöld
házhoz ad diem 6. aprilis, hová compárealt is nyavalyás, Tokay Istvánnal együtt
indulván utjokra.
Anno eodem die 2. martii az Eperjest és Kassán árestum alatt
levő főemberek is az szerint citáltattanak ugyan Pozsonyban az zöld
házhoz, kik közül Eperjesről Keczer András, Ujfalusy Sigmond, Soós György,
Dobai Gábor uramék, Kassáról penét (így) Bónis Ferencz, Figedi Nagy András,
Székely András és Baxa István uramék azon héten indíttattanak meg Pozsony felé
jóvigyázásuk alatt bizonyos számu nimeteknek, rabul lévén utjokban is ő
kegyelmek.
Anno et mense eodem ad diem 16. citáltatott ugyan Rottal uram
levelével Pozsonyba az zöld házhoz Mokcsay János uram is, hová compareált is
Daróczy István és több becsületes emberekkel együtt.
Ad 18. diem ejusdem mensis citáltatott volna Forgách Miklós
uram ő nagysága is, de már akkor Huszton érte a citatió és talán jó
assecurátió alatt ártatlnaságához bizván, talán onnan is felment volna, ha
utjában való bizonyos jó securitasa lehetett volna onnan felül és Kassáról is
az nimet generáltól.
Anno eodem die 26. aprilis indultanak meg Kassárul Pozsony
felé Banchi Márton, Semsey György, Kubiny László, Farkas István rab
főemberekkel az nimetek, Eperjesről pedig ugyanazon rabokkal együtt
Szemere László, Sárosy Sebestyén uramékkal is megindultanak következendő
napon az pozsonyi delegátusok eleiben törvényeknek elvételekre.
Anno eodem die 30. aprilis 8. és 9. óra között
vétetődött feje Pozsonyban Bónis Ferencznek és ugyanottan az lutheránusok
temető kertekben el is temettetett az idevaló citatus nemes
emberektől, hova, utjában, citatióra menvén Pozsony felé Czeglédi István
kassai praedicator is s meg halván, teste Pozsonyban vitetvén, melléje
temettetett el az ide alá való magyaroktól. Azon napon és órák között gróf
Nádasdy Ferencznek Bécsben, Nimetujhelyben penét gróf Zeréni Péternek,
Frange-Pánnak (Tiszimpak nimet grófnak is) fejek vétetett.
A. eodem circa diem 3. maji Pozsonyban citátióra felmenvén
incaptiváltattanak tekintetes nagyságos Szalay Barkóczi István és Ferencz
uramék, és nimet árestom alá vitettenek külön külön való házakhoz.
Anno eodem die 3. junii nemes Ungh vármegyében Unghvárt
celebráltatott generális gyülésében publicáltatott az ő felségétől
Rákóczy Ferencz fejedelemnek adatott gratiája ő felsége levele által.
Anno eodem die 2. augusti délyesti hat óra tájban isten
segítségéből lött kicsiny fiacskánk, kit die 9. ejusdem mensis augusti
kereszteltettem meg Jánosnak Losonczy István nevü praedicatorral, lévén ő
kegyelme az kereszt atyja is, kereszt anyja Csicseri Mihályné asszonyom ő kegyelme.
Anno eodem in mense augusti Starumberk pataki commendant
vágatott kaput az sárospataki nagy templomnak kőfalain, hidat is
csináltatván reája, tollálván az régi várhoz való nagy kaput, ugyanezen
esztendőben az veres bástyához ragasztván rakatott egy nagy kőbástyát
Patakon s az Bodrog vize felől is azon bástyától fogván kőfalt
szintén az vár bástyájáig, elrontatván ottan két szép kertet, és az száraz-híd
nevű utczát is, melyet utána való esztendőben követett az egy derék
városnak s utczáknak elromlások.
Anno eodem die prima septembris nemes Zemplén vármegyének
főispánságának administratorságára inselláltatott Vaskovich István leleszi
praepost uram által az tekintetes nagyságos gróf gersei Petheő Sigmond
uram ő nagysága szép solennitással.
Anno eodem die 28. et sequentibus az Rákóczy Ferencz
fejedelem jószágiból mind Patakról s mind más városokból és falukból üzettenek
ki praedicatorok, mesterek, deákok és cantorok nagy fenyegetődzéssel.
Eodem anno die 6. novembris Bécsből rabságból jött haza
Patakra Baxa István uram, ugyanazon héten Barkóczy Ferencz uram ő nagysága
is Bécsből vagy pozsonyi arestomból érkezett házához. Ezen holnapban jött
meg pozsonyi arestomból Barkóczy István is circa diem 23. novembris.
Eodem anno die 5. decembris, csináltattam ólomban az nagy
házamban három ablakomat hét forintért, de magamé volt nagyobb részint mind
üvege s mind olma.
Die 9. decembris anni ejusdem az pozsonyi citatióból jöttenek
házakhoz Ubresy Pál, Dobay Gábor, Soós György, Ujfalusy Sigmond, és Szemere
László uramék, együtt érkeztenek meg egy hét alatt ki-ki házához.
Ez esztendőben pedig Nykházy nevű főember
nemes Ungh vármegyének régi jámbor viceispánja, Csernel György, Bánczi Márton
és nagyidai Székely András elsőben, azután pedig egynehány holnapok mulván
Gutth Dániel is eperjesi notárius vitettenek Bécsből Szléziában Glách nevü
várban ad perpetuos carceres, kik külön külön magánosan egyenkint tartatnak
ottan rabságban nagy vigyázás alatt, kik hogy valaha onnan való rabságokból
szabadulást várhassanak életekben, nem lehet arról való reménységek soha
szegény keresztyén atyánkfiainak emberi gondolkodás szerint, ha isten kegyelmes
királyunk szívét hozzájok jobban nem lágyítja az magyar nemzettel együtt.
Anno 1672. die 23. januarii nemes Ungh vármegyében, Darmán
celebráltatott gyülésében, az mi kegyelmes koronás király urunknak ő
felségének olvastattanak és promulgáltattanak két rendbeli levelei: első
az tavalyi mód szerint administráltatott repártitionak tovább való
praestálásáról, azon felett az accisáról bornak, szernek, (így) égettbornak,
husnak accisájának megadásáról. Második az capitatiónak, mely minden nemes
ember fejétől vagy személyétől öt öt nimet forintot teszen ki
Szent-György napjára való megadásáról szólók, melyek Ubresy Pál uram,
előbbeni viceispán által promulgáltattanak, melynek megfizetése ugyan az
repartition és felettébb való gratuitus labornak praestálásán kívűl az mi
vármegyénkben nem effectuáltatott, de az királyi városokon az accisák
usuáltattanak személy válogatás nélkül minden rendektől.
Anno eodem die 7. februarii egri püspök Szegedi Ferencz uram
által foglaltatott el Unghvárt az evangelicusoktól az városban levő
templomok és scholájuk, és Némethi István nevü becsületes praedicatorok ugy az
mester is minden nemü tisztekben álló szolgálatoktól erős fenyegetésekkel
tiltatott el azon püspöktől, gróf Eszterhas Mária néhai Homonnay György
relictájának idejében; die 9. ejusdem azon szerint Nagy-Mihályban is azon
püspök által foglaltatott el az templomok az evangelicusoktól és több helyekben
is Zemplin vármegyében.
Die 11. mensis februarii anni ejusdem ujobban nemes Ungh
vármegye székinek hosszas vacatiója után választott viceispánságnak tisztire
Csicseri Orosz Pál uram.
Die 15 februarii anni ejusdem Barkóczy Istvánné
Derzsőffy Klára unszolásából Lokhinczki Mihály és Illyefalvi nevü
Barkóczyné udvari papja által foglaltattanak el pálóczi, szennai és
nagyszeretvai evangelicusok templomai, parochiai, scolái és harangjai,
amoveáltatván általok ottan levő evangelicus praedicatorok is, Losonczi
István nevű pálóczi praedicator idejében.
Die 22. febr. választatott nemes Ungh vármegyei notariusságra
Gyöngyösy Petheő János uram ő kegyelme.
Die 26. et 27. ejusdem Pesthi András itélő mester
abjudicálta Butkai Istvánnétól Szirmai Sára asszonytól és neveletlen hajadon
leányaitól az butkai jószágot mind örököst mind aquisitumokat Pethő
Zsigmond uramnak és Palági Piroska néhai Petheő Jánosné asszonynak ő
nagyságoknak, prokátoriban való defectusa miatt az relictanak nem
producálhatván literalia sua documenta, mely Palági Piroska asszony néhai
Butkay Istvánnak édes anyja, árva leányinak pedig nagyanyjok volt, nem sokat
használván előtte azon relátiója az árvákhoz.
Die 7. maji anni ejusdem az sok irigy vádak miatt Starumberk
uram ő nagysága Patakon levő nimetek közül hozott circa 50. nimetet
Szeregnye várában praesidiumul és ott hagyta őket.
Anno eodem die 1. julii Kapost törvényszéki alkalmatossággal
két vagy három ízben is megrendülvén s reszketvén nagy ropogásokkal
hertelenséggel az vármegye háza egymásnak eltapodásával kellett kiszaladni és
toloskodni az sok nemességnek azon házból és más házhoz gyülni, valami
boszorkány annyú csomonyai legényre lévén szintén akkor törvénye az
vármegyének.
Die 3. augusti jött be Kassára nyolczad magával törökökkel az
egri basa követe Musztafa aga nevő, kit jancsár aga után való első
tisztnek mondottanak, eleiben küldvén ki Kassárul feles nimet s magyar
lovasokat, kik bekisérték pompásan Spankó uram ő nagysága hintajában s
lovain hozván be oda.
Ezen augustus havának utolsó hetin hallatott az magyarok
megindulások az tiszántul, kik előtt hamar időn Kassához Bárcza
nevű faluban szálván Spankó generális uram az nimetekkel és magyarokkal
is, hova Barkóczy István uram is elment és die 15. septembris lött csatájok az
azon magyarokkal Spankau uramnak Eniczkénél, kik akkor alkalmasint
triumpháltanak, sok károk esvén miattok az ő felsége nimet vitézinek; ki
miatt beszállott Kassára Spankó generális uram mindjárást, az mikor azon alsó
magyaroknak Petróczy István nagyságos uram, Szuhay Mátyás, Kende Gábor és
Szepessy Pál uramék voltanak előljárójok.
Die 17. augusti adta meg azon magyar hadak közül valóknak
Terebes várát Pesthy István uram kicsiny ijegetésre, ezen holnapban széledtenek
el minden vármegyékben s ugy az mienkben is azon magyarokhoz való lovas és
gyalog hadak, kik talpasoknak neveztettenek.
Anno eodem die 25. septembris nagy hertelenséggel való árja
érkezvén az Ongh vizének, hallatlan fölöttébb való károkat tött egynehány napok
alatt, Unghvár városában az diós malmot, major házakat és azok körül sok
épületeket felfordítván, szép kerteknek házaknak és sok egyéb nagy épületeknek
az földét is rettenetes mélyen elmosván elvitte, és arra az előtti épp
magasan levő földnek elmosott helyére széget (így) az derék Onghnak
folyása, köves iszappal felhányván a tájon előbbeni és a memoria hominum
lévő meatussát, ugymint az vár hegye alatt való folyását; mely viznek
ujabb ujabb árjai miatt sem az hidat sem gátokat állandóul, semmi nemü nagy
munkájokkal és költségekkel meg nem csináltathatják, mivel az olta is sokszori
romlásokat tött azon Ongh vizének árja mind házakban s mind egyéb épületekben,
tovább tovább rontván az nagy partokat az kertek és utczák felől, ugy hogy
az sós utczát majd teljességgel, és az temető utczát is nagy részre
elkezdette rontani.
In mense octobris anni ejusdem die vero 6. Báthory Sophia
fejedelemasszony népétől s munkácsiaktól veretett fel Kapos várossa;
felgyujtván az házakban, ottan egynehány ember halála is lött miattuk, melyel
adtanak okot arra, hogy Ballai Pált az magyarok ide Ungh vármegyére küldötték
és az sok elszéledt lovas és gyalog hadakat e tájon levőket összegyüjtvén
reánk is eljöttenek és fegyver alatt nagy részét az Ungh vármegyei nemességnek
melléjek vévén kedvek ellen Munkácsra vitték, hova azon héten Vesselényi Pál,
Forgách Miklós, Ispán Ferencz, Gyulaffy László, Kende Márton, Barani Gáspár,
Csernel Pál és sok magyar fő rendek bizonyos számu hadakkal érkezvén,
megegyeztenek, felvevén Beregh vármegyét is és egynehány napok alatt, ugymint
circa diem 9. 10. et reliquis diebus mensis octobris egy nehány ezeren sok
pusztításokat és károkat töttenek, az köz vitézlő rendbeliek Munkács
várához való krajnai jószágban egész Lengyelország határáig rettenetes
marhahajtásokkal és egyéb pusztító praedálásokkal, honnan ötöd vagy hatod nap
mulva az urak derék táborokkal együtt Kassa körül levő táborra indulván és
Szécs-Keresztúrban megértvén az felső táborrul szaladóktól, hogy Gopp
német generál, gróf Eszterházy Pál dunántul lévő magyar generális, nimet,
horvát és magyar hadakkal Barkóczy Istvánnal és több urakkal onnan felül
elérkezvén, az magyaroknak némely részét megverték s az vármegyékben és
talpasokban főképen egynehány százat Györkénél levágván s az több hadak is
elszaladván, ezzel is Szécs-Keresztúrból elszéledvén az Tisza felé szaladtanak
el, Salamonnál költözvén által az Tiszán, melyet megértvén az Regécz,
Boldókő, Patak, Tokaj, Onod, Szendrő és több várak alatt levő
nép és hadak is mind Poroszló és Lucz felé szaladtanak által az Tiszán,
Debreczenben és ottan körül városokban szálván s széledvén el; elsőben is
pedig az Lőcse városa alatt levő magyar hadak indulván meg Lőcse
alól az ő felsége népe előtt, az ő felsége hadai pedig utánok
nyomulván és az Tiszán Tokajnál által szálván, elsőben is Debreczenig
mentenek utánuk, de semmi harczok nem lehetett, hanem onnan Medgyes alá menvén,
azt hitre feladták Gopp és Eszterhas Pál generalis uraméknak ő
nagyságoknak és ő nagyságok is elrontották azon Medgyes várát s ugy tértek
vissza az Tisza felé onnan táborostól, és Kálló várát, ki az szaladásban az
magyaroktól felégettetett és elrontatott volt, megépíttetvén az földnépével
nimet és magyar praesidium helyheztetett feles néppel (ugy magyarokkal is
Barkóczy István mellé) melléje. Megépíttetvén egynehány hetek mulva azonban nem
sok idő mulva securitást igérvén az hajduknak, azok közül öt
hajduvárosbeliek szállottanak haza városokban, ugymint beszerményiek, nánásiak
dorogiak, hatháziak, polgáriak az ő felsége hüsége alá. Az idő
forgásában támadtanak az Tiszán innen az sok rendbeli pusztitó orosz hadak, kik
egynehány vármegyében kastélyokat, főemberek házait felvervén, nagy sok
károkat töttenek, kik közül egyik rendbeliekkel elöljáróul volt Kereskényi
Gáspár és két vagy három paterek, kik Vinna várát, csekei és bothyáni
kastélyokat invadálván, sok főrendeknek nagykárokat töttenek; akkor tájban
pusztíttatta az munkácsi oroszokkal el nemes Ungh vármegyét is nagy
részből Munkácsról Báthory Sophia fejedelemasszony sok ezer forintokat
érő károkat tétetvén, mindenféle marháknak elhajtásával s javoknak elpraedáltatásával,
ugy hozván nem sok idő mulván Gopp generalistól mindeneknek gratiát ide
Ungh vármegyében Komjáthi István nemes vármegyénk követe, melyel bátoríttatván
az sok bujdosásban levő nemesség azután szállottanak házokhoz, az sokfelöl
való nagy rettegő félelmek között az nemesség, s ugy érkezett azután az
ő felsége levele által való gratiája is melyel bátorittatott meg az sok
szegény nemesség házaknál, mely die 14. novembris publicáltatott darmai
gyülésben legderekasabban az Gopp uram levelével együtt.
Anno 1673. in mense januarii az sok esők miatt nagy
földáradások löttenek és vermekben sok károk is történtenek sok helyeken
miatta.
Eodem anno die 15. martii holt meg Bécsben az császárné
ő felsége, Leopoldus primus koronás királyunk első felesége.
Eodem anno die 14. martii Lopkovicz herczeg által
magyarországi gubernátorságban instelláltatta ő felsége tiszteletes és
felséges Joó János uramat ő nagyságát, adván Magyarország gubernálásában
királyi authoritást ő nagyságának ő felsége cum cancellaria et sigillo
regio.
Anno eodem die 17. martii Unghvár várában levő
bujdosásában mult ki boldogul ez világból ugyanottan az én jó asszonyom,
tekintetes és nagyságos Kapi Kata, néhai tekintetes és nagyságos Gémessi
Forgách István uram özvegye, honnan illendő tisztességes halotti
ceremoniával die 8. maji kihozván testét, vittük Szeregnye várába, és akkor ott
letévén az testet, utána következendő juliusnak 9. napján, az szeregnyei
temető kertben, fiátol Forgách András uramtól, szegény idvezült asszony
dispositiójából építtetett uj temető helyben és boltban, illendő szép
halotti pompával temettetett el.
Anno eodem die 27. martii Nagy-Kapost harmadrendben is
kellett magamra vállalnom Ungh vármegyei szolgabiróságnak tisztit, más fél
esztendeig viselvén.
Anno eodem die 25. Gopp nimet generál Kassán exequáltatta
Tussay Miklós nevő Zemplin vármegyebeli nemes embert heted magával az
város piaczán levő tömlöcz felett.
Anno eodem die 8 octobris záhonyi házától vitetett el
Barkóczy Sándor uram ő nagysága Majos és több alsó magyarhadbeliektől
rabul.
Die 13. et sequentibus diebus, deszkáztattam másodizben megh
az udvaromot való kutamot.
Anno 1674. die 25. martii hosszas és sulyos szenyvedési után
az atyámfiának adott isten egy fiui magzatocskát, kit die 27. ejusdem mensis,
titkon az nagy üldözésünk miatt Mokcsában Upori István praedicator által
kereszteltettem meg Gábornak, Sárközi Gergely uram lévén keresztatyja és az
ő kegyelme felesége keresztanyja. Ki születésétől fogva mind
betegeskedvén, mult ki ez árnyék világból die 16. aprilis 10. óra tájban
délben, kit die 21. ejusdem nagy lelki fájdalommal kellett pinkóczi romlott
segrestyébe minden halotti czeremonia nélkül, harangszó alatt eltemettetnem, az
sok lelki üldözésünk, templomainktól való priváltatásunk miatt.
Anno eodem die 3. april. holt meg Kaponyában bátyám, Kaszás
Ferencz uram.
Anno eodem die 11. april. bujdosásában Huszton holt meg
gimesi Forgách Miklós uram ő nagysága és azon holnapnak 24. napján
temettetett el Huszt várában levő kápolnában.
Anno eodem die 28. julii nagy alkalmatlan csalárdsággal
menvén be az nagy-tárkányi kastélyban egynehány talpas, alsó hadakozó magyarok
felé, és rettenetes kinzással ölték meg az tekintetes és nagyságos Sennyey
Ferencz uramot, elpraedálván minden javait is, magáét és másokét is, kit 7-ed
magával öltenek meg szolgáival együtt.
Anno eodem die 14. augusti Bárczi Judit sógor asszonyt vötte
el feleségül terebessi Horváth Zsigmond Vajnatinán.
Die 22. augusti anni ejusdem égett meg tüzzel Kassa városának
nagyobb része, és bástyáknak puskapor miatt való felvetődések is lött
ugyanakkor, mely rettenetes álgyuk ropogásival és kimondhatatlan romlással s
károkkal lött meg az lakosoknak.
Anno eodem die 3. septembris Darmán épülvén meg az nemes Ungh
vármegye széki én helyettem tötték szolgabirónak Korczvay Nagy-Mihályi Benedek
uramat.
Anno eodem ősszel árestáltatott az Berény várában
vitetett fogságban Lobkovicz nimet herczeg királya árultatásáéert, kinek lévén
több nimet urak is complicessi, fogattanak meg többen is ez időtájban.
Anno eodem in mense novembris Szent-Márton nap tájban
indítódott Erdélyben nagy zenebona, mivel Béldy Pál uram Koppánban Vitéz
Ferencz nevű fő ember házánál keresztségi alkalmatossággal több
urakkal és az székelységgel együtt reá ütvén Bánffy Dénesre, magát egynehányad
magával elszalasztván feleségét rabul elvitette.
(Más kézzel
irva.)
Anno domini 1681. mentem bé Szatmárrul Erdély országába és
Horváth Dávid bátyám uramhoz szállottam, ő kegyelme küldött az nagy-enyedi
collegiumba.
Die 28. decembris anno eodem mentem fel az poesisban, volt
praeceptorunk Vásárhelyi.
Anno 1684. az méltóságos erdélyi fejedelem Apaffy Mihály fiát
ugyan Mihályt, az török császár követe fejedelemségében bottal, zászlóval
condecorálta etc. az ország is az előtt választván el.
Anno 1685.
die 28. martii vettem az atyám levelét és abban való tudósítását az édes
anyámnak Szinyi Justinának halála felől.
Anno 1685.
die 14. junii jöttem ki Erdély országából, az ángyom Horváth Mojsesné Bagotay
Klára asszony mutatta akkori készületemben nagy sok atyafiságát etc.
Eodem anno
az kuruczságnak egészen nyakát szakasztották méltóságos Surlcz és Kaprara
ő felsége generálissi.
Anno eodem
mentem patvariára nemzetes Keszey Mihály uramhoz Sáros-Patakra die 17. junii.
Die 20
junii mindjárt indultam Keszey urammal Bécs felé, circa ultiman érkeztünk
Bécsbe, szállásunk volt az medves vendégfogadóban, holott együtt voltanak
szálláson nagy-bányai követek egyiknek neve Enyedy István volt.
Anno eodem die 20. augusti Bécsben láttam
először cum solennitate az felséges Leopold császárt és császárnét is az
öreg császárnét is és az ő felsége leányát méltóságos bavariai herczegnét
az Szent-István templomba menni.
Anno 1690.
die 27. julii jegyzettem el feleségül Ungvárt Borbély Borbállát néhai Borbély
alias Kasza Miklós leányát nehai Krompan János relictáját.
Die 30.
jul. esküttem meg vele Eörben eodem anno, kivel isten éltessen maga
dicsőségére etc. H o r v á t h
G y ö r g y.
Anno eodem
die 18. augusti volt lakodalmi sollenitásunk ugyan Ungvárt az Borbély Miklósné
asszonyom házánál.
Anno 1691.
die 30. mensis aprilis adott az ur isten az feleségemtől Borbély
Borbállátul egyszersmind két magzatokat fiat és leánykát, kiket isten jó
voltábul meg is kereszteltettem, az fiacskát Ádámnak az lánkát Évának, isten
őket nevellye maga dicsősségére.
Az
leánkának Szerezliné asszonyom, az Ádámkónak Vonkóczi Jánosné asszonyom ungvári
harminczadosné volt keresztanyjok, kereszt apjuk az leánkának Ladányi István
uram, az fiucskának Daróczy István uram, az tarnóczi praedikátor mintegy lopva
keresztelte Ungvárt meg.
Anno 1692
die 5. maji holt meg az atyám Pálóczi Horváth György uram Istennek bölcs
itéletéből nagy hertelen, semmi gongya nem lévén holt meg hét vagy nyolcz
óra tájban pálóczi házánál, minden öltözetiben csak le dülvén az ágyára,
rettenetes fohászkodási között megnémulván két fertály alatt epéjét kivetvén,
istenben boldogul ki mult.
Tétettük az
koporsóban die proxime subsequenti kedden.
Anno eodem
die 11. presentis temettettük el szép sollenitással az pálóczi templomban,
predikállott az háznál Szecsey nevü mokcsai praedikátor, az templomban Szalacsi
János eöri praedikátor.
Anno eodem
die 6. maji kezdettem jó támoszos födött sövénnyel az batfai házamat körül
vetetni, kit is végeztenek el die 25. attacti mensis, elöl egy darab és oldalt
is elmaradván benne. Az magam embereim közül karó hasogató s faragó és
kertelő legényekre költöttem f. 4. dr, 50.
Anno eodem
die 16. junii instelláltatott méltóságos egri püspök Fenesi György uram ő
nagysága által ő felsége donatiója mellett méltóságos gróf székesi
Bercsényi Miklós uram ő nagysága Unghvárt az virágos kertben szép
solennitással nemes Ungh vármegye főispánságában, néhai jó emlékezetű
megholt Homonnay Bálint helyében, depositio clara voce juramento.
Az
viczeispánságnak tisztiben meghagyatván előbbeni viceispán N. Gál Márton
uram ő kegyelme; ugy az ungvári járásban is szolgabíró Homoky András komám
uram, az szobráncziban constituáltatott Fekete Miklós uram, az pálócziban Baxay
Sigmond uram, az nagy-kaposiban penig engemet méltatlan szolgáját tevén
szolgabirójának az n. vármegye sok mentségim után. Esküttem az kaposi járásban
Dekmár János az eöriben Jeleni Sigmond.
Eodem anno
die 4. julii kezdettem Ungvárt az Borbély Miklós helye felén az feleségemre
Borbély Borbállára nézendő harmad részen egy kis házat és komorát
csináltatni. Az ácsoknak attam azon munkátul fl. 8. dr. 60. fát lész pinzen
azon kivül kit magam hordattam vásárlottam fl. 7. fenyü deszkát fl. 8. den. 40.
Item 7. szál deszkát pro denar. 40. mindenikét, facit f. 1. dr. 60.
Anno 1692.
die 22. aug. az ungvári biró Szucsányi Márton az két hadnagygyal hatalmasul az
országuttyábul behajtatta két lovamot az maga udvarára és ottan az míg tetszett
neki addig tartotta. Mely cselekedetiért judicialiter admoneáltatván nemzetes
Homoky András komám uram nemes vármegye szolgabirája által azt felelte, ő
hajtatta és ő parancsolattyábul hajtották be az hadnagyok az ország uttyán
találván az szekeret.
Anno 1692.
die 26. augusti Dobay Sámuel 12. kaszással reá menvén az hid között lévő
tarnóczi határban lévő Balog Mátyás helye után való rétnek felét dél felöl
megkaszáltatta die 29. ugyan Dobay Sámuel negyed magával fel is takarta, volt
rajta 4. szekér széna.
Anno eodem
et die 10. mensis ectob. estveli kilencz és tiz óra között az szabados itéletü
bölcs isten kettősön született Éva leánkámat az ungvári házambul sok
keserves fájlódási után kiszólitotta. Temettettem el az bátfai templomban az
segrestye küszöbje előtt.
Die 1692.
in mensibus junio julio et augusto az egerek rettenetes soksággal támattanak és
kiváltképpen való nagy károkat tettenek, nevezet szerént az rozst egészben
megették. Aratás után penig az sáskának soksága érkezett el ki is csak
türhető kárt tehetett, azután reá jüvén az hideg csak el veszett, de
hyelyben számtalan tojását hatta ki is ismét rettenetes sokasággal ki kelvén
nagy károkat tettenek, melyek miatt ezen vármegyében igen nagy drágaság volt,
ugy annyira hogy egy kassai köböl buza tiz forinton, rozs 8. for. az árpa 6.
for. az zab penig az ben levő quartélyos hadak miatt négy forinton is
utóllyára elment.
Anno 1694.
die 11. mensis januar. adott az ur isten az feleségemnek Borbély Borbállának
hetfün éczaka éjfél tájban egy fiu magzatocskát kit megkereszteltettem utánna
következendő cseterteken Szent-Miklósi Sámuel bátfai öregebb predicator
által Palkónak, kit Isten nevellyen jó erkölcsben maga dicsösségére. Kereszt
apja Daróczy istván uram, kereszt anyja penig Ladányi Istvánné asszonyom volt,
koma asszonyok Homoky Andrásné Vonkóczy Jánosné Szerezliné és Görög Péterné
asszonyomék voltak.
Anno 1694.
pro die 13. dbr. certificáltattam vala én pálóczi Horváth György, viceispán N.
Gál Márton uram, négy szolgabiró Homoki András, Horváth Mihály, Csicseri Ambrus
és Szentmiklósy uraimékkal, ugy több cionteressatusokkal együtt ő felsége
comissiójábul bizonyos brachialis processus miatt, kit is prorogáltunk vala
Hupka és Kollát-Helmeczen Kende Mihály uram ellen ki miatt Kende uram recurrált
vala udvarhoz hallatlan rettenetes mocskokkal vádolván mind az birákot s mind
az actorokat ugy mint Thuróczy Ferencz és Peltovics János uraimékat, nevezet
szerint az birákat hogy hitetlenül és hamissan procedáltak, faveáltak az
actoroknak, mely comissió Eperjest celebráltatott, jelen lévén Szent-Iványi
László uram ő nagysága, Klobusiczky Ferencz uram ő nagysága, Galambos
Ferencz uram, Sztankay Lajos uram, Keczer Sándor uram, Szent-Iványi Menyhért
uram, Györky Pál uram, Szirmay András uram. Az actorok prókátora két
Kokolozsányi s mi részünkről Meskó Jakab és Kubinyi uraimék, kik is contra
incompetentiam judicatus allegálván sok törvényeket ugy praxist is, az érsek
Szécsenyi és Ibráni uraimék causájokat kiben az comissionalis causák
relegáltattak ad ordinarium juris cursum, máskint is abrogáltatván törvényesen
és diplomatice is, mi is obtineáltuk és relegáltatott az extraordináriára ob
gravitatem et in causae revisio judicatus, ki is pro 20. febr. leszen
Beszterczén.
Eljüvén az
breviseknek terminussa (ki is Beszterczérül transferáltatott vala
Nagy-Szombatba) az elött való eperjesi terminusrul postára ülvén Gál Márton
uram mind ő felségét s mind palatinus urunkat ő herczegségét alázatos
suplicatiója által megtalálta, hogy mivel Kende uram és felesége Barkóczy Mária
asszony az birákat partiálisoknak és hamissoknak declarálta az F. udvarnál, az
breviseknek comprobálja nolens volens alioquin in poena talionis
convincáltassék; az minthogy optineálta is és evocáltatta Kende uramat
feleségestül az brevisekre, pro 25. et subsequent. a holott valóban volt rajta
judex curiae uram vicéje maga ottan ő nagysága kün lévén, hogy külön
táblát ülvén először az Kende uram részérül az relegált causát
reassummálták volna, de palatinus uram és a tábla nem engedte, hogy különb
táblát üllyenek, noha az juratus házrul házra keresvén az birákot az
comparitióra adigálta volna, de ezek is abstrahálván magokat, az judex curiae
uram vicéje Rutkay uram harmad nap mulva nagy melancholiájában megholt. Az
birák penig az actorság mellett adigálván és restringálván Kendét arra hogy az
partiálissát comprobállya, kiben succumbálván hosszas allegatiók után szintén
convincáltatott volna. Hanem palatinus urunk ő herczegsége gratiájából
intermediátorokat rendelvén nevezet szerént gróf Bercséni uram ő nagysága
addig türvén az bírákat, az alkura accedáltak nagy nehezen, olly conditiókkal
hogy Kende uram ellenek az cancellarián supplicatiójában feltett expositióját
az birák és több interessátusok iránt, palatinus urunk ő herczegsége és az
egész tábla előtt palam et manifeste revocálta, és sinistra expositiónak
lenni vallotta et in perpetuum mortificálta, az bírákat penig prókátorostól
megkövette, az után Nagy-Szombatban meg is vendégelte, költségekért penig igért
contractualiter fl. 900. Kirül mind az felséges cancellaria mind palatinus
uraimék mind palatinus urunk ő herczegsége missiliter irt az nemes
vármegyének s mint testimoniálist adott patenter.
1695. Ezen
esztendőben az ur isten urnap után való északákon oly rettenetes dérrel
látogatta meg nagyobb részét Magyarországnak, hogy az gabona vetéseknek nagyobb
része virágjában megfagyott, elannyira hogy fű gyalánt (így) sok helyeken
lekaszálták, az Tiszán túl is az kerti veteményeket mind elrontotta, az
búzákban is sok kárt tett, az all helyeken lévő szőlő helyeket
is egészlen elrontotta, hanem azután verekedett valami vesszejek az
tűrűl, de haszontalan.
Ezen
esztendőben az török császár igen nagy erővel által jütt az Dunán, az
ő felsége ármádáját Péterváránál hagyván szintén ide fel Tömösvárhoz jött,
kinek utána nyomulván az ő felsége is jött Jenőhöz, az török penig
Erdély felé vette utját, kinek erdélyi generális Veterani uram Lugashoz jüvén
eleiben, az holott is circa initium octobris az mint mondják, az török császár
személye szerint teméntelen jancsár, arnót és lovas törökkel hirtelen obruálta
Veterani uramat, ki is hét lovas regimenttel, nyolczszáz muskatályossal
hallatlan rettenetes kemény harczot állván ebédtől fogvást szintén estig
harczolt, de végre körülvétetvén a pogányságtul, maga is elesett. Ezen
ármádának minden bagásiáját, ágyúját és élését elnyerték elfogyván az porok,
magok is hátat adtak, és circiter az mint referálják magok, eshetett el bennek
két ezerig való, de az törökben az arnót basa s több nagy tisztek és majd
kilencz ezer veszett. Ennek alkalmatosságával igen nagy riadás volt, az Tiszán
túl való föld nyakaszakadtában minden élésit ott hagyván elfutott vala, de
istennek hála, semmi oly derekas rablást nem tett, az praedával nagy sietve
Lugastul csak visszament Landorfejérvára felé, kit isten örökké odaveszessen
etc.
1695.
Méltóságos gróf Bercsényi Miklós uram ő nagysága, ezen vármegyének
főispánja Váczi Mátyás nevü porkolábját circiter 12. hajduval, ugy az
udvarbíráját és Küszögi Györgyöt, az gereni és itt való Ungvári János diák nevü
ispánját itt Ungvárt az derékutczában levő házamra hatalmasul reáküldvén,
mint valami praedálók, elsőben az elsőházamat dulták, azután az
középső házban találván az praedicatort Vári uramat, mint valami publicus
malefactort az asztalnál megragadták és
die 15.
aprilis említett Vári Mihály uramat kétfelöl fogván kivonták feleségestül
gyermekestül és fogva vivén az vízig ezután onnét megirt cselédeivel együtt
egész a vármegye padjáig fegyveresen kisérték. Elöször is rajtunk kezdette az
persecutiót ö nagysága, noha eleget protestáltunk, obtestálván ő nagyságát
főispáni tisztire, az ország törvényeire és az diplomákra, de ezekre csak
azt felete: parancsolatja van cardinalis Colonics uramtul meg kell cselekedni
etc.
1696.
esztendőben a 1. februar. kezdődve igen kellemetes tavaszi idők
voltak, elannyira hogy usque ad 15. martii többire az tavaszi és mezei munkákat
az emberek véghez is vitték, ugy a szőlő munkáknak is nagyobb részét.
Anno eodem
die 12. martii az felséges jó isten reggeli nyolcz óra tájban áldott meg
bennünket egy fiu magzatocskával, kit 19. ejusdem megkereszteltettem Vári
Mihály uram által, ki mostan Radóczon praedicátorunk, Gyurkának, kivánván isten
nevelje s éltesse maga dicsőségére; kereszt anyja n. Orosz Györgyné
viczeispán asszonyom, kereszt apja Réti István, koma asszonyok: Ladányi
Istvánné, Daróczyné és Havasyné asszonyomék.
Anno eodem
az 13. vármegyének nagy panasza levén az felső vármegyék és az palatinus
inproportionata limitatiója iránt, minthogy sem az 1647. esztendőbeli
porták limitatiójához, sem az Montecuculi expeditiójakor való contributióhoz
nem accomodáltatott az mostani quantum, ki is két millióból áll. Arra nézve az
13. vármegye fű követül választván füispán Bercsényi Miklós uramat ő
nagyságát, ad status penig mindenik vármegye választott és expediált egy egy
követet. Arra nézve ő felsége ennek a földnek injuriájára és annak
orvoslására s az proportionata rectificátióra delegált singulariter egy
commissiót palatinus urunkra ö herczegségére, és ő herczegsége pro sexta
julii az egész országban levő vármegyék követeit és főispánjait
convocálván az holott cardinalis Kolonics ő eminentiája is lévén jelen, sok
disputátiók után modalitást pro observanda propositionata limitatione nem
talált az ország, hanem ujonnan dicatorokat és conscriptorokat rendeltek az
egész országban kik az portákat conscribálják és ujabb rendben vegyék, mely
munkára az nemes ország engem is méltatlan szolgáját méltóztatott Szirmay Péter
urammal Szathmár vármegyében, ebben penig rendeltetett Ramocsa György uram
Szabolcs vármegyéből Lévay urammal.
Eodem anno
végben menvén ezen munka 18. octobris, az urak és követek, ugy dicator uraimék
is Pozsonyban ismét egyben gyülvén tovább három hétnél disceptáltak; de
minthogy ezen connumeratio majd minden vármegyében inkább difformiter ment
végben, arra nézve pro repartitione duorum millionum vége (így) pro norma az
1647. esztendőbeli dicált communerátiója szerint a porták az országnak
három részére felosztatott azon quantum, mely alkalmatossággal magam is Szirmay
Péter urammal nemes Szathmár vármegyében az ország által rendeltettem vala
dicatorul; hat-hat forint volt diurnumunk. Pro facienda relatione azon pozsonyi
gyülésen jelen voltam.
Anno 1696.
die 7. decembris csakhamar Poszonyból viszszajövetelem után rendeltettem vala
ezen nemes vármegye perceptorává. Annuális fizetésem volt f. 325. egész summája
perceptiómnak exurgált ad fl. 32923.
Kirül isten
segedelméből anno 1697. die 3. et 13. nemes vármegye deputátussi
Szent-András havában tülem számot vevén, ugy mint n. Csicseri Orosz György
viceispán, Orosz Ádám notarius, Hegyi István vicenotarius, Orosz Sigmond,
Taboldi Gábor, Petrovay János uramék előtt minden ratiómat liquidáltam és
egy pénzzel sem marattam adósa, kirül absolutiom is exstál n. vármegyétöl.
Ezen 1697.
esztendőben die 4. novembris méltóságos füispán uram gróf Bercséni Miklós
uram n.-váradi püspök Benkovics Ágoston uram által n. vármegye tiszteit
restaurálta; a holott az urak voltak valóban azon, hogy Orosz Ádám uram lett
volna viceispán; de az szegény nemesség felkiáltván noha eléggé disponáltatott,
de nehányszor csak felkiáltván, többire egészlen az urak voksa ellen Orosz
György uramra atták voksokat; ki miatt nolentes volentes ő kegyelmét
kellett tenni viceispánnak. Candidátusok votak n. Orosz György és Ádám, Taboldi
Gábor és Barlók István uraimék, de az kettőre csak két két vox ment.
Horváth Mihály és Haraszti Imre ki is az előtt csak substitutus volt,
ketten az szolgabiróságban megmarattak, az unghvári járásban Barani Menyhárt,
az szobráncziban Fekete Miklós uramék tétettek szolgabirákká. Notariussá
tétetett füispán uram recomendátiójábul Ráti Gergely uram. Azon épitő
székben determináltatott, tovább perceptor ne legyen, hanem az négy szolgabiró
percipi (így) az esküttektől az pénzt, de az n. vármegye commissióján
kivül senki commissiójára semmit ne erogállyanak. De ez is falban romolván
viszont mostani viceispán uram attiniálta az perceptorságot cum diminuto sallario
perceptoratus in et ad fl. 91. x. 40. Rhen.
Ezen
esztendőben curca 2. julii Patak és Tokaj körül conspirálván egynehány
paraszt ember és kapás, ejszakának idején ugyan egy éjjel Tokajt, császár
béresi képekben menvén be Patakban erőszakkal, minthogy az commendáns az
ujhelyi vásárra esett vala, megvették, kuruczoknak nevezvén magokat, a holott a
németeket levágták, javokat felpraedálták, az után neki felesedvén, az föld
népe hozzáadta magát, nagyobb részét fegyvertelen annyira, hogy circiter négy
ezerig lehettek. Az körül levő vármegyékben levő sok köz rendet
dementálván, felesen associálták vala közikben magukat. Szalontay nevü petrohai
paraszt ember volt az patakiaknak kapitányok, az tokaiaknak Tokai Ferencz és
ifjabbik Pákos, Thököly Imre neve alatt zászlókat csináltatván mindenfelé
osztották és ez alá gyüjtötték az pórhadat. Az ki az nemesek közül közikben nem
állottak, persequálták, ölték, vágták, praedálták. Az Hegyalján Zánthó uramot
is elfogták, a vicenotáriust Nagy Jánost, kit Meskó urammal Patak várában
szorítottak vala, hogy kibocsátkozott a bástyán, nem akarván associálni magát,
konczrul konczra vagdalták. Vécsey Sándor uramat ő nagyságát, ki is
Ungvárrul Kassa felé ment volna Nátafalva táján felverték, de akkor elszállott;
azután Varanórul viszont Kassa felé igyekezvén, az fogadott kalauza elárulta és
ketten vagy hárman elállották utját és valamely Zemplén vármegyei
esküdtből lett kurucz elfogta s bevitte Patakban, az holott leveleket
találván nála, vitték az tömlöczbe, az holott az sok disznó nép neki zajdulván,
diribről darabra vagdalták és megölték.
Ezen
dologgal egész Bécsig rettentő lárma és futás támadt az egész országban,
nem tudván senki honnét támadt ez nagy véletlen tumultus, az kinek első
kezdetin mindjárt az ujhelyi vásárt felverték, az nemeseket persequálták, ott
is az németeket az pataki commendánssal, ki is ottan az vásárvámot erősen
szedi vala, összevagdalták s mind egyig megölték. Az parasztság szám nélkül
ment ottan közikben, reménylették az portiónak végét szakasztják, biztatták az
Tököly és török segitségével magukat. De közel lévén az Paszompier regementje
(külde)tett ennek az tumultusnak opressiójára, kinek az pusztára Böcs nevü
faluhoz az kuruczok eleiben mentek, de az Pál deák hajdui érkezvén oda,
őket keményen megverték, noha a mint mondják, ki fegyverrel, ki csak
vissza szegezett kaszával in desperatione igen vakmerőképen viselték
magukat.
Az alsó
táborrul ezen tumultusnak lenyomására commendérozták Vademont Kereczegett (így)
ki is Pál deák ezerével öszszegyüjtött ráczok és circiter 200-ig való némettel
reájüvén Tokajra, először is ottan hamar megvette, az városban való
népeket levágatta, az kuruczoknak nagyobb része az (Tiszán) általszaladt, és
békével ment mintegy hatszázig Tömösvár felé, most is oda van. Tokaj alul az
német ment Patak alá, az kik is mindjárt feladták magukat, de az jova
azelőtt az Tokajbul elszaladt kuruczokkal conjungálván magát innét is
Szalontaival együtt Tömösvár felé mentek. Az várt feladó hajduságot aztán az
németek mint sertéseket egyben zárták, azután tömlöczökre hányták. Némelyeket
karóba is mintegy 18. vontak, az lakosoknak mindeneket felpraedálták. Az
fideliseknek az infidelissel egy állapotja volt, itt nagy praedát tett az mémet
had. Az körüllevő helyeken penig az rácz csak Zemlén vármegyéből
10.000 marháknál többet hajtottak el. Az falukról is papét, barátét , úrét,
nemesét, parasztét, akár volt hű vagy hűségtelen három-négy
mélyföldig Patak és Tokaj körül elhajtották.
1698. die
15. augusti született isten kegyelméból egy fiu magzatocskám kit sub sequenti
die 20. ejusdem mostan Radvánczon lakozó praedicátorunk Kádas Pataki uram által
megkereszteltettem Gábornak, kereszt anyja Thuróczy Istvánné Bácsmegyey Éva,
kereszt apja n. Ráti István uram ki Gyurkó fiamnak is keresztapja, koma
asszonyok: Vonkócziné, Tótfalusiné, Ladányiné, Küszögi Györgyné, Homoki
Andrásné asszonyomék ő kegyelmek, kit az isten maga dicsőségére
nevelylyen s éltessen Amen.
1699. die
13. és 14. január. itt körülöttünk rendkivül való rettenetes árvizek voltak,
sok helt egész falut is elboritottak, az bozóti malmot fundámentumostul elvitte
csak az gáttya maradt, sok becsületes embereknek szérüjökbül csürökbül csiplett
életeket elseprette.
Eodem anno
pro die 15. februarii kegyelmes urunk ő felsége az nemes vármegyéket az
felséges József erczherczog fia, magyarországi király lakodalmára Bécsben, az
egész nemes vármegyéket becsülettel convocáltatta, mely lakodalmi solennitásnak
terminussa extendáltatott azután pro 22. ejusdem. Adja isten legyen édes
hazánknak örömére.
1699. die
15. mensis 9bris estveli tiz és tizenegy óra közöttt sok keserves kinlódási
után az szabados itélető isten az veres himlő és sok kelevények által
Palkó fiacskámot ez világbul kiszólitotta, kit is die 29. ejusdem
tisztességesen eltemettettem az báttfai templomban az leánkám Évuska mellé jobb
felől.
1700. Ezen
uj saeculumban ezt az földet isten valóban megverte az terméketlenséggel mert
az egész vármegyében alig van oly ember ki csak vetését is maga majorságában
termett őszi élettel beérje.
Ezen
esztendőben die 25. julii áldván meg az ur isten egy leány magzatocskával
maga jó voltából az feleségem Kasza Borbállátul, kit subsequent. die 1. aug.
megkereszteltettem Ersébethnek unghvári plebánussal.
Ezen
esztendőben die 13. et 14. 9-bris csaknem két esztendőbeli ratióimat
complanáltam, kitűl igen kevés restantiám maradt el bizonyos inexolvált
assignátiókra nézve.
Ezen
esztendőben novembris holt meg az felséges spaniai király, kinek halálával
az felséges római császár Leopoldus primus és az francia király nagy hadakozáshoz
készülnek, az királyságot obtineálni kivánván pro domicibus.
1701.
esztendőben 20. marcii nagy mennydörgések hallattak, ezen esztendőben
az eőszi vetések megukat szípen muttak (így) az rendkivüli nagy havak
minden derekas kár nélkül többire egy hét alatt mind elmentek, az ember
husvétig sem remélheti vala.
Ezen
esztendőben Rákot 2000 rh. for. ez előtt circiter két
esztendővel Remetét 3000 rh. for. m. Bercsényi uramtól ő nagyságátol
aquiráltam.
Die 12.
martii az ungvári kümívesekkel egy szép kű pinczét a fundamento rakattam
Remetén az majorban az kinek csak az puszta fundusa volt, ezen esztendőben
penig egészlen fedett sövényekkel körül vetettem. Taval major házat, csürt, egy
öreg kaput csináltattam reá. Et hoc omnia cedant ad majorem dei gloriam. Georgius
Horváth de Pálócz.
Ezen
esztendőben 18. aprilis insperate general Solari az ő felsége
parancsolatja mellett a fejedelmet Rákoczy Ferenczet Sárost, Szirmay István
uramat nagy authoritásu és emlékezetes ítélőmestert diákjával Sárosival
arestum alatt behozták Eperjesre, és ottan szoros arestum alatt lévén, végre
Kassára, onnan die 16. maji Buda felé vitték Vay Ádám urammal. Azután Vay
Mihály uramat is Erdélybűl fogva vitték Kassára. Valamely uj machinatióval
vádoltatnak, de valóságosan okát nem tudhatni. Vay Lászlót is utánok vitték.
Mindezeket Nimet-Újhelyben kemény árestom alá vetették; 21. aprilis
Nagy-Szombat táján postán felment Szluha Ferencz nevü ember, ítélőmester
expeditora, megjelentvén gróf Bercsényi Miklós uramnak ő nagyságának azon
urak casusát, azonnal elszaladott az úr az nyitrai hegyekbe, onnét
Lengyelországban, az grófné pedig ment Bécsben; circa initium augusti az
megnevezett urak jószágát conventuális és capitulális személyek jelenlétekben
t. nemes kamara deputátusi egészen conscribálták és sequestrum alatt usque in
hodiernum diem vadnak, az res mobilisek penig pecsét alatt, az jószágokban
penig az elöbbeni tisztek disponálnak.
1701. die 19. septembris ez mai nemes vármegye
generalis gyülésének alkalmatosságával Ungvárt solenniter publicáltatni
parancsoltatott kegyelmes urunk ő felsége patenter transmittált publica
citatiója, az melyben declaráltatott, miképen istennek bölcs
gondviseléséből kivilágosodott volna némely magyar uraknak természet
szerint való kegyelmes királyunk ellen rebelliót koholó szándékok, az mely
vétekben infascinatusnak találtatott volna méltóságos gróf székesi Bercsényi
Miklós uram ő nagysága és Szirmay Miklós uram is, kik mindketten
Lengyelországban profugiáltanak, azért azon publica citatiót t. n. vármegye
minden úton-módon publicáltassa, sőt még ad valvas is kifüggesztesse, hogy
intra spatium 6. haebdomadorum coram juditio delegato praeside comite Buceleni
aulae caesareae cancellario se se sistant judicium recepturi alias in casu non
comparitionis ex contumatia eisdem sequeretur sententia. Az kit is homagialiter
elkövetvén nemes vármegye in copiis ad valvas portae domus congregationis
Homoki András uram házánál kifüggesztetett. Isten ő felsége maga tudja,
mindezek után mik következnek, eleinte ugyan minden vármegyékben az német
hadakat praesidiumokra vitték, az strásákat megerősitették.
Die 3. decembris 1701. Unghvárt t. n. vármegyének gyülése
lévén, az holott publicáltatott kegyelmes urunk ő felsége parancsolatja,
az melyben parancsoltatott: hogy mivel méltóságos fejedelem Rákóczy Ferencz
német-ujhelyi árestomából, az várban levő tiszteket az fejedelem asszony
corrumpálván, valami uj lájtinánnal elszaladott rájtár ruhában és utját vette
Nisider felé, onnét Morva szélire Slesián végig Baraszló felé és onnan Danczka,
tovább penig maga a jó isten tudja mind utját mind dolgát mint leszen, csak ne
lenne az haza gonoszára.
1702. die 13. martii generalis gyülés lévén Ungvártt,
kegyelmes urunk ő felsége kemény parancsolatja mellett, az szomszéd
lengyel urak instantiájára, a Krajnyárul odajáró sütögető és praedáló
orosz tolvajok megfogások, persecutiójok és congrua satisfactiójok végett az
kárvallottaknak. Az mely gyülésre turmatim az lengyelek commisarius Viszovszky
János urammal kijöttek és exequáltattak hárman, Buza kisebbik fia, egy Deák
nevű pap praevia degredatione; az ungvári dominium részéről camara
praefectussa Taonat uramat rendelte és deputa (így) fiscalis causak
vicedirectora nemes Meskó Jakab uramat.
Ezen esztendőben a februario szép de igen szeles s
száraz tavaszi idők jártak usque ad 10. apr.
Ezen esztendőben végeztetém el nagyobbára tavaly
elkezdett remetei majoromban első házat és pinczét. Ezen majornak csak a
puszta földgye lévén, nem kevés épséget tetettem benne.
Die 1. julii délután egy óra tájban nagy záporeső után
hertelen az Szatthmári házába szállván az menkü öt esztendős fiát, 18.
esztendős legényét megütötte ugy hogy szörnyü halállal meghótak.
Anno eodem sok istentelen emberek sinistra delátiójokbul az
felséges magyar cancellaria előtt, nemes vármegye tisztei rútul
denigráltattak. Hogy némelyek privata factiójok régen nemes vármegye székit meg
nem épithette, mert dominandi libidine ducti grassálnak mostani tisztek az
vármegyében. A kire nézve e mult nyáron kemény parancsolat mellett ezeknek
inquisitiója és szék épités delegáltatott personalis Klubusiczki Ferencz uramra
ő nagyságára, kit camerae praefectus uram apprehendálván impediálta s el
is haladott egyszer a terminus, de viszont pro 27. septbr. indicáltatott
Nagy-Kaposra. A hová három vármegyék színe reágyülvén szép frequentiával de
igen fastuose uram personalis uram megépitette a széket; én pedig absolute
declaráltam magamot tovább a perceptorságot nem viselem. Az sok istentelen
delatiókra a cancellaria parancsolattya mellett tülem igen szoros számot
vettek, három vármegyéből ellenem gyűtött elmés emberek ugymint Usz
Gábor uram n. Sáros vármegye notariusa, Brezinay uram assessora, és Szirmay
András uram n. Zemplén vármegye assessora deputáltattak pro 27. ejusdem
censurámra, sok féle involutiókat studio ellenem keresvén, mindazokban istenem
segedelmébül oly készülettel voltam, noha négy esztendőrül a kikrül n.
vármegyém előtt számot adtam vala kivánták formálni számadásomat, hogy
mindeneknek csudálkozásával szépen általmentem számadásomon s adóssa sem
maradtam, az kit nem liquidálhattam volna.
Midőn pedig történt ezen bestelenség rajtuk, siketségre
nem vévén, ispán n. Orosz Ádám uramot noha nagy nehezen vettük reá, udvarhoz
küttük, ugyan n. vármegye adott kőcséget; és először is detegálván az
felséges cancellaria előtt, a cancellarius Matyasovszky uram nem engedte
továb mennyen, hanem simpliciter tagadta, nem a cancellaria hirével
expediáltatott ő felsége neve alatt azon mocskos parancsolat, a minthogy
interpretatorio mediante revocáltatott is, és végre pro die 27. sept.
tisztességesen épült a szék meg. Camerae Praefectus uram Tavenat uram ez okbul
is occasione hujus restaurationis igen rút bestelen contradictiót és
protestátiót tett Klubusiczki uram ellen in facto ....... restaurationis. Hac
occasione ispán uram notarius és szolgabiró Csató Sándor uram megmarattak, az
többirül levonták. Helyettem Ráti Sigmond uram constituáltatott perceptornak,
én pedig mások csudálkozására hogy megmenekettem dicsőségesen istenemnek
örök hálaadással tartozom, mert noha sokan reágyültenek az sok istentelen
delatiókra idegen vármegyébül censorim, de minden ratióimat liquidáltam az ki
is négy esztendő alatt extendáltatott száz hatvankét ezer és huszonnégy
rhenes forintokra idest fl. 162,024. – Istennek bölcs teczésébül valakiknek
gonosz delatiójával deferáltattunk udvarnál, annak nyakában bestelenség, nekünk
penig minden vármegyék felett való böcsületünk következett.
Anno 1702. die 23. xbr adott az ur isten jóvoltábul
feleségemnek Borbély Borb. sok keserves kinszenvedése után egy fiu magzatocskát
reggeli nyócz óra tájban az ki is azonnal 12. óra tájban elbágyadván alig
kereszteltethettem meg. Isten viszont 24. ejusdem ártatlan lelkét gyenge
tagocskáibul kiszólitotta. Keresztapja volt Homoki András, kereszt anyja Horvát
Ádámné asszonyom, mult ki 12. óra tájban, neve volt Kozma.
Ezen esztendőben az ur isten az pínznek kimondhatlan
szükit, mindenféle életnek, bornak, marhának és egyéb oeconomiai állapotnak
olcsóságát atta, ugy hogy sok helyeken egy véka szép buza hat poltura, rozs 3.
polturán járt, 15. és 16. ft. egy pár jármos középszerü ökör, az bornak az
főhelyeken az Hegyallyán 10. és 9. for. mi tájunkon öt for. s négyen.
Az bornak olcsóságát okozta az svédnek ezen esztendőben
való uralkodása. Jövendő esztendőben mindezeknek nagyobb bűsége
leszen.
Ezen esztendőben régi elemeitől kerestetett pálóczi
két puszta telkinket m. gróf Barkóczi Ferencz uram Hegyiben lakó Bodó Zsigmond
jussával itélőmester Bvornikovics János által perelvén, el nem nyerte, de
más nevezet szín és praetextus alatt elfoglaltatván az juratussal, én viszont
reexecutorium mellett akarván rehabeálni inhibitoriummal sokat impediáltattam,
de az ur isten azokon is szerencsésen által vitt.
Georgius
Horváth.
1703. die 11. junii viradóra az ur isten Gábor fiacskámat az
vérhasbeli nyavala által nagy kinokal ez világból kiszóllitotta kit is 12.
ejusdem bátfai templomban több gyermekim közé temettettem.
Ezen esztendőben az ur isten kimondhatlan szükségével az
pénznek bennünket megostorozott, ellenben kelletlenségével mindenféle marháknak
és életnek s bornak.
Ebben az esztendőben circa medium maji Kis Albert és
Esze Tamás nevű tolvaj emberek nemes Beregh vármegyében, Lengyelországban
az felső esztendőben elbujdosott Rákóczy és Bercsényi uramék nevek
alatt hadat gyöjtöttek és ebből rut tumultus támadott ugyanazon urak
zászlói és passusi lévén nálok. Mostanában u. m. die 20. junii ugy hallatik,
hogy jünnek nagy haddal Magyarországba.
Ugyan esztendőben (így) viszont csak hamar az
időnek nagy boldogtalanságában az ur isten viszont megszomorított Gyurkó
fiacskámnak az vérhas által való ki szólítatása által ki lött circa festum
Jacobi apostoli, és nem az bátfai templomban tétettem, mert mindennap futás
volt, szaladás és az kuruczoknak marha hajtások.
Eodem anno 17. septembris ugyan az emlitett urak
parancsolatjából az praeda kedvéért kuruczczá vagy is az urak hűségire
esküdt köz nemesi és paraszti rendek s kivált az ungvári Kranyárul lejött és
szedett gubás orosz had az városban szállván, kit azon nap kinyomtunk, de
másnap viszont beszállott, és megsokasodván, Ungvár várát körülszállotta, egy
lelket sem bocsátottak be hozzánk a várban, continuálódott usque ad 15. martii
bloquada, az közrend s végre az muskatélyosság is mindennap szökött, Munkács
várát is azonban megadták, hasonló földképen obsideálván, az kin az commendáns
is Svetlik Ferencz igen megütközvén, nagy sok dispositiónk és rationatiónk után
feladta az várat. Az capitulatióra Miskolczra az urakhoz a fendrikét Orosz Ádám
és Ráti Gergely uramékat expediáltuk vala, kik is az ott való delegatus Vay
Ádám és Jánoky Sigmond uraiméknak könyen hívén, submittálták joszágink
restitutiója iránt az bennrekedt nemesség dolgát az méltóságos fejedelem
gratiájában; de megesett nekem, mert tovább félesztendőnél jószágomat
vissza nem adták, akkor is sok költségem és fáradságom után, csak a puszta
földet adták meg.
Az úr isten oly rettenetes ítéletit bocsátotta reánk ez
esztendőben, hogy szomszédink, jóakaróink és jobbágyink egészen
felpraedáltak bennünket és ellenségesen üldöztenek, öltek, vágtak bennünket.
Kitergeni Kollát György uram az nagy pinczémbűl rejtekemet felvevén 546.
forintomat elvitte.
1704. die 15. januarii mind ennyi szorongattatásom idején
viszont az úr isten egy fiu magzatocskával megáldott az kit is ugyan az várban
megkereszteltettem Gyurkónak.
Ugyan ezen esztendőben die 17. martii Svetlik Ferencz
unghvari német commendáns Unghvár várát nagy hoszszas disputatió után, minthogy
már Munkács várát feladták vala, látván hogy az capitulatio mellett az munkácsi
német egészlen ezen megyen el, feladta jó capitulatió mellett Unghvárát; az
holott az bennrekedt nemesség egészlen magát az méltóságos fejedelem
kegyelmességében ajánlván, azután pro praestando homagio (noha az vár
feladásakor is praestálta) Eger alá ment az méltóságos fejedelemhez, az ki is
szintén akkor Gyöngyösön volt, s oda is elmentünk, onnét viszont Egerre
visszakisértük, az holott is erősen bombáztatván az várat az várost
elégetvén, csakugyan fel nem adta akkor az vár magát, hanem következendő
uj esztendőre pro 1705. capitulált és armistitiumot nyert az fejedelemtül.
Három hét mulva az ungvári nemességnek kik várban szorultak
vala joszágukat pusztán megadta az fejedelem, az kinek buzájok vagy gabonájok
maradt az fiscus megtartotta és azután sollicitatióval nyerték meg.
Engem penig az unghvári nemesség és Vajda Jakab mind az
méltóságos fejedelem s mind fű generalis Bercsény Miklós uram ő
nagyságok előtt igen elvádoltak, de hamisan, mintha Unghvár várát az német
commendánssal erősben és főképen én tartottam volna, kire nézve semmi
jószágomat meg nem adták. Szégyen vallva, re infecta jöttem vissza Eger alól.
Az capitulatio mellett az várnak, resignatiója és az munitiók
inventálása mikor volt, azalatt Vajda Jakab ungvári házaimat és majoromat, jó
csűrömet az hadakkal elhányatta s az tüzre széllyelhordták.
Anno 1704. circa finem augusti Szeged alatt jószágomat
obtineálván elfoglaltam és viszont kezdtem puszta kézzel oeconomisálni,
egyszeri szántásban az mit vethettem s házaimat is valamentire felépitettem.
A. 1704. circa 10. xbris felmentem az méltóságos generalis
szolgálatjára de roszkor, mert szintén Szent-István napján az némettel a
magyarság Nagy-Szombatnál megütközvén, meggyőzetett és eloszlatott vala,
az karácsoni innepeket Bajnóczon főgeneralisné asszonyomnál ő nagyságánál
töltöttem.
Azután in anno 1705. circa 3. et. 4. tum (így) Léván tanálván
az méltóságos generalis Bercsény Miklós uramat ő nagyságát, onnét negyed
nap mulva ő nagyságával mentem Érsek-Ujvár felé a holott az elszállot
hadakat egybe gyüjtvén, az Vág mentén tardoskeddinél találtuk. – Azon hadakkal
télnek idején is az Vágon tul helységekre szállott német ellenség ellen
erősen portázott az méltóságos generalis.
Engem penig méltatlan voltomat nem tekintvén circa 26.
januarii anno eodem hofmesterének tőn Nyitra városában.
Ad initium februarii az Vágh mellett levő Czetén nevü
faluban (az midőn szintén az német Tornóczon az Vág mellett Eszterházy
Antal urammal levő hadainkat megcsapta és elszélesztette, ki mi (így) nagy
lármánk volt igen elbetegedtem és onnét Lévára vittek az holott tovább két
hónapnál feküdtem, igen jó gazdám volt Szombathely István uram.
Betegágyambul felépülvén, mentem onnét az méltóságos
generalis uram ő nagysága bagazsiájához Nagy Tapolcsánba; de ad initium
aprilis innét méltóságos generalis urammal ő nagyságával és az aszonynyal
husvéti ünnepeket szentelni mentünk Nyitra várában, az holott is 6. eiusdem az
méltóságos generalis tött hadibirónak, hórul hóra fizetésem lévén 96. rhenes
forint.
Ad initium augusti Herbeville és Pálffy János császár hadi
generálissi circa 12. regiementtel az élést Leopold várában bevitték, erős
fegyverkezés alatt, népeknek nem kevés veszedelmével és az Vágon tul való
földnek nem kicsiny pusztulásával, mert harmadnapig subsistálván, az körül
levő faluk életjeket szalmájában az keresztekben találva, rettenetes
sokat, két vagy háromszáz szekérrel behordottak többet 5000. keresztnél, marhát
is alkalmast hattak és hajtottak be husnak.
Circa 8. augusti Vereskü felé vevén utját a nimet armada
Budmericz és Vereskü között alatt erős helyre szállott, az magyarság
circiter 50. ezer lovas és gyalog körül szállotta. Csalt vetvén az német,
midőn látná magát veszedelemben lenni, mintha komolyan felé akarna
szaladni, az gyalogságnak nagyobb részét eleiben rendelték ő penig az
árkot maga előtt fasinal behánván, az hátulya felé való részit az
magyarságnak megcsapta és confusióban hozta az egész corpust, mert az nagy árok
és partok miatt csak felé sem fértek az ellenségnek, anyival inkább egyik az
másik részt nem sithette, (így) ki miatt megszalattak, az magyar alkalmas
szekereket (így) kevés nepeteket (így) vesztvén el, és az triumphus után más
nap viszont az honnét jött vala az Csalóközben az nagy-magyari Dunán általment.
Innét olyan vélekedésben lévén az urak hogy netalán vagy
Ujvárt szállja meg, az bányavárosoknak megyen, azért az haditanácsbul kiment,
hogy distractióval kell az ellenséget azon intentiójátul elvonni; az mint is
főgenerális Bercsény Miklós uram ő nagysága az egybeszedett hadakkal
circiter 8000ed magával Morvának ment és mind Perend felé s mind az bécsi hidak
való alkalmas pusztitást tétetett, rettenetes marhát hajtottak ki.
Azalatt 6. regimentből álló dániai segitségek
elérkezvén, addig lármáskodtak Ujvár felé hogy egykor circa finem augusti
megfordulván az Csalóközbül az német és Seprösnél a nagy Dunán általkelvén Buda
felé vette utját, az egész passusokról elvivén népét. Pestnél jött által az
Dunán és Kecskemét felé onnét Csongrádnál az Tiszán általkölt és Túr felé utját
Erdély felé vette; de az városok és faluk mindenütt elmentek ugy Debreczen is
elöttük, az ki is mindenét praedára hagyván, megbecsülhetetlen nyereséget
hagyott az ellenségnek; ottan egy hétig, Diószegnél is addig nyugodván és
tölteződvén az méltóságos fejedelem eleiben szállott és Karikán rettenetes
sánczot kerísztvén (így) az ellenség ellen azt megmellőzte és Sibó felé
ment, az holott is még el nem készülvén az sáncz vakmerőképen nekirohant,
az holott is az gyalogságnak nagy kárával csak bement, és Erdélyt, az holott
már Szebennél, Brassónál is Fagorasnál több erősség német kéznél nem
lévén, azok is már agonisáltak insperate, annyira involválta az német hogy
rövid időn egészlen magáéva tette.
Az méltóságos fejedelem mind az maga vezérlő
fejedelemségének authorizáltatására nézve, mind az tovább való vagy
hadakozásnak continuálására, s mind az békességnek intentálandó tractájára hogy
jobb móddal indithassanak, pro 1. septembris mezei országgyülését Rákos
mezejére indicaltatott szorosan és személy szerint az regnicolácat
convocáltatván; de az rákosi gyülekezetet az ellenség inpediálván,
transferáltatott Szécsényhez ezen gyülés, az ki is 12. septembris beállván az
három ellő sessio, mind az gyülekezeteknek nevezetiben izzadozott, és
azután commune voto confoederatorum pro libertate patriae statuum et ordinum
Regni hungariae generalis conventusnak kereszteltetett.
Azután az egész status juramento mediante confoederaltak is
és sok disseptatio után az religio dolga vármegyénkint transactione mediante
véghez ment és a mellett denominált comissáriusok azután fogtak az resignatióhoz.
Nemes Ungh vármegyében ilyen transactio lett: az kisráthi
templom, ugy az csepeli is az catholicus atyafiaknak engedtetett, az
nagy-kaposi templomhoz való parochialis ház Kis-Kaposban lévén ea conditione
odaigértetett, ha az földesur per omnia cum similibus aedificiis et
pertinentiis mást ad Kapost, ezt caedáljuk, mig az leszen penig, az régit
szabadosan birják. Az unghvári kis templom is nekünk cum parochia et universis
ad se pertinentiis visszaadatott.
Ugyanezen szegény szécsényi gyülésben az méltóságos fejedelem
magyarországi vezérlő fejedelemmel, méltóságos generalis gróf Bercsényi
Miklós uram ő nagysága, magyarországi főgenerálisnak declaráltatott.
Az méltóságos fejedelem és generalis viszont megeskettetett, huszonnégy senator
választatott papi, uri és nemesi rendekbül. Az kamarák helyett oeconomiai
dichasterium és abban 12. consiliarius választatott, praeses penig Klobusiczky
Ferencz uram, én is azon consiliumban pro consiliario h a d i
b i r ó s á g o m b u l
választattam.
Ezen comitiumok székit Beszterczén rendelték, az holott is
circa finem februarii instelláltattam, de viszont onnan Nagy-Szombatban
hivattattam, az holott is Bezzegh Gábor halála után generalis fizető
mesternek 4. martii anni 1706. tétettem Nitrán, az hadi cassát Pozsony vármegye
viceispánja Sipeky Mihály uram és nitrai commendáns Ebeczky Sámuel (így) uram
assignálták.
1706. circa finem martii Nagy-Szombatban az hollandiai és
angliai mediatorok által az császárral való tracta kezdetett és pro et contra
in majo derekasan tractáltatott sub armistitio, de nem comportáltathatott és az
tracta félbeszakadt. Az hollandiai mediatoroknak egyikének Brunicz (Bruiniux),
másikának Rechteim (Rechteren) volt a neve. Az magyarországi plenipotentiarius
deputatusok voltak, praese: méltóságos főgenerális Bercsény uram, Sennyey
István uram ország cancelláriussa, Kajali Pál, Lapsánszky János, Gerhárd
György, Galambos Ferencz, Ráday Pál uram. Az papok közül Petes uram, Illyési
uram és többek.
Ezen esztendőben circa initium maji méltóságos Rákóczy
Ferenczné fejedelem asszony ő nagysága parolára urához Ujvárban
bocsáttatott, az kinek is kijövetele nagy reménységet nyujtott az békességre s
nagy pompával is acceptáltatott Nitrán az fejedelem és az ország által. Más fél
hónap mulva, az midőn az békesség nem succedált, viszont hasonló pompával
kikísértetett.
Ezen esztendőben az magyarok capitulatióra Esztergom
várát circa ultimam septembris meg vették vala az némettől, de az is
viszont két hét alatt visszavette, az . . . ovai sánczban sok népünket levágta.
1707. Ezen esztendőben circa initium junii az
országgyülése Ónadnál, vagy is Körömnél beállott, az holott Rakovszky és
Okolicsány Christoph nemes Thurócz vármegye követei circa 8. ejusdem az ország
sátorában összevagdaltattak.
Ezen gyülésben sok külön különféle articulusok az rézpénznek
valorárúl és az által zálogos jószágoknak redemptiójárúl condáltattanak, az
királyt exauthorálták és reabnuntiatiójárúl articulust is condáltak.
Ezen esztendőben az németnek két corpussa volt: Dunán
innét Sarumbergh, Dunántul Rabbatin és Pálffy. Rabbatin in 8ber (így) Erdélybe
ment, az miénket kinyomta.
Ezen esztendőben die 8. augusti az úr isten táborban az
felföldön létemben valóban megszomorított, mert gyermeket szülvén 7. ejusdem
utána való napnak 8. és 9. órája között kedves feleségemet nemzetes Kasza
Borbálát nagy reméntelen kiszólította. Elmaradott tüle csecsemő leánykája
kit is ugyan 8. megkereszteltek Juliánnának; t. Orosz Sigmond uram kereszt apja
Orosz Ádámné asszonyom keresztanyja volt. Az úr isten nevelje fel a maga dicsösségére.
Az feleségemet penigh igen tisztességesen az bátfai templomban eltakarítottam,
több volt 300. embernél az temetésen.
Ezen véletlen halála történvén üdvezült páromnak hon nem
létemben, az mostoha leányim de kivált János deákné Rosina ungvári házamnál
találtatott kőltségemet és ház köz portékáimat, ugy ládabeli fejér
ruhákat, véggel gyolcsokat és egyebeket, míg megérkeztem mind titkos helyekre
elhordatta s oda is vesztette, nem kivánván az rosz asszonnyal mocskolódni és
emberek nyelvére adnom magamat. Sőt talán több károkat vallottam volna, ha
akkori főispán uram parancsolattyábúl az derék ládáim pecsét alá nem
vétettek vala, igy is káraim akármi könnyen 500 flor. extendáltattak.
(Harmadfél
üres lap következik)
1708. die 15. junii midőn az egri concursusról
utamot Ungvár felé vettem volna, az útban tekintetes nemzetes Mónaki Ferencz
uram hajadon leányát Erzsébetet életem párjának jegyzettem, hittel
köteleztettem és 16. ejusdem katonáson el is hoztam, 17. ungvári házamhoz is
érkeztem vele. Az úr isten terjessze kegyelmébül áldását ezen második
házasságomra is és forditsa ostorát rúlunk.
(Következik
egyik fiának késöbbi jegyzése.)
Ezen második házassága szegény atyánknak igen
szerencsétlen és egészen isten ostora volt, mert ez pazarló, fajtalan
életű és minden gonoszságokkal megrakodott rosz asszony volt,
megbizonyította éltének rosz maga alkalmaztatása, melyért a kassai apáczák közé
is küldetett pro melioratione siu, onnét kihozattatván, minthogy nem
felejthette el rosz fajtalan életét, miképen colludált Tarnóczi Ferencz nevü
német t. Karaffa regementyebeli lajtinánttal, és hogy ölette meg gyilkosul édes
atyámot, alább akár ki is megláthattya.
(Maga az
atyának szintén késöbbi irása.)
Anno 1709. die 3. februarii az ur isten megírt házastársamat
megáldotta egy fiu magzatocskával (kit is szánkázásban feldülvén egy holnappal
előbb hozott el); megkereszteltettem penigh Ferencznek die 24. febr.,
keresztapja volt m. Szunyogh Gáspár uram ő nga, keresztanyja Pexa Imréné
asszonyom, komák Horváth Ádám uram feleségestül, Szabiné asszonyom urastul,
Pekxa és Cseri Imre uramék, Ladnay István uram.
Anno eodem (1708) die 3. augusti az szabados itéletű úr
isten Trencsénnél az az barát-lehotai árkok között az midőn az német
ellenségnek csak cavalleriája circa 7000. számmal rajtajött volna nemzetünkön,
feles számmal lévő nemzetünk fegyverét oly confusióban hozta, hogy többire
in primo ingressu velitationem egy salve adása nélkül hátat adott az
ellenségnek, és gyalázatosan, az holott is gyalogságunknak szinét és szivét elvesztők,
az egész hadak rettenetesen elszéledtenek, kiket azután nagy nehezen
összevettek, de derék operatiót nem tehettek.
Az ellenség azután naponkint erőssödött és in junio
Nitra várát is harmadfél napi obsidio után, egynehány bombát felé vetvén ki
miatt benne levő commendans Révay Gáspár uram megrémülvén feladta, és
annak megvételével az egész Nitra s Trencsén és Pozsony vármegyék tőlünk
elestenek. Az német Nitrátul vette magát az Vág mellé, és onnat ment É. Ujvár
alá, erősen bombáztatta, ugy annyira, hogy három hét alatt bombát,
kartácsot és tüzes koszorut 3800-at bocsátott bele, de Bertóty István uram több
benne levő tisztekkel magokat igen dicséretesen viselték, az minthogy az
ellenség szégyen vallva onnét elszállott de csakhamar az bányavárosokat
tőlünk elvette. Viszont az télnek keménységével nem gondolván az német,
Zeliznél, Mocsonoknál erős sánczokat csinált, in januario Turócz, Árva és
Liptó vármegyéket tőlünk elvette.
Ezen esztendőben hallatlan kemény hideg tél volt, ugy
annyira hogy az utban sok emberek, vadak és madarak megfagytanak. Az diófák és
szőlők egészen, ugy más gyümölcsfák is elromlottak, az vetések
országszerte de kivált e tájon egészlen kifagytak.
Ezen esztendőben többire semmi őszi vetésből
való aratás nem volt, annyira hogy mind inkább tavalival kellett vetni. Az
szőlőkön az mi kevés termés mutatkozott is, aratás után való
esős idők ugy elvesztették, semmi szüret nem volt, ugy annyira, hogy
egész szőlleinkből egy átal bort szürhettem.
1709. die 2. junii az mindeneket bölcsen igazgató és tetszése
szerint cselekedő isten Julis leányomat ez világból Mogyoróst hirtelen ez
világból távol létemben ki szólitotta és 19. aug. bátfai templomban
eltemettettem édes anyja mellett.
Ezen esztendőben nagy szükség volt kivált az
kenyérbűl ellenben az ellenségnek nagy progressussa, az Dunán tulsó földet
és erösségeket egészben magáévá tette. Innét az Dunán is Bars és Nógrád
megyéket elvette, Szécsényben, Vadkerten, Losonczon postirungot tett, Gács
várát megvette minden lövés nélkűl, mert a hajduság letette az fegyvert.
Itt dolgát végezvén, az gyalogsággal Hajszter ment az
bányavárosoknak, onnét szándékát mondják Szepes felé lenne.
Ezen esztendőben az svetiai király, ki is az muszka
czárt Lengyelországból épen Moszkában hajtotta, ott is az országban grassált
erösségeit és sánczait megvette, sok népét levágta, ellenben az muszka is adég
adta hátát neki, az maga országát az svetiai had valamerre ment körülbe husz
mélyföldre elégette, népét elhajtotta, ki miatt nagy éhség vala az svecus
táborán, egykor rajta menvén az czár lovassa az svecuson 70. ezerig azt
nyolczezred magával visszaverte, de végre az kozáksága és számos gyalogja
körülvette az svecust, egész táborát rabbá ejtette vagy levágta. Az király egy
nehány század magával szállott az Neper vizén által Tatárországban, az holott
ugy hallatik az Hán igen pompásan fogadta, és azután az török császár
parancsolatjábul Konstantinápolyba kisértette. Az muszka czár penig egész
hadaival Lengyelországot elburitotta, Augustust ki már tavaly resignálta volt
az lengyel országi királyságot, az királyságban bevitte.
Stanislaus, Svecus által inauguráltatott lengyel király
mellette levőkkel és az svetiai haddal Bavarián keresztül Livonia felé
szaladt.
Die 16. xbris nevezett király hadi fővezére generalisát
elszalasztatván Kratzán nevü svetiai generalistul és Stanislaus királytul,
Potoczki ugyan némely sveciai seregekkel, tatárokkal, lengyelekkel és
torarisokkal s jeles tisztekkel az országszolgálatjára és segitségére kötelezik
magukat, mind össze 4000, de nagy nehezen szállottak és veszéllyel az muszka és
saxo hadain magukat általvágván sok helyt lovokat igen elvesztették.
Már azelőtt erős ostromlási után Lőcsét
Hajszter gyalázatosan odahagyta, az mieink Andrásy István és brigadéros Czelder
uraimék vezérletek alatt derekasan defendálván.
Lyubomerszki és Sztarozta Szondeczki mellette levőkkel s
circiter 3000. magukkal az nemzethez állottanak. Die 20. ejusdem Kézmárkot az
német megveszi, Szomolnokot, Rosnyót sánczolja.
Die 2. decembr. ipam nemzetes Mónaki Ferencz uram meghal 9. ejusd.
csak hirünk nélkül fia Mónaki Mihály el is temeti, mert igen lármás volt az
idő.
Ezen esztendőben nem csak Kőrös, Kecskemét táján,
az holott in junio kezdett grassálni az pestis, de egész Heves vármegyét és
Pestet in augusto, septembri et 8bri elpusztítja, azután Borsod vármegyében is
erősen kezde pusztítani, in novembri et decembri Miskolcz, Szikszó,
Megyaszó, azután az egész hegyallyai városok,Táját is, ugy az Bodrogközt, itt
is Eört, Darmát és Kapost, Mokcsa tájékát is ugy annyira, hogy mind három
büntető ostora istennek: az dög, fegyver, és éhség keményen érdekli, s
majd elpusztítja maroknyi nemzetünket.
Legkiváltképen ezen 1710. esztendőbeli aprilis, majusi
és juniusi havakban grassált Ungvárt és más planitiesen levő falukban az
pestis annyira hogy ugy elrémültek az emberek, csak olyban tartják magokat mint
az mészárszékre rendeltetett juhok.
Nékem is jó házi gazdám Lukács, 24. maji az szántóknál
lebetegedvén harmadnapra meghala.
Die 16. junii reggel komám Soltovics János uram ugyan az
pestis által hirtelen kimulék ez világbul azután az felesége is és unokája két
hét mulva.
1710. die 9. julii viradóra áldott meg az úr isten mostani
feleségemtül Monaki Erzsébettül egy fiu magzatocskával kit az mastani isten
ítéletiben die 10. ejusdem meg is kereszteltettem Farkasnak itt való
praedicator Szombati Mihály uram által, keresztapja itt való commendáns Barany
András uram, keresztanyja az praedicatorné, komák Zombori János uram, éltesse
isten maga dicsősségére, hazája szolgálatjára.
1710. die 17. julii kisded fiacskám Ferencz 12. óra tájban
megbetegedvén mostani közönséges csapásit istennek valóban megkóstolta, az
minthogy 19. ejusdem szombatra nyolcz és kilencz óra között ártatlan lelkét
teremtőjének nekünk szüleinek szomoruságokra meg is adá, az kinek
hidegedett tetemecskéjét ugyan az nap déllyesti 5. órakor el is takarítattam
tisztességesen az ungvári templomban az predikálló szék eliben. Ugy látszik meg
sem szünik az isten öldöklő angyala miglen bünük ellen gerjedező
haragja meg nem emészt; annyira el is holtak itt az emberek, itt ott látni egy
embert az városban. Oh irgalmas isten, szűnjél meg tőlünk hadd
vegyünk erőt!
Die 13. aug. nemzetes Mónaki Susánna, azelütt másfél héttel
férje Aragon Ferencz; 19. ejusdem jámbor jó erkölcsü sógorom is nemzetes Mónaki
Mihály, az mostani szörnyü isten itéleti által ki ragattak. Mónaki Mihályt 31.
ejusdem eltemették Lékén; az Isten nyugossa meg az örök életben; ezekre majd
két száz for. költöttem tulajdon pénzemet.
1711. Az egerek az hegyek között nagy kárakat tettek, az
országnak majd minden zabját megemésztették, miatt (így) rettenetes szükség
volt közöttük, ugy is kevés vetést s azt is kísün tehettek vala az rettenetes
pestis miatt az emberek, azért ezen az környéken nem annyira drágaság mint igen
nagy szükség lőn.
Ezen esztendőben valamint az pestis előtte valóban
ugy most az marhának rettenetes dögi és betegsége volt.
(fél lap
üres.)
1712. die 1. aut 2. febr. Plusinczki nevü fiscalis
tiszt, Niczki István istentelen incselkedésébül nagy hamissan bevádolt
méltóságos felmarschal és kassai generalis uram ő excellenciája
előtt, mint ha az religio dolgában nemes vármegye deputatiója Ráti Gergely
uram házánál Ungvárt elolvastatott felséges császárné Eleonora Magdalena tit.
kegyelmes asszonyunk kegyelmes parancsolatja ellen becstelenül insinuáltam
volna, kire nézve ő excellentiája 6. ejusdem Kassára hivatván öt hétig
ottan várakoztatott mivel az előtt az bellicum consilium delatiómat
megirta vala.
1712. die 25. febr. viszont az úr isten megáldott mostani
feleségemtűl Monaki Erzsébettül egy leány magzatocskával, kit is azután 6.
martii megkeresztöltetett feleségem itthon nem létemben Juliánnának, tekintetes
Horváth Ádám uram volt keresztapja, keresztanyja ugyan az felesége
elsőbbeni komám asszony, komák Ráti György uram feleségestöl.
Anno eodem in 3. aprilis felséges Károly császár spanyur és
csehországi király nagy veszedelmes utakon Spanyorországból Bécsbe érkezvén,
Pozsonyban országgyűlését indicáltatott az magyar királyságra való
coronatióra és más országos dolgokra nézve pro 3tia aprilis, de az
pestistől való félelem miatt továbbra protraháltatott.
Ezen nemes vármegye követeinek választattak vala tekintetes
nemzetes Csicseri Orosz Ádám viceispán és Draveczky Gáspár notarius uramék, de
az bölcs isten ez világbul elötte indulásoknak egy héttel circiter Orosz Ádám
uramat kiszóllitván, oly defectusában ezen nemes vármegye helyette Niczky
Istvánt expediálta.
Circa 20. maji nagy solenítással az király koronázatja
Pozsonyban véghez ment, azon alkalmatossággal nagy dicsőségesen köszöntvén
az ország ő felségét, ezen puszta országot ajánlották kegyelmes directiója
alá; ellenben ő felsége is nagy kegyelmes resolutiójával és peroratiójával
igen szépen megvigasztalta az országot, és nem kicsiny reménységet nyujtott
kegyelmes országlásárul. Ezen gyülésben mind maga az felséges császár és
király, mind az ministeri, kik receptusok valának Magyarországban, mind magyar
ruhában ültenek, ugy az német ruháju magyarok is igen nagy pompával és
fényességgel. Ezen gyülés példa nélkül hoszszas időre nyult, ugyhogy a
majo usque novembrem ottan tartózkodtak az követek, de egy hónapig se volt
sessiójok, kikopván kőtségekből mind haza szivódtak re infecta és az
gyülésben végezett articulusok meg nem ratificáltattak, hanem arra ujabban kell
felgyülekezni.
Ezen esztendőben majusban hallatlan muska támadván,
képtelen nagy csipéssel számtalan ökröt, lovat, tehenet, kecskét, ebet és
embert is megölt az ki históriában sem hallatott.
Ebben az esztendőben sokáig tartó rettenetes dögi volt
az marhának ugy hogy csak mi sem maradott sok helyeken. Igen nagy drágasága nem
volt az buzának és rozsnak de hallatlan szüksége és éhel halása az pénznek
szüki miatt az szegénységnek.
Ezen esztendőben Pinkóczi Zahar felől való
mezőn az egész falu földgyeit conscribáltattam vala, sokaknál tapasztaltam
szolgabiró uram jelenlétében földeimnek hatalmasul való bitangolását.
Ezen esztendőben építettem fel serfőző házamat
Pinkóczon az Ongh parton, nagy munkával végezték el circa 20. decemb. első
főzést karácsonra tettek benne.
Ezen esztendőben circa ult. maji magam is Pozsonyba
mentem és ottan mostani felséges királytul feleségem léhi jószágára néhai Bodó
Mária Monaki Ferenczné testamentumára regius consensust és azon legált jószágok
végett az jus regiumot is felkértem, az statutiót in septembri végeztem el;
conventualis jászai praemonstratensis pater Marian uram és regiusok nemz.
Szemere József és Halászi János uraimék által. Contradictorim voltak Vécsej
László uram, Bodó Mária Horvát Jánosné és az fiscus neve alatt Muraközi uram,
de magok sem tutták miért contradicáltak.
Anno 1713. pro diebus 10. xbris expost 26. junii Rogyovszki
nevü német feleségével Pruser Susánnával processust indítván olyan okon
feleségem Monaki Erzsébet ellen, hogy az elmult revolutiónak kezdetin in anno
1703. Lőcse városát az kuruczok per capitulationem megvevén, noha az
megnevezett actorok már az huszti praesidiummal együtt kuruczok voltak,
mindazáltal néhai Monaki Ferencz mint azon bloquadának comendója Lőcsén az
akkori posta mesternél in deposito helyheztetett két ládáit, abban lévő
pénzét circa ad fl 900. köves arany ezüst portékáit, drága ruháit és azokban
rekesztetett sok szép clenodiumit és fejér ruháit elvitette és
felharácsoltatta, az kit is limitált in toto ad fl. 4394. Ezek végett
először mint comendo successorát és principálist az feleségemet kereste;
de Fájban levő terminuson 26. junii az mint fellyebb emlitém ugy egyeztem
vala itilő mester t. n. Nagy István uram előtt, minthogy ahoz több
coninteressátusok is vadnak az mint neveket magok is jól tudják azért azok is
certificáltassanak és extraháltassanak a végre ujabb parancsolat extraháltatott
is és pro 28. mensis febr. proxime praeteriti et anno 1714. compareáltunk, az
portékáiban circa ad fl. 1445. comportáltak velem együtt, vissza is adtanak, de
azon evincans adattractusok hitekkel megbizonyitották, az comportált jóknak
többen nem participáltak, s azokat is kotyavetyén vették. Hanem mind azon több
portékát és pénzt néhai Monaki Ferencz tette az hová tette, ugy Rákóczi
fejedelem udvarába is az kiket azokból küldött maga nevével külte; az
kotyavatyén eladattaknak is az árát mind mahoz (így) vette, és az hadaknak sem
tiszteknek ki nem atta, kire nézve noha igen exsessive (így) lenni találtatott
vala az A. k (actorok) által, de ex pretio rerum tertialitas defalcálván de
reliquo circa in fl. 2600. convincáltatott az feleségem, az kiben
adjudicáltatott lehi portiója minden hozzá tartozó sessiókkal, praediumokkal,
promonthoriumokkal és több appertimentiával, ugy az szikszai szőlő,
az baxai és cseltési portiók, ugy az ondi szőlők, kire nézve
kéntelenítettem megalkudni, sok jó akaró uraim jovallásokbul in fl. 1760.
imputálván Fájban anticipált 360. fl. attam ipso facto azon kivül 580. for. még
restál pro festo Sancti Nicolay in hoc anno affuturo 820. for.
Ezen 1714. die 18. men. mart. áldott meg az úr isten egy fiu
magzatocskával ingyen jóvoltábúl, kit is pater Polányi György ungvári plebánus
uram által die subsequenti 22. ejusdem megkereszteltettem Jósinak, kereszatyja
volt t. nagyságos Sándor Gáspár uram ki ezen t. n. vármegye székinek
restaurátiójára felséges udvartúl delegáltatott vala, és keresztanyja
méltóságos néhai gróf idősbik Barkóczi Ferenczné gróf Andrási Anna
asszony; isten nevellye fel maga dicsőségire és nemzetének s familiájának
jovára, neve penig József.
Ezen
esztendőben circa 12. junii Bécsbe érkeztem, az holott is az felséges
cancellarián Ráti Gergely és Draveczki Gáspár istentelen factiójábul n.
vármegye nevével ellenem intentált procesust semmissé tettem, ellenek penig
delegátus bírót nyertem.
Die 26. julii
onnét szerencsésen megérkeztem dolgaimat ottan biztam Dőri László nevü
agensre.
Die 29.
julii Jósi nevü fiacskám bűrvar nevű nyavalában megholt, 30. ejusdem
az ungvári alsó templomban az praedikáló szék előtt eltemettetém. (Kétszer
van írva majdnem ugyanazon szavakkal).
Ezen
esztendő igen fátális, mind bor s buza termés iránt fajtalan
esztendő, rozs tellyességgel elveszett igen nagy extremitásban és
szükségben van az szegénység.
Ezen 1715.
esztendő is szintén oly terméketlen vala, hanem anyival jó hogy jó boraink
voltanak országszerte. Az pénznek rettenetes szüki, az szegénységnek
kimondhatatlan szegénysége és adózása telyességgel elviselhetetlen.
Ezen
esztendőben gyűlülséges patvarkodásink után tisztelendő pater
itt való v. rector Rudolff uram hathatós közbenvetése után Ráti Gergely urammal
megalkuttunk, midőn minden gonoszságiban kikopván, már az előtt
becstelenül tisztiben is reformáltatott és sokat járt utánnam, keresztényi
kötelességemet előttem viselvén minden igaz praetensióimat letettem, in
confirmacione reconciliatae amicitiae csertészi hegyen az szőlőm
mellett lévő egy darab szőlejét ki az előtt Bilchiano fiscalis
lévén az n. kamarával megvétetett általa jure perpetuo, azon jussal cedálta
nekem.
1716.ezen
esztendő tavasz vetés után circa két holnapig jó termékeny volt, de azután
egészlen többire álhatatlan hideg és sován, ugy hogy alig lehetett kitakarodni
nagy kárral is majd Szent-Mihály napig, igen hátra esvén az aratás nem külömben
az vetés is, Szent-Mihály nap után két héttel csak alig kezdhették is az
rendkivűl való és szüntelen essőktül. Az szőlők termése
penigh országszerte rettenetesül el ragyált és semi se lett, és érésre sem
vehette magát. Azonban circa 18. octbris rettenetes fagy lévén, egres korában
mind elfagyott, ugy hát ez idei termését szőlejinknek senki calculusában
sem teheti, mind elveszett.
Az buzának
rozsnak alkalmas termése volt de az tavaszinak kiváltképpen. Az marhák igen
dühöttek (így).
Ezen
esztendőben makk országszerte sehol nem volt.
Circa
primum augusti ezen esztendőben viszont az ő felsége hadai nagy
erdőben sub ductu serenissimi ducis a Sabaudia ducis Eugenii
Péterváradjánál öszszekaptak az törökkel, 4. ejusdem dicsőségesen meg is
verték. Csakhamar Tömösvárát megszállotta az ő felsége népe és noha az
török is igen oltalmazta, de circa initium hujus mensis octobris feladta erga
capitulationem.
Ezen
esztendőben die 21. mensis 7bris nemzetes Csicseri Orosz Gábor eljegyzette
magának házas társul Erse leányomat és sub eo quidem 27. eiusdem mensis eskütt
vele, die 1. febr. lakadalmi solemnitása 1717. itt unghvári házamnál meg volt
sok úri fő rendek úri és fő asszonyok jelenlétiben; előtte
harmad vagy negyed nappal Vinnán Ádám fiam is ugy mint 4. ejusdem t. Draveczky
Gáspár úr leányát Annicskát házastársul magának eljegyzette, meg is eskütt
vele.
Ezen
esztendőben circa initium maji kimondhatlan sok erkölcstelenségét,
rettenetes lopásit, pazallásit feleségemnek Mónaki Ersébetnek majd emberi
okosság felett tapasztalván nem tűrhettem, hanem arestomban tétetvén pro
penitentia Kassára küldöttem az apáczák klastromába és ott tarték asztalt neki;
mert ládáimat felvervén, majd többire mindenemből kipusztított, végre
miatta életemben sem valék securus; az úr isten szánnya meg ily szerencsétlen
sorsomat! Nyócz esztendőtől fogvást, miolta vele megromlottam, majd
minden esztendőben kétszer háromszor megujított rettenetes lopási,
pazarlási, és fajtalan élete után midőn megtapasztaltatott, csak az
képtelen fogadásokat és megjobbulása végett tött hites reversalisit atta; de
hova továb mind istentelenebb volt; azért most szent malasztyát nyujtsa isten
neki megjobbúlására mert sem hitinek sem fogadásának már nem hihetek. Ebben
rettenetes gonosz eszköz volt egy miskolczi Pauda nevű vén szolgáló, az
kit is annak elküldése után pinczém felverésében tapasztalván, arestomban
tétettem és ottan hamar ládabeli és más sok drága portékámból ellopot darabokat
tanáltam nála kiket már az városra is eljuttatott vala. Kiért magistratus
kezébe assignáltam s törvényszéken itt Ungvártt halálra az az fő vételre
sententiáztatott s exequáltatott is mások példájára.
Anno 1717.
die 4. febr. Ádám fiam Vinnán jegyzette házas társul magának t. n. Draveczki
Gáspár uram hajadon leányát Annicskát és ugyan az nap eőrmezei pater
plebános ur által meg is esküttenek; isten adgyon boldogabb házasságot neki
mint az én második házasságom volt, az ki miatt nem kevéssé emésztem életem
búval, szánnya meg az isten sorsomat.
Eodem anno
Kassán pro 26. januarii itilő mester t. nemes Szentiványi János ur által
viszont certificáltatván gróf Bercsényi Susánna asszonyom gróf Zicsi Péterné
Remete és Rákó nevű orosz falukban már az előtt ugyan emlitett
itélő mester uram által el nyert rata medietásokbul intercipiált fructusok
végett, kikért tavaly tavasszal emlitett más rendbeli rata medietássát
Remetének et Rákónak elfoglaltatta vala és birta is egy nehány holnapig; miglen
a t. n. kamara recurrálva tamquam ad evictorem, seu bonorum Bercseniensium
possessorem fiscum quippe regium, az mint hogy t. n. szepesi kamara azon
fructusokban elfoglalt rata medietasokat vissza is foglaltatta ungvári
harminczados Tormay úr által, és ipso facto én nekem resignáltatta, az kire
nézve ezen processus instituálta hogy loco recuperatoris ex aliis bonis meis
cum fructibus medio tempore perceptis satisfactiót impendáltasson magának.
Az kire
nézve sok úri rendek ugy itélő mester úr azon praemonitióját,
következendő s inde emergálható sok involutióimat, káraimat és
költségeimet considerálván és tekintve, emlitett grófné plenipotentiariussával
N. Vásonyi Márton urammal accordára kellett condescendálnom, és már az
előtt in sortem juris sui ad sexum faemineum az ungvári dominiumból ő
ngha 25. ezer rhenes forintot excindáltatott, hat falukat: Dubrincsot,
Mirissiót, Keztyorát, Pásztelt, Szmrekorát, Paczikát és Poreskót együtt
említett Remete és Rákó nevü falukban levő úr rendbeli jussal nem különben
az felséges udvar resolutiója szerint Paszika és Lipoczh felerésziért ugyan az
t. n. kamara adjustálandó portiókat is in concreto 21. ezer magyar frton
megvettem, ugy hogy ezen summa pénzt per terminus két esztendő alatt
kifizetem; azonkivül igértem pro collatione fructuum a priori praetensorum ezer
magyar frt. és ötszáz forintot, hat arany gombokat kik is néhai Homonnay háztul
származtanak vala, két két gyémánt vagyon mindenikbe.De az fructusokért való
sententia tabularis reformáltatván azon ezer frtot elengette az grófné, de az
gombok oda marattak; már az jószág árában fizettem ungaricales fl. 9700.
1718. die
16. januarii két Ráti, György és Gergely (tolvajul) egynrhány fegyveres emberekkel
utamot állották, és midőn ungvári pater jesuiták templomábul kis nád
pálczával ki indultam volna isten szolgálat után, ottan hamar az templom ajtaja
előtt két három lépéssel Ráti György szolgájátul elragadva kardgyát
gyilkos módon ugy aggrediált hogy megöllyön. Öcscse Ráti Gergely midőn
amaz reám vagdalt széllel járt, és mind csak azt kiáltotta senki emgem ne
mentsen mert azonnal meghal. Jóllehet majd fél óráig vagdalt reám, de kezemben
levő páczikával ellent hányván mind adégh meg nem vághatott mig el nem
estem; az földön penigh halálomra igyekvén adégh vagdalt mig gondolta hogy
halálig ejtett sebeket rajtam; mind az által téli vastag ruhám mentém,
dolmányom és foszlányom, ugy vidra . . . . . . . süvegem ugy fel vették, hogy
csak az bal kezem fején ejtett nagy vágást. Kiért felséges udvarhoz recurrálva
(noha sok csalárdsággal akart praeoccupálni, és Szent-György után az sebekbül
mihelt Bécsbe értem ottan hamar szép delegatónalis parancsolatot nyertem az m.
palatinusra ő excellentiájára erga ad 8. Uladislai regis decretum 3. hogy
ily enormitásokért in amissione capitis et bonorum convincállja és exequáltassa
is.
1718. die
28. et 29. junii méltóságos Egrin (így) püspök ur és generalis vicariussa pater
Kis uram ugy apát úr Petrik uraimékkal ez tekintetes nemes vármegyét is
visitálva 29. itt Ungvárt szépen processióval és peroratióval expiáltatott,
azon harangot is szentelt szép sollemnitással, azonkivül 14. embert bérmált,
engemet is Philippus Antoniusnak, feleségemet Mónaki Erzsébetet Anna Mariának,
nekem keresztatyám vott Gilányi György ur ő nga, feleségemnek keresztanyja
Kendeni Mihályné asszonyom Barkóczi Mária. Fiamnak attuk Joseph nevet Farkasnak
k. atyja apát úr Petrik úr. Itt az püspök előtt a jesuiták collegiumában
nagy controversia vala Tibárul. Tavaly pater Rudolf által az templom rongyos
tornyábul el hozott nagy harangért az tibai és a'tájon levő földes urak
procedálván visszaadását; az m. püspök penigh ily végzést tett hogy ha
obligállyák az földes urak a tibai templom egész restaurátióját hogy véghez
viszik vagy az kalvinisták az templomhoz közüket az után is nem tartják
visszaadatik, ha nem, megmásáltatva az harangot fl. 60. másáját tartoznak az
jesuiták megfizetni és az pénzt ide való vice archidiaconus szolgáltatván abbul
azon templomhoz küssebb harangot és az templomot reparáltassa; ezen dologhoz
deputálta leleszi praepost urat és engemet is arbiterként, ugy de praetitulált
püspök úr már az előtt régi levele és arra deputált emberei t. itélő
mester Szentiványi János és pater Gerhard egri Canonok és Topissay apát urak
által magát interponálván pro accorda Rátiakal ugy most is nagy kegyességel;
mondgyák nem tanáltuk hogy ezen praesumptuosus gyilkos embereknek kevélységek
coerceáltassék és notabilis bűntetése ily nagy enormitásért legyen s nekem
is adaequata satisfactióm imdendáltassék, mert hogy ezereket adnak,
praesumptiójuk azzal nem cessálna.
Die 26.
junii Lehi táján hallatlan jégesső volt és tartott egész negyed napig,
mind mezőket szőlő hegyeket rettenetesül meg rontotta és
semmissé tette.
Ezen
esztendőben tavasztul fogvást egész ad 24. rettenetes szárasság volt
ország szerte, és mind őszi tavaszi vetés kiszáradván, nagy terméketlenség
és szükség következett.
(Más kéz.)
A. 1715.
die ultima 8bris restauraltatván tekéntetes ítélő mester Szentiványi János
uram által ugy mint ő felsége deputált vagy delegált restitutora által
ezen t. nms Ung vmegye, noha gyenge állapottal lévén, üdőm sem hozta volt
magával, méltatlan személyemre conclamált egyenlő akarattal a t. n. vmegye
és a fő notariusságbeli hivatallal megterhelt, mellyet is holnap nélkül
circiter három esztendeig terhesen folytattam. Hivatalom folytatásának
alkalmatosságával sok képtelen pazarlásokban, annyira hogy még maga asszonyi
öltözetéhez való szükséges clenodiumokat is gyürübűl arany marhábul és
drága ruhábul állókat eladván, mostoha anyám Mónaki Ersébeth asszony föllettébb
tapasztaltatott; accedálván hozzá világos házasságtörésben lelező (így)
mocskos dolga is, melyrül reversalissa is leveleink között extál; arra nézve
midőn szegény atyám ezen szerint recurált sok rendbeli gonosz
istentelenségit considerálta volna, hányta vetette elmejét mi tévő legyen
vele; rekesztvén az alatt is édes anyámrul való ős házunk felének ódal
kamarájába lakat alá, jó akaróinak közönséges teczéséből is, azután
küldötte az kassai apáczák klastromába hollott is esztendeig tartatott. Az
alatt pedighlen minthogy szegény atyám erős hittel eskütt volt meg hogy
per absolutum mig él onnan ki nem veszi, Benczefiné nénémet vette házához
gazdasszonynak, eő kegyelmével is nem lévén contentus, és már húgomat is
Ersébethet Orosz Gábor uramhoz adván férjhez in anno 1716. nem volt a háznál
senki a kire kulcsait bizhatta volna, sok emberséges emberek által késztetett
az házasságra ily declaratióval: hogy ha ugymond meg nem házasodom kéntelen
lészen nekünk gyermekeinek kárunkkal mostoha anyámat az apáczák közzül ki
hozni, kire nézve
Anno 1717.
die 4. mensis februarii vettem el örökös házastársul magamnak t. nzths
Draveczky Gáspár uram és felesége Eödönffy Susánna aszony ő kgylmek hajadon
leányát Draveczky Annát Vinnán, kivel is akkor mingyárt meg esküttem: és noha
mindkét részrül költséges lakadalmu solemnitásra készültünk, mindazonáltal
reméntelenül Szathmár tájára becsapván feles pogányság; hirtelen nagy rablást
is tevén, oly rémülés esett ezen a földön, hogy kiki erőségekre recipiálta
magát, én is azon alkalmatossággal, kimenetelit nem tudván azon árviz módgyára
bejött veszedelemnek, érette rugaszkodtam feleségemnek vagy is eljegyzett
páromnak és 29. mensis augusti Vinnán el is háltam és 30. ejusdem mensis
augusti anni 1717. Unghvárra el is hoztam; kivel hogy az úr isten maga áldását
reám terjeszteni méltóztassék, alázatos könyörgésemmel szüntelen mig élek
esedezem. Eo non obstante ugyancsak szegény atyám mostoha anyámat haza hozta,
még minek előtte feleségemet Unghvárra hoztam volna. Azért is kellett
halasztanom haza hozását feleségemnek, hogy meg ne vesztegessék rosz
természetitül; másként a lakodalom véghez mehetett volna a tatár becsapása
előtt is; kénytelenségbül hogy aztán haza hoztam az attingált lármára
nézve, ottan urgeáltam szegény atyámat hogy külön residentiát assignállyon; a
minthogy assignálta is pinkóczi udvarházamat azon az oldalon levő
jobbágyokkal és puszta telekekkel nemkülönben az anyai egy egész falut Rákót,
és az unghvári hegyen a Kühegy szőllőt, a szegnyein hasonlóképen Kis
Jánoska nevü szőllőcskét, és ki is szállottam Pinkóczra 1. mensis
januarii 1718.
Mely
feleségemmel in anno 1719. die vero 20. mensis martii áldott meg az úr isten
ingyen való kegyelmességébül egy fiu magzatocskával, kivel is gyermekágyat
Vinnán feküdött az édes anyjánál; keresztsége volt azon fiucskámnak Vinnán 23.
mensis ejusdem; keresztatyja volt Gombos Imre uram eő ngha, keresztanyja
pedighlen idősbik özvegy Szemere Lászlóné asszonyom Illosvay Klára
asszony, komák t. nemzts Kazinczy András uram, és házastársa Vinnai Borbála
asszony, nemkülönben Szemere Ádám uram és felesége Mokcsay Juliánna asszony; az
égi jegyek szerint sub aequinoctis éjfél tájban születvén, esett születése a
halnak jegye alatt; kit az úr isten éltessen sokáig szerencséssen maga
dicsőségére; romlott hazánk consolatiójára és szülejinek s atyjafiainak
tellyes örömökre; neve pedig ezen kisdednek György.
Felgyógyulván
nevezett feleségem Vinnárul a kisdeddel együtt hoztam házamhoz Pinkóczra 12.
mensis aprilis anni praememorati 1719. Mingyárt következő nap mentem ns
vármegye generalis gyűlésére Nagy-Kaposra, onnét visszatértünk minnyájan
finita congregatione ugyanazon nap id est 13. mensis aprilis házunkhoz; szegény
atyám is haza menvén Unghvárra, miképen történt azon éjszakán halála, a
következendőkből kiki megétheti:
Anno 1719.
die 13. mensis aprilis megérkezvén t. nemes Unghmgye gyüléséből N.
Kaposrul Unghvárra, minthogy már annak előtte mostoha anyám egyet értett
Tarnóczi Ferencz nevü inquartirizált t. Karaffa regementyebeli lajtinánttal,
sok izben nógatta arra, hogy ölné avagy öletné meg szegény atyámot; a minthogy
végtére azon lajtinantnak a lovászát mely Lengyel Miskának hívatott, mindketten
a lajtinántal disponálták; kinek is a végre hogy ha szegény atyámot megöli
mostoha anyám igirt 200 aranyat, Tarnóczi pedig 4. lovat és kocsit; és igy azon
irtóztató fatalis napon meg lévén ezen szerint közöttök az egyezés alig várták,
(noha azon lajtinántnak quartéllya Solymost volt, mindazonáltal Unghvárt
tekeregvén az alkalmatosság után vigyázott) szegény atyámnak gyűlésre való
menetelit; és mihellyen elment szegény atyám, azonnal megüzente mostoha anyám
előtte való nap késö estve tett válasza szerint ezen szóval: elment már az
uram, azért bátran jöhet ő kgylme és végezhetünk a tudva lévő
dologrul, a minthogy oda is menvén nevezett szolgájával együtt mostoha anyámhoz
a végzésnek e vala a rendi: mostoha anyám legelsőben is ada azon szolgának
egy magyar köpönyeget, és magyar nadrágot is kerestetett neki, azután vétetett
egy fekete paraszt süveget, Tarnóczival együtt varrtak egy bocskort és igy
tanította meg maga mostoha anyám formaliter: Miska kisérd ugyan ki az uradot
által a vizen, de magad azután térj vissza; itt a város körűl nézz helyet
magadnak a majorok táján a hollott lovadat elrejthessed; mikor be alkonyodik
vedd fel ezt a magyar köntöst magadra; és a német köntösödet kösd fel a lúra s
hadd ottan; s pár puskát vévén hónod alá, jüj be a városra; és tégy egy
kövecskét az ablakomra; a leszen a jele hogy te már készen vagy és igy én is
ben a házban teszek rendelést és magam be is foglak bocsátanom: a minthogy azon
szerint is tőn, mert mihellyen szegény atyám lenyugodott positive,
befütetvén keményen a házat mostoha anyám (holott azon nap oly meleg volt, hogy
mente sem kivántatott) az ágyat vetette az utsza mentébe az ablakhoz ugy hogy
fejével volt a piacz felé, lábával pedig az utcza a mint mégyen a vár felé
utcza mentében; consequenter megtudván hogy a gyilkos készen vagyon, ugy is már
mind cselédgyeit a kis házbul mely azon fatalis szoba contiguitásában a
pitvaron tul volt elimináltatt a és azoknak hátrább kellett menni, egyedül a
gazdasszony szolgálót Mazurko Erzsébetet hagyta meg magánál; elsőben is
ugyanazon Tarnóczi Ferencztül contrahált franczos nyavalyában nyavallyogván
circiter két héttül fogva annak előtte, valamely büdös kenyőcsöket
melegesített benn a házban, hogy okot kereshessen a kimenetelre, mely
büdösséget nem szenvedhetvén szegény atyám mondotta mostoha anyámnak menjen ki;
csendesítette ugyan büdösségét azon kenőcsöknek, de mind addig ki nem ment
valamig el nem aludott szegény atyám; ki menvén pedig azután ment abba a kis
házba, melybűl a cselédet már az nap kiűzte volt, de az ajtót
kimenetelének alkalmatosságával nyitva hatta, és a sarkait megöntözte az
ablakokra pedig a firhangokat reá vonta hogy annál bátrabban a sicarius avagy
gyilkos bemehessen, mostoha anyám kimenetelét várván a kis házban ezen
gyilkosságnak, jólehet mind imácságait és kérését elvégezte, de ugyancsak nem
sietett be, egyszer hallatik nagy lüés, melyre a gazdasszon szolgáló felugrott
helyérül, noha hallatott derekasan vérrel okádozó jajgatása szegény atyámnak,
azon kimenni szándékozó gazdasszon szolgálóját ki nem bocsátotta mindaddig mig
szegény atyám egészen el nem csendesedett; azután kiküldte maga előtt a
szolgálót, hogy tekintené meg szegény atyámot ha meg holt-e? kimenvén a
szolgáló az nagyobbik ház ajtaját (holott szegény atyám meg ölettetve feküdt)
betaszitotta, minthogy nagy puskapor szag csapta meg az orrát; és látta szegény
atyám lábait is lefittyegni keresztöl az ágyrul; visszatért s talált a lába
alatt egy uj fekete paraszt süveget, mellyet is felvévén monda az asszonynak,
jaj asszonyom oda vagyon az ur; ez süveg is jele hogy itten gyilkos volt; melyre
mintegy megrémülvén mostoha anyám borult a nyakába szolgálójának mondván: édes
Ersókom istenedre lelkedre kérlek ne mondgyad senkinek hogy az uramot az házban
bent lűtték meg; hanem csak azt mondjad hogy az ablakrul; és a fekete
süveg felöl is csak azt mondgyuk az uram vette volt a kondások számára, és
neked adta hogy oda adjad, te pedig oda adni elfelejtetted; a minthogy nagy
üdő mulva költeni menvén a cselédit legelsőben is az hátulsó konyhán
levő kondás fejébe tolta a süveget, és azután ugy küldött a papokért, s
mig a papok elérkeztenek, ládáit szegény atyámnak felnyitogatta; 3800. magyar
forintbul álló kész pénzét elragatta; azután elérkezvén a papok ugy küldött
érettem ide Pinkóczra; a gyilkosság essett volt intra nonam et decimam horam
noctis, emberei pedig mostoha anyámnak érkeztenek vala 2 . órakor éjfél után
ide hozzám Pinkóczra, azon szomoru hírrel; melyre azonnal sietve
berugaszkodtam; de már édes atyámnak csak hideg tetemeit találtam; a seb a
merre be lütt a gyilkos, volt a jobb lapoczkájánál, által menvén a golyóbis
szegénynek testén a bal csecse alatt, a mint a rajta való ing is mutatta, mert
a jobb lapoczkájánál volt circiter két vagy három tenyérnyire kiégve a puskapor
lángjátul, mostoha anyám mind a gollyóbist supprimálta s mind pedig az inget
kimosatván a vértül, elszagatta darabocskákra. Mellyet midőn e szerint
nagy szorgalmatossággal ki nyomozhattam volna, minthogy azon attingált Ersok
nevü szolgálóját mostoha anyámnak mások által is disponáltattam, mondaná meg
asszonyának interessentiáját, de corrupta levén semmit nem akart mondani: azért
meg fogattam és küldöttem épen Sztropkóra; hogy itten közel per factiones
aliosque interessatores melyrül a 18. fatens in serie inquisitionis világossan
fateál ne corumpáltassék; azután cum lamentatione recurráltam fölséges koronás
királlyunkhoz 6. Carolus római császárhoz; a ki is kegyelmessen azonnal
parancsolni méltóztatott ide való méltóságos feö ispánunknak mélt. grof
Barkóczy Ferencz urnak; adjungálván melléje t. ítélőmester Szentiványi
János urat, Kende László urat nms vármegye substitutus vice ispányát, ob
(quandam) interessatum (így) relationem ordinare; és két szolgabíráját nemes
vármegyének Berzeviczi Ádám és Szent-Iványi Sigmond uramékat; melly ő
felsége parantsolattyával mihellyen le érkeztem, legelsőben is szegény
édes atyám hideg tetemeit takaríttattam el, szépen fő emberi renden,
mellyhez hasonló temetés Unghvár vmegyében a seculo nem volt; koporsója volt
bevonva veres karmazin szín salittal gazdagon ezüst szegekkel és bötükkel fel
ékesitve; sellyem czímer volt 40. papiros is 60; kik a fáklyákat tartották
hatan ritu romanocatholicorum földig feketében voltanak mind régi tűs
gyökeres örökös nemes emberek; a kik vitték a testet hasonlóképen megélemedett
öreg rendü örökös nemes emberek voltak; nagy concursussal isten megékesitette;
két gazda hasonlóképen kik a vendégeket excipiálták ugy mint Haraszti Imre és
Bot András uraimék földig feketében voltak, a latere állottak, lehajtott
fővel általa acquiráltatott kilencz egész faluknak bíráji és egyéb
gondviselők; az háznál mintegy oratori tisztet viselvén predikállott
Korbéllyi Ferencz nevü jesuita; a jesuiták templomában pedig (a holott sirban
is tetetett a férfiak utolsó két széki alatt) prédikállott Polányi György uram
unghvári plebánus, kinek predicátiója ki nyomtatást is megérdemlett cum stupore
predicálván ex textu: Innocentem et justum non occide . . . Én ugyan oly
rendelést tettem volt magamban, hogy Pálóczra temettessem, de mostoha anyám
összekötvén magát a jessuitákkal erga declarationem illorum hogy a testet ki
nem bocsáttyák, ide temettetni kéntelen voltam; száz tallért fizetvén az
engedelemtül; fekszik szegény két koporsóban, kit az isten nyugtasson békével
az örök életre. - Inscriptiója pedig bötüik ez: Perillustris ac Gnosus Dnus Georgius
Horváth de Pálócz ICottuum Abauj, Borsod & Unghvariensium primarius Tabulae
Iudriae assessor obiit die 13. mensis Aprilis 1719. Aetatis suae 53. és
eltemettetett 2. Julii Anno ejusdem 1719.
Véghez
menvén szegény atyámnak ezen szerint temetése, attingált ő felsége
kegyelmes parancsolattya mellett a delegatus urak kezdették el az inquisitiót
circiter két héttel utánna Unghvárt, és midőn mindenek modo praeattacto
comperiáltattak volna, egyedül Mazurko Ersébet nevü gazdasszony szolgálójának
hátra lévén fassiója és a solymosiaknak, az hollott quartéllya volt
Tarnóczinak, elrémült mostoha anyám magában, tartván azoknak következendő
fassiójoktul is, annyival is inkább, hogy az ingét szegény atyámnak
judicialiter is repetáltattam tűle, ha mind csak darabokban volna is, adná
elől; elijedett; és hogy post dimisum quinque dierum Unghvárrul Pálóczra
mentenek pro continuatione az urak, Mazurko Ersébetet is oda hozatván, és a
solymosiakat oda citálván, mely continuatiónak hetfűn kellett meg lenni,
előtte való vasárnap, insalutato hospite éjszaka kiinditván meg rakott
szekereit maga is elszaladott Lék felé nms Abauj vmegyében oly véggel, hogy
onnét recipiálván magát az kassai apáczák klastromában, in securo várhassa
végét dolgának; de az delegatus urak fölséges királyunk kegyelmes
parancsolattyát nem akarván eludáltatni, érette küldöttek ezen nemes
vgyéből egynehány katonákat, a kik éjjel csak hamar megnyomván léki
házainál megfogták és Pálóczra hozták arestoma ő fölsége által is
kegyelmesen apportáltatott; és azon fölül meg is parancsoltatott, hogy ugy
őriztessék, valami módon el ne szökhessen usque ad eventum processus, az
vigyázó hajduk számát is augeálván. Csak hamar felrugaszkodtam Bécsben azon
inquisitióval, s az delegatus urak pecséttye alatt benyujtottam az fölséges
magyar cancellariára; melyrül elsőben ugy racionalódott a főlséges
cancellaria; hogy az fiscusnak kellene prosequálni ex fundamento notae, de
minthogy csekély successiót remélhetett volna a fiscus, tartottam attul, hogy
lassu folytatásával ugy is meg tanál szabadulni; azért mindenképen mesterkedtem
rajta hogy az actoratust magamnak revindicálhassam; a minthogy obtineáltam is;
s consequenter lejüvén termináltattam mostoha anyámnak.-
Az
első terminusnak alkalmatosságával ugy mint die - mensis . . . . . Anni
1719ni in facie loci Unghvárt
concurrálván az úri rendek ugymint ezen Matercának praesese mélt. gróf Szalai
Barkóczy Ferencz uram eö ngha; condelegatusai voltanak teként. Szent-Iványi
János nagyméltóságú gróf Koháry István judex curiae uram ő excellentiája
itélő mestere, item Kölcsey Kende László nms Ungh vármegye substitutus
vice ispánya, Berzeviczy Ádám és Szent-Iványi Sigmond uraimék ő kgylmek
adjunctus eskűt társaival együtt minthogy Berzeviczy Ádám az pálóczi
járásnak, Szent-Iványi Sigmond uram pediglen a kaposi járásnak voltanak
ordinarius processualis szolgabíráji, az többit Rátiak interessentiájábul kik
(tudnia illik) Rátiak de kiváltképen Ráti Gergely egy tanunak fassiójátul
alkalmasint oly kinyilatkozott gyilkosa vala szegény atyámnak, hogy az ő
tanácsábul folytanak minden dolgok, és egy pater Korbéllyi nevü jesuitánál, a
ki akkor az unghvári collegiumban volt, tartottak helyet az correspondentiára,
egymásnak mittált leveleket csak oda igazgatván; összveszövetkezett jóakarója
vala ez a jesuita, mostoha anyámnak, ugy hogy mikor azután ő fölsége
parancsolattya mellett kivántam a jesuiták provinciálisa által kezemre
kerítenem azokat a fatalis leveleket, a vala a válaszom, hogy incriminalibus
ők ki nem adhattyák; és így megtetszik mely szentek legyenek, kik a
gyilkosságnak exoperatiójára is eszközök. Valának az említett delegatus urakon
kivül más szomszéd vmegyékbül convocált törvénytudó nevezetes úri rendek is,
mint nms Zemplin vármegyéből Barkóczy Sigmond uram királyi táblának akkori
assessora, azután lett báróvá és in locum prothonotariorum erigált eperjessi
táblának praesesévé; item azon említett nms vmegyének fő notariussa
Keresztes Ferencz úr, és fő tábla assessora ugy is igen nevezetes jurista
Szirmay András és Kazinczy András uraimék.Nms Sáros vmgyébűl pediglen
akkori nms vmegye feö notáriussa nagy qualitásu úri ember Kapi Gábor uram, a ki
azután minthogy Szent-Iványi ur ő fölsége által promoveáltatott érdeméhez
képest ad tabulae baronatum ő nagyságának succedált in prothonotariatu
judicatus curiae; voltanak nms Szabolcs, Beregh, és Abauj vmegyékbül is
alkalmasint hivatalosok, de azok magokat elvonták, holmi impedimentumokkal
mentvén magokat, meg nms Zemplén vmegyébül jelen volt Olcsváry Sigmond uram is;
procuratores voltak nekem Kubinyi György és Reviczky János uraimék; leváltatván
a causa mostoha anyám ellen, minthogy az egész tanuknak in figura judicij
authenticáltatni kellett, másfél hétig annyira kivonta az időt, hogy a
juristitium bekövetkezett, s ez uttal folyása tovább halladott ugy mint in diem
(itt megszakad, és 4. üres lap következik.)
Ao
domini 1720. die 30. mensis novembris adott az úr isten ingyen való
kegyelmességébül más fiat is, kit kereszteltenek Ádámnak, keresztapja volt
Pongrácz Ferencz uram és keresztanyja felesége ő kglmének; az úr isten
nevellye ezt is maga dücsösségére, szülejinek és hazájának consolatiójokra.
Anno dni
1722. die 12. mensis aprilis lett e világra ugyan itten Pinkóczon Borcsa
leányom delután circiter 4. órakor, kit meg keresztelt decima nona ejusdem
mensis aprilis Géresi nevü eöri praedikátor, keresztapja volt báró Muranicz
Horváth Adám uram ő ngha, tekintetes nms Ungh vármegye ordinarius vice
ispánnya, s keresztanyja Ráti Christina ispán uram ő ngha felesége; komák
voltak Sztankovics Márton uram felséges fiscalis, unghvári dominium
udvarbírája, és unghvári harminczados Ocskay István uram; ezt is nevellye az úr
isten maga dicsösségére és szülei consolatiójokra.
Anni dni
1725. die 20. mensis julii lett e világra Tereszka leányom kit is 29. ejusdem
mensis itten Pinkóczon megkereszteltettem; keresztanyja volt t. nmzetes
nagykállai Kállay Mária asszony, az előtt néhai Ráty mostan pediglen
Fajgenputz János úr házastársa; és keresztapja báró Hager uram (a ki az
Unghvári, Munkácsi, Szentmiklósi és Diós (győri) fiscale dominiumokat
ő fölségétűl annuatim 34. négyezer rhus ftért megárendálta nyolcz
egész esztendeig) komák voltanak az asszonyok Hágerné asszonyom leányostul t.
és nghos nms Horváth Ádám uram ő Ngha feleségestül és Csató Imre uram is
feleségestűl. lett e világra pediglen delután öt óra tájban; ezt is
nevellye az úr isten mindenek felett maga dicsősségére.
Anno d.
1727. die 1ma mensis junii, a mely első pünkösd napja ebben az
esztendőben, tiz és tizenegy óra között lett e világra Éva leánykám kit is
8va ejusdem mensis megkereszteltettem ugyan itten Pinkóczon.
Keresztapja volt unghvári fü bellicus comissarius Spitzl Mihály és házastársa
keresztanyja, komák voltanak báró Muranicz Horváth Ádám uram, és az asszony,
item Fajgenputzné asszonyom a ki ennek előtte Ráty Gergellyné volt.
Anno dni
1727. die 13ia mensis 8bris atta a feleségem Eperjest a
német szó kedvéért lutheranus oskolába mind a két fiacskámot Gyurit és Adust,
és ugyan oda való német praedicatornál Herrman uramnál fogadott szállást;
esztendeig való tartásukért fizetni fogunk 150. magyar for. 3. hordó szerey
bort és 2. verő ártányt, de inaskájuk is német leszen.
Anno 1728.
die 23. mensis 7bris lett e volágra Laczi fiacskám, a ki is subsequenti anno
1729. circa 29nam mensis januarii megholt, eltemettetett Bátfán szegény
édes anyám mellé, a templomban szokott temető helyünkben die nona mensis
8bris praescripti anni 1729.
Anno dni
1730. die 20ma mensis februarii a kosnak jegye allatt, reggeli öt
óra tájban e világra itten Pinkóczon a fiacskám, kit 26a ejusdem
mensis februarii solenniter meg kereszteltettünk Josephnek, hogy mind az isten
házának s nemzetének ugy szűleinek is Joseph áldásokkal tellyes
qualitásokkal szolg. keresztapja volt Unghvárt lakozó bellicus commissarius
Spitzl Mihálly uram, keresztanyja pediglen az asszony Kállai Mária,
elsőben néhai Ráty Gergely mostan nemztes Faigenputz uram házas társa;
komák voltanak báró Fatzin, t. Lobkovits uram regementyebeli egy compániának
kapitánya, t. n. Pongrácz Ferencz uram, t. nms vármegyének ordinarius notáriussa,
Keresztes László uram és mások mindkét féle sexusból elégségessen; isten
nevellye maga dicsősségére, nemzetének és szüleinek consolatiójokra.
Die 27ma
mensis novembris anni ejusdem 1730. éjjeli nyolcz óra tájban circiter egy heti
betegeskedése után megholt és 28va mensis januarii 1731. Bátvára
Laczi fiacskám mellé temetettett.
Sok dolgaim
s ezen t. nemes vgye részérül post hunc annum 1730. egymás után következett
bécsi és pozsonyi követségeim, a debreczeni és eperjesi districtualis táblákon
activa és passiva pöreim kezem ügyétül ezen diáriumot elzárták, azért a többi
gyermekimnek születések a kallendáriumokban exprimált jedzéseimben marattanak,
azokbul kell eruálni.
(Más irással.) A szegény atyám kallendáriumjaiban
levő jedzéseiben ekképen vannak ezek: G e o r g i u s H o r v á t h d e
P á l ó c z A d a m i f i l i u s.
Anno dni
1731. die 24a septbris lett e világra 8. óra tájban éjjel Annyicska
húgom, keresztsége volt 30a ejusdem, keresztapja volt Spiszl Mihály
bellicus commissarius keresztanyja a felesége, komák Kende László uram felesége
notarius Keresztess László uram, substitutus v.ispán Csathó Imre uram, item
Pongrácz Ferencz uram feleségestül.
Anno dni
1733. die 15. junii lett e világra délután egy óra tájban Márta hugom, kit 21ma
ejusdem kereszteltek meg. Kereszt apja volt mélt. gróf Szent-Iványi Jósef uram
eö ngha ezen tkts nms Ungh vmegyének feö ispánnya, keresztanyja Ráthy Gergelyné
vagyis Fajgenputzné asszonyom tktts nmzts Nagy-Kállai Kállai Mária asszony;
komák Kende László asszonyom, Pongrátz Ferencz uram feleségestül.
Anno dni
1735. 6a mar. lett e világra Klarcsó hugom, megholt 4a
maji anni 1736. délelött 11. óra tájban.
Anno domini
1737. itten Bottfalvában die 29na maji reggeli 6. óra tájban lettek
e világra József öcsém, kinek kereszt apja volt Kende László uram, keresztanyja
Fajgenputzné Kállai Mária asszony; és Sophi hugom, kinek keresztapja volt
Csathó Imre uram, keresztanyja Kende Lászlóné asszonyom; e Sóficska
félesztendő mulva megholt, Jósefke pedig két esztendő mulva.
Anno dni
1739. die 25a januarii lett e világra Palkó öcsém, azért is Pálnak
keresztelődött, hogy éjjeli 10. óra tájban itt Bottfalvában nevét magával
hozta. Keresztapja volt akkor e vármegyében quartélyozó t Lichtenstein
dragonyos regementyének oberst leitnantya gróf De Four Ferencz, kereszt anyja
özvegy oberst Behmerné munkácsi commendáns özvegye Jákó Margith asszony, isten
nevellye maga dicsőségére.
Ezen
1739-ik esztendőben szakaszonkint a pestis uralkodni kezdett, Zemlény
vmegyében Ujhelyben, Tállyán, Tarczalt, Mádon és más helyeken, mely miatt
Bécsbül tett rendelések szerint számos örizőkkel őriztetett, ugy hogy
a hegyallyai szüretet circa 1a 9-bris valamint erős strázsákkal
körülvevén az infectus helyeket megeresztették, irtóztató tél kemény faggyal
kezdődött, mind folyó vizek befagytak és karácsony körül felbomlott, s a
jeget is elvitte, viszont a. dni 1740. más kemény tél kezdödött cum initio
mensis januarrii, ez is cum fine ejusdem a jeget másodszor egészen elvitte,
harmadik tél cum initio februarii kezdődött mely mellett még József nap
után is a jegen Unghvárnál s másutt is szabadon járhattanak.
Anno dni
1741. die 26a januarii vette el jövendőbeli házastársul Borbála
hugomat Kis- és Nagy- Rhédei Rhédey László uram, 30a ejusdem
megesküdtek és maga lakó helyében Magyar-Jesztrebben Zemplény vmegyében 15.
martii vitte el. Kinek is lakodalma sok úri rendek jeles concursusával itten
Bottfalvában tartatott, kik között tktts nms Zemplén vmegyének fő ispánya
méltsgs gróf Karancs-Berényi Berényi Tamás uram ő excell. jelen volt.
Anno 1742.
die 11ma mensis 7bris lett Rhédey László sógor uramnak e világra
Antal fia.
Anno 1743.
die 24. aprilis lett e világra Klára hugom. keresztapja volt csicseri Orosz
István uram és keresztanyja Kende Lászlóné asszonyom.
Anno 1743.
1ma 9bris lett Rhédeiné hugomnak e világra Laczi fia.
Anno 1744.
die 15a mensis febr vette el örökös házastársul Teresia hugomat
Garanyban lakozó Bégányi Bégányi János uram, kik is 16a ejusdem
megesküdtek itten Bottfalvában és 19a maji haza vitte említett sógor
uram kinek is lakodalma sok úri rendeknek jelenlétével condecoráltatott; itt
volt mélt. gróf Sztáray Nagy-Mihályi Imre uram ő ngha a méltóságos
asszonnyal együtt, a ki ezen Ungh vgyének fő ispánnya és mások is.
Mely
hugomnak 9a mensis februarii született egy leánykája Hancsus anno dni
1746. de 15a febr. 1747. megholt.
Anno dni
1746. die 22a 8bris istennek bölcs itéletébül 17. órányi
betegeskedés után estvéli 8. és 9. óra között bottfalussi házánál holt meg a
szegény atyám Pálóczi Horváth Ádám, kinek is meghidegedett tetemit die 29na
januarii 1747. temettettük el a battvi templomban általunk készíttetett
kriptában nagy solenitással. Született 1691.20a aprilis, élt 55
eszt. és 5. egész hónapokat 22. napokat, Pálóczi Horváth György.
Anno domini
1747. die 17a februarii holt meg Klára hugocskám, kit 19a
temettünk el a battvi templomban.
Anno domini
1748. die 1a januarii született Rhédeiné hugom asszonynak Pali fia.
Anno dni
1748. die 1. 9bris lett Teresia hugomnak Bégányi Jánosnénak Bégányi János fia.
Anno dni
1748. die 16. maji jedzettem el magamnak örökös házas társul Bárczán tkts nmz
Abauj vmegyében néhai tktes nmzts és vitézlő Bárczai Bárczay János uram
ő kgylme árva hajadon leányát Máriát és 3a junii meg is
esküdtem vele az édes anyjának méltósághos és nagysághos Kemény Erzsébeth
asszonynak eő nagyságának életében, kivel való életem, hogy istennek
ő felségének legyen dicsőséges alázatos könyörgésemmel szüntelen
esedezni és zörgetni elmulatója nem leszek. Pálóczi Horváth György s. k.
5a
8bris minden ceremonia nélkül elháltam a feleségemet és 11a octobris
megindultam Bárczárul vele haza felé 13a érkeztem meg Bottfalvára
vele együtt.
Anno 1749.
die 24a julii megáldotta az isten egy leány magzatocskával az
feleségemet, a kisdednek esett születése mindjárt éjfél után két fertálykor egy
órára a skorpió jegy alatt keresztsége volt azon leánykának 27a
eiusdem. Keresztatyja volt Mokcsay János uram tktes ns Ungh vmgyének cassae
bellicae perceptora, keresztanyja volt pediglen Losonczy Ilona asszony Mokcsay
László uram házas társa. Komák Mokcsay László uram, Horváth Gábor bátyám uram
ángyom asszonnyal együtt és Pongrácz Ferenczné asszonyom, kit is az úr isten
maga szent nevének dicsiretire, dicsőségire, anyaszentegyházának épületire
s lelkének pedig idvességére éltessen sokáig és szüleinek s attyafiainak
tellyes consolatiójára s örömére, neve pedig ezen kisdednek Anna.
Anno domini
1750. die 5a julii jegyzette el magának jövendőbeli házastársul
Nagy-Lónyai Lónyai László uram hajadon leányát Máriát Ádám ötsém uram, ugyan
azon napon meg is esküdtek. 4ta octobris innen Bottfalvárul nagy
sollennitással megindultunk Vásáros-Naményba a lakodalomba, 5ta oda
megérkeztünk, mely nap el is hálta. 6a ebéd után onnan meg indultunk
és 7ma jöttünk haza asszonyom anyámnak bottfalussi házához. Isten
ő felsége, hogy egymás szeretetiben magának dicsőségére tartsa meg
őket s attyafiainak consolatiójára, tiszta szívembül kivánom.
Anno domini
1751. die 4a martii megáldotta az isten a feleségemet leányi
magzatocskával Bárczán tekintetes ns Abauj vgyében, kit 11a ejusdem
megkereszteltettem Julisnak, keresztatyja Szécsi János uram volt, keresztanyja
penig Szentmiklóssi Susánna tektts Markusfalussi Márjássi István uram házas
társa. Komák voltak Demeczky Sigmond uram tktts nms Abauj vmgyének
szolgabírája, Váczi István uram a kassai reformata ecclesianak lelki tanitója,
Olasz Julianna asszony tkts nzts és vtzlő Cserneki Dessőffy István
uram házas társa, Susztrik Esztera asszony, Tiszta Pál uram házas társa. Vass
Ersébet asszony néhai tkts nzts és vtzlő Szemere Miklós ur meg hagyatott
özvegye, Magyari Mária asszony, Szent-Mártoni Mihály uram házas társa. Isten
nevellye a maga félelmében.
Anno dni
1751. die 13. maji eladtam nyilomban jutott unghvári házamat Apjok János nevü
szabó mester embernek, mint hogy igen elpusztult állapotban vagyon, fedele
semmire való, a pinczének kűfala kidülöngőzött, e mellett az
első háznak kemenczéje is rosz, ugyan azon háznál az ablak rámái is
elrodhattak, általlátván azt, hogy ha a fogyatkozásokat reperáltatni fogom, a
manualis munkákon kivül többet száz forintoknál el kellene költenem, háromszáz
magyar forintokért oly conditióval, hogy mivel harmadfél esztendő alatt
per partes teszi le az árát, fog tanítani a várakozásomért egy szabót számomra,
adtam penig zálogban 20. esztendeig.
Anno dni
751. die 29a fbr. vettem meg Ádám ötsém urammal együtt itten
Pinkóczon a Pankotai uraimék telekét ötven magyar forintokon, felét a summának
én tettem le, felét penig ötsém uram.
Anno dni
1752. die 14a januarii jedzette el magának örökös házas társul Éva
hugomat tkts nzts és vzlő Szunyogh István uram tkts ns Szabolcs
vármegyének fü commissariussa derék qualificatus ember, az Ábrahámnak, Jákóbnak
és Isáknak istene terjessze a maga áldását reájok hogy lehessenek isten
anyaszentegyházának örökössi és szegény hazánknak gyarapitói. 6a
februarii meg esküdtek 8a lakodalmi solemnitást tartott asszonyom
anyám Bottfalván és 11a elvitte a sógor Ibronyba az édes anyjához.
- Az édes
anyám csakhamar látván Szunyog István uramnak szegény állapottyát a h. pállyi
és köbölkuti portiót árendába kiadta ő kegyelmenek. A jószágot igen
pusztítani kezdette, azért két esztendő elmulván, vissza vette a jószágot
s árendába is majd semmit nem fizetett.
Anno domini
1752. die 23. februarii megáldotta isten itten Pinkóczon a felségemet egy fiu
magzattal, kit 27ma megkereszteltetett asszonyom anyám a tarnóczi
predikátorral itthon nem létemben. Kereszt atyja volt bátyám Draveczky László
uram, kereszt anyja penig az ángyom Darvas Ilona asszony, koma volt Pongrácz
Ferenczné asszonyom, neve a kisdednek Gáspár. Isten ő felsége nevellye a
maga szent nevének dicséretire és dicsőségére, anyaszentegyházának
épületire s lelkének penig idvességére; adja isten hogy mind hazánknak s mind
familiájának szolgálattyára lehessen és consolatiójára a szüleinek.
Anno dni
1753. die 12a januarii vette el isten ő felsége maga nevének
ditséretire s ditsőségére Gáspár fiamot ez árnyék világbul, reggeli 11. és
12. óra között. Legyen meg az istennek akarattya. Az úr adta az úr elvette,
legyen áldott az ő neve Amen.
Anno dni
1753. die 11a septembris áldotta meg az isten a feleségemet egy
leány magzatocskával, megkereszteltettem 16a aequaliter 7 bris. Volt
kereszt atyja Mokcsay János bátyám uram, kereszt anyja penig az asszony
Galambos Sára asszony tktts nztes és vzlő Lónyay Ferencz uram házas társa.
Komák voltak Lónyay Julianna asszony tkttes Gyulaffy Miklós uram hittves társa,
Bárczay Juliánna asszony tkttes Lónyay Gábor uram hitves társa, és Pongrátz
Ferentzné asszonyom. Neve a kisdednek Erzsébet. Isten ő felsége nevellye
maga nevének dicséretire és dicsőségére szüleinek és attyafiainak
consolatiójára.
Anno dni
1754. die 5a 9bris. áldott meg az isten feleségemel edjütt egy leány
magzatocskával, kit 10a 9bris megkereszteltettünk. Keresztatyja volt
Karner György uram ezen Ungh vármegyének fő perceptora és unghvári
dominiumnak praefectussa. Kereszt anyja volt Szuhay Eszter asszony tkttes
Pongrátz Ferentz uram hittves társa, komák penig Pogány István uram a tkttes
Kálnokiana regmtben zászlótartó és Bott András uram és Boronkay Susánna asszony
tkttes Karner György uram hitves társa. Neve a kisdednek Klára; ezt is isten
ő felsége nevellye maga dicséretire és dicsősségére, s szüleinek
consolátiójára. Ezen leánykámot die 1a xbbris 1755. estveli négy óra
után kiszóllitotta isten ő felsége az élőknek seregébül, a kit is 4a
xbris eltemettettük. Az úr adta az úr elvette legyen áldott az ő neve
Amen.
Anno dni
1756. die 29a januarii mindjárt éjfél után megáldott isten ő
felsége bennünket viszont egy leány magzatocskával a kit a szent keresztség
által beavattattam az istennek anyaszentegyházába die 5a februarii,
kinek neve Klára, kereszt apja volt Bott András uram, kereszt anyja mennyem
Lónyay Mária asszony Ádám ötsém uram hittves társa. Komák Szabó József uram és
Bónis Sófia hugom asszony. Isten ő felsége mindnyájunknak consolatiójára
és maga szent nevének dicsőségére nevellye és erősitse a hitben, hogy
a mennyei boldogságban részes lehessen.
Anno dni
1757. die 5a oktobris megáldott ujjolag az úr isten bennünket egy
leány magzatocskával, kit megkereszteltettem 12a kereszt apja volt
tiszteletes mostani deregnyei predicator Albert József uram, kereszt anyja
penig Szuhai Ágnes asszony tket. Pongrácz Ferencz uram házas társa; a kisdednek
Theresia a neve, kit az isten maga nevének ditséretére szüleinek s atyafiainak
consolatiójára tartson meg Amen.
Anno dni
1757. die 1a decembris. Istennek bölcs tettzésébül sokáig való
betegeskedése után a szegény asszonyom anyám tekintetes ns és nzts Dráveczi
Dráveczky Anna asszony lelkét istennek testét penig a feltámadásig a földnek
ajánlotta Bottfalván; kit is 20-dik decembris a báttvai templomban lévő
kriptában szegény idvezült atyám mellé eltemettettünk.
Anno dni
1758. die 21. aprilis Hantsus leányomat isten e világbul kiszóllitotta, kit
majusnak 10-dik napján a báttvai templomban levő kriptánkban temettek el;
isten adta isten elvette, legyen áldott az ő neve, Amen.
Anno dni
1759. die 18a aprilis éjfél előtt tizenegy és tizenkét óra
között kedves hitves társamat az úr isten terhétül megszabadította, és
megáldott bennünket egy fiu magzattal kit is a szent keresztségnek sakramentoma
által die 21a aeque aprilis az istennek anyaszentegyházába
béavattuk. Minthogy az úrtul nyertünk fiat, neve a kisdednek Sámuel, kereszt
atyja vala tktes nzts és vzlő Kis és Nagy-Lónyai Lónyai Ferencz uram és az
ur ő kegyelme élete párja Pongyaleki Galambos Sára vala keresztanyja;
komák tiszteletes battvai praedicator uram Bódis István uram, és az ő
kegyelme hitves társa Barcsay Juliánna hugom asszony néhai tktes nzts és vzlő
Lónyay Gábor uram megmaradott özvegye és mennyem asszony Lónyay Mária asszony.
Az úr isten a kisdedet maga szent nevének ditséretire s ditsőségére tartsa
és nevellye szüleinek és atyjafiainak consolatiójára, Amen.
Anno 1760.
die 3a aprilis Sámuel fiacskám meghala, kit is eltemettettem a
báttvai templomban lévő kriptánkban nagy pénteken az az 5a
aprilis. Csak hamar azután die 15ta Homonna felé indultam
Lengyelországba Sinyava nevü várossába a holott a boraim voltak, a feleségem is
bekísért és ott mulatott egy egész hétig, azután a feleségem visszajött, magam
penig a Viszlának áradását ott vártam 14. hétig, augusztusnak 18-dik napjáig;
addig hajót csináltattam, mely kerűlt 34. aranyomba. Hat evezőst
fogadtam, egy kormányozót és egy sztirnyiket. Isten segitségével megindulván a
hajón egy egész holnapig mentünk Danszka nevü várossában, ott minden hordótul
le kellet tenni a két két aranyat, azonkivűl a pinczétül hetenkint öt öt
tallért, a szobátul egy egy tallért kellet le tenni. A borok 15. hét alat
kivált a melyek legzsirosabbak és jobbak voltak ki nem tisztultak s azért is
hirtelen el nem kelhettek.Danszkán való mulatásomnak idejében die 8a
julii holt meg szegény idvezült napam asszony mélt. és nghos
Gyerő-Monostori Kemény Erzsébet asszony, kit is sok uri rendek concursusával
temettek el die 17a augusti. A feleségem előtte való napján a
temetésnek lebetegedett és szűlt fiat, éppen mikor a hajnal hasatt, isten
tisztelete után minthogy az úri atyafiak, tiszteletes actor uraimékkal már ott
voltak, a kisdedet megkeresztelték Györgynek. Kereszt apja Kácsándi László uram
az asszonnyal Bárczai Bárczay Kata asszonnyal (a ki kereszt anyja vala) volt,
komák az egész uri atyafiak; a kik már akkor ott voltak. Az úr isten a kisdedet
a maga dicsőségére nevellje, s mindnyájunknak consolatiójára, Amen.
Tiszteletes superintendens Csai Márton uram volt az első
actor, a második a sáros-pataki collegiumnak öregbik professora tiszteletes
Szattmári Paxi Mihály uram, 12. tógás deákjaival edjütt, a kik harmoniával
éneklették el a holtat, a kit az Alsó-Bárczai puszta templomban levő
familia kriptájában szegény idvezült ipam Bárczai Bárczay János uram mellé
temettek el.
20ma decembris indultam meg Danszkárul; a boroknak
egy részét jó áron adtam el de nagyob részét csak tukmáért kellet
elvesztegetnem, mivel a Prussiai király Fridericus a Moszqua táborát
megszalasztotta, a kik éjjel és nappal költöztek a Viszla vizén által, ugy hogy
a danszkiak nagy rémülésben voltak, annyira hogy minden gazda minden nap
tartozott irásban beadni a város tisztének a vendégeinek számát, fegyverrel a
városba senkinek nem vala szabad bejönni, és reggel kilenczedfél órakkor
nyitották ki, estve penig három órakkor zárták be a kapukat. A Moszqua
czárnénak residensétül vettem ki jó passust, mely ha denegáltatott volna,
nehezzen kár nélkül jöhettem volna ki Lengyelországbul mivel a Moszqua kozákjai
s katonái felpraedálták volna; esett hazajövetelem Toronya felé Krakóba, onnan
Szepes vármegyébe Krigbe jöttem Draveczky Imréné ángyom és néném asszonyhoz, a
portékát addig magam szekere hozta, onnan osztán fogadott szekér vitte Sárosra,
Sárosrul Bárczára a bárczai csigás szekér. Ott distrahálni akarván a portékámot
a kassai kereskedőknek a kiknek megjelentettem bona fide hogy még én a
harminczadot az eladandó portékákért nem adtam meg s nem is insinuáltam irántuk
magamat s tanítsanak meg mit cselekedjek, mivel én kereskedő nem voltam
soha, én a tevő leszek. Arra azt felelték a kereskedők, hogy ha a
portékára megalkhatnak, ők készek lesznek a harminczadot letenni, azzal
terminus praefigáltak, mikor jönnek ki hozzám a portékának megvisgálására,
eljövén azon nap, compareál a kassai harminczados és a portékáimra reá teszi a
kezét, azzal bemegyen Kassára és a kassai kamarának béád, a kassai kamara
admoneáltat és pecsétet tétet a portékáimra. Mászszor is admoneáltat, hogy a
portékát adjam a bíró kezében, én ezen admonitiónak nem engedelmeskedtem, hanem
admoneáltattam judicialiter a harminczadost, hogy vegye fel tűlem a
harminczadot, azzal Tkáros felé az az die 12a februarii 1761.
kiindultam Bárczárul az egész portékáimmal s haza ide Pinkóczra jöttem die 15a;
a feleségemet itthon nem tanáltam, mert Bárczára hozzám ment, a ki is ottan a
hűlt helyemet tanálta, ugy osztán 16a kiindult Bárczárul és 17a
jött haza én 18va az unghvári harminczadost kihozattam ide és a
portékát perlustráltattam vele, az unghvári harminczados csakhamar meghala,
helyében az unghvári sós ur substituáltatik harminczadosnak, a kihez bementem
Unghvárra hogy a harminczadot adjam meg, a harminczados vagyis sós ur azon
okbul minthogy a kamarátul parantsolattya vagyon, hogy fel ne vegye, nem vette.
Esztendő mulva a kamara birót kér a ns vármegyénktűl és actiót formál
ellenem s certificáltat. Compareálok. Semmi exceptiókra nem mentem hanem
mindjárt meritumba beléptem. Öt nap alatt a processus concludalódott; én
convincáltattam négyezer kétszáz forintokban s az appellatát meg nem engedte a
bíró a ns vármegyére, hanem extra dominium a felséges királyi táblára, a mikor
a bíró kijött ide Pinkóczra foglalni, oppositióval éltem. Azúta hallgat az
írás. Én ugyan felséges királynénknak, a pozsonyi kamarának szép instantiát
submittáltam, de semmi feleletem nem jött reá mind ekkoráig, az az . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Anno 1761. die 14ta decembris szült a feleségem
egy fiat, ki minthogy majd irhatom hogy idétlen az az kilencz holnapos vala,
megkereszteltettem, tiszteletes esperest Bódis uram kereszt atyja vala és
hitves társa kereszt anyja. neve a kisdednek András. Tartsa meg az úr isten a
maga dicsőségére Amen.
Anno 1763. die 7ma martii áldotta meg az úr isten
a feleségemet szüléssel és szült egy leány magzatocskát kit megkereszteltettem
9na, kereszt apja volt Pálóczi Horváth Ádám öcsém uram kereszt anyja
Szerencsy Gerzsonné asszonyom volt, a ki elsőben Szuhainé azután Pogányné
volt. A kisdednek neve Anna. Az úr isten nevellye a kisdedet mindnyájunknak
örömére s a maga dicsőségére Amen.
Anno domini 1765. die 15ta martii nagy égzengések
és villámások voltak, az egész telünk esős és lágy időbül állott, ugy
annyira mind az emberek nagy részint betegséggel töltötték idejeket, sokan meg
is holtak. A marhák, juhok, sertések, szarvasok, őzek . . . . . . etc. még
tavaly az egész országunkban hon a szájakra, hon a lábaikra betegeskedtek. Sok
hellyeken döglöttek és döglenek is continuative mostanság is, isten tudja mit
akar velünk, légyen szent akarattya.
Anno codem die 16ta junii reggeli két és három óra
között megáldotta az úr isten a feleségemet egy fiu magzatocskával, kit 20a
a keresztségnek sakramentoma által be avattuk az istennek anya szentegyházába;
kereszt atyja volt a kisdednek tktes nztes és vzlő Draveczky Gáspár ötsém
uram, kereszt anyja az asszony Pongrácz Ferenczné asszonyom, komák Szunyogi
István sógor uram, Pál ötsém a mennyemmel és Bódis Dániel. Neve a kisdednek
László. Az úr isten a kisdedet tartsa meg a maga anya szentegyházának
gyarapítására szegény elalélt nemzetünknek és familiájának s atyjafiainak
diszére és teljes consolatiójára Amen.
(Más irás.)
Anno 1771. die 30a maji eskütt meg tts ns nzts és
vzlő Ipi Bydeskuti Imre uram a bátyám P. Horváth Ádám legnagyobb leányával
Máriával és 30a el is vitte tts ns Közép-Szolnok vármegyébe
Sző-Demeterre. Junior Georgius Horváth de Pálócz Georgii filius mp.
Anno 1775. die 19a aprilis eskütt meg Sissári
Sissáry Jósef úr ugyan a bátyám kissebbik leányával Susánnával és el is vitte
tkts ns Zemplén vármegyébe Kakra.
Anno 1776. die 4a augusti eskütt meg sissári
Sissáry Estván úr ugyan a bátyám középső leányával Soffiával és ugyan
Kakra vitte.
Anno 1778. die 1ma novembris mentem Kassára az
academiára jus patriumot tanulni.
Anno 17. . die . . . . . . . vette el a bátyám P. Horváth Pál
magának örökös házas társul másodszor, néhai ttes ns és vzlett Bernáthfalvi
Bernáth Imre úr hajadon leányát Erzsébetet, ttes ns Zemplén vármegyében M.
Jesztrebben.
Anno 1784. die 13a septembris kedves testvér ócsém
Pálóczi Horváth András, az fels. úr istennek szabad bölcs rendelésébül,
hirtelen nyavalyájába estvéli 6. óra tájban lelkét teremtőjének ajánlotta,
ttes ns Pesth vármegyébe Hartyán nevü hellységbe, az asszonyom anyám jószágába,
és ugyanott a közönséges temetőbe cripta formán ásott sirba eltemettetett
a mostoha üdők miatt csak ének szóval. Az úr adta az úr vette el. Áldott
legyen az ő szent neve érette.
Anno eodem die 21a xbris néhai boldog emlékezetü
bátyám idősbik P. Horváth Ádám ur két napi betegeskedésébe lethargusba
esvén, reggeli 3. és 4. órák között lelkét teremtőjének megadta és 24ta
ejusdem maga neve napján a báttfai templom alatt levő familia kriptájába
betétetett. Koporsóba tette tiszteletes Horváth Sámuel uram az eőri
predicator predicatióval itt Pinkóczon, a báttfai templomba pedig predikált a
test felett az akkori báttfai predicator tiszteletes Tóth Mihály uram. Ifj. P. Horváth György m. p.
Anno 1785. die . . . . . . . . . . esküdt meg kedves néném
Ersébeth kedves férjével Somlyai Szilágyi Jósef úrral. Áldja meg az Isten mind
a két részt egymáshoz hív szívvel és jó gyermekekkel hosszu élettel és minden
lelki testi áldásokkal.
Ugyan ezen esztendőben maradtam itthon végképen, pesti
patvariámat és az ttes kir. tábla mellett viselt juratusságomat végezvén, mivel
az méltóságos gróff és feő ispán urunk (Sztáray és Nagymihályi Filep János
úr) eő nagysága az ttes ns vármegye táblájához feleskettetett még 1784.
esztendőben circiter novemberbe. 1785-be itt januario az tractus coadjutor
curatornak tett, mely megesvén azonnal az felséges 2dik Jósef ekkor
dicsősségesen uralkodó császár eő felségétül, az parochiák
fundatiojiknak concsriptioja iránt parancsolat érkezvén, a több ttes vármegyék
között ezen tttes Unghvár vármegyére is, az ezen ns vármegyében levő
minden reformata parochiákat conscribáltam tractus notarius tiszteletes Vályi
Márton és assessor tiszteletes Jánosy György uraimékkal; az negyed napi
hideglelést is, a melyet ámbár néha egyczer másszor a chinával való élés és az
szoros dieta el hagyattak vélem, az orvosság által el nem hagyathatván magamnak
a tizenhatodik hónapnak a végén, ezen parochiák conscriptiójának ideje alatt
hagyatta el vélem bátyám Petrovay Jósef ur recomendatiójábul az jó féle
basa-rózsa eczetbe maceralt –öszve törött fenyü-magnak a leve, három egymás
után következett paroxysmusaim elein egyszerre megírva a fenyü magot, ugyanis a
paroxysmus órája előtt 24. órával egy boros pohárt tele töltvén véle,
megtörtem, lett törve fél pohárral és azt tele töltöttem basa-rózsa eczettel és
a tört fenyü magh ezen eczetbe ázott egész a paroxysmus idejeig, ekkor
kifacsartam a levét keményen, és így egyszerre megittam, ezt három egymás után
következett paroxysmusokon continuálván. Áldott legyen az úrnak dicsőséges
szent neve érette, hogy erre az orvosságra vezérlett, mert az hosszas negyed
napos hideglelés már ugy elgyalázott és öszve rontott volt, hogy az jártányi erőm
is alig volt, és az medicusok is desperáltak már felőllem. Ezen hideg
lelésbül kiépülvén
1786dik esztendőben felállíttatván az ő
felsége parancsolatjára az continua sedria, ennek egyik tagja lettem, és mint
legfiatalabb assessor az ezen sedria előtt folyt perek taxait az régi mód
szerint beszedni kötelességemmé tetetett. Megváltozván azonban ugyanezen
esztendőben az vármegyék mind törvénye, mind polgári igazgatásának módja,
ő felsége az főispánok helyébe az egész országba tiz királyi commissáriusokat
rendelt, ide Unghvárra küldődött méltóságos báró Révay Simon (tit.) ő
excellentiája királyi commissáriusnak és ezen tekintetes nemes Ungh vármegyén
kivül tek. nemes Beregh, Szathmár, Ugocsa és Máramaros vármegyék is
főispáni s k. komissáriussi hatalma alatt voltak. Bejövén ő
excellentiája Unghvárra, csakhamar restaurált, az mely restauratio után az
gyülések megtiltattak és meg is szüntek. Az publico politicumokat folytatták a
viceispán, notárius és fiscalis urak magok, kiknek is kötelességek volt mindig
Unghváron lakni és az királyi vagy szabott órákon a nemes vármegye házánál
lenni; az juridicumok vagy is processusokban való bíráskodás elvétettek mind az
viceispánoktól, mind az szolgabiráktól és ugyanazért cessálni kellett az
esküdti hivataloknak is mindenütt, hanem minden vármegyében subalternum
judicium nevezett alatt állandó törvényszékek állíttattak fel, a mely
törvényszékek az ugynevezett novus ordo judicarius és forma processus judicarii
rendelései szerint itélték a pereket, azért uj törvényformához kellett a
districtualis, királyi és septemvirális tábláknak is magukat szabni. Itt az
nemes Unghvár megye subalternumán praeses volt csicseri Orosz Gáspár uram, az
előtt ord. viceispány, assessorok: Figei Csató Jósef uram volt generális
perceptor, pálóczi ifj. Horváth Pál uram volt subst. viceispán, iványi Fekete
János uram volt főszolgabiró és Fejér András uram. Ezeken kívül actuarius
volt domanoveczi Zmeskál Antal uram. Regestrator: Szigeth-eöri Eöry Mihály
uram. Ezeken kívül voltak sindicus, pauperum advocatus, cancellisták és
auscultánsok; ezen két utóbbiak exhibealták az irásokat, az auscultánsok
peragálták az inquisitiokat stb. Az publico politicumoknak folytatására csak
olyan individiumok aplicáltattak, a kik a német nyelvet értették, minden akár
vallásra, akár nemre való tekintet nélkül. A sallariumok is megbővittetett
az tiszteknek , az helységek pedig kényszerittettek notariusokat tartani. Ha
egy helység nem bírta, többen együtt; a földes uraságok officiosa sedeseket
kénytelenek voltak jobbágyaiknak és cselédeiknek tartani, a honnét az appellata
az viceispány eleiben ment. Az halálos büntetések helyébe egyéb rabság és
testbeli büntetéseket rendelt ő felsége az ugynevezett »Sanctio
Criminalis«
nevü könyvben.
Ezen időben állíttatta fel ő felsége mindenütt ezen
nemes vármegyében is az ugynevezett alcomissioit, a melybe a praeses volt az
alcommissarius és egy oeconomus volt mellette, ezeknek vigyázatok alatt s
hatalmukba voltak azon individiumok a kik a helységek határait mérték lánczczal
és mensulával, a kik mivel ki nem tőttek a tanult indzsinérekből az
alcommissio által különösen taníttattak az e végre kiadott instructio szerint é
neveztettek dirigenseknek, kikkel is szabad volt ugyan megegyezni a földes
uraságoknak az mérésért, de ha meg nem egyeztek, az alcommissio határozta meg
munkájoknak bérét, a melynek cassájából bőv fizetést is vettek munkájokhoz
képest. Ezen mérés dolga már majd nem tökéletességre is ment, a midőn,
ő felsége halála előtt kevés idővel retractálta minden ujításait
és a mérés munkáját is cassálta, a vármegyéket a maga törvényes régi
állapotjokra is visszatette.
Ezen időben bocsátotta ő felsége ki az
tolerantialis ugynevezett parancsolatját is, az melyben az helvetiai s augustai
vallást tanítóknak és a nem egyesült orosz hiten valóknak is bizonyos törvények
alatt szabad gyakorlását engedte meg vallásoknak. Ezen tolerantialis
parancsolatnak publicatiója alkalmatosságával az mélt. grof Sztárai és
nagymihályi Sztáray Fülep János ur ő nagysága mint akkor még főispáni
hivatalban lévő, minden azelőtt akár pecsét, akár per alatt levő
templomainkat - melyek a katholikus atyafiak birtokában nem voltak -
felnyitottaknak és felszabadultaknak declarált publice, mely okon is a zahari
és berei, azelőtt sok időtől fogva pecsét és tilalom alatt volt
templomaink is ez időben nyittattak fel, de ezután csak hamar
explanatorium parancsolatot küldött ő felsége, a melybe szorosabb határok
közé szorittattunk, az felnyitott templomainknak mindazonáltal birtokában
mindenütt megmaradtunk; a kath. plebános uraknak azelött a mi filialis
helységeket lakó felekezetünk által fizettetni szokott stola és lecticale is
végképen cassáltatott ő felsége által. Ekkor szabadíttattak fel a cseh és
morvaországi, ugy szintén az német birodalombeli lutheranusok és reformatusok
is arra, hogy magok vallásu praedicatorokat vigyenek magok közé, de a kiken
mindazonáltal megmaradt az kath. helybeli plebánosoknak fizetni szokott
fizetések terhe is. Cseh és Morva országokban nagyobb részint innét
Magyarországból mentek praedicátorok.
Magában az pápista vallásban is sok változtatásokat tett
ő felsége, a processiókat, vizkereszti coledákat, ugynevezett marianum
sodalitiumokat és sok innepeket is cassált; az protestánsok házassági pereit az
szent széktől elvette és a törvényszékeknek adta, bizonyos törvényeket
vagy rendeléseket tévén, a melyek
szerint kelljen ezen pereket itélni, sok szerzeteseket cassált, sok conventeket
reducált, a leleszi és jászai conventeknél volt archivumot előbb az több
cáptalanok és conventek archivumaival egyetemben Budára vitette fel, akarván
világi emberek gondviselésére bizni, mint az franciscánusoktól elvett várbeli
clastromba, de idővel azután a leleszi és jászai conventnek archivumokat
Egerbe az káptalan archivumába vitette, az cáptalanokat archivumaikkal együtt
meghagyta; az elszedett papi jószágokat pedig fundus religionis név alatt
administráltatta, mely miatt miután ő felségén semmit nem vehetett az
római pápa (Pius 6tus), maga jött le ő felségéhez Bécsbe, de ugyancsak
semmit nem fordított a dolgokon. De ki tudná leírni voltakép a változásokat és
ujításokat.
Ez időben a mérés bejövetele után ezen nemes Unghvár
vármegyében is az oroszság között, de kivált Beregh, Ugocsa és Máramaros
vármegyékben nagy szükség volt; a szegénység gyökerekből, kukoricza
csutkákbul és fürészporból is kényteleníttetett magának kenyeret késziteni, az
mely miatt éhel is, de a rosz kenyértül kapott dagadás miatt is igen sokan
meghaltak, kiváltképen az hegyeken az oroszság között. Az egész alföldön is
nagy szükség volt mind az élet, mind pedig az takarmány dolgában az nagy
szárazság miatt, ugy hogy az alföldrül ezekbe az felsőbb és szükebb határú
vármegyékbe jöttek fel sokan telelni marhájokkal együtt. Sokan lakni, sokan
nyomtatni és egyéb munkára vagy koldulni is, sokan pedig életet venni. Az
gabonának köbli felment 12. váltó forintokra, egy szekér széna 15. forintra.
Ez a szükség egynehány esztendeig egymásután igy ment, hol
nagyobb, hol kisebb mértékben; hanem ő felsége megértvén ezen nagy
szükséget, életet szedetett be pénzen a magazinumokban, és ugy osztotta
hitelbe, bizonyos és igen türhető áron a szegényebb rendüeknek. Sok helyen
az nemesi renden valók is vettek magoknak ilyen életet, mivel 1789.
esztendőben az alföldön ki se költ a vetés a nagy szárazság miatt. Hanem
épen következő esztendőben volt Hóra és Kloska nevü oláh paraszt
vezérek alatt praedálás Magyar országnak az Erdély felé való részein és bent
Erdélyben is. Ez a két fene paraszt bujnyik vezér alatt öszszevert sok
oláhokbul állott sereg nagy vérontásokat, pusztításokat, templomoknak,
úriházaknak, királyi cassaknak és sok helységeknek felpraedálását vitte végbe,
sok uraságokat familiástul kipusztitott, és hanemha az szomszédok és lakosok
visszaverték volna, tovább, tovább mindig erősödtek és terjedtek is volna;
nemegyesült oláh papok is mondottanak hogy voltak közöttük és vélek egy
értelemben. Végre ezek csakugyan megfogattatván, kerékbe törettettek elevenen
és igy aztán lecsendesedtek az népei is.
Ezen fatalitásokat követték más ujabb szerencsétlen
idők. A száraz időkben mindenféle sok égések történtek; ebben a
vármegyében N. Kapos és Cseppely majdnem egészen, templomaival együtt megégett.
Pálóczon sok házak, és köztük a Horváth Mihály és Lajos bátyámék háza is; Bátya
majdnem egészen, Mátyoczon Krasznecz Sámuel és Orosz Joakim urak házai, Jenkén
sok házak, Minajban s egyéb helységekben is. Nagymihály is ekkor égett meg
nagyrésziben stb.
Ezek után voltak ismét menykőhullások is sok helyeken,
itt Pinkóczon 1789-ben 22. junii épen hajnal előtt ütött meg egy házat, az
Malankó Jankóét, egyebütt is sok helyeken.
Ezen felséges II. József császár uralkodása alatt nagy háboru
tartatott az török ellen is esztendőkig. Végre a mi népünk a töröktől
sok várakat elnyert, ugymint Belgrádot Otzakot, Kotzinót, stb. báró Laudon
vezérlése alatt.
Második királyi commissáriusnak tétetett ezen ugynevezett
munkácsi circulusba, revocaltatván b. Révay Simon ő excellentiája,
Rozenfeld András uram ő excellentiája.
P R O N O T A
Az familia protocollomába be írni valók rendszerint így
következnek:
1ben Az
szegény atyám halála (megholt 4a martii 1787be
eltemettetett maji) az azt meg előzött Bárczay Mihály András és János
halálaival együtt.
2or Az
én házasságom (jegyet váltottam 1788, hazahoztam pünkösd után) és Pazonyba
őszre kelve történt majd nem halálos betegségem, az szűk bortermés.
3or Az
Jozsef császár halála és az vármegyének törvényes szabadságának vissza
jövetele. Ez alkalmatossággal Mélt. gróf Sztáray János eő nga feő
ispányságot visza kapván restaurált, ekkor nyert hivatalom.
4er Az
ipamnak halála, Mariska leányom születése (született 24a sept.;
megkereszt. 25a) 1790.
5ör Országgyülése;
Banderium.
6or Sinodus
1791
7er Ország
gyülése, 1792.
8or Simtsu
fiam születése. (sz. 6a febr. 1792; kereszt. 7a febr.)
Pál bátyám halála.
9er Az
ungvári -
10er Pinkóczi
templomok építések kezdete.
11er Miklós
fiam születése. (30a apr. 1794. keresz. 1a mai)
12er Templomok
felszentelése (Pinkótzi 1a Ungvári 8a mai) és
13or Halála
Miklóskánknak. (meghalt 27. apr. 1796, eltemettetett 1a maji
Pazonyon).
14.
Az asszonyám halála. (megh. 22a koporsóban
tétetett 24. martii 1793. temettetett 15. aprilis.).
15.
Juliska halála (mhlt 12a koporsóba tétetett
13a eltemettetett 27. apr. 1795.)
16.
Második restauratió szbirói hivatalom.
17.
A mi osztályunk és László öcsém külön menetele.
18.
Az Budán exequált szerencsétlenek dolga.
19.
Boriska leányom születése s halála, (született 10a
martii; mh. 15. 1796. eltemet. 17a ejusdem a pinkóczi kriptába.)
20.
Insurrectio. Az én resignatióm 9a Januarii
1798. Laczi öcsém hivatala; vice sz. birónak tétetett.
- 16a
sept. Lasztamérban superintendes gyülés tart.
21.
3ik restauratio.
22.
A franczia királyi háznak szomorú történetei, nagy
háború.
23.
Erős nyár, szűk termés. 1799.
24.
Pápának, primásnak, egri és más püspököknek halála.
25.
A tractusnak kiszélesitése.
26.
A kastélynak bezsindelyezése.
27. Die 20. et 21. jan. 1800. A jeget a viz nagy feltolódása miatt
meg nem indithatván, itt a falu mellett egy nehány helyen az tőtéseket
meghágta, megszakgatta, sok helyen nagy károkat tett az kijött árviz; többnyire
minden házak, kamarák, csürök és ólak is telementek vizzel, olyan helyeken is,
a hová ez előtt ember emlékezetire nem ment, a templom is telement.
PRO NOTTA. (külön kis 8-ad
iven.)
Az matricularis familia könyvébe beírni valók igy
következnek:
1. 1786ban
megváltozván a vármegyék törvényes és polgári igazgatásának módja, a
főispányok helyett, kir. commissarius - a kiknek ezen a részen 5. megyéje
u. m. (. . . . . ) volt, rendeltetett, ilyen volt elsőben itten b. Révai
Simon úr, a ki ez esztendőben restaurált ugyan, de csak azokat applicálta
a hivatalokra, a kik németül tudtak és a kik a despoticum imperiumot könnyen
szenvedték a haszonért, ez alatt a köz- és különös gyülések megszüntek,
sőt megtiltattak, continua sessiók tartattak, az el nem végzett perek is
continua sedriák előtt folytattattak. Az után subalternum judicium
állittatott fel: 1. praesesből és 4. assessorból, ezeknek adatott egy ordo
judiciarius és ahoz tartozó forma processualis és sanctio criminalis nevü
könyvecskék pro cinosura a régi törvény helyett. A földmérés is ekkor
kezdődött circumscriptive.
Az Hóra villongása dolga.
2.
Ur atyám halála circumstantialiter.
3.
Az én házasságom; Pál bátyám halála.
4.
Uj restauratio és hivatalom.
5.
Mariska leányom születése és az ipam uram halála.
6.
1790. és 91be országgyülése; ezen megyék
deputatusai nevek.
7.
Synodus deputatusaival együtt circumstantialiter, NB.
1792. országgyülése.
8.
Simtsu fiamnak születése. NB. Az asszonyámnak halála;
a templomok fundantur.
9.
Miklós fiamnak születése s halála.
10. Boriska
leányomnak születése s halála; nb. Juliánna néném halála.
11. A pinkóczi
templomnak és akkor egyszersmind egymásután az unghvárinak is felszentelése.
12. László
öcsémnek külön menetele K.-Gejöczbe, stb. más hivatalom és resignatióm.
13. Az Budán
exequált szerencsétlenek dolga a maga seriessében.
14. Az 1799ik
esztendőnek ezen vármegyére nézve mind tavaszi életbe, mind szénába mind
borba terméketlen volta az igen essős idők miatt. Az előtti
fatalitások u. m. éhség, égések, menkő hullások.
15. Az unghvári
tractusnak a zempléni tractusból lett nagyobbitása.
16. A kastélyt
bezsindelyeztettem.
17. Az pápának,
primásnak, egri és több püspököknek halála.
18. A francziák
állapotja.
19. A banderium
és insurrectió. etc.
(A könyv
tábláján belől).
Haec tria tabificam pellunt adverbia pestem.
Mox, procul et tarde, cede recede redi.
Bertóti
Anna.
Euripides: Nullus est qui molli et vitiose vite
studens, gloriam
adeptus sit.
Justitia in se se virtutes continet omnes
Ao dni 1631. die 23. decembris löttek kezesek az Szennay
Szennay Soltiz Gergely, Vinnay, Pálóczy Radicz Pál, Biró György, Somogyi.
(külön
lapon.)
Anno dni. 1638. eztendőbeli pozsonyi országgyülésében
kértem per defectum seminis az Lónyay Menyhárt vasvári, batizi, kis-kolczi
falukbeli rész jószágát, Vasváriban egy udvarházzal együtt, Eszterhas Miklós
palatinustól. Ezen esztendőben aprilisnak 12. 13. napjainstatuáltattam
magamot. Ezen aprilisnek 15. napján referálták. Kidey János uram volt regiusom,
conventuális Petrus Ciki.
Az jobbágyoknak számok nevek hasonlóképpen az pusztáknak is.
Vasvári nevü faluban egy udvarház cum pertinentiis.
jobágyok Vasváriban:
Bene
Gáspár, Kasos
András puszta,
Szilva
Gergely, Kováczi
Mihály,
Kováczi
János, Hragyás
Máté fia,
Ludas
András, Kódis
György puszta,
Kerekes
Jakab, Tóth
Albert puszta,
Kasos
Gergely, Kováczi
György puszta,
Zántó
Miklós,
Batiziak száma:
Elek
Gábor, Eperies
Mihály puszta,
Oláh
Bódizsár, Saradi
János puszta,
Orbán
János, Kerekes
János puszta,
Lukáczi
Jakab,
Kis-kocziak száma:
Finta
István, Finta
György,
Vaida
Imre, Vaida
János,
Tiba
Márton, Tiba
István,
Orosz
János, Veres
Sebestyén puszta,
Orosz
Máthé puszta,
(külön lapokon.)
Acquisitiói asszonyom anyámnak ezek melyek a 22. 8bris
1746. lett.
Adott
Pirinyi János nagyságának bizonyos jobbágyoknak árában .
. . .
. . .
. . .
. . . . mfor. 130.
Csengeriné
asszonyomnak. . .
. . .
. . . . . .
. .
. . .
. . .
. . . .
. .
. . . . . . . . . . » 200.
Darmai
portióért . .
. . .
. . .
. . . .
. .
. . .
. . .
. . . .
. .
. . .
. . .
. . .
. . . . . » 1600.
Melczerné
asszonyomnak . . .
. . .
. . . .
. . .
. . .
. . . .
. .
. . . . .
. . .
. . . . . . » 320.
In
revindicationem portionis H. Paliensis et Rézallyaiensis .
. . . .
. . .
. . .
. . .
. . . . . » 1472.
Szegény
atyánk temetésére az naturalékon kivül elköltött készpénzt . .
. . .
. . .
. . . . . . » 1000.
Die 22.
oct. 1746. meghalván szegény atyánk Pálóczi Horváth Ádám, attúl fogva levő
jószágunk proventusa e szerint következik:
Eladtunk 5
hordó ord. tarczali bort és 47. asztalag asszu szőlő borát 1065.
hollandiai aranyokon
facit h. fl. . . .
. .
. . .
. . .
. . .
. . . . .
. .
. . .
. . . . .
. . . .
. . . .
. . .
. . . » 5239.80
Sertésbül
bevettünk in jan. 1747. . . . .
. .
. . . .
. . . . .
. . .
. . . . .
. .
. . .
. . . . . » 750.—
Tiszántul
való jószágbul bejött . . . .
. .
. . . .
. . . . .
. . .
. . . . .
. .
. . .
. . . . . . »
-.-
Az Zicsy
causajában az expensák mennek e szerint miolta a szegény atyám megholt ab ao
1747. 22a octobris.
Bosnyák
uramnak három pár igen kövér sertést huszonnégy vftjával a felhajtásával együtt
tesz mfor. 73.44.
Praeses
Dobai uramnak egy paripát ajándékoztunk consideráltattik 15. aranyban
teszen » 74.25.
11a
sept. 1748. resummáltatott a causánk, akkor Eperjesen laktam két egész hétig,
elköltöttem 13.20.
20a
jan. 1749. újjabban assumáltatott a causánk, akkor Eperjesen laktam egy egész
holnapig,
egy hétig
penig megtartott az utazás, és igy az úti költséggel együtt elköltöttem .
. . .
. . . . . » 45.—
Sógor Orosz
Gábor uram adott egy paripát, az is consideráltatik .
. . .
. . . .
. . . .
. . . . . » 74.25.
Die 20a
dec. 1750. hajtatott asszonyom anyám a prókátornak egy pár hizott sertést, ez
consider. .» 24.—
Az
előtt Ádám öcsém urammal asszonyom anyám csigás öt lovain s szekéren
voltam Eperjesen
két egész hétig, elköltöttünk .
. . .
. . . .
. . .
. . .
. . .
. . .
. . . .
. . .
. . . . . . » 20.40.
Die 19a
jan. 1751. Ádám öcsém uramot magát küldte asszonyom anyám ki, és három egész
hétig
és egy napig odajára; elköltött .
. . . . .
. .
. . .
. . . . .
. . . .
. . . .
. . .
. . . . . . » 30.60.