A Pálóczi Horváth család nyomtatásban kiadott naplóját a miskolci II. Rákóczi Ferenc könyvtárban találtam meg. Mivel sok értékes adatot tartalmaz, elhatároztam, hogy a kor szellemének megfelelően, de szöveghűen (betűhűen) számítógépre viszem. Így azok számára is elérhetővé válik, akik esetleg másképpen nem férnének hozzá.

 

 

Miskolc, 2001.03.08.                                                             Mészáros Tamás

 

 

 

 

 

A  Pálóczi Horváth  család naplója

1622-1790

 

 

 

 

Előszó

 

A Magyar Történelmi Társulat vidéki kutatásaiban a Zemplén-Ungh vármegyei 1871-ki kirándulás eredményére nézve a kiválóbbak közé tartozik; a többek között azon alkalommal fedeztük fel Pinkóczon, Ungh vármegyében, Horváth Ödön ur birtokában a pálóczi Horváth családnak majdnem két századon keresztűl vezetett naplóját; mely utóbb a család egyik ifju tagja : Horváth Gyula úr közbenjárása következtében lemásolás végett a Tört. Társulatnak átengedett.

Midőn a kirándulásról jelentésünket a Történelmi Társulatnak beterjesztettük, az a Századok 1871-ik évi folyamában közzététetett. Már ezen jelentésünkben megemlékeztünk néhány szóval a pálóczi Horváth család naplójáról; nehogy tehát ismétlésbe essem, ezen jelentésemre is hivatkozva magáról a naplóról s annak íróiról előadom még a következőket:

A Bécsben Singrenus által 1561-ben nyomtatott Verbőczy Tripartitumához köttettek hozzá a naplót tartalmazó ivek, melyek első lapjaira egyes jegyzetek irattak, melyeket alább közölni fogok; ezeket követi több bírói határozat » stylus curialis « -féle tanulmány, többnyire Zemplén vármegyei peres dolgokról.

A könyv bőrbe köttetett s allegoriai képekkel ékes, melyekben a » Fides et Spes « szavak váltakozva fordulnak elő, a kötés már szakadozott, a táblán E. G. betűk s a kötés évszáma: 1580. olvashatók.

A családról a napló és az egyes jegyzetek a következő adatokat nyujtják: a család eredetét maga pálóczi I. Horváth György a napló írás megkezdése előtt igy írja le:

» Tekintetes nemzetes és nagyságos Dobó-Ruszkai Dobó Ferencz halt meg 1602. esztendőben Eperjes városában 6. die mensis Aprilis, az mint nemesi levelekbűl láttam és Patakon az zászlóján is megvagyon írva; Léváról hogy alá jütt az gyenerálisságot letette 1586. esztendőben.

Az szegény atyám uramot is nemzetes Szauztiz Horváth Miklóst az szegény asszonyom anyámmal együtt ugyan akkor hozta ide Pálóczra és ezt az udvarházat akkor adta jure perennali megírt Dobó Ferencz az szegény atyámnak, melyre consensus regiust is hozatott, legitimo modo statuáltatta is benne sine ulla contradictione.

 

                                                                                                     » G. Horváth de Pálócz. s.k. «

 

 

Ezután következik egy új lapon a napló alakban írt  » Memoriale «.

A család törzsének: Horváth Miklósnak fia után a György név a családban folyton föntmaradt, ugy, hogy a családnak egymásután következő és a naplót vezető hat tagja, az egy Ádámot kivéve, mind György kereszt névvel bírt; a család elterjedt voltát mutatja a napló adataiból összeállított s alább közölt családfa.

A könyv elején egy üres lapra vezetett egyik mult századból való jegyzet szerint a család első törzse » Nicolaus Horváth de Stancsics «-nak íratik; ezen Miklós fia I. György azonban, mint föntebb láttuk, » Szauztiz «-nak írja családi nevét. A Stancsics Horváthok közül Márk, Zrinyi Miklós előtt Szigetvár parancsnoka volt, utódjai Szepes vármegyében nevezetes birtokok uraivá lőnek.

Az alább közölt naplót vagy Memorialét megkezdte Horváth Miklós fia I. György 1622. september havában s folytatta egész az 1654-ik évig. Utánna a napló írásához kezdett II. György s folytatta azt az 1680-ik évig; ennek elhaltával a naplót III. György 1681-től 1718. évig vezette; ennek még életében fia Ádám a naplóban már 1715-től fogva némely jegyzeteket írt s magát a naplót folytatta egész 1730-ik évig. Majd 1731-ik évben Ádám fia: VI. György vette kezébe a tollat s családja történetét megírta egész az 1770. évig; végre 1771. évben VII. György kezdte meg a napló írását, s az eseményeket 1790. évig tüzetesebben leírta; ettől fogva a XVIII-ik század végéig VII. György egyes jegyzeteket írt a naplóba » pro nota « mint ő mondja, a végett, hogy azokból majd utóbb a naplót körülményesebben megírhassa, ami azonban elmaradt; adatok hiányában tahát a föntebbi családfát a jelenkorig nem vezethettem le és ez szorosan véve ide nem is tartozván, a jelenleg Ungh megyében még több sarjban virágzó család tagjaitól várjuk a családfa kiegészítését.

Magáról a napló beltartalmáról megjegyezhetjük, hogy az, kivált az elején, inkább magán-viszonyokat tárgyaz ugyan, de a mívelődés történetére és a helyi eseményekre még is elég becses adatot tartalmaz; utóbb azonban, midőn a XVII-ik század második felében bonyolultabb viszonyok álltak be, a napló a Nádasdy-Vesselényi összeesküvésre, a bujdosókra és II. Rákóczy Ferencz korszakára, a XVIII-ik században pedig a Lengyelországgal folytatott borkereskedésre és a II-ik József császár alatti viszonyokra becses történelmi adatokat szolgáltat.

Maga az írásmód elég tiszta és érthető, nem tartalmaz ugyan oly erőteljes és szép mondatokat, mint Martonfalvay emlékírata, s kivált a XVII-ik század végén lábra kapott szokáshoz képest a napló-írók több latin szavakat kevertek a magyar nyelv közé, igy volt akkor általában a szokás, s ennek a pálóczi Horváthok is hódoltak, de azért az ő munkájukat is igazi magyar szellem lengi át és mig Martonfalvay föntebb közölt emlékirata megírásánál magának azt tüzte ki czélul, hogy a hű szolgához illő odaadással tisztelt uranák Török Bálintnak és utódainak emlékezetébe idézze az elmult eseményeket azért, hogy ezek értesüljenek a felől, hogy mily tényező volt ő az enyingi Török család környezetében, mennyire osztozott e család jó és balsorsában, addig a pálóczi Horváthok firul fira, ágról ágra leírják családjuk beltörténetét; a XVII. és XVIII-ik századból egy magyar nemes család belélete tárul föl a naplóból előttünk, mindegyik tagjában az egyszerü életmódu és azért vagyonában gyarapodó gondos házi gazdát, hazáját szerető honpolgárt, a becsület utján érdemeket szerzett megyei tisztviselőt ismerjük föl; nem csüggedtek ők el, pedig ha a sors a megpróbáltatás napjait valaha ránk mérte a XVII. században bizonyára úgy volt.

Leljék tehát némi jutalmukat a késő kor elismerésében és hálájában, tetteik méltán ösztönül szolgálhatnak a késő utókornak a hazaszeretetre. Lássuk tehát: egy magyar nemes család a XVII. és XVIII-ik században minő életet folytatott?

 

 

                                                                                                                Szopori Nagy Imre

                                                                                                                      akad.lev.tag.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

M E M O R I A L E.

 

 

Anno domini 1622. die 9. mensis septembris holt meg pestisben nemzetes Túri Éva. Jegyben volt nálam Sáros városában.

                                                                                                     Georgius Horvát de Pálócz  s. k.

 

Anno domini 1623. die 1. mensis oct. jegyeztem el az mostani feleségemet nemzetes Gálffy Annát, Gálffy János kissebbik leányát, azon napon esküdtem meg vele, háltam el vele die 15. eiusdem mensis.

Anno domini 1625. die 23. mensis aprilis lött az első leányom Judit éjfélkortájban szereda napra virradóan.

A.d. 1626. die 14. mensis dec. lött ez világra az első fiam Miklós délután egy órakor hetfü napon.

Anno domini 1627. die 26. mensis julii éczaka egy órakor holt meg az szegény Gálffy János uram, temettük el az nagytárkányi templomban 1. die augusti eodem anno.

A.d. 1627. die 21 mensis maji kezdettem ez pálóczi templomot újobban fundamentomából rakatni.

A.d. 1627 die 14. mensis sept. indúlt meg az öcsém Horváth János uram Kassárúl az imperiumba Belgiomba, Olaszországba peregrinálni több társaival együtt.

A.d. 1628 die 26. mensis aprilis éczaka 9. órakor holt meg az jó emlékezetű Mokcsai László, ez Ung vármegyének viceispánja, temettük el az kis-kaposi templomban die 11. mensis maji.

A.d. 1628. die 27. mensis decemb. lött ez világra Éva leányom szintén Szent János napjának éczakáján.

A.d. 1629. die 15. mensis augusti holt meg az sógor uram Kaszás Bálint uram Judit nevű leánya, 18. die temettük el eiusdem.

A.d. 1629. die 7. mensis octob. jütt haza Pálóczra Horváth János öcsém uram Olaszországbúl, Balk Lőrinczel együtt.

A.d. 1629. die 15. mensis novembris holt meg az felséges fejedelem Bethlen Gábor Fejérvárt Erdélyben, temették el fejérvári templomban die 25. mensis januarii 1630. esztendőben.

A.d. 1630. die 1. mensis junii lett véreső Szerednye városában Sok emberek látták.

A.d. 1630. 26. mensis augusti hajnalban kedd napra virradóan lött Horváth Pál fiam.

A.d. 1631. die 24. mensis aprilis költözött Teorey Mihály uram Domahidáról ide Pálóczra lakni.

Anno domini 1630. die 1. mensis 8bris indult meg Patakrúl Rákóczi György az erdélyi fejedelemségre, kedd napon 11. óra után.

A.d. 1631. die 13. mensis martii kezdettem ez pálóczi hátulsó szobát ódal komorát Matiuczi István mesterrel csináltatni.

A.d. 1631. die 13. mensis julii kezdetté el Barkóczi László uram az pálóczi kőházait építtetni.

A.d. 1631. die 12. mensis decembris gróf Homonnay János uram volt ebéden elsőben az alsó bótban.

A.d. 1632. die 22. mensis januarii csütörtök napon választottuk nemzetes Chichery Péter uramot az ez Ung vármegyei viceispánságra.

A.d. 1632. die 12. mensis febr. érkezett ide Pálóczra Barkóczi László uram az felső országi hadbúl.

A.d. 1632. 13. mensis febr. éczaka holt meg nemzetes Geioczi László uram Ungh és Zemplieny vármegyéknek notáriussa.

A.d. 1631. szintén Szent-Mihály nap táján kezdettek elsőben az pórok feltámadni, Bornemisza János uram generalisságában.

A.d. 1632. die 4. mensis martii Forgácsi Miklós cassai főgyeneralis vágatta négygyé Császár Péter neű pórok kapitányát; ujobban az pórok meg feltámadtak Bátor táján az Nírben, Zólyomi Dávid és ifjabbik Betlen István vágattak aztán le benne, ugy oszlottak el.

A.d. 1632. die 4. mensis aug. holt meg Pankotai János, temettük el 8. die eiusdem. Ezen napon ölték meg Pinkóczi Mihály öcsém Gyurkó neű szolgáját.

A.d. 1635. (így) die 23. mensis julii, ültettem egy kis diófát az ablakom alatt.

A.d. 1632. ettünk elsőben vacsorát 13. mensis julii, az Barkóczi László uram kő házának folyosóján.

A.d. 1632. die 9. mensis sept. éczaka lött ez világra Gyurkó fiam, péntek napra virradóan.

A.d. 1632. Karácson táján holt meg ifjabbik gróf Bethlen István.

A.d. 1633. die 2. mensis januarii vasárnap napon holt meg az jó emlékezetü Csicseri Péter komám uram ez Ungh vármegyének viceispánja, ki eszes okos istenfélő jó deák ifjú ember vala idejének 34. esztendejében, temettük el az vajáni templomban 12. mensis januar.

A.d. 1633. die 3. mensis febr. választottuk Bácsmegyei Ferencz uramot az viceispánságra.

Anno domini 1632. (így) die 20. mensis octobris kezdettem el az udvaromon az kutat ásatni.

Anno domini 1633. die men. april. kezdettem az házamat újobban palánkkal körül állatni.

Anno d. 1633. die 5. mensis junii esküdt meg Barkóczi László uram az kállai főkapitánságra, Segnyey Sándor és Melit György uramék voltak commissariusok.

A.d. 1634. die 15. mensis apr. szintén húsvét nap estére virradóra verték fel Vajkóczon az Pinkóczi Mihály öcsém uram házát.

A.d. 1636. (így) die 5. men. julii kezdettem ásatni az kertemben azt az gödröt , tónak ásatni.

A.d. 1633. die 3. men. octobr. holt az derékban az foknál az szegény Boli István jobbágyom.

Anno 1633. kis-karácson tájban kezdettek az traktához Eperjest az erdélyi fejedelem Rákóczy György és római császár urunk commissariusi; végezték el az traktát septemberben azon esztendőben.

A.d. 1633. die 3. men. aprilis támadott puskás kézzel előmben Homonnay János pálóczi falunak alsó végén Csató Albert, Beniczki Péter, Török András, és több sok szolgáival együtt.

A.d. 1634. die 2da mensis maji szintén Sz. Zsigmond napján választottuk nemzetes Pungrácz Nagymihályi László uramat Ung vármegyei viceispánságra.

A.d. 1635. die 4. men. martii délután egy órakor lött ez világra Annók leányom.

A.d. 1635. die 6. mensis aprilis szintén nagy-pénteken délután hat óra tájon holt meg az én szerelmes asszonyom anyám nemzetes Marczaly Sophia asszony; temettettem el 10. die aprilis itt az pálóczi temlomban, ezen szegény anyámnak atyja Marczaly György az anyja Szazvay Anna volt.

A.d. 1636. öregbik gróf Betlen István die 16. mensis januarii indult ki Ecsedből Budára.

A.d. 1636. esztendőbeli télen semmi hideg derekas sem hó sem volt, hanem februariusnak 17. napjának éczakáján kezdett hideg lenni, immár sok helyeken tavaszit is kezdtek volt vetni.

A.d. 1636. publicálták volt Eperjesre az octávát, de elmult. Ezen napon vétettem fejét Hosszu Jánosnak és Deli Mihóknak.

A.d. 1636. die 15. men. dec. reggel hat és hét óra között lött Horváth János fiam.

A.d. 1634. 26. mensis octobris Eörben volt gyülésünk az ő felsége regalissára; az mely napon az nemes Ungh vármegye engemet választott Sopromban az gyülésre követnek.

A.d. 1635. die 15. mensis julii adtam Miklós fiamat az iskolába Mokcsába.

A.d. 1635. die 27. mensis aprilis volt törvényszékünk Nagy-Kapost, és ezen időbeli 83ik articulusnak vigora szerint ezen törvényszékben gróf Homonnai János uram proscribáltatta ifjabbik Baranyai Miklóst és Menyhártot; szomszéd vármegyéből is ezen törvényszékben főemberek jelen voltak Sáros vármegyéből: Keczer András, Usz István, Divini István, Rutkai Ferencz; Zemplyén vármegyéből: Butkay István, Rátkai Ferencz, Duka István, Vásárhelyi László; Zathmárbúl: Ujlaki György.

A.d. 1636. die 17. men. april. kezdettem az kő kémént rakatni zemplyéni Kőmives Jánossal.

A.d. 1636. die 21. mensis julii gróf Homonnay János uram ő nagysága ment be és esküdt meg az felföldi gyeneralisságra; judex curiaeságra is ezen napon esküdt meg.

A.d. 1636. Gróf Homonnay János uram parancsolatjábúl personaliter insurgáltunk, és innét Pálóczról Kassa felé indultunk die 16. mensis novembris.

A.d. 1636. die mensis dec. érkeztem haza az gönczi expeditioból.

Eodem anno die 19. mensis novembris Bánóczon voltunk szálláson vármegyéstűl, oda izent reám Homonnay János uram minden ok nélkül Geiöczi Lászlótúl.

A.d. 1637. die 29. mensis octobris gróf Homonnay János uram vetette fejét ifjabbik Bárány Miklósnak.

A.d. 1637. die 1. men. febr. vittem Miklós fiamat Palágyban az scolában, öregbik Palági István uramnál volt szállása.

A.d. 1637. die 3. mensis aug. nemzetes Tibay László uramot választottuk viceispánnak Eörben.

A.d. 1637. die 21. mensis aug. volt gyülésünk Kapost, holott az mi kegyelmes urunk III. Ferdinánd római császár és magyarországi király regalissára az pozsonyi országgyülésre választottuk követnek nemzetes Tibay László uramot. Én is ezen gyülésben gróf Bethlen István uram követe voltam.

A.d. 1637. Ez pozsoni gyülésre indultam pálóczi házamtul die 2-da mensis novembris.

A.d. 1638. die mensis 3. apr. érkeztem házamhoz Pálóczra az pozsonyi hosszu gyülésbül.

A.d. 1638. temettük el az szegény sógor uramot Kaszás Bálintot Nagy-Tárkányban die 7. mens. aprilis.

A.d. 1638. az feleségem anyja kaponi kicsin portióját osztotta meg közöttünk die 10. men. martii.

Anno 1638. die 7. mensis martii itt Pálóczon akasztattam fel Kozmát, Komoróczit és helmeczi két legényt is.

A.d. 1638. die 10. mensis maji kezdettem az ódalházamot csináltatni az pinczével együtt deregnyei ácsokkal, Pál volt az mestere.

A.d. 1638. die 16. mensis maji istennek kegyelmes segítségébűl indúltam az erdélyi fejedelemhez Fejérvárra.

A.d. 1638. die 5. mensis junii attam az pataki iskolában az fiamat Miklóst, Kapossi János az doctora, Kaszás Ferenczel és Pinkóczi Jánossal együtt.

A.d. 1638. d. 6. mensis junii lett ez világra Katha leányom délután egy óra tájban. Vasárnapon, 27. euisdem keresztelték. Öregbik Prini György uramot is ezen napon temették el.

A.d. 1638. esztendőben igen nagy szárazság lött, az egész tavaszon esső derekas nem volt az mi földünkön. Drágaság is hertelen; pünkösd táján kezdett esni.

A.d. 1638. die 7. men. novembr. voltam Vajnatinán; Tibay Lászlóné asszonyom komám asszony folyosó ellen tanított ilyen orvosságra: hogy az oltatlan meszet, egy darabot egy dézsában tegyen ember és vizet töltsön reája, az aztán megalszik és szépen az fenekére száll az mész, az vizet szépen le kell szürni, abba kell az fejét mosni embernek. Ismég árva ciclian vizben kell megmosdani liszttel kell behinteni embernek az fejét az hol azféle folyosó vagyon.

Anno domini 1639. d. 17. m. januarii kezdettem az pinczének való követ hordatni, az nagy-mihályi bányából hordatni.

A.d. 1639. die 11. mensis februarii volt törvényszékünk Ungh vármegyének Nagy-Kapost, ezen törvényszékben Tegenyey Pinkóczi Mihály uram leváltatott egy causát Butkay Viczmándi Pál ellen, az 1563. esztendőbeli 42. articuluson mely edáltatott az káromlók, szitkozódók, más embergyalázók ellen. Viczmándi Pált seprőzésre itélte az nemes vármegye az citált articulusnak tenora szerint, hitire vevé Viczmándi Pál, Pinkóczi Mihálynak, Pinkóczi Mihály is assomálá, kiváná azt, hogy az bíró vegye fel az hitet, ő mindjárt kész deponálni, azonban az ispánt nemzetes Tibay Lászlót készeritette, hogy Viczmándi Pált megfogja; ezt Viczmándi Pál nem vevé tréfára, hanem hogy kimenének deliberátiot venni, Viczmándi uram elszaladott, elfutott; Azari Pál leválta Viczmándi Pál ellen. Igen haragvék Bornemisza Pál, ezt igen neveti Ongvári Pál, tréfálja Ráti Pál keservesen szánj Bernát Pál etc.

A.dni 1639. die 27 mens. febr. istennek kegyelmes gondviselésébül és rendeléséből igértem Judit leányomat Lipcsey Mihálynak, gyürüt ezen napon váltottak.

A.d. 1639. d. 3. men. april. Laskay János uram fogott kezet Bot Erzsébettel Vajkóczon, ezen napon lőtték meg az szegény Balog Istvánt.

A.d. 1639. die 1 men. april. kezdettem sindelyeztetni az templomot, itt ezt az pálóczi templomot, Georgius Horvát de Pálócz, deregniey ácsokkal, János mesterrel.

A.d. 1639. die 19. mensis apr. Zemplyén vármegye választotta viceispánságra Barkóczi Ferencz uramot.

A.d. 1639. d. 27. men. apr. kezdettem az kő pinczémet épiteni.

A.d. 1639. d. 27. men. junii istennek szent segétségéből az én szerelmes leányomat nemzetes Horvát Juditot adtam haza Lipcsey Mihály fiam uramnak.

Anno 1639. die 29. mensis junii az én szerelmes sógorom asszony, nemzetes Gálfy Örsik holt meg menyütő kő miatt nagy-tárkányi házánál temettük el eodem anno 3. mensis julii.

Eodem anno 28. mensis junii hánta el az pataki várbeli házakot az puskapor, öt pattantyusokkal együtt.

A.d. 1639. esztendőbeli az egész takarodás mind essős volt, ugy annyira, hogy semmiképpen be nem hordhattunk, mind elkölt az gabona.

A.d. 1639. die 3. mensis decembris akasztattam fel Nagy Ferenczet és mást is, egy oroszt.

A.d. 1640. die 13. mensis aprilis adta isten ez világra Mária leányomat, péntek napon délután négy óra tájban.

A.d. 1640. die 9. men. julii Istennek kegyelmes segitségéből kezdettem el az aratást, ebben az megirt esztendőben.

A.d. 1640. die 29. mensis junii Palkó és Gyurkó fiamot vittem az pathaki scolában, gazdájokat szerzettem nekik Nagy Pétert, az ispitályban doktorokat szerzettem Kováznay Petör uramot, főmester volt Tolnay János uram, másik mester Bényey uram.

A.d. 1640. die 4. mensis. octobris holt meg nemzetes Komjáti Judit asszony nemzetes Possai László uram felesége három és négy óra között csötörtök napon.

A.d. 1640. die 24. mensis novemb. volt itt Pálócz táján nagy égrengés, iszonyu kő eső.

A.d. 1640. die 25. men. nov. az sógor Szuti István fogott kezet Kaszás Máriával.

A.d. 1641. Szent-Gergely pápa napja táján foglaltatta Barkóczi László palánkul az szőlős kertet és majorokhoz nagy darab szabad földet és utat.

A.d. 1641. die 25. mens. martii holt meg az szegény asszonyom néném, nemzetes Pálóczi Horvát Kata asszony néhai nemzetes Pinkóczi Ferenczné, szintén tizenkét óra és egy óra között, virág vasárnap után való hetfűn.

A.dni 1641. die 12. men. martii kezdettetém csináltatni az darmai házamat deregnyei Isza Pál nevü ács és Mihály mesterekkel, eodem anno felállattatám die 4. mensis maii, az palánkot is körüle ez napon kezdettem állattatni.

A.d. 1641. die 21. mensis aprilis itt Pálóczon akasztattam fel egyszersmind három oroszt, két minai legényt, egy nyárádit.

Anno dni 1641. az egész takarodás iszonyu essős volt. Egész Medárdus napjátul fogván mindennap esső esett egész juliusban.

Anno dni 1641. die 13. men. octobr. küldöttem meg Patakra az cetusnak az tiz köböl lisztet.

Anno dni 1641. az pataki cetus küldött deákokat ez karáczon napjára, Töczeki Mihály és Töczeki János uramékat, Kováznai Péter uram is az fiai praeceptorok együtt volt ő kegyelmekkel.

Anno dni 1642. die 4. men. januar. temettük el Orosz Györgyné komám asszonyt az csicseri templomban.

A.d 1642. die 24. mensis januarii volt gyülésünk Kapost, az mely gyülésben (vigore articuli anni 1625. art. 6.) Prisca Miklósnét tanquam mariticidát, post inquisitionem (ugy mint Gabóczi Annát) nemzetes Tibay László uram viceispán uram tanquam magistratus megfogatta, és aztán fogságban lévén, ugy citáltatta Daczó Bálint szolgabiróval, ex deliberatione inclyti comitatus.

Anno dni 1642. die 26. mensis januar. Palágyiba kereszteltük meg az Nátafalusi Márton uram fiát Lászlót, Bodó Lajos uram feleségestül s én Ungvári Pál uram voltak idegen atyafiak jelen az nagyanyja Palági Ferenczné komám asszony házánál, Sövényházi Móricz Margit asszonynál.

Anno domini 1642. diebus 28. 29. martii volt törvényszékünk Kapost, ezen napon sententiáztuk meg Priska Miklósnét az ura megöléséért és paráznaságért, másodnap ugymint die 29. mensis martii vették fejét az kaposi piaczon. Tibai László uram volt ispán, Gobóczi Anna volt az neve az asszonynak.

Anno dni 1642. die 7. men. april. atta isten ez világra az kisebbik fiamat Horváth Lászlót éjszaka hetfe napnak éjszakáján.

Anno dni 1642. esztendőbeli husvét innepinek szentelésére és celebrálására küldött hozzám ide Pálóczra az pataki cetus deákokat, egyiket Georgius Szendereyt, másikat Nicolaus Tarczalit, harmadikat Stephanus Rozgomit.

A.d. 1642. die 19. mensis aprilis ez Ung vármegyének III. Ferdinánd császár és király ő felsége regálissára volt gyülésünk Eörbe, az holott engemet az nemes vármegye választott követnek Pozsonyba.

A.d. 1642. die 1. mensis maji kereszteltettem meg pálóczi házamnál László fiamat, komák voltak: Csarnay János, Farkas Ambrus, Bot György, Possay László, Azari Pál uramék; koma asszonyok: Bót Györgyné Semsey Dorkó asszony, Farkas Ambrusné Fáy Örzsébet aszonyék.

Anno dni 1642. Szent-György nap táján vetteté az köz szabad földre az palánkot az kert ódalát Barkóczy László.

A.d. 1642. pünkösd innepi szentelésen voltak nálam pataki deákok Joannes Gönczi, Georgius Kaposi, Tomas Tolnay.

Anno dni 1642. die 4. men. augusti holt meg az feleségem anyja Gálffi Jánosné nemzetes Ravaz Anna, temettük el 6. die eiusdem mensis, 7 die eiusdem mensis hatalmaskottatott Paczó Judit Sennyey Sándor relictája ellenem.

Anno dni 1642. die 18. men. 7bris Judit leányom Lipcsey Mihályné betegedett le az első fiával, lett ez világra ezen hónak huszadik napjának ejszakáján ezek után egy óra tájban Sigmond.

Anno dni 1642. die 4. men. 8bris holt meg az szegény onokám Lipcsey Sigmond.

Anno dni 1642. die 10. men. 8bris holt meg János deák komám Matyuczon.

Eodem anno die 11. mensis octobris ő maga is az szegény János deákné komám asszony halt meg Bajánházi Anna asszony.

A.d. 1642. die 2 mensis 9bris isten kegyelmes segitségébül indultam meg az pozsonyi országgyülésre szintén vasárnap napon.

Eodem anno ezen pozsonyi gyülés re infecta elmulván jüttem házamhoz ide Pálóczra die 12. mensis decembris anni 1642.

Anno dni 1642. ezen palóczi házam mellett felszélről néhai nemzetes öregbik petőfalvi Pető Istvánné asszonyom adott volt énnekem perennali jure egy fél jobbágy helynek felét, melyre én regius consensust impetráltam tekintetes nemzetes és nagyságos Galanthay Ezterhasi Miklós palatinus uramtul ő nagyságátul cum jure regio az melyben statualtattam magamat s mindkét ágon való maradékaimat az felül megirt esztendőben die 22. mensis xbris; regius volt nemzetes Pinkóczi Mihály uram, conventualis volt pater Joannes Benkes, viczinusok nemes személyek, Mokcsay Ferencz, Nyomárkay István, Vid Bálint, Vid Ferencz, Pinkóczi János, Mátthé István, Lévay Pál etc.

Anno dni 1642. esztendőbeli karácson nap idnep szentelésre az pataki cetus küldött deákokat ide Pálóczra hozzám predikálni, Cassay Tamás, Bányay Mihály, Cerneczy Márton uramékot.

A.d. 1643. tekintetes nemzetes és nagyságos ifjabbik Rákóczy György Erdély országának választott fejedelme hált el az Báthori asszony feleségével die 3. mensis februarii, az hová ez mi vármegyénk követet küldött nemzetes öregbik Palági István uramat. G. Horvát de Pálócz. Ezen napon az kaposi piaczon vetettem fejeit három latornak.

Anno dni 1643. esztendőbeli húsvét napi idnepek szentelésére az pataki cetus küldött hozzám diákokat, Stephanus Peoczi, Joannes Lengyelfalui, Petrus Azary uramékot.

Anno dni 1643. die 27. men. martii kezdettem el csináltatni Darmán az deszkakaróval és szövényekkel való külső keritést az udvarház körül és az kertek körül.

A.d. 1643. esztendőben Szent-György napja esett 23. die mensis aprilis, ezen Szent-György napjának éjszakáján igen nagy hó esett és rut szeles idő volt itt mi tájunkon.

Anno dni 1643. esztendőbeli pünkösd napi szentelésre voltak Patakrúl deákok nálam, Eörményi Mátyás, Bezprimi István és Vály István uramék.

Anno dni 1643. die 14. men. 7bris itt Pálóczon vetettem fejét Rétfalusi Jánosnak és Lakarti Balog Istóknak.

Anno dni 1643. die 28. men. octob. kezdett iszonyu szél és dér lenni és hó is igen nagy esett.

Anno dni 1643. die 30. men. 8bris péntek napnak éjszakáján lett ez világra Borbálya leányom.

A.d. 1643. die prima mensis novembris szánkáztam elsőben ebben az esztendőben.

Anno dni 1643. die 6. mensis novembr. délután három óra tájban holt meg az én szerelmes öregbik leányom Judit.

Eodem die gróf Homonnay János, gróf Forgáczi Ádám és Sigmond uramék eö nagyságok voltak itt Pálóczon.

Eodem anno die 11. mensis 9bris temettem el az szegény Judit leányomat itt az pálóczi templomban szintén Szent-Márton napján.

Anno dni 1643. die 24. mensis xbris. rút essős havas idő volt, végre nagy kő is esett, ezen esztendőben bisextilis esztendő következett. Péntek napon volt karácson napja.

Anno dni 1643. esztendőbeli karácson napi szentelésre az pathaki cetus küldött deákokat ide Pálóczra hozzám, Riolinus János, Medion Montanus, János Dániel, Nagy Pál uramékot.

A.d. 1644. ujabban Tibay László komám uramat választottuk Eörbe viceispánságnak tisztire. Eörben volt gyülésünk. Ezen gyülésre főispán urunk ő nagysága gróf Homonnay János közinkbe nem jühetett, mivel szintén ezen napon jütt az erdélyi fejedelem ő nagysága Patakra, ehez képest Lengyelországbul Lezkó nevü várból irja főispán urunk az vármegyének az credentiát Sarviczay István és Bors János uramákra, hogy ő kegyelmeket plena authoritással expediálta ő nagysága főispán uram közinkben, de propter metum judeorum ez követek sem mertek bejüni közinkben, hanem ezen megirt két követek is viszont az nekiek adott authoritást Mokcsay Ferencz uramra ruházván, ő kegyelme candidált volt az electio pernél medio tertias personas; Bornemisza Pált ez napon le tevénk az szolgabiróságbul, helyette Minay Gábor uramat választottuk, ez dolgok mind löttek az feljebb megirt esztendőben die 19. februarii.

A.d. 1644. die 27. mensis februarii az erdélyi fejedelem Rákóczy György uram ő nagysága levelére volt gyülésünk Eörben, az mely levélben ő nagysága personalis insurrectiót parancsol; választott az nemes vármegye követeket ő nagyságához: nemzetes Tibay László viceispán uramat, engemet, Chicheri Mihály, Palágyi István, Geröczi Miklós uramékat; 29. hujus megindultunk, tertia mensis martii lettünk szemben ő nagyságával, 4. lett aztán válaszunk.

A.d. 1644. die 17. mensis martii hánta fel az puskapor szerenyei várnak egyik részét, egy nehány embert is ölt meg.

Anno dni 1644. esztendőbeli husvétnapi szentelésre az pataki cetus küldött hozzám deákokat, Báry Benedek, Pelsöczi Balás és Diószegi János uramákat.

Anno dni 1644. die 30. men. martii az szegény Ubresy Gáborral esett el az ló Cassa táján, mely esés miatt szörnyű halállal meg is holt.

Eodem anno et mense aprilis ugy mint második napjára virradóra holt meg az szegény Teörey Mihály komám uram Mogyoróson.

Anno dni 1644. pünkösd napi ünnepek szentelésén voltak nálam pataki deákok: Tolnay János, Balkani János, Várallay Lőrincz uramék.

Anno dni 1644. die mensis maji az szegény Losonczy János komám uram holt meg Palágiban. Temették el az nagyszeretvai templomban die 17. mensis maji eiusdem.

A.d. 1644. die 2. junii akasztattam fel az kaposi akasztófára egy besi embert az fiával együtt.

A.d. 1644. die 34. mensis maji gróf Homonnay János uram fogatott meg ártatlanul itt az pálóczi házamnál, Jeszenő várába vitetett, ez pálóczi házamat szolgái felprédálták, mindenemben zsákmányt is tettenek, szolgáinak nevek kiket nevezhettem ezek voltak:

                                           Viczmándi György                                Bánóczi Sándor

                                           Horváth János                                       Szegedi István

                                           Horvát Péter                                          Szenői neü

                                           Kopcsányi neü                                      Almási az Almási

                                           Gergellaki neü                                       Mihály fia

                                           Hoffer György                                      Hollósi neü

                                           Kállai az Ungvári …                              az Egri István öccse

                                           Vilmany                                                többen is sokan.

Az ungvári szabadosok:

                                           Kulcsár István                                       Vályi János

                                           Vizi László                                            Gombos Csiszár

 

Anno dni 1644. die 2. mensis decbris vetettem fejét 5. kettőt felakasztattam Unghvárt, oroszoknak tolvajoknak hárma, Orosz Tamás jobbágyi mind eggyek voltanak, kettei antalócziak voltanak, mind az ötöt ez napon exsequáltattam.

       -- Az minemű marháimat elvitték, azoknak száma:     Készpénz …………… 8.79.

Jó három paripámat, jó hat ökrömet, mentémet magamét, három bélles mentét, egy veres scarlat ezüst száras gombok, róka mállal bélles, másik zöld, uj angliai rókamállal bélles, 18. ezüst tiszta száras gomb rajta; harmadik bélles rókaháttal, szederjes fajlonyis; 4-ik uj fajlonyis Miklós fiamé; az két kissebbik fiaim mentéit is, béllettek voltak, az szolgám mentéjét is Szabó Jánosét, egy két fajlonyis dolmányomat, két nyuszttal béllelt veres scarlat süvegemet, egyik ujodanatt uj.

Két szép s jó katonanyerget, az egyik granattal boritott varott szép uj szerszámostul, három tatár-nyerget, egy paraszt hegyes tört és egy paraszt pallost, egy lóra való rezes szerszámot, négy lóra való szép varrott hámokat, feketét, egy öreg ezüst pohárt.

Két ezüstös kardot, két paplont, jó puskákat kilenczet, ötének uj tokjai voltak. Egy szép ezüstösmevő (mívű) korbácsot, 8 tallér volt rajta. Egy ezüstös lódingot. Egy szép kalapos söeget, egy köpönyeget, abban volt két szép szőnyeget, egy merő pánczélt, négy sisakot, egy nehány jó könyvemet, sok hasznos leveleimet, két pár uj karmazsin csizmát, hét pár uj karmazsin kapczával együtt, kilencz bojtos pokróczot, egy réz mozsárt, tizenegy ón tálat; sok szép pacziolatat gyolcs ruhákat, két pinczetokot az földhöz vertek, elrontottak, jó négy ládát felhasogattanak, lánczos fékeimet, kantáraimat.

Anno dni 1644. die 1 men. 7bris holt meg az édes fiam Horvát László csütörtök napra virradóra jó hajnalban, szépen csendessen. Eodem anno 3. die 7bris temettetém el az pálóczi templomban.

Anno dni 1644. die 4. mensis 8bris. igen nagy hó és hideg lőn, ezen hóban is öt földet vettetém búzával és rossal, szinte ezen napon volt ószerint Szent-Mihály napja.

A.d. 1644. die 16. mensis sept. innét pálóczi házamtul indultam Husztra. Ekkor vittem Miklós fiamot gróf Betlen István uramhoz. Az fiaimot is: Palkót, Gyurkót, Jankót az scholában onnét Husztrul Ecsedben küldtem. Éva leányomat is az bátyjához Horváth János uramhoz, Pinkóczi Mihály öcsém uram vitte el őket.

Anno dni 1644. die 21. mensis 8bris indultam Ecsedbe az fiaim és leányom látására, akkor is Palkó igen beteg volt, jüttem haza 27. eiusdem, nagy essők voltak.

Anno dni 1644 die 29. men. 8bris hajtattam harmincz három juhot Vajkóczra Pimkóczi Mihály uram juhaihoz, ő kegyelme az magájéval együtt átal hajtattja az Horvát János uram juhai közé telelni.

Anno dni 1644. die 15. men. xbris nemzetes Sztáray Lászlót Zemplén vármegyének viceispánját, Bodó Lajost Ungh vármegyének notariussát ezen napon temették el.

A.d. 1644. die 21. decembris akasztattam fel három oroszt, ugyan ezen napon vetettem fejét Szilva Jancsinak is.

Anno dni 1645. die 15. mensis januarii temettük el az szegény Nyomárkay István komám uramot az kérészi templomban.

Anno dni 1645. martiusnak tizedik napjának éjszakáján az ég megnyilatkozott, jó ideiglen ugy tartott, és iszonyu nagy zendülése volt az égnek.

Anno dni 1645. 6. die mensis martii az birákat esküttettük újonnan meg.

A.d. 1645. az fejedelem ő nagysága parancsolatjára die 6. mensis junii ültünk fel, orlióczi mezőre szállottunk, az holott az nemes vármegye engemet választott hadnagyokká.

A.d. 1645. die 19 mensis junii Rimaszombatbul jüttem alá Nyári Bernáttal, Corlát Estvánnal, Dániel Ferenczczel, Huzty Menyhárttal együtt.

A.d. 1645. itt az egész Felső-Magyarországban rettenetes képen grassált az pestis, itt Pálóczon is.

Anno dni 1645. die 24. mensis julii hetfő nap reggel hét órakor tájban halt meg az én szerelmes leányom Mária pestisben.

Anno dni 1645. die ultima mensis julii holt meg az édes kis Boriskám.

Anno 1645. die 7. mensis julii vetettem fejét az Nagy György felesége anyjának, de soha térdre nem esék, hanem csak leülve vették fejét.

A.d. 1645. die 21 mensis novembris nemzetes Chicheri András váltott gyűrűt az édes leányommal Horváth Évával.

A.d. 1646. die tertia mensis jan. volt lakodalma Éva leányomnak.

Az mely vendégek a lakodalomkor itt házamnál voltak, magam vendégi ezek voltak: Nagymihályi Gábor uram, Semsey István uram, Gejoczi László uram, Gombos László u. Possay László u. Bárány Gáspár u. Bányai Pál u. Ungváry Pál u. Mokcsai Ferencz u. Balog György u. Fekésházi Albert u. Farkas Bálint u. Farkas Sigmond u. Torma István u. Palotai Mátyás u. Benkő Pál u. Varjasi István u. Varjasi János u. Budaházi István u. Budaházi Sigmond u. Helmeczi János u. Budaházi Ferencz u. Budaházi László uram, Kaszás Ferencz uram, Szuti Istvánné, Fekésházi Márton uram. Ezek mind sokad magukkal, ki feleségestül voltanak.

Chicheri András vendégei: maga Chicheri András, Nagymihályi Mihály u. Chicheri Mihály u. Kecskeméti Sándor u. Berczi István u. Chicheri János u. Mokcsai Balás u. Mokcsai Sigmond uram, Delney Andrásné.

A.d. 1646. die 20. mensis februarii voltam az Possay László (így) uram Possai Mária kézfogásán, ugyan én kértem meg Pinkóczi Jánosnak, Gálóczi urammal együtt.

A.d. 1646. die 27. men. febr. választottuk viczeispánságra nemzetes Pungrácz Nagy-Mihályi Gábor uramot.

Anno d. 1646. die 15. 16. diebus martii rettenetes rut esső s nagy hó volt, s iszonyu árvizek.

Anno 1646. die 27. men. apr. Szeritul vettem meg Pinkóczon azt az házacskát, az kit Lövey birt és csinált volt. Moszogh István és Taboly Bálint s az magam jobbágyi előtt adtam meg az pénzt neki.

A.d. 1646. die 12. mens. 9bris adta isten ez világra Éva leányomnak éczaka egy leány magzatot Erzsébet nevüt.

Anno dni 1647. die 6ta men. junii kereszteltük meg Eödeömffy László uram fiát Lászlót, az keresztségben voltanak Pungrácz Nagy-Mihályi Gábor, Viczmándy György, Viczmándy Sándor, Bors János, Vinnay Kristóf, én magam is.

Anno dni 1647. die 27. men. 8bris kilencz és tiz óra között nappal holt meg az jó emlékezetü Eödeömffy László komám uram.

A.d. 1647. die 14. mensis decembris vetettem fejét Egri Pálnak és Tót Istóknak.

A.d. 1648. die 8. mensis martii vetettem fejét Rontó Jánosnak.

A.d. 1648. az egész télen semmi hó sem erős idő nem volt. Ezen esztendőben szintén septima die mensis martii iszonyu nagy égzengés, villámlás volt, mely az előtt minálunk szokatlan volt. Sok becsületes ember jeget is nem rakhatott ugy megcsalta az jég az embereket. Sok hertelen halálok törtintenek ezen télen.

Anno dni 1648. die 18. men. martii adta isten ez világra Csicseri Andrásné leányomnak Mária leányát, kereszteltük meg 22. eiusdem men. az keresztségben voltanak Geörgey János esperest uram, Galambos László, Possay László és Péter, Csicseri Mihály, Pinkóczi Mihály uramék.

Anno dni 1648. die 13. men. maii bocsátottam Miklós fiamot Erdélyben. Eodem anno Palkót is adtam Barna György itélő mester uramhoz die 12. men. maii.

A.d. 1648. die undecima mensis octobris Erdélyben Gyulafehérváratt vette ki isten ez világbúl az méltóságos erdélyi fejedelmet Rákóczy Györgyöt.

A.d. 1648. die 4. mensis decembris akasztattam fel Rigó Pál nevű latrot.

Anno dni 1649. die 3. men. maji az én istenemnek kegyelmes segitségéből kezdettem rakatni az bót házakot és pinczét alatta, ezen napon temettük el nemzetes Mokcsay Jánost is az kis-kaposi templomban.

A.d. 1649. die 27. mensis julii akasztattam fel Caspar Jancsit és Orosz Ivánkót itt az pálóczi határban.

Anno dni 1649. die 16 men. 7bris nemzetes Chicheri Mihály uramot választottuk viczeispánságra itt Ungh vármegyében, Eör nevü faluban, kit isten szent lelkével igazgasson az ő nagy nevének dicséretére.

Anno dni 1650. die 30. men. januarii éczaka adta az uristen Éva leányomnak Chicheri Andrásnénak az első fiat.

A.d. 1650. die 10. mensis februarii az cassaiakkal az helveticus és az pápista atyafiak az templomok resignátioját ez nap végezték el, ez nap resignálták.

Anno dni 1650. die 21. men. februarii hált el az fiam Miklós az feleségével Possay Erzsébettel.

Anno dni 1650. die 27. men. februarii Orosz Tamás uram fiacskáját Orosz Ádámot kereszteltük meg, jelenvoltanak nemzetes Chicheri Mihály, Jobos Ferencz, Gombos László, Mokchay Balázs, Orosz Pál, Cerney Pál, Chicheri András, Jobos Mátyás, Kovácsi Pál és több emberséges emberek is. Isten éltesse atyjának és anyjának örömére, s nemzetségének.

A.d. 1650. tekintetes nemzetes és nagyságos gróf Pálfi Pál uram magyarországi palatinus etc. az felföldön Eperjes városában szolgáltatott octávát, Szent-György octáváját.

Anno 1650. die 21. men. junii az fel-házamot ujobban kezdettem zsindelyeztetni.

Anno dni 1650. die hatodik men. novembris éczaka tizenkét órakor holt meg az én szerelmes feleségem nemzetes Gálfi Anna asszony, melyel isten áldásából laktam huszon két esztendeiglen, és egynehány napiglan istenesen.

Eodem anno die 13. men. 9bris temettetém el itt az pálóczi tepmlomban, az temetésen jelen voltanak becsületes feöemberek az kiknek eszembe jutat az nevek, ezek voltak:  nemzetes Csicseri Mihály uram ezen Ungh vármegyének viczeispánja.

                          Jobos Ferencz              uram                           Nyomárkai István             uram

                          Gombos László               »                              Bányai Pál                           »

                          Palági Márton                  »                              Unghvári Pál                        »

                          Pinkóczi Mihály              »                              Unghvári Ferencz                »

                          Possay András                »                              Nyárádi Zsigmond               »

                          Niárádi Miklós                »                              Barani István                       »

                          Daczió János                   »                              Torma István                       »

                          Daczió László                 »                              Farkas Zsigmond                 »

                          Jobos Mátyás                  »                              Ifjabbik Torma István          »

                          Vid Ferencz                    »                              Ezeken kívűl többen is praedicatori rend,

                          Corlát László                   »                              Geörgey János uram senior.

                          Budaházi István              »                              Az itt való praedicator Szerdahelyi uram

                          Budaházi György            »                             

                          Chicheri András              »                              Az pinkóczi praedicator

                          Mokchai Zsigmond         »                              Az matiuczi praedicator

                          Lipciey Mihály                »                              Patakrul öreg deákok hatan voltanak,

                          Haraszti Mihály               »                             

                          Haraszti Ferencz             »                              Matheus Pathay az fiaim doctora

                          Kardos Pál                      »                             

                          Szénási István                 »                              Táliay Pál

                         

Anno dni 1651. die 26. mensis februarii Ujhelyi Farkas Ambrus komám uramot temettük el az ujhelyi templomban az maga rakatta sirban.

A.d. 1651. pünkösd havának ujsága tetszett fel die 19. mensis aprilis, ezen esztendőben Szent-György napja esett 23 die ejusdem mensis aprilis. Szent-György nap után egynehány nappal itt Pálóczon és egész itt ez tájon való földön szintén Sz. Márk evangelista napján hajnalban nagy hó esett, kit azelőtt senki nem említ, hogy pünkösd havában hold szám szerint itt az mi földünkön olyan idő lött volna. Az uristen jóvoltából könyörüljön rajtunk, oltalmazzon eféle gonosz időktül.

Anno dni 1652. die 1. mensis januarii igértem Szemere György uramnak az én kedves leányomat Annókot, melyet engedjen az felséges isten, legyen lelkeknek idvösségére; voltanak kérői nemzetes Mockchay Ferencz uram, Vajdai Horvát András és Horvát János uramék.

Anno dni 1652. die 12. men. februarii adtam isten engedelméből hozzá Annók leányomat Szemere György uramnak. Jelen voltanak Szemere Pál uram, Bertóti János uram, Cauasi Zsigmond uram, Horvát András uram, Chicheri Mihály uram, Jobos Ferencz uram, Mokcsai Ferencz, Mokcsai Balázs uramék, Gombos László uram, Possai László, Geröczi László, Bania Pál, Corlát László uram.

Barkóczi László uram ő nagysága jelen volt.

Anno dni 1652. diei 23. mensis februarii éjszaka halt meg az szegény Pinkóczi Mihály öcsém uram.

Anno dni 1652. die 7. mensis 9bris az felséges istennek bölcs rendeléséböl az kissebbik leányomat Katát adtam nemzetes Leöuey Miklós uramnak, ezen napon volt kézfogások és esküttenek meg is.

Anno 1653. die 16. men. martii adtam hozzá ezen megnevezett leányomat. Jelen voltanak ez ide alább megirt emberséges emberek: Mokcsay Ferencz és Balázs uramék, Chicheri Mihály viczeispán uram, Jobos Ferencz uram, Gombos László uram, Palaticz Gábor uram, Possay András uram, Nyíri Horváth G. uram, Gabocz uram és többek is.

Anno dni 1653. kezdettem csináltatni itt Pálóczon az házat és curiát az Bekesi helyen, melyet Gombos Lászlóné asszonytul örökben vettem, jus regiomot is cum consensu meghozattam Gyurkó fiam számára die 9. mensis aprillis supranotati anni, Lengyel Molnár Tamás magam jobbágya volt mestere etc.

Anno dni 1653. augustus havának negyedik napjának éjszakáján három óra tájban holt meg nemzetes és nagyságos Bámfy Nagy-Mihályi Kata asszony nemzetes és nagyságos Barkóczi László uram harmadik felesége.

 

(A napló itt egy vízirányos vonal által meg van szakítva. A folytatás más által eszközöltetik, nem a napló eddigi vezetője: pálóczi  I. Horváth György által; mit az is bizonyít, hogy az egyes passusok alá írott "Georgius Horvát de Palocz" aláírás ezután többé föl nem található,  II. Horváth György folytatván tovább a napló írását.)

 

Anno 1655. in mense januarii kezdettem jegyezgetni ezen könyvben holmi emlékezetre való dolgaimat én ifjabb Pálóczi Horváth György azon mód szerint, az mint ezelőtti dolgok vadnak beiratva.

A. 1655. die 27. januarii Klobusiczki Andrással és Zákány András uramékkal az méltóságos öregbik fejedelem asszony ő nagysága ugymint Lorántffi Zsuzsánna asszonyom követivel indultam Sáros-Patakról Pozsonyba, az hová mentünk be 13. februarii, volt szállásunk akkorbeli országgyülés alkalmatosságával Szlinder Jónás házánál az négyvedrű kut utczában.

Anno eodem die 3. martii jött be Pozsonyba ő felsége Bécsből az fiával Leopoldus Ignatiussal, együtt, harmadik Ferdinánd császár urunk ő felsége.

A. eodem 10. martii exhibeáltatta ő felsége az prepositiókat kancellárius Szelepcsényi György uram ő nagysága által az országnak.

Anno eodem die 15. martii gróf Vesselényi Ferencz uram ő nagysága választatott Pozsonyban magyarországi palatinusságra.

Anno eodem die 11. apr. lött nagyságos urrá az akkori personális Orosszy György uram.

Anno eodem die 6. junii facta coronatio Eleonorae Gonzaga principissae Mantuae Posonii, consortis Ferdinandi III. electi Romanorum imperatoris, ac Germanie etc. regis.

Anno et mense eodem die 16. electus est pro rege Hungariae Leopoldus Ignatius, intra horas 12. aut primam promeridianam, filius Ferdinandi III. imperatoris Romanorum etc. rex.

26. jun. finita sunt negotia regnicolarum Posonii.

27. die junii anno eodem facta est coronatio Posony serenissimi regis Leopoldi Ignatii pro rege Hungariae magna cum solennitate.

Eodem die est mortua serenissima regina senior Viennae, mater suae majestatis caesareae, Ferdinandi III.

26. Ifjabbik Rákóczy Györgynek az méltóságos erdélyi fejedelemnek lött nagy harcza az szemenyekkel (így) Havasalföldében, melyeket isten kegyelmével meg is vere erősen.

Die 1. julii indultunk meg Klobusiczky és Zákány András uraimékkal Pozsonyból hazafelé. 10. érkeztünk Patakra.

Die 19. novembris holt meg Patakon nemzetes Klobusiczki András uram késő estvének idején 8. és 9. óra között.

Die 29 hagytam el Borsiban az öreg fejedelem asszonyt ő nagyságát az tekintetes és nagyságos Lorántfi Susánna asszonyt negyedfél esztendeig való szolgálatom után.

Anno 1655. die 25. dec. mult ki ez világbul boldogul az szegény atyánk nemzetes és vitézlő öregbik Pálóczy Horváth György uram ő kegyelme ugyan itt az pálóczi házánál 8. és 9. óra között reggel.

Anno 1656. die 6. januarii temettük el szegény atyánkot ugyan az pálóczi templomban sok becsületes főemberek jelenlétekben.

Anno eodem die 17. et 18. lött meg közöttünk ugy mint az szegény idvözült atyánk gyermekei között való testamentaria dispositiónk itt Pálóczon sok böcsületes fő emberek jelenlétekkor.

Anno 1656. die 21. januarii nagy földindulás s reszketés volt mind Munkács várában s mind más helyeken szerte szélyel az mi földünkben.

Die 7. februarii lévén Eörben gyülése az nemes Ung vármegyének, ugyan akkor választott viceispánságra Csicseri Orosz Tamás uram ő kegyelme, benn levén főispán gróf Homonnay György uram ő nagysága is, szalai öregbik Barkóczy László uram ő nagyságával egütt, ugyanakkor épétvén föl az vármegye székit is, az vármegye assessorságára is akkor esküdtem én meg elsőben több böcsületes emberekkel együtt.

17. ejusdem mensis mult ki boldogul ez világból az szegény bátyám, nemzetes Horváth Miklós uram ő kegyelme darmai házánál délután egy és két órák között.

27. ejusdem mensis, temettük el Horváth Miklós bátyám uramot, az eöri templomban.

Die 7. martii mentek Bezőbe lakni Szabó András, György, István és Ferencz nevő örökös jobbágyim mind Pálóczról.

Die 16. ejusdem holt meg az szegény Bányay Pál uram Gálocsban.

Die 23. ejusdem temették el az palági templomban Bányay Pál uramot.

Die 30. aprilis, nemzetes nagy-tárkányi Tárkányi István uram temettette el az feleségét, néhai nemzetes mezőszegedi Szegedy Sophia asszonyt, ugyan magoktól kastélyokban építtetett kápolnájában Bottjánban.

Die 12. maji voltam elsőben Vajnatinán Göcze István uramnál, azon alkalmatossággal néztem meg az néhai nemzetes Sziny András uram kissebbik hajadon árva leányát Sziny Justinát.

Die 28. és derekasabban 29. maji, lött meg Isten kegyelmességéből Sziny Jusztina asszonynyal való gyűrű váltásom és kézfogásom, Tolnay János, Geöczy László, Göcze István, Nagy Mihály Ádám és Bárczay György uraimék előtt, Vajnatinán, ugyan az Sziny Andrásné asszonyom ő kegyelme házánál.

Die 23. junii. Vöttem színes köntöst magamra.

Die 9. julii esküttetett meg az mátkámmal Sziny Justinával az csicseri praedicator, Pelsőczy Balázs uram, Vajnatinán, az Sziny Andrásné asszonyom nagyobbik házában. Jelen lévén Sztáray István, Csicsery András, Ráthi Pál, Horvát Pál, Horvát János és Baranyay István uraimék, ott lévén Sztáray Istvánné, Göcze Istvánné és Ráthy Pálné asszonyomék is azon alkalmatossággal.

Die 3. octob. vitte haza Rákóczra az ángyomat Horváth Miklósnét Rákóczy György uram.

Die 28. octobris lött nagy földindulás Pálóczon és több sok helyekben szintén hajnaltájban.

Anno 1657. januarius havában indult be Lengyelországban nagy haddal és nagy készülettel az erdélyi fejedelem ifjabbik Rákóczi György uram ő nagysága, az hova nagy tábora az kozákoknak és az svéd király is személye szerint feles haddal melléje mentenek ő nagyságának.

Die 6. eiusdem januarii anni ejusdem eskütt meg az öcsém Horváth János uram az mátkájával Berzeviczy Julíánnával.

Die 23. 24. et 25. lött meg Vajnatinán az lakodalom.

Die 30. hoztam haza Pálóczra az feleségemet Sziny Justinát isten segitségéből.

Die 17. februarii holt meg Geöczy Lászlóné Komjáthy Zsuzsánna asszony Szobránczon.

Die 19. martii kezdettem az kéményemnek rakatásához Ungvári Kőmíves Mátyással, melylyel kemecze lábakot is csináltattam, mely munkájáért adtam flor. 18.

21. ejusdem végeztettem el az házomnál való ajtókat székeknek és fogasoknak csináltatásokat Ungvári Asztalos Péterrel és Andrással, kiknek adtam flor. 11.

27. ejusdem építette meg főispán uram gróf Homonnay György uram ő nagysága az nemes ungi vármegye székit, Vécsey Sándor uram lévén az ő nagysága követe, és Orosz Tamás uramot választánk ugyan akkor is az viceispánságra, ugyan akkor Ubresi Pál uram helyett ifjabbik Mokcsay Ferencz uramot választánk szolgabirónak az mi processusunkban.

Die 7. aprilis, végeztettem el az házamnak kívűl és belől való megmeszelését, kemecze lábaknak, és kéményeknek mindennemű munkáját.

Anno eodem 1657. die 23 maji mely pünkösd negyedi napján esett, istennek kegyelmességéböl költözködtem az magam házában lakni, Vajnatináról jövén meg asszonyom anyámmal Színy Andrásné asszonyommal és Színy Gábor urammal együtt.

Die 26. ejusdem mentünk szép frequentiával az öcsém mátkájáért Berzeviczy Juliánnájért Hamburchra Sáros vármegyében.

Die 2. junii. hozta meg Pálóczra az öcsém Horváth János uram az feleségét Hamburcrol.

Die 16. ejusdem Marsalekkel és több lengyel urakkal feles lengyel had ütvén ki Magyarországra égették meg Munkácsot 18. die, hasonképen Berekh várost is, sokakat ugymint hat százig valót levágván közülök, mind nagyokat, kicsinyeket egyaránt, melyek két hét mulva tértenek meg vissza Szathmártul, megégetvén Németit is Szathmár várossa meghódolván, fizetett nekiek s ugy maradott meg békével és addig sok falukat, városokat is égettenek meg, mely alkalmatossággal az öregbik fejedelemaszony Lorántffy Susanna asszony volt Munkács várában, az mikor sok faluit és városit tőből kiégették.

Die 22 julii. lött confoederátiója Lengyelországban az fejedelemnek ifjabbik Rákóczy György uramnak ő nagyságának az lengyel urakkal, ugymint Marsalekkel, Stazniczkival és Potolczky herczegekkel s több urakkal is együtt.

23. ejusdem indult ki Lengyelországból maga valami kevés udvara népével és hadával, igen nagy sietséggel jövén kifele, odabe hagyta Kemény János urammal, több urakkal, Kornis Ferenczel és az többivel minden hadait, melyel azután nem sok idő mulván nagy csalárdsággal az tatároktól sok ideig való erős harczok után mind egyig elfogattattak és sokan le is vágattattak, mint hogy mind svéd király s mind az kozákok azelőtt egynehány héttel visszamentenek hazájokban, odahagyván Rákóczy Györgyöt ő nagyságát. Mely rettenetes sok kár és romlás esett kiváltképen az sok pártolások miatt az fejedelem hadain, kik már utóljára csak 23. ezeren ha maradtanak volt benn Lengyelországban Kemény Jánossal együtt. - Az svéth király elmeneteli lött erre nézve, minthogy az országára az dániai király ütött volt, melyet azután megszégyenített.

Az fejedelem Rákóczy György uram ő nagysága hadai, kiket várakban s városokban imitt-amott elhagyott volt, az német Gaudi hadaival azután jöttenek ki mindenünnen békességgel.

Die 3. aug. érkezett Máramaros felől ki Ecsedből az fejedelem ő nagysága Lengyelországból, felül megirt kevés számu népével együtt.

Die 15. aut 16. indult meg az fejedelem ő nagysága az feleségével és fiatal Rákóczy Ferencz urammal ő nagyságokkal együtt Ecsedből Erdélyországában be.

Die 16. sept. vettem az csertészi magam szőlője mellett való szőlőmöt Matjuczy Torma Jánostól és Bácsmegyei Miklós maradékitól flor. 200.

Die 2. aut 3. novembris vitték fogságba Patak várában Janchó Istvánt.

Die 7. ejusdem volt az kaposi mezőn mustrája az nemes Ung vármegyének.

Die 13. ejusdem végeztettem az udvaromon való kutamnak minden nemő munkáját Butka István szomszédommal el.

Die 19. ejusdem holt meg az szegény idvözült bátyám Horváth Miklós árva leánykája Darmán estve felé.

Anno 1658. die 9. januarii temettük el az hugocskámot Horváth Erzsébetet az öreg templomban.

Die 12. februarii voltam Zemplyen vármegyei törvényszékben elsőben.

Die 20. martii holt meg Göcze Istvánné ánjam Vajnatinán, Sziny Borbálya asszony.

Die 16. aprilis választatott harmadik esztendőbeli viceispánságra Orosz Tamás uram, én is akkor esztendején meg harmadszor az nemes vármegye assessorságára.

Die 19. junii temettük el az rodvánczi kápolnában az nemzetes és vitézlő Boxay Páll uramot.

Anno 1658. die 9. julii adta isten ez világra az első leánykámot délután öt és hat órák között, kit isten éltessen és neveljen nevének dicsőségére.

Die 14. ejusdem kereszteltettem meg Máriának az nagyanyja Sziny Andrásné asszonyom házánál Bernáth László uram lévén keresztatyja, és keresztanyja Dezsöffy Gáborné asszonyom.

Die 16. decemb. adta isten ez világra az Horváth István (?) bátyám uram fiát, melyet die 21. ejusdem kereszteltetének meg Ferencznek.

Die 23. ejusdem lött az öcsém Horváth János leánykája Hamburkon, kinek neve Juliánka.

Anno 1659. die 31. januarii holt meg Baktán az tekintetes és nagyságos Szalai Barkóczy László uram ő nagysága, és azon esztendőben 29. aprilis temettetett el az leleszi templomban, Juliánka leányával együtt.

Anno 1659. die 24. julii indult meg nemzetes Csicseri Orosz Tamás uram Ubresi Pál urammal együtt Pozsonyba ez országgyülésre.

Die 1. oktobr. adta isten ez világra az első fiacskámot északának idején, melyet die 26. ejusdem kereszteltettem meg Vajnatinán Lászlónak, kit isten neveljen nevének dicsősségére, melynek volt keresztatyja Vitkay István uram, keresztanyja nemzetes Gyulafi Lászlóné asszonyom, az akkori pálóczi praedikátor Szelmenczy András uram keresztelte meg.

Anno 1660. die 9. februarii hálta el Zichy Miklós uram az hugomat.

Die 9. martii ment be az kassai generalisságra nagy solennitással gróf Drugeth Homonnay György uram ő nagysága.

Anno eodem die 19. mensis aprilis az nagyméltóságu s boldog emlékezetű idősbik Rákóczy György erdélyi fejedelem relictája, méltóságos Lorántffy Zsuzsanna asszony ő nagysága mult ki boldogul ez világbul sárospataki várában és ugyan azon esztendőben die 17. octobris nagy solennitással temettetett el az sárospataki nagy templomban.

Anno eodem die 22. maji az méltóságos ifjabbik Rákóczy György erdélyi fejedelmnek lött nagy harcza Gyalu és Fenes között az budai vass vezérrel és egri basával, holott maga kezével egy nehány törököt ölt meg és sok jeles erős harczolása után maga is sebben esvén tőlük, mely miatt die 7. subsequentis mensis junii Várad várában boldogul mult ki ez világbul, honnan kevés idők mulva elsőben Ecsedben, azután Sárospatakra hozatván teste temettetett el az sárospataki nagy templomban die 24. aprilis, anni 1661.

Anno eodem vöttem fel az tekintetes nemes Ung vármegyében az szolgabiróságnak onusát die 14. junii.

Anno eodem die 27. augusti vötte meg Ali bassa Várad várát, megadván nekie az benne levők sok rontások után, nem várhatván sehonnan emberi segitséget szegények.

Anno eodem die 26. octobris Szentest hálta el, és 27. ejusdem hozta Pálóczra haza az feleségét cserneki Dersöffy Clara asszonyt Szalai Barkóczi István uram őnagysága.

Anno 1661. die 27. apr. délután 5. és 6. órák között áldott meg az isten az ő jóvoltából bennünket fiui magzatocskával, kit subsequenti die 3. maji kereszteltettem meg Györgynek, lévén keresztatyja pesthi Ubresi Pál uram, keresztanyja pedig Csicseri Mihályné asszonyom ő kegyelme. -

Anno eodem die vero 27. maji az feleségem testvér bátyja, Sziny Gábor uram lakodalma lött meg Kemechén Debreczeni Judit asszonynyal.

Anno eodem die vero 2. augusti tétettem második esztendőre ujobban nemes Ungh vármegyének szolgabirójává.

Anno eodem die 9. augusti lött meg az Forgách Miklós uram ő nagysága lakodalma Barkóczy Borbála kegyelmes aszonyommal ő nagyságával Pálóczon de igen futó félben, az sok rosz tatár hirek és Kemény Simony uramnak bizonyos erdélyi hadakkal erre Pálócz felé való jövetele s szaladása miatt, mely miatt én is feleségemmel és cselédimmel ugyan akkor Eperjesre mentem.

Anno eodem circa diem 17. septembris az Erdélyben bement nimet és magyar tábor jött ki onnan Magyarországba, de ugyanazon időtájban tötte erdélyi fejedelemmé az török Apaffy Mihály uramat, fő emberségéből, azelőtt kevés idővel szabadulván meg tatárok rabságából; mely erdélyi fejedelemségen azelőtti esztendőkben sok változások löttenek, mivel tétetett volt fejedelemmé Réday Ferencz uram, de ő annak hamar időn sponte cedála, bemenvén ifjabbik Rákóczy György legitimus fejedelem Erdélyben. Kinek idejében ujabban Bartsay Ákos Rákóczy fejedelem ellen assummálta az fejedelemséget; azután ő sem lehete holtáig állandó az fejedelemségben, hanem Kemény János téteték fejedelemmé az török akaratja ellen, ki is az törökkel való harczon elvesze, hol, nem is tudatott ki miképen teste is hová lött el az több magyar levágatott testek között, s nem is lehetett eltemettetése is. Mely Kemény János mihent fejedelemmé kezdett lenni, csalárdul meglövöldöztette Bartsay Ákost, mindketten rútul válván meg fejedelemségektől, ugy tétetett oztán Apaffy Mihály fejedelemmé állandóul és az országtól is acceptáltatott legitime.

Anno eodem 9. octobris holt meg Ungvár várában az méltóságos gróf Homonnay György uram ő nagysága, Felső-Magyarországban, kassai generalisságában és ugyanazon várban levő templomban die 30. januarii anni sequentis 1662 nagy solenitással el is temettetett.

Anno 1662. die 16. januarii veszett el Kemény János fejedelem az törökök miatt nimet és horvát hadakkal együtt.

Anno eodem die 26. mensis aprilis nagy földindulás lött szerteszélyel mindenütt Magyarországban.

Anno eodem die 19. maji az ártalmas felettéb való nagy derék és havas hidegek megvötték az mezőben gabonáinkat és szőlőinket szerteszélyel mindenütt ez mi földünkön. Item die 28. julii páldanélkül való hallatlan nagy esők szakadási löttenek, melyek sok házakat, nagy épületeket, még erdököt is elvittenek, terhes szekereket, de embereket elrontottanak s öltenek.

Ezen esztendőben re infecta oszlottanak el Pozsonyból az országgyülésből az vármegyék követei, honnan die 12. érkezett házához az ungvármegyei két követ Geoczi László s Chichery Ferencz uramék.

Eodem anno die 20. novembris választatott Ung vármegyei viceispánságra Chicseri Orosz Pál uram, de én töttem le az szolgabiróságot első alkalmatossággal, holott helyettem tétetett szolgabiróvá Losonczi András uram.

1663. die 15. aprilis testvérbátyám Horváth Pál uram fiacskáját Horváth Ferenczet temettük el az ungvári temetőben.

Anno eodem die 10. junii az méltóságos palatinus Veselényi Ferencz ujabban kassai generalisságra instelláltatik, az hová nemes Ung vármegye Csicseri Orosz Pált és Barani Gáspár uraimékat expediálta maga követeinek.

Anno eodem die vero 21. julii reggeli 7. óra tájban áldotta meg isten az feleségemet egy leánykával, melyet die prima subsequentis mensis augusti kereszteltettem meg pálóczi házamnál Zsuzsánnának, kit isten neveljen maga dicsősségére. Kereszt apja Kardos Pál, keresztanyja Haraszthy Miklósné asszonyom voltanak.

Anno eodem die 31. augusti Ungvárt mult ki ez vilából Csicseri Orosz Tamás uram, ki azon Ungvár várában lévő templomban die 11. novemb. szép ceremoniával temettetett el.

Anno eodem die 25. septembris adták meg Érsekujvárát az törököknek az benne levő nimetek és magyarok, honnan Forgách Ádám generalis urammal ő nagyságával együtt békével kibocsáttattanak az benne levő nép az törököktől.

Anno eodem die 11. novembris istennek kegyelméből szenteltetett meg Kassa városában az helvetiai confessión levő uri fő és közrendbeliektől nagy költségekkel építtetett uj templom Czeglédi István praedicatorok idejében.

Anno 1664 die 23 martii Oros faluban esett az váradi törökök kezében Szalay Barkóczi Sigmond uram, néhai Barkóczi László uram ő nagysága fia, ki ugyan ottan hoszszas rabságban meg is holt, de az testi is odamaradott.

Anno eodem die 28 maji verték fel az magyarok és nimetek egynehány ezeren Várad várossát, honnan sok török rabokat és asszonyokat kihoztanak és sok nyereségek is volt, kevés károkkal, az holott gróf Barkóczy László uram oda maradott, lövés miatt esvén halála.

Anno eodem die 30. junii az portai fővezér vőtte meg Zerény-ujvárat erővel.

A.e. die 20. 7bris indult ki nemes Ung vármegye szép fenquentiával az maga vármegyéjéből, Szendrőnél megegyezvén az palatinussal és Rottal uramékkal; ugyan onnan gróf Vesselényi Ferencz palatinus urunk házokhoz bocsátotta az vármegyéket die 6. octobris.

Anno eodem die 22. decembris én Pálóczi Horváth György adtam egy ezüst pohárt az pálóczi ecclesiához, hogy abból az urnak szent asztaláról, azon szent urnak vég vacsorájával az pálóczi helveticusok éljenek lelkek vigasztalására, mig isten templomukat hatalmokban megmarasztja és lelki tanítókat, vallásokon lévőket velem és maradékimmal együtt az szent sacramentomoknak és az isten igéjének hirdetésére és kiszolgáltatására szabadosson tartanunk megengedi. Ugyanakkor az én feleségem is Sziny Jusztina asszony azon istenes indulatából ezen móddal adott egy skófium aranynyal ágakra varrott patyolat keszkenőt, Kocsi János értelmes becsületes praedikator idejében ezen pálóczi ecclesiához. -

Eodem anno die 24. decemb. Eperjesről hozattanak egy jó öreg harangot Ubresi Pál uram által flor. 220. közönségesen, melynek árában privatim is adtam én in paratis flor. 30. den 24.

Anno 1665. die 13. aprilis ujabban kellett assumálnom magamra nemes Ung vármegye kivánságára az szolgabiróságot. Ezen holnapban nagy üstökös csillag látszott Magyarországban Lengyelország felöl sok ideig.

A.e. die 15 maji gróf Csáki Ferencz uram ő nagysága kassai fő generalisságra introducaltatott, nimet ur lévén az instellátora, az státusok s vármegyék követei nem consentiáltanak introductiójának, sőt contradicáltanak, hogy valameddig magyar által ujabban nem instelláltatik ő nagysága azon méltóságos tisztben, nem tartják generálissoknak az vármegyék, kinek ujabban az ország törvénye szerint kellett azután való időkben instelláltatni magyar által, s meg is esküdni azon tisztre.

Anno 1666. die 16. februarii sulyos kinvallási után áldotta meg isten az feleségemet egy fiui magzatocskával, kit die 28. ejusdem mensis pálóczi házamnál Kocsi János praedikátor által kereszteltettem meg Ferencznek, kinek keresztatyja Dobay Gábor uram, és keresztanyja az ő kegyelme felesége Kérczi Mária asszony volt, kit isten neveljen szent nevének dicsőitésére.

Anno eodem die prima martii nagy solennitással celebráltatott zborói kastélyában méltóságos fejedelem Rákóczy Ferencz uram ő nagysága lakodalma az Zereny Péter uram ő nagysága hajadon leányával.

Anno eodem die 7. junii Darmán választatott Ung vármegyei viceispánságra pesthi Ubresi Pál uram, és én is második esztendőbeli szolgabiróságban megmaradtam vármegyém sok kérésére.

Anno eodem die 18. junii, kezdettem az házam alatt levő pinczémnek ásatásához Pálóczon, és ugyan azon pinczének kőböl való rakatásához kezdettem die 22. ejusdem az nagymihályi kőmüvesekkel; melyet végeztenek el azon kőmüvesek die 3. julii mensis immediate subsequentis anni ejusdem.

Anno eodem die 26. novembris állattam fel az utczától való nagy kapumot, és subsequentibus diebus az palánkomat is azon utcza felől csináltattam meg.

Anno eodem die 12. decembris az királyhelmeczi Erös nevö erdő alatt, igaz ország utján invádált hatalmasul magam személyében Barkóczy István uram és kivont puskájával offendált veréssel és döföldözésekkel.

Anno. 1667 die 28. et subsequentibus csináltattam egy festett almáriomot az házamban.

Anno eodem, die 22. et subsequentibus deszkáztattam meg az utcza felől levö nagy kapumat Asztalos Gáspárral, fl. 4, den. 60. fizettem nekie az almáriommal együtt való munkájáért.

Anno eodem die 13. maji Huszt városában holt meg az jó emlékezetű méltóságos jámbor ur gróf Ráday (így) Ferencz uram ő nagysága.

Anno eodem die 16. julii végeződött el az pálóczi templom sindelyezése, melyre ment 13. ezer sindely az mint computálhattam.

Anno eodem die 25. augusti ujobban vette fel az viceispánságnak tisztét pesthi Ubresi Pál uram, és én renunciáltam az szolgabiróságnak másod izben is, helyettem constituáltatott Mokcsay Ferencz uram harmad izben már szolgabiróvá.

Anno 1668. die 13. 14. februarii, Kis-Tárkánban lakozó Horváth Mihálynak adta haza Kaszás Ferencz bátyám uram az nagyobbik leányát feleségül.

Anno eodem die 28. augusti Barkóczi István uram ő nagysága első gyermeke Barkóczy Mária holt meg Golopon hertelen. Item 29. ejusdem Pálóczon egy fiacskája Barkóczy Ferencz nevő is hertelen megholt, kiket die 23. septembris temettenek el Leleszt.

Anno 1669. die 18. februarii délután mint egy három óra tájban született isten engedelméböl egy kisded leánykám, melyet die 24. ejusdem mensis kereszteltettem meg Pálóczon Jutkának, Upori István urammal, ö kegyelme levén kereszt apja, kereszt anyja Csicseri Mihályné asszony Pankotay Klára asszony ő kegyelme.

Anno eodem die 14. aprilis Eperjes városában kezdtenek az traktára gyülni az deputatus urak, az felséges római császár kegyelmes urunk ő felsége és méltóságos Apaffy Mihály erdélyi fejedelem ő nagysága között mind két részről föntforgó praetensióknak complanálásáról, mely delegátióban ő felsége plenipotentiáriussa volt Rottal János uram ő nagysága, adjunctussi pedig azon commissióban magyarországi cancellarius Szegedi Ferencz pap ur, gróf Zerényi Péter horvátországi bán és gróf Petheö Zsigmond cassai vicegeneralis urak ő nagyságok. Mely méltóságos urakhoz ugyan Eperjesre ad diem 28. ejusdem mensis aprilis kegyelmes koronás király urunk ő felsége parancsolatjából convocáltatván az nemes vármegyék is, követek által compareáltanak, és azon méltóságos urak által declaráltatta ő felsége az törökkel ezelötti esztendőkben ineált pacificátiónak módját és conditioit az nemes vármegyéknek, de ugyan ő felsége parancsolatjából Báthori Sophia és Rákóczy Ferencz fejedelmi személyekkel az tizenhárom vármegye sok injuriáltatási, parochialis proventusoknak violenter való occupátioi tractáltattanak, de semmi jó effectussa nem lehetett, hanem minden eligazítás nélkül föntmaradtanak az fejedelmek keménykedések és complánálni elégségesen nem akaró voltok miatt. Item az Lónyay Gábor lónyai jószága dolga is Csáki István és Kemény Jánosné között forgott fönt, atyafiságos compositiót tentálván közöttök az urak ő nagyságok, mely die 29. maji contractualiter resignáltatott is Lónyai Gábor uramnak, melyet Rabbi nevű itélő mester ebűl elitélt volt tőle. Az eperjesi tractátusra pedig die 13. maji érkeztenek be az erdélyi fejedelem követei ugymint Kapi György uram ő nagysága, Teleki Mihály és Nemes János uramék ő kegyelmek.

Anno 1670. die 24. et sequentibus diebus mensis januarii Kassa városában nagy sokasággal és frequentiával gyülekeztenek az tizenhárom vármegye követei és urak ő nagyságok ezen az mi földünkön lakók, mindenik vármegyéből sok és számos követek delegáltatván oda, de némely vármegyék követei közül egynehányan el is maradtanak, ki házoknál s kik Kassán is elvonták magukat, mely gyülést csak az vármegyék rendelték volt, az haza megmaradásáról való tractának színe alatt. Honnan posta-követeket küldöttenek volt az statusok Breznó-Bányára az felső ugy mint Duna körül levő vármegyék követeihez ad diem 28. ejusdem mensis januarii az mint reá emlékezhetém Barkóczi István uramat és másokat is Háry Péter urammal együtt, és továbbra halasztódni egynehány napokig kivánták ezen vármegyék az felső vármegyék consultátiójokra való terminusokat, az melyre ezen tizenhárom vármegye követei is reá érkezhetnének az permánsióról való tractára. Mely terminus differálódván a diem 16. martii anni ejusdem, oda expediáltattanak azon terminusra az 13. vármegye követei is, nemes Ungh vármegyéből mentenek oda követül Csernel Pál és Komjáti István uramék. Jelen lévén ottan kegyelmes urunk ő felsége deputátus comissáriussi és az ország követei között, ugymint: magyarországi palatinus Veselényi Ferencz, judex curiae uram Nádasdy Ferencz uram, Forgács Ádám, Zerény Péter horvátországi bán és méltóságos urak ő nagyságok. Holott is nem terminálódtatván az permánsióról való végezések, ujabban azon terminust is transferálták ez Eperjes városában ad diem 12. maji differálták azon 23. vármegye; azonban nagy változások interveniálván azon terminusig az mi földünkön, ez is csak elmult s reá sem gyültenek együnnen is, sem ő felsége részéről az commissárius urak, sem az vármegyék.

Anno eodem, die 10 aprilis in arcem Sárospatakiensem egynehány vármegyékből főrendeket Bocskay Istvánnal és Barkóczy István, Ferencz, Forgách Miklós urakkal convocálván Rákóczy Ferencz erdélyi választott fejedelem uram ő nagysága, hová az tokaji commendánt Starumberk uram ő nagysága is vicegerensével és egynehány officérekkel együtt találkozván oda menni, die 9. ejusdem úri módon megvendégelte, de más napon, ugymint die 10. aprilis megfogatta Barkóczy Ferencz uram és több főrendek által, ugyan az várban levén benn szálláson, és onnan magát az commendántot Regécz várában egynehányad magával fogva küldötte, az többit, ugymint az kisebb rendüeket pedig Patak várában hagyatta; azután pedig die 12. ejusdem Tokaj vára lövetésének mentenek, felszedvén az lövő szerszámokhoz az városokon az lakosokat és szőlőmunkásokat; azután nem sok napok mulva az hajdukot megmustráltatta. Akkor Szathmárt is irruálták volt az szamosközi nemes és paraszt emberek, benne akarván rekeszteni az németeket, de igen hamar változék ez indulások mindenütt az magyaroknak; mihent Rákóczy Ferenczné édes atjya Bécsben való captiváltatása meghallatott Rákóczy Ferencztől, mely die prima maji Rákóczy Ferencztől promulgáltatott, tályai consultátiójokban kinyilatkozott minden convocatusok előtt, honnan Kolonich nevű nimet urat (Regécz várából lehozatván) felküldött ő felségéhez Rákóczy Ferencz uram ő nagysága, az ő felsége engesztelésére az több urak és convocatusok javallásokból. Azonban érkezvén az ő felsége levele az vármegyékhez ezen fellobbant állapotnak lecsendesitéséről, declarálván mindenekhez való gratiáját kegyelmes király urunk ő felsége. Ezen levele die 15. maji Darmán lett nemes Ung vármegye gyülésében publicáltatott, de ugy annyival is inkább nyaka szakadott s elbomlott ekkorbeli minden intentiójok az ő felsége ellen pártolkodni igyekezőknek. Tokaj alól és Szathmár alól elszállottanak s oszlottanak az magyarok, Stahrumberk uram is az több német foglyokkal Regéczből elbocsáttatott igen hamar időn, ugy mint circa diem primum aut 2-dum maji.

Anno eodem, die vero 4. junii holt meg Geöczy László régi notáriussa nemes Ung vármegyének et die 8. ejusdem men. junii temettetett el ungvári templomban az városban.

Anno eodem die 8. junii érkezett Eperjeshez Spork generális Lothringiai herczeggel, Holstan nevü herczeggel, Hajszter és sok úri nimet tisztekkel az ő felsége nimet táborával, kikkel commissáriusul volt felföldi Majtény János magyar úr ő nagysága. Onnan késedelem nélkül szállottanak tábortól Parnóra, ott benn lévén az kastélyban az generál, az urak pedig az faluban szállásokon, de az táborozó nimetek Szécsben és több helyeken is voltanak, egynehány napokig ottan késvén. Azon héten fogatott meg Bónis Ferencz nevű főember az Homonnán lakó nemesektől, Viczmándy Ferencz, Bánóczi Sándor, Fodor Ádám és többektől minden drága javaitól megfosztatván, és vitetett fogva Parnóra az nimetek kezekben azoktól; ugy Bocskay Istvánné is felveretvén utjában Ráthi Sigmondtól és Báthory Sophia fejedelem aszony szolgáitól s gyalogjaitól, javaiban prédát hányván, magát elsőben Munkácsra, azután Szathmárra vitték fogságba rabul, az ura Bocskay István azelőtt egy nehány napokkal kocsin szaladván be Husztra, az hová utánna indulván az felesége is, ugy esett utjában Beregh vármegyében rabbá.

Anno eodem die 18. junii Parnótól bizonyos számu nimet vitézeket küldött Ungvárra Spork generális uram, kik azon alkalmatossággal Szentiványi Mihály, Komjáthy István, Thokay István, Dobai Gábor uramékot megfogdosták, Ungvár várában Pinkóczy Mihály és ifjabbik Bodony nevü szegény nemes emberekkel együtt vitték fogva őket az nimet táborra Parnóra, felpraedálván javokat az miket találhattanak; mely akkori alkalmatossággal én Parnón voltam követségben Forgách Istvánné aszonyomtól ő nagyságától, fia Forgách Miklós dolga végett az nimet generálishoz és urakhoz Bocskády Ádám urammal együtt, ki addig bement Husztra, az míg onnan megtértünk.

Anno eodem, die vero 24. ejusdem mensis junii Sárospatak várában introducáltatott az ő felsége nimet praesidiuma Spork generál által.

Anno eodem die 11. julii jött haza Unghvárra Thokaj várából az rabságból Komjáthi István uram, de az több rab társai ottan maradtanak arestomban Pinkóczyn és Bodonyn kívűl, mivel azok már az előtt az táborból elbocsátódtanak szegények lévén. - Ezen héten arestáltattanak s fogattattanak meg Kassán Csáky Ferencz kassai magyar generalis által az nimet parancsolatjából Baxa István, Csernel György, Semsey György, Figedi Nagy András, Fáy László, Székely András, Bancsi Márton uramék, ugy Nykházi és Farkas István uramék is. Eperjest pedig Soós György, Dobay András, Sárosy Sebestyén uramék, Kecscser Menyhártné aszonyom is, vitetvén rabul Kassára ő kegyelmek. Bártfán Ujfalusy Zsigmond uram, kit is Eperjesre vittenek fogságra. Ezen időben fogatott meg Szemere László uram is és Eperjest tartatott arestomban.

A.e. die 27. julii nimet praesidiuma ő felségének introducáltatott Kassára, azután mindjárást Eperjesre is és az több királyi városokra Spork János generális által, és az kapukról a magyar darabontok amoveáltatván, nimetek állottanak helyekben s az kapuk kulcsait is maguk kezekhez vötték az városbeliektől, és ugy indult fel Németországban Spork uram in fine mensis julii, continuálvan utját in augusto mense.

A.e. diem circa 4. quintum et subsequentibus diebus nemes szepesi kamara parancsolatjábul foglalta el Szikszay Mátyás homonnai harminczados uram az Forgách Miklós uram ő nagysága szeregnyei, pálóczi, szirmai barrabási és másutt levő curiáit s jószágit ő felsége számára.

Anno eodem die 4. novembris indultanak fel Bécs felé Lőcséről Rottal uramék ő nagyságok és több ő felsége commissariussi az commissióból, kit Spork János generális felmenetele után küldettenek volt le, ezelőtt circiter három holnapokkal, az magyarok dolgának világosan való kitanulására, miképen és kik által esett mind ez felső időkben lött állapot ezen a földön, a holott Rottal uram mellett lévén Lőcsén mind az ideig Kecser András uram, onnan elmenvén el is késérte egy darab utjában, a honnan megtérvén házához Peklénben ő kegyelme s ott sem késvén indult Kassára, mely utjában Barkóczy Ferencz uram ő nagysága által megfogatván, vitetett be Kassára árestom alá.

Anno eodem die 9. novembris Lőcséről az rabságbul érkezett házához Tarnóczra Thokai István uram Rottal uram ő nagysága annuentiájából.

Anno 1671. die 7. januarii tölt ki az Ungh vármegye tiszteinek, ugy Ubrizy Pál uram viceispánságának is idejek, s ezen esztendőben az szék meg nem épülhetett az sok változó félelmetes állapotok miatt, hanem Tabódi Mihály egyik szolgabiró uram substituáltatván, supportálta az viceispánságnak akkorbeli terhes munkáját, és az repartitiónak fizetése ez időtájban csusza be ez mi nyomorult földünkben, mely miatt ez időben nekem is sokat kelle fáradoznom Kassára Spankó nevü nimet főgenerálishoz, Joanelli uramhoz, és az nemes szepesi kamarához fogyatkozott állapottal lévén akkor főrendekből már kicsiny vármegyénk.

Anno eodem 25. februarii érkezett az Rottal uram ő nagysága citátoriája pesthi Ubrisy Pálhoz, ki citáltatott Pozsonyban az zöld házhoz ad diem 6. aprilis, hová compárealt is nyavalyás, Tokay Istvánnal együtt indulván utjokra.

Anno eodem die 2. martii az Eperjest és Kassán árestum alatt levő főemberek is az szerint citáltattanak ugyan Pozsonyban az zöld házhoz, kik közül Eperjesről Keczer András, Ujfalusy Sigmond, Soós György, Dobai Gábor uramék, Kassáról penét (így) Bónis Ferencz, Figedi Nagy András, Székely András és Baxa István uramék azon héten indíttattanak meg Pozsony felé jóvigyázásuk alatt bizonyos számu nimeteknek, rabul lévén utjokban is ő kegyelmek.

Anno et mense eodem ad diem 16. citáltatott ugyan Rottal uram levelével Pozsonyba az zöld házhoz Mokcsay János uram is, hová compareált is Daróczy István és több becsületes emberekkel együtt.

Ad 18. diem ejusdem mensis citáltatott volna Forgách Miklós uram ő nagysága is, de már akkor Huszton érte a citatió és talán jó assecurátió alatt ártatlnaságához bizván, talán onnan is felment volna, ha utjában való bizonyos jó securitasa lehetett volna onnan felül és Kassáról is az nimet generáltól.

Anno eodem die 26. aprilis indultanak meg Kassárul Pozsony felé Banchi Márton, Semsey György, Kubiny László, Farkas István rab főemberekkel az nimetek, Eperjesről pedig ugyanazon rabokkal együtt Szemere László, Sárosy Sebestyén uramékkal is megindultanak következendő napon az pozsonyi delegátusok eleiben törvényeknek elvételekre.

Anno eodem die 30. aprilis 8. és 9. óra között vétetődött feje Pozsonyban Bónis Ferencznek és ugyanottan az lutheránusok temető kertekben el is temettetett az idevaló citatus nemes emberektől, hova, utjában, citatióra menvén Pozsony felé Czeglédi István kassai praedicator is s meg halván, teste Pozsonyban vitetvén, melléje temettetett el az ide alá való magyaroktól. Azon napon és órák között gróf Nádasdy Ferencznek Bécsben, Nimetujhelyben penét gróf Zeréni Péternek, Frange-Pánnak (Tiszimpak nimet grófnak is) fejek vétetett.

A. eodem circa diem 3. maji Pozsonyban citátióra felmenvén incaptiváltattanak tekintetes nagyságos Szalay Barkóczi István és Ferencz uramék, és nimet árestom alá vitettenek külön külön való házakhoz.

Anno eodem die 3. junii nemes Ungh vármegyében Unghvárt celebráltatott generális gyülésében publicáltatott az ő felségétől Rákóczy Ferencz fejedelemnek adatott gratiája ő felsége levele által.

Anno eodem die 2. augusti délyesti hat óra tájban isten segítségéből lött kicsiny fiacskánk, kit die 9. ejusdem mensis augusti kereszteltettem meg Jánosnak Losonczy István nevü praedicatorral, lévén ő kegyelme az kereszt atyja is, kereszt anyja Csicseri Mihályné asszonyom ő kegyelme.

Anno eodem in mense augusti Starumberk pataki commendant vágatott kaput az sárospataki nagy templomnak kőfalain, hidat is csináltatván reája, tollálván az régi várhoz való nagy kaput, ugyanezen esztendőben az veres bástyához ragasztván rakatott egy nagy kőbástyát Patakon s az Bodrog vize felől is azon bástyától fogván kőfalt szintén az vár bástyájáig, elrontatván ottan két szép kertet, és az száraz-híd nevű utczát is, melyet utána való esztendőben követett az egy derék városnak s utczáknak elromlások.

Anno eodem die prima septembris nemes Zemplén vármegyének főispánságának administratorságára inselláltatott Vaskovich István leleszi praepost uram által az tekintetes nagyságos gróf gersei Petheő Sigmond uram ő nagysága szép solennitással.

Anno eodem die 28. et sequentibus az Rákóczy Ferencz fejedelem jószágiból mind Patakról s mind más városokból és falukból üzettenek ki praedicatorok, mesterek, deákok és cantorok nagy fenyegetődzéssel.

Eodem anno die 6. novembris Bécsből rabságból jött haza Patakra Baxa István uram, ugyanazon héten Barkóczy Ferencz uram ő nagysága is Bécsből vagy pozsonyi arestomból érkezett házához. Ezen holnapban jött meg pozsonyi arestomból Barkóczy István is circa diem 23. novembris.

Eodem anno die 5. decembris, csináltattam ólomban az nagy házamban három ablakomat hét forintért, de magamé volt nagyobb részint mind üvege s mind olma.

Die 9. decembris anni ejusdem az pozsonyi citatióból jöttenek házakhoz Ubresy Pál, Dobay Gábor, Soós György, Ujfalusy Sigmond, és Szemere László uramék, együtt érkeztenek meg egy hét alatt ki-ki házához.

Ez esztendőben pedig Nykházy nevű főember nemes Ungh vármegyének régi jámbor viceispánja, Csernel György, Bánczi Márton és nagyidai Székely András elsőben, azután pedig egynehány holnapok mulván Gutth Dániel is eperjesi notárius vitettenek Bécsből Szléziában Glách nevü várban ad perpetuos carceres, kik külön külön magánosan egyenkint tartatnak ottan rabságban nagy vigyázás alatt, kik hogy valaha onnan való rabságokból szabadulást várhassanak életekben, nem lehet arról való reménységek soha szegény keresztyén atyánkfiainak emberi gondolkodás szerint, ha isten kegyelmes királyunk szívét hozzájok jobban nem lágyítja az magyar nemzettel együtt.

Anno 1672. die 23. januarii nemes Ungh vármegyében, Darmán celebráltatott gyülésében, az mi kegyelmes koronás király urunknak ő felségének olvastattanak és promulgáltattanak két rendbeli levelei: első az tavalyi mód szerint administráltatott repártitionak tovább való praestálásáról, azon felett az accisáról bornak, szernek, (így) égettbornak, husnak accisájának megadásáról. Második az capitatiónak, mely minden nemes ember fejétől vagy személyétől öt öt nimet forintot teszen ki Szent-György napjára való megadásáról szólók, melyek Ubresy Pál uram, előbbeni viceispán által promulgáltattanak, melynek megfizetése ugyan az repartition és felettébb való gratuitus labornak praestálásán kívűl az mi vármegyénkben nem effectuáltatott, de az királyi városokon az accisák usuáltattanak személy válogatás nélkül minden rendektől.

Anno eodem die 7. februarii egri püspök Szegedi Ferencz uram által foglaltatott el Unghvárt az evangelicusoktól az városban levő templomok és scholájuk, és Némethi István nevü becsületes praedicatorok ugy az mester is minden nemü tisztekben álló szolgálatoktól erős fenyegetésekkel tiltatott el azon püspöktől, gróf Eszterhas Mária néhai Homonnay György relictájának idejében; die 9. ejusdem azon szerint Nagy-Mihályban is azon püspök által foglaltatott el az templomok az evangelicusoktól és több helyekben is Zemplin vármegyében.

Die 11. mensis februarii anni ejusdem ujobban nemes Ungh vármegye székinek hosszas vacatiója után választott viceispánságnak tisztire Csicseri Orosz Pál uram.

Die 15 februarii anni ejusdem Barkóczy Istvánné Derzsőffy Klára unszolásából Lokhinczki Mihály és Illyefalvi nevü Barkóczyné udvari papja által foglaltattanak el pálóczi, szennai és nagyszeretvai evangelicusok templomai, parochiai, scolái és harangjai, amoveáltatván általok ottan levő evangelicus praedicatorok is, Losonczi István nevű pálóczi praedicator idejében.

Die 22. febr. választatott nemes Ungh vármegyei notariusságra Gyöngyösy Petheő János uram ő kegyelme.

Die 26. et 27. ejusdem Pesthi András itélő mester abjudicálta Butkai Istvánnétól Szirmai Sára asszonytól és neveletlen hajadon leányaitól az butkai jószágot mind örököst mind aquisitumokat Pethő Zsigmond uramnak és Palági Piroska néhai Petheő Jánosné asszonynak ő nagyságoknak, prokátoriban való defectusa miatt az relictanak nem producálhatván literalia sua documenta, mely Palági Piroska asszony néhai Butkay Istvánnak édes anyja, árva leányinak pedig nagyanyjok volt, nem sokat használván előtte azon relátiója az árvákhoz.

Die 7. maji anni ejusdem az sok irigy vádak miatt Starumberk uram ő nagysága Patakon levő nimetek közül hozott circa 50. nimetet Szeregnye várában praesidiumul és ott hagyta őket.

Anno eodem die 1. julii Kapost törvényszéki alkalmatossággal két vagy három ízben is megrendülvén s reszketvén nagy ropogásokkal hertelenséggel az vármegye háza egymásnak eltapodásával kellett kiszaladni és toloskodni az sok nemességnek azon házból és más házhoz gyülni, valami boszorkány annyú csomonyai legényre lévén szintén akkor törvénye az vármegyének.

Die 3. augusti jött be Kassára nyolczad magával törökökkel az egri basa követe Musztafa aga nevő, kit jancsár aga után való első tisztnek mondottanak, eleiben küldvén ki Kassárul feles nimet s magyar lovasokat, kik bekisérték pompásan Spankó uram ő nagysága hintajában s lovain hozván be oda.

Ezen augustus havának utolsó hetin hallatott az magyarok megindulások az tiszántul, kik előtt hamar időn Kassához Bárcza nevű faluban szálván Spankó generális uram az nimetekkel és magyarokkal is, hova Barkóczy István uram is elment és die 15. septembris lött csatájok az azon magyarokkal Spankau uramnak Eniczkénél, kik akkor alkalmasint triumpháltanak, sok károk esvén miattok az ő felsége nimet vitézinek; ki miatt beszállott Kassára Spankó generális uram mindjárást, az mikor azon alsó magyaroknak Petróczy István nagyságos uram, Szuhay Mátyás, Kende Gábor és Szepessy Pál uramék voltanak előljárójok.

Die 17. augusti adta meg azon magyar hadak közül valóknak Terebes várát Pesthy István uram kicsiny ijegetésre, ezen holnapban széledtenek el minden vármegyékben s ugy az mienkben is azon magyarokhoz való lovas és gyalog hadak, kik talpasoknak neveztettenek.

Anno eodem die 25. septembris nagy hertelenséggel való árja érkezvén az Ongh vizének, hallatlan fölöttébb való károkat tött egynehány napok alatt, Unghvár városában az diós malmot, major házakat és azok körül sok épületeket felfordítván, szép kerteknek házaknak és sok egyéb nagy épületeknek az földét is rettenetes mélyen elmosván elvitte, és arra az előtti épp magasan levő földnek elmosott helyére széget (így) az derék Onghnak folyása, köves iszappal felhányván a tájon előbbeni és a memoria hominum lévő meatussát, ugymint az vár hegye alatt való folyását; mely viznek ujabb ujabb árjai miatt sem az hidat sem gátokat állandóul, semmi nemü nagy munkájokkal és költségekkel meg nem csináltathatják, mivel az olta is sokszori romlásokat tött azon Ongh vizének árja mind házakban s mind egyéb épületekben, tovább tovább rontván az nagy partokat az kertek és utczák felől, ugy hogy az sós utczát majd teljességgel, és az temető utczát is nagy részre elkezdette rontani.

In mense octobris anni ejusdem die vero 6. Báthory Sophia fejedelemasszony népétől s munkácsiaktól veretett fel Kapos várossa; felgyujtván az házakban, ottan egynehány ember halála is lött miattuk, melyel adtanak okot arra, hogy Ballai Pált az magyarok ide Ungh vármegyére küldötték és az sok elszéledt lovas és gyalog hadakat e tájon levőket összegyüjtvén reánk is eljöttenek és fegyver alatt nagy részét az Ungh vármegyei nemességnek melléjek vévén kedvek ellen Munkácsra vitték, hova azon héten Vesselényi Pál, Forgách Miklós, Ispán Ferencz, Gyulaffy László, Kende Márton, Barani Gáspár, Csernel Pál és sok magyar fő rendek bizonyos számu hadakkal érkezvén, megegyeztenek, felvevén Beregh vármegyét is és egynehány napok alatt, ugymint circa diem 9. 10. et reliquis diebus mensis octobris egy nehány ezeren sok pusztításokat és károkat töttenek, az köz vitézlő rendbeliek Munkács várához való krajnai jószágban egész Lengyelország határáig rettenetes marhahajtásokkal és egyéb pusztító praedálásokkal, honnan ötöd vagy hatod nap mulva az urak derék táborokkal együtt Kassa körül levő táborra indulván és Szécs-Keresztúrban megértvén az felső táborrul szaladóktól, hogy Gopp német generál, gróf Eszterházy Pál dunántul lévő magyar generális, nimet, horvát és magyar hadakkal Barkóczy Istvánnal és több urakkal onnan felül elérkezvén, az magyaroknak némely részét megverték s az vármegyékben és talpasokban főképen egynehány százat Györkénél levágván s az több hadak is elszaladván, ezzel is Szécs-Keresztúrból elszéledvén az Tisza felé szaladtanak el, Salamonnál költözvén által az Tiszán, melyet megértvén az Regécz, Boldókő, Patak, Tokaj, Onod, Szendrő és több várak alatt levő nép és hadak is mind Poroszló és Lucz felé szaladtanak által az Tiszán, Debreczenben és ottan körül városokban szálván s széledvén el; elsőben is pedig az Lőcse városa alatt levő magyar hadak indulván meg Lőcse alól az ő felsége népe előtt, az ő felsége hadai pedig utánok nyomulván és az Tiszán Tokajnál által szálván, elsőben is Debreczenig mentenek utánuk, de semmi harczok nem lehetett, hanem onnan Medgyes alá menvén, azt hitre feladták Gopp és Eszterhas Pál generalis uraméknak ő nagyságoknak és ő nagyságok is elrontották azon Medgyes várát s ugy tértek vissza az Tisza felé onnan táborostól, és Kálló várát, ki az szaladásban az magyaroktól felégettetett és elrontatott volt, megépíttetvén az földnépével nimet és magyar praesidium helyheztetett feles néppel (ugy magyarokkal is Barkóczy István mellé) melléje. Megépíttetvén egynehány hetek mulva azonban nem sok idő mulva securitást igérvén az hajduknak, azok közül öt hajduvárosbeliek szállottanak haza városokban, ugymint beszerményiek, nánásiak dorogiak, hatháziak, polgáriak az ő felsége hüsége alá. Az idő forgásában támadtanak az Tiszán innen az sok rendbeli pusztitó orosz hadak, kik egynehány vármegyében kastélyokat, főemberek házait felvervén, nagy sok károkat töttenek, kik közül egyik rendbeliekkel elöljáróul volt Kereskényi Gáspár és két vagy három paterek, kik Vinna várát, csekei és bothyáni kastélyokat invadálván, sok főrendeknek nagykárokat töttenek; akkor tájban pusztíttatta az munkácsi oroszokkal el nemes Ungh vármegyét is nagy részből Munkácsról Báthory Sophia fejedelemasszony sok ezer forintokat érő károkat tétetvén, mindenféle marháknak elhajtásával s javoknak elpraedáltatásával, ugy hozván nem sok idő mulván Gopp generalistól mindeneknek gratiát ide Ungh vármegyében Komjáthi István nemes vármegyénk követe, melyel bátoríttatván az sok bujdosásban levő nemesség azután szállottanak házokhoz, az sokfelöl való nagy rettegő félelmek között az nemesség, s ugy érkezett azután az ő felsége levele által való gratiája is melyel bátorittatott meg az sok szegény nemesség házaknál, mely die 14. novembris publicáltatott darmai gyülésben legderekasabban az Gopp uram levelével együtt.

Anno 1673. in mense januarii az sok esők miatt nagy földáradások löttenek és vermekben sok károk is történtenek sok helyeken miatta.

Eodem anno die 15. martii holt meg Bécsben az császárné ő felsége, Leopoldus primus koronás királyunk első felesége.

Eodem anno die 14. martii Lopkovicz herczeg által magyarországi gubernátorságban instelláltatta ő felsége tiszteletes és felséges Joó János uramat ő nagyságát, adván Magyarország gubernálásában királyi authoritást ő nagyságának ő felsége cum cancellaria et sigillo regio.

Anno eodem die 17. martii Unghvár várában levő bujdosásában mult ki boldogul ez világból ugyanottan az én jó asszonyom, tekintetes és nagyságos Kapi Kata, néhai tekintetes és nagyságos Gémessi Forgách István uram özvegye, honnan illendő tisztességes halotti ceremoniával die 8. maji kihozván testét, vittük Szeregnye várába, és akkor ott letévén az testet, utána következendő juliusnak 9. napján, az szeregnyei temető kertben, fiátol Forgách András uramtól, szegény idvezült asszony dispositiójából építtetett uj temető helyben és boltban, illendő szép halotti pompával temettetett el.

Anno eodem die 27. martii Nagy-Kapost harmadrendben is kellett magamra vállalnom Ungh vármegyei szolgabiróságnak tisztit, más fél esztendeig viselvén.

Anno eodem die 25. Gopp nimet generál Kassán exequáltatta Tussay Miklós nevő Zemplin vármegyebeli nemes embert heted magával az város piaczán levő tömlöcz felett.

Anno eodem die 8 octobris záhonyi házától vitetett el Barkóczy Sándor uram ő nagysága Majos és több alsó magyarhadbeliektől rabul.

Die 13. et sequentibus diebus, deszkáztattam másodizben megh az udvaromot való kutamot.

Anno 1674. die 25. martii hosszas és sulyos szenyvedési után az atyámfiának adott isten egy fiui magzatocskát, kit die 27. ejusdem mensis, titkon az nagy üldözésünk miatt Mokcsában Upori István praedicator által kereszteltettem meg Gábornak, Sárközi Gergely uram lévén keresztatyja és az ő kegyelme felesége keresztanyja. Ki születésétől fogva mind betegeskedvén, mult ki ez árnyék világból die 16. aprilis 10. óra tájban délben, kit die 21. ejusdem nagy lelki fájdalommal kellett pinkóczi romlott segrestyébe minden halotti czeremonia nélkül, harangszó alatt eltemettetnem, az sok lelki üldözésünk, templomainktól való priváltatásunk miatt.

Anno eodem die 3. april. holt meg Kaponyában bátyám, Kaszás Ferencz uram.

Anno eodem die 11. april. bujdosásában Huszton holt meg gimesi Forgách Miklós uram ő nagysága és azon holnapnak 24. napján temettetett el Huszt várában levő kápolnában.

Anno eodem die 28. julii nagy alkalmatlan csalárdsággal menvén be az nagy-tárkányi kastélyban egynehány talpas, alsó hadakozó magyarok felé, és rettenetes kinzással ölték meg az tekintetes és nagyságos Sennyey Ferencz uramot, elpraedálván minden javait is, magáét és másokét is, kit 7-ed magával öltenek meg szolgáival együtt.

Anno eodem die 14. augusti Bárczi Judit sógor asszonyt vötte el feleségül terebessi Horváth Zsigmond Vajnatinán.

Die 22. augusti anni ejusdem égett meg tüzzel Kassa városának nagyobb része, és bástyáknak puskapor miatt való felvetődések is lött ugyanakkor, mely rettenetes álgyuk ropogásival és kimondhatatlan romlással s károkkal lött meg az lakosoknak.

Anno eodem die 3. septembris Darmán épülvén meg az nemes Ungh vármegye széki én helyettem tötték szolgabirónak Korczvay Nagy-Mihályi Benedek uramat.

Anno eodem ősszel árestáltatott az Berény várában vitetett fogságban Lobkovicz nimet herczeg királya árultatásáéert, kinek lévén több nimet urak is complicessi, fogattanak meg többen is ez időtájban.

Anno eodem in mense novembris Szent-Márton nap tájban indítódott Erdélyben nagy zenebona, mivel Béldy Pál uram Koppánban Vitéz Ferencz nevű fő ember házánál keresztségi alkalmatossággal több urakkal és az székelységgel együtt reá ütvén Bánffy Dénesre, magát egynehányad magával elszalasztván feleségét rabul elvitette.

 

(Más kézzel irva.)

 

Anno domini 1681. mentem bé Szatmárrul Erdély országába és Horváth Dávid bátyám uramhoz szállottam, ő kegyelme küldött az nagy-enyedi collegiumba.

Die 28. decembris anno eodem mentem fel az poesisban, volt praeceptorunk Vásárhelyi.

Anno 1684. az méltóságos erdélyi fejedelem Apaffy Mihály fiát ugyan Mihályt, az török császár követe fejedelemségében bottal, zászlóval condecorálta etc. az ország is az előtt választván el.

Anno 1685. die 28. martii vettem az atyám levelét és abban való tudósítását az édes anyámnak Szinyi Justinának halála felől.

Anno 1685. die 14. junii jöttem ki Erdély országából, az ángyom Horváth Mojsesné Bagotay Klára asszony mutatta akkori készületemben nagy sok atyafiságát etc.

Eodem anno az kuruczságnak egészen nyakát szakasztották méltóságos Surlcz és Kaprara ő felsége generálissi.

Anno eodem mentem patvariára nemzetes Keszey Mihály uramhoz Sáros-Patakra die 17. junii.

Die 20 junii mindjárt indultam Keszey urammal Bécs felé, circa ultiman érkeztünk Bécsbe, szállásunk volt az medves vendégfogadóban, holott együtt voltanak szálláson nagy-bányai követek egyiknek neve Enyedy István volt.

 Anno eodem die 20. augusti Bécsben láttam először cum solennitate az felséges Leopold császárt és császárnét is az öreg császárnét is és az ő felsége leányát méltóságos bavariai herczegnét az Szent-István templomba menni.

Anno 1690. die 27. julii jegyzettem el feleségül Ungvárt Borbély Borbállát néhai Borbély alias Kasza Miklós leányát nehai Krompan János relictáját.

Die 30. jul. esküttem meg vele Eörben eodem anno, kivel isten éltessen maga dicsőségére etc. H o r v á t h 
G y ö r g y.

Anno eodem die 18. augusti volt lakodalmi sollenitásunk ugyan Ungvárt az Borbély Miklósné asszonyom házánál.

Anno 1691. die 30. mensis aprilis adott az ur isten az feleségemtől Borbély Borbállátul egyszersmind két magzatokat fiat és leánykát, kiket isten jó voltábul meg is kereszteltettem, az fiacskát Ádámnak az lánkát Évának, isten őket nevellye maga dicsősségére.

Az leánkának Szerezliné asszonyom, az Ádámkónak Vonkóczi Jánosné asszonyom ungvári harminczadosné volt keresztanyjok, kereszt apjuk az leánkának Ladányi István uram, az fiucskának Daróczy István uram, az tarnóczi praedikátor mintegy lopva keresztelte Ungvárt meg.

Anno 1692 die 5. maji holt meg az atyám Pálóczi Horváth György uram Istennek bölcs itéletéből nagy hertelen, semmi gongya nem lévén holt meg hét vagy nyolcz óra tájban pálóczi házánál, minden öltözetiben csak le dülvén az ágyára, rettenetes fohászkodási között megnémulván két fertály alatt epéjét kivetvén, istenben boldogul ki mult.

Tétettük az koporsóban die proxime subsequenti kedden.

Anno eodem die 11. presentis temettettük el szép sollenitással az pálóczi templomban, predikállott az háznál Szecsey nevü mokcsai praedikátor, az templomban Szalacsi János eöri praedikátor.

Anno eodem die 6. maji kezdettem jó támoszos födött sövénnyel az batfai házamat körül vetetni, kit is végeztenek el die 25. attacti mensis, elöl egy darab és oldalt is elmaradván benne. Az magam embereim közül karó hasogató s faragó és kertelő legényekre költöttem f. 4. dr, 50.

Anno eodem die 16. junii instelláltatott méltóságos egri püspök Fenesi György uram ő nagysága által ő felsége donatiója mellett méltóságos gróf székesi Bercsényi Miklós uram ő nagysága Unghvárt az virágos kertben szép solennitással nemes Ungh vármegye főispánságában, néhai jó emlékezetű megholt Homonnay Bálint helyében, depositio clara voce juramento.

Az viczeispánságnak tisztiben meghagyatván előbbeni viceispán N. Gál Márton uram ő kegyelme; ugy az ungvári járásban is szolgabíró Homoky András komám uram, az szobráncziban constituáltatott Fekete Miklós uram, az pálócziban Baxay Sigmond uram, az nagy-kaposiban penig engemet méltatlan szolgáját tevén szolgabirójának az n. vármegye sok mentségim után. Esküttem az kaposi járásban Dekmár János az eöriben Jeleni Sigmond.

Eodem anno die 4. julii kezdettem Ungvárt az Borbély Miklós helye felén az feleségemre Borbély Borbállára nézendő harmad részen egy kis házat és komorát csináltatni. Az ácsoknak attam azon munkátul fl. 8. dr. 60. fát lész pinzen azon kivül kit magam hordattam vásárlottam fl. 7. fenyü deszkát fl. 8. den. 40. Item 7. szál deszkát pro denar. 40. mindenikét, facit f. 1. dr. 60.

Anno 1692. die 22. aug. az ungvári biró Szucsányi Márton az két hadnagygyal hatalmasul az országuttyábul behajtatta két lovamot az maga udvarára és ottan az míg tetszett neki addig tartotta. Mely cselekedetiért judicialiter admoneáltatván nemzetes Homoky András komám uram nemes vármegye szolgabirája által azt felelte, ő hajtatta és ő parancsolattyábul hajtották be az hadnagyok az ország uttyán találván az szekeret.

Anno 1692. die 26. augusti Dobay Sámuel 12. kaszással reá menvén az hid között lévő tarnóczi határban lévő Balog Mátyás helye után való rétnek felét dél felöl megkaszáltatta die 29. ugyan Dobay Sámuel negyed magával fel is takarta, volt rajta 4. szekér széna.

Anno eodem et die 10. mensis ectob. estveli kilencz és tiz óra között az szabados itéletü bölcs isten kettősön született Éva leánkámat az ungvári házambul sok keserves fájlódási után kiszólitotta. Temettettem el az bátfai templomban az segrestye küszöbje előtt.

Die 1692. in mensibus junio julio et augusto az egerek rettenetes soksággal támattanak és kiváltképpen való nagy károkat tettenek, nevezet szerént az rozst egészben megették. Aratás után penig az sáskának soksága érkezett el ki is csak türhető kárt tehetett, azután reá jüvén az hideg csak el veszett, de hyelyben számtalan tojását hatta ki is ismét rettenetes sokasággal ki kelvén nagy károkat tettenek, melyek miatt ezen vármegyében igen nagy drágaság volt, ugy annyira hogy egy kassai köböl buza tiz forinton, rozs 8. for. az árpa 6. for. az zab penig az ben levő quartélyos hadak miatt négy forinton is utóllyára elment.

Anno 1694. die 11. mensis januar. adott az ur isten az feleségemnek Borbély Borbállának hetfün éczaka éjfél tájban egy fiu magzatocskát kit megkereszteltettem utánna következendő cseterteken Szent-Miklósi Sámuel bátfai öregebb predicator által Palkónak, kit Isten nevellyen jó erkölcsben maga dicsösségére. Kereszt apja Daróczy istván uram, kereszt anyja penig Ladányi Istvánné asszonyom volt, koma asszonyok Homoky Andrásné Vonkóczy Jánosné Szerezliné és Görög Péterné asszonyomék voltak.

Anno 1694. pro die 13. dbr. certificáltattam vala én pálóczi Horváth György, viceispán N. Gál Márton uram, négy szolgabiró Homoki András, Horváth Mihály, Csicseri Ambrus és Szentmiklósy uraimékkal, ugy több cionteressatusokkal együtt ő felsége comissiójábul bizonyos brachialis processus miatt, kit is prorogáltunk vala Hupka és Kollát-Helmeczen Kende Mihály uram ellen ki miatt Kende uram recurrált vala udvarhoz hallatlan rettenetes mocskokkal vádolván mind az birákot s mind az actorokat ugy mint Thuróczy Ferencz és Peltovics János uraimékat, nevezet szerint az birákat hogy hitetlenül és hamissan procedáltak, faveáltak az actoroknak, mely comissió Eperjest celebráltatott, jelen lévén Szent-Iványi László uram ő nagysága, Klobusiczky Ferencz uram ő nagysága, Galambos Ferencz uram, Sztankay Lajos uram, Keczer Sándor uram, Szent-Iványi Menyhért uram, Györky Pál uram, Szirmay András uram. Az actorok prókátora két Kokolozsányi s mi részünkről Meskó Jakab és Kubinyi uraimék, kik is contra incompetentiam judicatus allegálván sok törvényeket ugy praxist is, az érsek Szécsenyi és Ibráni uraimék causájokat kiben az comissionalis causák relegáltattak ad ordinarium juris cursum, máskint is abrogáltatván törvényesen és diplomatice is, mi is obtineáltuk és relegáltatott az extraordináriára ob gravitatem et in causae revisio judicatus, ki is pro 20. febr. leszen Beszterczén.

Eljüvén az breviseknek terminussa (ki is Beszterczérül transferáltatott vala Nagy-Szombatba) az elött való eperjesi terminusrul postára ülvén Gál Márton uram mind ő felségét s mind palatinus urunkat ő herczegségét alázatos suplicatiója által megtalálta, hogy mivel Kende uram és felesége Barkóczy Mária asszony az birákat partiálisoknak és hamissoknak declarálta az F. udvarnál, az breviseknek comprobálja nolens volens alioquin in poena talionis convincáltassék; az minthogy optineálta is és evocáltatta Kende uramat feleségestül az brevisekre, pro 25. et subsequent. a holott valóban volt rajta judex curiae uram vicéje maga ottan ő nagysága kün lévén, hogy külön táblát ülvén először az Kende uram részérül az relegált causát reassummálták volna, de palatinus uram és a tábla nem engedte, hogy különb táblát üllyenek, noha az juratus házrul házra keresvén az birákot az comparitióra adigálta volna, de ezek is abstrahálván magokat, az judex curiae uram vicéje Rutkay uram harmad nap mulva nagy melancholiájában megholt. Az birák penig az actorság mellett adigálván és restringálván Kendét arra hogy az partiálissát comprobállya, kiben succumbálván hosszas allegatiók után szintén convincáltatott volna. Hanem palatinus urunk ő herczegsége gratiájából intermediátorokat rendelvén nevezet szerént gróf Bercséni uram ő nagysága addig türvén az bírákat, az alkura accedáltak nagy nehezen, olly conditiókkal hogy Kende uram ellenek az cancellarián supplicatiójában feltett expositióját az birák és több interessátusok iránt, palatinus urunk ő herczegsége és az egész tábla előtt palam et manifeste revocálta, és sinistra expositiónak lenni vallotta et in perpetuum mortificálta, az bírákat penig prókátorostól megkövette, az után Nagy-Szombatban meg is vendégelte, költségekért penig igért contractualiter fl. 900. Kirül mind az felséges cancellaria mind palatinus uraimék mind palatinus urunk ő herczegsége missiliter irt az nemes vármegyének s mint testimoniálist adott patenter.

1695. Ezen esztendőben az ur isten urnap után való északákon oly rettenetes dérrel látogatta meg nagyobb részét Magyarországnak, hogy az gabona vetéseknek nagyobb része virágjában megfagyott, elannyira hogy fű gyalánt (így) sok helyeken lekaszálták, az Tiszán túl is az kerti veteményeket mind elrontotta, az búzákban is sok kárt tett, az all helyeken lévő szőlő helyeket is egészlen elrontotta, hanem azután verekedett valami vesszejek az tűrűl, de haszontalan.

Ezen esztendőben az török császár igen nagy erővel által jütt az Dunán, az ő felsége ármádáját Péterváránál hagyván szintén ide fel Tömösvárhoz jött, kinek utána nyomulván az ő felsége is jött Jenőhöz, az török penig Erdély felé vette utját, kinek erdélyi generális Veterani uram Lugashoz jüvén eleiben, az holott is circa initium octobris az mint mondják, az török császár személye szerint teméntelen jancsár, arnót és lovas törökkel hirtelen obruálta Veterani uramat, ki is hét lovas regimenttel, nyolczszáz muskatályossal hallatlan rettenetes kemény harczot állván ebédtől fogvást szintén estig harczolt, de végre körülvétetvén a pogányságtul, maga is elesett. Ezen ármádának minden bagásiáját, ágyúját és élését elnyerték elfogyván az porok, magok is hátat adtak, és circiter az mint referálják magok, eshetett el bennek két ezerig való, de az törökben az arnót basa s több nagy tisztek és majd kilencz ezer veszett. Ennek alkalmatosságával igen nagy riadás volt, az Tiszán túl való föld nyakaszakadtában minden élésit ott hagyván elfutott vala, de istennek hála, semmi oly derekas rablást nem tett, az praedával nagy sietve Lugastul csak visszament Landorfejérvára felé, kit isten örökké odaveszessen etc.

1695. Méltóságos gróf Bercsényi Miklós uram ő nagysága, ezen vármegyének főispánja Váczi Mátyás nevü porkolábját circiter 12. hajduval, ugy az udvarbíráját és Küszögi Györgyöt, az gereni és itt való Ungvári János diák nevü ispánját itt Ungvárt az derékutczában levő házamra hatalmasul reáküldvén, mint valami praedálók, elsőben az elsőházamat dulták, azután az középső házban találván az praedicatort Vári uramat, mint valami publicus malefactort az asztalnál megragadták és

die 15. aprilis említett Vári Mihály uramat kétfelöl fogván kivonták feleségestül gyermekestül és fogva vivén az vízig ezután onnét megirt cselédeivel együtt egész a vármegye padjáig fegyveresen kisérték. Elöször is rajtunk kezdette az persecutiót ö nagysága, noha eleget protestáltunk, obtestálván ő nagyságát főispáni tisztire, az ország törvényeire és az diplomákra, de ezekre csak azt felete: parancsolatja van cardinalis Colonics uramtul meg kell cselekedni etc.

1696. esztendőben a 1. februar. kezdődve igen kellemetes tavaszi idők voltak, elannyira hogy usque ad 15. martii többire az tavaszi és mezei munkákat az emberek véghez is vitték, ugy a szőlő munkáknak is nagyobb részét.

Anno eodem die 12. martii az felséges jó isten reggeli nyolcz óra tájban áldott meg bennünket egy fiu magzatocskával, kit 19. ejusdem megkereszteltettem Vári Mihály uram által, ki mostan Radóczon praedicátorunk, Gyurkának, kivánván isten nevelje s éltesse maga dicsőségére; kereszt anyja n. Orosz Györgyné viczeispán asszonyom, kereszt apja Réti István, koma asszonyok: Ladányi Istvánné, Daróczyné és Havasyné asszonyomék.

Anno eodem az 13. vármegyének nagy panasza levén az felső vármegyék és az palatinus inproportionata limitatiója iránt, minthogy sem az 1647. esztendőbeli porták limitatiójához, sem az Montecuculi expeditiójakor való contributióhoz nem accomodáltatott az mostani quantum, ki is két millióból áll. Arra nézve az 13. vármegye fű követül választván füispán Bercsényi Miklós uramat ő nagyságát, ad status penig mindenik vármegye választott és expediált egy egy követet. Arra nézve ő felsége ennek a földnek injuriájára és annak orvoslására s az proportionata rectificátióra delegált singulariter egy commissiót palatinus urunkra ö herczegségére, és ő herczegsége pro sexta julii az egész országban levő vármegyék követeit és főispánjait convocálván az holott cardinalis Kolonics ő eminentiája is lévén jelen, sok disputátiók után modalitást pro observanda propositionata limitatione nem talált az ország, hanem ujonnan dicatorokat és conscriptorokat rendeltek az egész országban kik az portákat conscribálják és ujabb rendben vegyék, mely munkára az nemes ország engem is méltatlan szolgáját méltóztatott Szirmay Péter urammal Szathmár vármegyében, ebben penig rendeltetett Ramocsa György uram Szabolcs vármegyéből Lévay urammal.

Eodem anno végben menvén ezen munka 18. octobris, az urak és követek, ugy dicator uraimék is Pozsonyban ismét egyben gyülvén tovább három hétnél disceptáltak; de minthogy ezen connumeratio majd minden vármegyében inkább difformiter ment végben, arra nézve pro repartitione duorum millionum vége (így) pro norma az 1647. esztendőbeli dicált communerátiója szerint a porták az országnak három részére felosztatott azon quantum, mely alkalmatossággal magam is Szirmay Péter urammal nemes Szathmár vármegyében az ország által rendeltettem vala dicatorul; hat-hat forint volt diurnumunk. Pro facienda relatione azon pozsonyi gyülésen jelen voltam.

Anno 1696. die 7. decembris csakhamar Poszonyból viszszajövetelem után rendeltettem vala ezen nemes vármegye perceptorává. Annuális fizetésem volt f. 325. egész summája perceptiómnak exurgált ad fl. 32923.

Kirül isten segedelméből anno 1697. die 3. et 13. nemes vármegye deputátussi Szent-András havában tülem számot vevén, ugy mint n. Csicseri Orosz György viceispán, Orosz Ádám notarius, Hegyi István vicenotarius, Orosz Sigmond, Taboldi Gábor, Petrovay János uramék előtt minden ratiómat liquidáltam és egy pénzzel sem marattam adósa, kirül absolutiom is exstál n. vármegyétöl.

Ezen 1697. esztendőben die 4. novembris méltóságos füispán uram gróf Bercséni Miklós uram n.-váradi püspök Benkovics Ágoston uram által n. vármegye tiszteit restaurálta; a holott az urak voltak valóban azon, hogy Orosz Ádám uram lett volna viceispán; de az szegény nemesség felkiáltván noha eléggé disponáltatott, de nehányszor csak felkiáltván, többire egészlen az urak voksa ellen Orosz György uramra atták voksokat; ki miatt nolentes volentes ő kegyelmét kellett tenni viceispánnak. Candidátusok votak n. Orosz György és Ádám, Taboldi Gábor és Barlók István uraimék, de az kettőre csak két két vox ment. Horváth Mihály és Haraszti Imre ki is az előtt csak substitutus volt, ketten az szolgabiróságban megmarattak, az unghvári járásban Barani Menyhárt, az szobráncziban Fekete Miklós uramék tétettek szolgabirákká. Notariussá tétetett füispán uram recomendátiójábul Ráti Gergely uram. Azon épitő székben determináltatott, tovább perceptor ne legyen, hanem az négy szolgabiró percipi (így) az esküttektől az pénzt, de az n. vármegye commissióján kivül senki commissiójára semmit ne erogállyanak. De ez is falban romolván viszont mostani viceispán uram attiniálta az perceptorságot cum diminuto sallario perceptoratus in et ad fl. 91. x. 40. Rhen.

Ezen esztendőben curca 2. julii Patak és Tokaj körül conspirálván egynehány paraszt ember és kapás, ejszakának idején ugyan egy éjjel Tokajt, császár béresi képekben menvén be Patakban erőszakkal, minthogy az commendáns az ujhelyi vásárra esett vala, megvették, kuruczoknak nevezvén magokat, a holott a németeket levágták, javokat felpraedálták, az után neki felesedvén, az föld népe hozzáadta magát, nagyobb részét fegyvertelen annyira, hogy circiter négy ezerig lehettek. Az körül levő vármegyékben levő sok köz rendet dementálván, felesen associálták vala közikben magukat. Szalontay nevü petrohai paraszt ember volt az patakiaknak kapitányok, az tokaiaknak Tokai Ferencz és ifjabbik Pákos, Thököly Imre neve alatt zászlókat csináltatván mindenfelé osztották és ez alá gyüjtötték az pórhadat. Az ki az nemesek közül közikben nem állottak, persequálták, ölték, vágták, praedálták. Az Hegyalján Zánthó uramot is elfogták, a vicenotáriust Nagy Jánost, kit Meskó urammal Patak várában szorítottak vala, hogy kibocsátkozott a bástyán, nem akarván associálni magát, konczrul konczra vagdalták. Vécsey Sándor uramat ő nagyságát, ki is Ungvárrul Kassa felé ment volna Nátafalva táján felverték, de akkor elszállott; azután Varanórul viszont Kassa felé igyekezvén, az fogadott kalauza elárulta és ketten vagy hárman elállották utját és valamely Zemplén vármegyei esküdtből lett kurucz elfogta s bevitte Patakban, az holott leveleket találván nála, vitték az tömlöczbe, az holott az sok disznó nép neki zajdulván, diribről darabra vagdalták és megölték.

Ezen dologgal egész Bécsig rettentő lárma és futás támadt az egész országban, nem tudván senki honnét támadt ez nagy véletlen tumultus, az kinek első kezdetin mindjárt az ujhelyi vásárt felverték, az nemeseket persequálták, ott is az németeket az pataki commendánssal, ki is ottan az vásárvámot erősen szedi vala, összevagdalták s mind egyig megölték. Az parasztság szám nélkül ment ottan közikben, reménylették az portiónak végét szakasztják, biztatták az Tököly és török segitségével magukat. De közel lévén az Paszompier regementje (külde)tett ennek az tumultusnak opressiójára, kinek az pusztára Böcs nevü faluhoz az kuruczok eleiben mentek, de az Pál deák hajdui érkezvén oda, őket keményen megverték, noha a mint mondják, ki fegyverrel, ki csak vissza szegezett kaszával in desperatione igen vakmerőképen viselték magukat.

Az alsó táborrul ezen tumultusnak lenyomására commendérozták Vademont Kereczegett (így) ki is Pál deák ezerével öszszegyüjtött ráczok és circiter 200-ig való némettel reájüvén Tokajra, először is ottan hamar megvette, az városban való népeket levágatta, az kuruczoknak nagyobb része az (Tiszán) általszaladt, és békével ment mintegy hatszázig Tömösvár felé, most is oda van. Tokaj alul az német ment Patak alá, az kik is mindjárt feladták magukat, de az jova azelőtt az Tokajbul elszaladt kuruczokkal conjungálván magát innét is Szalontaival együtt Tömösvár felé mentek. Az várt feladó hajduságot aztán az németek mint sertéseket egyben zárták, azután tömlöczökre hányták. Némelyeket karóba is mintegy 18. vontak, az lakosoknak mindeneket felpraedálták. Az fideliseknek az infidelissel egy állapotja volt, itt nagy praedát tett az mémet had. Az körüllevő helyeken penig az rácz csak Zemlén vármegyéből 10.000 marháknál többet hajtottak el. Az falukról is papét, barátét , úrét, nemesét, parasztét, akár volt hű vagy hűségtelen három-négy mélyföldig Patak és Tokaj körül elhajtották.

1698. die 15. augusti született isten kegyelméból egy fiu magzatocskám kit sub sequenti die 20. ejusdem mostan Radvánczon lakozó praedicátorunk Kádas Pataki uram által megkereszteltettem Gábornak, kereszt anyja Thuróczy Istvánné Bácsmegyey Éva, kereszt apja n. Ráti István uram ki Gyurkó fiamnak is keresztapja, koma asszonyok: Vonkócziné, Tótfalusiné, Ladányiné, Küszögi Györgyné, Homoki Andrásné asszonyomék ő kegyelmek, kit az isten maga dicsőségére nevelylyen s éltessen Amen.

1699. die 13. és 14. január. itt körülöttünk rendkivül való rettenetes árvizek voltak, sok helt egész falut is elboritottak, az bozóti malmot fundámentumostul elvitte csak az gáttya maradt, sok becsületes embereknek szérüjökbül csürökbül csiplett életeket elseprette.

Eodem anno pro die 15. februarii kegyelmes urunk ő felsége az nemes vármegyéket az felséges József erczherczog fia, magyarországi király lakodalmára Bécsben, az egész nemes vármegyéket becsülettel convocáltatta, mely lakodalmi solennitásnak terminussa extendáltatott azután pro 22. ejusdem. Adja isten legyen édes hazánknak örömére.

1699. die 15. mensis 9bris estveli tiz és tizenegy óra közöttt sok keserves kinlódási után az szabados itélető isten az veres himlő és sok kelevények által Palkó fiacskámot ez világbul kiszólitotta, kit is die 29. ejusdem tisztességesen eltemettettem az báttfai templomban az leánkám Évuska mellé jobb felől.

1700. Ezen uj saeculumban ezt az földet isten valóban megverte az terméketlenséggel mert az egész vármegyében alig van oly ember ki csak vetését is maga majorságában termett őszi élettel beérje.

Ezen esztendőben die 25. julii áldván meg az ur isten egy leány magzatocskával maga jó voltából az feleségem Kasza Borbállátul, kit subsequent. die 1. aug. megkereszteltettem Ersébethnek unghvári plebánussal.

Ezen esztendőben die 13. et 14. 9-bris csaknem két esztendőbeli ratióimat complanáltam, kitűl igen kevés restantiám maradt el bizonyos inexolvált assignátiókra nézve.

Ezen esztendőben novembris holt meg az felséges spaniai király, kinek halálával az felséges római császár Leopoldus primus és az francia király nagy hadakozáshoz készülnek, az királyságot obtineálni kivánván pro domicibus.

1701. esztendőben 20. marcii nagy mennydörgések hallattak, ezen esztendőben az eőszi vetések megukat szípen muttak (így) az rendkivüli nagy havak minden derekas kár nélkül többire egy hét alatt mind elmentek, az ember husvétig sem remélheti vala.

Ezen esztendőben Rákot 2000 rh. for. ez előtt circiter két esztendővel Remetét 3000 rh. for. m. Bercsényi uramtól ő nagyságátol aquiráltam.

Die 12. martii az ungvári kümívesekkel egy szép kű pinczét a fundamento rakattam Remetén az majorban az kinek csak az puszta fundusa volt, ezen esztendőben penig egészlen fedett sövényekkel körül vetettem. Taval major házat, csürt, egy öreg kaput csináltattam reá. Et hoc omnia cedant ad majorem dei gloriam. Georgius Horváth de Pálócz.

Ezen esztendőben 18. aprilis insperate general Solari az ő felsége parancsolatja mellett a fejedelmet Rákoczy Ferenczet Sárost, Szirmay István uramat nagy authoritásu és emlékezetes ítélőmestert diákjával Sárosival arestum alatt behozták Eperjesre, és ottan szoros arestum alatt lévén, végre Kassára, onnan die 16. maji Buda felé vitték Vay Ádám urammal. Azután Vay Mihály uramat is Erdélybűl fogva vitték Kassára. Valamely uj machinatióval vádoltatnak, de valóságosan okát nem tudhatni. Vay Lászlót is utánok vitték. Mindezeket Nimet-Újhelyben kemény árestom alá vetették; 21. aprilis Nagy-Szombat táján postán felment Szluha Ferencz nevü ember, ítélőmester expeditora, megjelentvén gróf Bercsényi Miklós uramnak ő nagyságának azon urak casusát, azonnal elszaladott az úr az nyitrai hegyekbe, onnét Lengyelországban, az grófné pedig ment Bécsben; circa initium augusti az megnevezett urak jószágát conventuális és capitulális személyek jelenlétekben t. nemes kamara deputátusi egészen conscribálták és sequestrum alatt usque in hodiernum diem vadnak, az res mobilisek penig pecsét alatt, az jószágokban penig az elöbbeni tisztek disponálnak.

1701. die 19. septembris ez mai nemes vármegye generalis gyülésének alkalmatosságával Ungvárt solenniter publicáltatni parancsoltatott kegyelmes urunk ő felsége patenter transmittált publica citatiója, az melyben declaráltatott, miképen istennek bölcs gondviseléséből kivilágosodott volna némely magyar uraknak természet szerint való kegyelmes királyunk ellen rebelliót koholó szándékok, az mely vétekben infascinatusnak találtatott volna méltóságos gróf székesi Bercsényi Miklós uram ő nagysága és Szirmay Miklós uram is, kik mindketten Lengyelországban profugiáltanak, azért azon publica citatiót t. n. vármegye minden úton-módon publicáltassa, sőt még ad valvas is kifüggesztesse, hogy intra spatium 6. haebdomadorum coram juditio delegato praeside comite Buceleni aulae caesareae cancellario se se sistant judicium recepturi alias in casu non comparitionis ex contumatia eisdem sequeretur sententia. Az kit is homagialiter elkövetvén nemes vármegye in copiis ad valvas portae domus congregationis Homoki András uram házánál kifüggesztetett. Isten ő felsége maga tudja, mindezek után mik következnek, eleinte ugyan minden vármegyékben az német hadakat praesidiumokra vitték, az strásákat megerősitették.

Die 3. decembris 1701. Unghvárt t. n. vármegyének gyülése lévén, az holott publicáltatott kegyelmes urunk ő felsége parancsolatja, az melyben parancsoltatott: hogy mivel méltóságos fejedelem Rákóczy Ferencz német-ujhelyi árestomából, az várban levő tiszteket az fejedelem asszony corrumpálván, valami uj lájtinánnal elszaladott rájtár ruhában és utját vette Nisider felé, onnét Morva szélire Slesián végig Baraszló felé és onnan Danczka, tovább penig maga a jó isten tudja mind utját mind dolgát mint leszen, csak ne lenne az haza gonoszára.

1702. die 13. martii generalis gyülés lévén Ungvártt, kegyelmes urunk ő felsége kemény parancsolatja mellett, az szomszéd lengyel urak instantiájára, a Krajnyárul odajáró sütögető és praedáló orosz tolvajok megfogások, persecutiójok és congrua satisfactiójok végett az kárvallottaknak. Az mely gyülésre turmatim az lengyelek commisarius Viszovszky János urammal kijöttek és exequáltattak hárman, Buza kisebbik fia, egy Deák nevű pap praevia degredatione; az ungvári dominium részéről camara praefectussa Taonat uramat rendelte és deputa (így) fiscalis causak vicedirectora nemes Meskó Jakab uramat.

Ezen esztendőben a februario szép de igen szeles s száraz tavaszi idők jártak usque ad 10. apr.

Ezen esztendőben végeztetém el nagyobbára tavaly elkezdett remetei majoromban első házat és pinczét. Ezen majornak csak a puszta földgye lévén, nem kevés épséget tetettem benne.

Die 1. julii délután egy óra tájban nagy záporeső után hertelen az Szatthmári házába szállván az menkü öt esztendős fiát, 18. esztendős legényét megütötte ugy hogy szörnyü halállal meghótak.

Anno eodem sok istentelen emberek sinistra delátiójokbul az felséges magyar cancellaria előtt, nemes vármegye tisztei rútul denigráltattak. Hogy némelyek privata factiójok régen nemes vármegye székit meg nem épithette, mert dominandi libidine ducti grassálnak mostani tisztek az vármegyében. A kire nézve e mult nyáron kemény parancsolat mellett ezeknek inquisitiója és szék épités delegáltatott personalis Klubusiczki Ferencz uramra ő nagyságára, kit camerae praefectus uram apprehendálván impediálta s el is haladott egyszer a terminus, de viszont pro 27. septbr. indicáltatott Nagy-Kaposra. A hová három vármegyék színe reágyülvén szép frequentiával de igen fastuose uram personalis uram megépitette a széket; én pedig absolute declaráltam magamot tovább a perceptorságot nem viselem. Az sok istentelen delatiókra a cancellaria parancsolattya mellett tülem igen szoros számot vettek, három vármegyéből ellenem gyűtött elmés emberek ugymint Usz Gábor uram n. Sáros vármegye notariusa, Brezinay uram assessora, és Szirmay András uram n. Zemplén vármegye assessora deputáltattak pro 27. ejusdem censurámra, sok féle involutiókat studio ellenem keresvén, mindazokban istenem segedelmébül oly készülettel voltam, noha négy esztendőrül a kikrül n. vármegyém előtt számot adtam vala kivánták formálni számadásomat, hogy mindeneknek csudálkozásával szépen általmentem számadásomon s adóssa sem maradtam, az kit nem liquidálhattam volna.

Midőn pedig történt ezen bestelenség rajtuk, siketségre nem vévén, ispán n. Orosz Ádám uramot noha nagy nehezen vettük reá, udvarhoz küttük, ugyan n. vármegye adott kőcséget; és először is detegálván az felséges cancellaria előtt, a cancellarius Matyasovszky uram nem engedte továb mennyen, hanem simpliciter tagadta, nem a cancellaria hirével expediáltatott ő felsége neve alatt azon mocskos parancsolat, a minthogy interpretatorio mediante revocáltatott is, és végre pro die 27. sept. tisztességesen épült a szék meg. Camerae Praefectus uram Tavenat uram ez okbul is occasione hujus restaurationis igen rút bestelen contradictiót és protestátiót tett Klubusiczki uram ellen in facto ....... restaurationis. Hac occasione ispán uram notarius és szolgabiró Csató Sándor uram megmarattak, az többirül levonták. Helyettem Ráti Sigmond uram constituáltatott perceptornak, én pedig mások csudálkozására hogy megmenekettem dicsőségesen istenemnek örök hálaadással tartozom, mert noha sokan reágyültenek az sok istentelen delatiókra idegen vármegyébül censorim, de minden ratióimat liquidáltam az ki is négy esztendő alatt extendáltatott száz hatvankét ezer és huszonnégy rhenes forintokra idest fl. 162,024. – Istennek bölcs teczésébül valakiknek gonosz delatiójával deferáltattunk udvarnál, annak nyakában bestelenség, nekünk penig minden vármegyék felett való böcsületünk következett.

Anno 1702. die 23. xbr adott az ur isten jóvoltábul feleségemnek Borbély Borb. sok keserves kinszenvedése után egy fiu magzatocskát reggeli nyócz óra tájban az ki is azonnal 12. óra tájban elbágyadván alig kereszteltethettem meg. Isten viszont 24. ejusdem ártatlan lelkét gyenge tagocskáibul kiszólitotta. Keresztapja volt Homoki András, kereszt anyja Horvát Ádámné asszonyom, mult ki 12. óra tájban, neve volt Kozma.

Ezen esztendőben az ur isten az pínznek kimondhatlan szükit, mindenféle életnek, bornak, marhának és egyéb oeconomiai állapotnak olcsóságát atta, ugy hogy sok helyeken egy véka szép buza hat poltura, rozs 3. polturán járt, 15. és 16. ft. egy pár jármos középszerü ökör, az bornak az főhelyeken az Hegyallyán 10. és 9. for. mi tájunkon öt for. s négyen.

Az bornak olcsóságát okozta az svédnek ezen esztendőben való uralkodása. Jövendő esztendőben mindezeknek nagyobb bűsége leszen.

Ezen esztendőben régi elemeitől kerestetett pálóczi két puszta telkinket m. gróf Barkóczi Ferencz uram Hegyiben lakó Bodó Zsigmond jussával itélőmester Bvornikovics János által perelvén, el nem nyerte, de más nevezet szín és praetextus alatt elfoglaltatván az juratussal, én viszont reexecutorium mellett akarván rehabeálni inhibitoriummal sokat impediáltattam, de az ur isten azokon is szerencsésen által vitt.

                                                                                                                 Georgius Horváth.

1703. die 11. junii viradóra az ur isten Gábor fiacskámat az vérhasbeli nyavala által nagy kinokal ez világból kiszóllitotta kit is 12. ejusdem bátfai templomban több gyermekim közé temettettem.

Ezen esztendőben az ur isten kimondhatlan szükségével az pénznek bennünket megostorozott, ellenben kelletlenségével mindenféle marháknak és életnek s bornak.

Ebben az esztendőben circa medium maji Kis Albert és Esze Tamás nevű tolvaj emberek nemes Beregh vármegyében, Lengyelországban az felső esztendőben elbujdosott Rákóczy és Bercsényi uramék nevek alatt hadat gyöjtöttek és ebből rut tumultus támadott ugyanazon urak zászlói és passusi lévén nálok. Mostanában u. m. die 20. junii ugy hallatik, hogy jünnek nagy haddal Magyarországba.

Ugyan esztendőben (így) viszont csak hamar az időnek nagy boldogtalanságában az ur isten viszont megszomorított Gyurkó fiacskámnak az vérhas által való ki szólítatása által ki lött circa festum Jacobi apostoli, és nem az bátfai templomban tétettem, mert mindennap futás volt, szaladás és az kuruczoknak marha hajtások.

Eodem anno 17. septembris ugyan az emlitett urak parancsolatjából az praeda kedvéért kuruczczá vagy is az urak hűségire esküdt köz nemesi és paraszti rendek s kivált az ungvári Kranyárul lejött és szedett gubás orosz had az városban szállván, kit azon nap kinyomtunk, de másnap viszont beszállott, és megsokasodván, Ungvár várát körülszállotta, egy lelket sem bocsátottak be hozzánk a várban, continuálódott usque ad 15. martii bloquada, az közrend s végre az muskatélyosság is mindennap szökött, Munkács várát is azonban megadták, hasonló földképen obsideálván, az kin az commendáns is Svetlik Ferencz igen megütközvén, nagy sok dispositiónk és rationatiónk után feladta az várat. Az capitulatióra Miskolczra az urakhoz a fendrikét Orosz Ádám és Ráti Gergely uramékat expediáltuk vala, kik is az ott való delegatus Vay Ádám és Jánoky Sigmond uraiméknak könyen hívén, submittálták joszágink restitutiója iránt az bennrekedt nemesség dolgát az méltóságos fejedelem gratiájában; de megesett nekem, mert tovább félesztendőnél jószágomat vissza nem adták, akkor is sok költségem és fáradságom után, csak a puszta földet adták meg.

Az úr isten oly rettenetes ítéletit bocsátotta reánk ez esztendőben, hogy szomszédink, jóakaróink és jobbágyink egészen felpraedáltak bennünket és ellenségesen üldöztenek, öltek, vágtak bennünket. Kitergeni Kollát György uram az nagy pinczémbűl rejtekemet felvevén 546. forintomat elvitte.

1704. die 15. januarii mind ennyi szorongattatásom idején viszont az úr isten egy fiu magzatocskával megáldott az kit is ugyan az várban megkereszteltettem Gyurkónak.

Ugyan ezen esztendőben die 17. martii Svetlik Ferencz unghvari német commendáns Unghvár várát nagy hoszszas disputatió után, minthogy már Munkács várát feladták vala, látván hogy az capitulatio mellett az munkácsi német egészlen ezen megyen el, feladta jó capitulatió mellett Unghvárát; az holott az bennrekedt nemesség egészlen magát az méltóságos fejedelem kegyelmességében ajánlván, azután pro praestando homagio (noha az vár feladásakor is praestálta) Eger alá ment az méltóságos fejedelemhez, az ki is szintén akkor Gyöngyösön volt, s oda is elmentünk, onnét viszont Egerre visszakisértük, az holott is erősen bombáztatván az várat az várost elégetvén, csakugyan fel nem adta akkor az vár magát, hanem következendő uj esztendőre pro 1705. capitulált és armistitiumot nyert az fejedelemtül.

Három hét mulva az ungvári nemességnek kik várban szorultak vala joszágukat pusztán megadta az fejedelem, az kinek buzájok vagy gabonájok maradt az fiscus megtartotta és azután sollicitatióval nyerték meg.

Engem penig az unghvári nemesség és Vajda Jakab mind az méltóságos fejedelem s mind fű generalis Bercsény Miklós uram ő nagyságok előtt igen elvádoltak, de hamisan, mintha Unghvár várát az német commendánssal erősben és főképen én tartottam volna, kire nézve semmi jószágomat meg nem adták. Szégyen vallva, re infecta jöttem vissza Eger alól.

Az capitulatio mellett az várnak, resignatiója és az munitiók inventálása mikor volt, azalatt Vajda Jakab ungvári házaimat és majoromat, jó csűrömet az hadakkal elhányatta s az tüzre széllyelhordták.

Anno 1704. circa finem augusti Szeged alatt jószágomat obtineálván elfoglaltam és viszont kezdtem puszta kézzel oeconomisálni, egyszeri szántásban az mit vethettem s házaimat is valamentire felépitettem.

A. 1704. circa 10. xbris felmentem az méltóságos generalis szolgálatjára de roszkor, mert szintén Szent-István napján az némettel a magyarság Nagy-Szombatnál megütközvén, meggyőzetett és eloszlatott vala, az karácsoni innepeket Bajnóczon főgeneralisné asszonyomnál ő nagyságánál töltöttem.

Azután in anno 1705. circa 3. et. 4. tum (így) Léván tanálván az méltóságos generalis Bercsény Miklós uramat ő nagyságát, onnét negyed nap mulva ő nagyságával mentem Érsek-Ujvár felé a holott az elszállot hadakat egybe gyüjtvén, az Vág mentén tardoskeddinél találtuk. – Azon hadakkal télnek idején is az Vágon tul helységekre szállott német ellenség ellen erősen portázott az méltóságos generalis.

Engem penig méltatlan voltomat nem tekintvén circa 26. januarii anno eodem hofmesterének tőn Nyitra városában.

Ad initium februarii az Vágh mellett levő Czetén nevü faluban (az midőn szintén az német Tornóczon az Vág mellett Eszterházy Antal urammal levő hadainkat megcsapta és elszélesztette, ki mi (így) nagy lármánk volt igen elbetegedtem és onnét Lévára vittek az holott tovább két hónapnál feküdtem, igen jó gazdám volt Szombathely István uram.

Betegágyambul felépülvén, mentem onnét az méltóságos generalis uram ő nagysága bagazsiájához Nagy Tapolcsánba; de ad initium aprilis innét méltóságos generalis urammal ő nagyságával és az aszonynyal husvéti ünnepeket szentelni mentünk Nyitra várában, az holott is 6. eiusdem az méltóságos generalis tött hadibirónak, hórul hóra fizetésem lévén 96. rhenes forint.

Ad initium augusti Herbeville és Pálffy János császár hadi generálissi circa 12. regiementtel az élést Leopold várában bevitték, erős fegyverkezés alatt, népeknek nem kevés veszedelmével és az Vágon tul való földnek nem kicsiny pusztulásával, mert harmadnapig subsistálván, az körül levő faluk életjeket szalmájában az keresztekben találva, rettenetes sokat, két vagy háromszáz szekérrel behordottak többet 5000. keresztnél, marhát is alkalmast hattak és hajtottak be husnak.

Circa 8. augusti Vereskü felé vevén utját a nimet armada Budmericz és Vereskü között alatt erős helyre szállott, az magyarság circiter 50. ezer lovas és gyalog körül szállotta. Csalt vetvén az német, midőn látná magát veszedelemben lenni, mintha komolyan felé akarna szaladni, az gyalogságnak nagyobb részét eleiben rendelték ő penig az árkot maga előtt fasinal behánván, az hátulya felé való részit az magyarságnak megcsapta és confusióban hozta az egész corpust, mert az nagy árok és partok miatt csak felé sem fértek az ellenségnek, anyival inkább egyik az másik részt nem sithette, (így) ki miatt megszalattak, az magyar alkalmas szekereket (így) kevés nepeteket (így) vesztvén el, és az triumphus után más nap viszont az honnét jött vala az Csalóközben az nagy-magyari Dunán általment.

Innét olyan vélekedésben lévén az urak hogy netalán vagy Ujvárt szállja meg, az bányavárosoknak megyen, azért az haditanácsbul kiment, hogy distractióval kell az ellenséget azon intentiójátul elvonni; az mint is főgenerális Bercsény Miklós uram ő nagysága az egybeszedett hadakkal circiter 8000ed magával Morvának ment és mind Perend felé s mind az bécsi hidak való alkalmas pusztitást tétetett, rettenetes marhát hajtottak ki.

Azalatt 6. regimentből álló dániai segitségek elérkezvén, addig lármáskodtak Ujvár felé hogy egykor circa finem augusti megfordulván az Csalóközbül az német és Seprösnél a nagy Dunán általkelvén Buda felé vette utját, az egész passusokról elvivén népét. Pestnél jött által az Dunán és Kecskemét felé onnét Csongrádnál az Tiszán általkölt és Túr felé utját Erdély felé vette; de az városok és faluk mindenütt elmentek ugy Debreczen is elöttük, az ki is mindenét praedára hagyván, megbecsülhetetlen nyereséget hagyott az ellenségnek; ottan egy hétig, Diószegnél is addig nyugodván és tölteződvén az méltóságos fejedelem eleiben szállott és Karikán rettenetes sánczot kerísztvén (így) az ellenség ellen azt megmellőzte és Sibó felé ment, az holott is még el nem készülvén az sáncz vakmerőképen nekirohant, az holott is az gyalogságnak nagy kárával csak bement, és Erdélyt, az holott már Szebennél, Brassónál is Fagorasnál több erősség német kéznél nem lévén, azok is már agonisáltak insperate, annyira involválta az német hogy rövid időn egészlen magáéva tette.

Az méltóságos fejedelem mind az maga vezérlő fejedelemségének authorizáltatására nézve, mind az tovább való vagy hadakozásnak continuálására, s mind az békességnek intentálandó tractájára hogy jobb móddal indithassanak, pro 1. septembris mezei országgyülését Rákos mezejére indicaltatott szorosan és személy szerint az regnicolácat convocáltatván; de az rákosi gyülekezetet az ellenség inpediálván, transferáltatott Szécsényhez ezen gyülés, az ki is 12. septembris beállván az három ellő sessio, mind az gyülekezeteknek nevezetiben izzadozott, és azután commune voto confoederatorum pro libertate patriae statuum et ordinum Regni hungariae generalis conventusnak kereszteltetett.

Azután az egész status juramento mediante confoederaltak is és sok disseptatio után az religio dolga vármegyénkint transactione mediante véghez ment és a mellett denominált comissáriusok azután fogtak az resignatióhoz.

Nemes Ungh vármegyében ilyen transactio lett: az kisráthi templom, ugy az csepeli is az catholicus atyafiaknak engedtetett, az nagy-kaposi templomhoz való parochialis ház Kis-Kaposban lévén ea conditione odaigértetett, ha az földesur per omnia cum similibus aedificiis et pertinentiis mást ad Kapost, ezt caedáljuk, mig az leszen penig, az régit szabadosan birják. Az unghvári kis templom is nekünk cum parochia et universis ad se pertinentiis visszaadatott.

Ugyanezen szegény szécsényi gyülésben az méltóságos fejedelem magyarországi vezérlő fejedelemmel, méltóságos generalis gróf Bercsényi Miklós uram ő nagysága, magyarországi főgenerálisnak declaráltatott. Az méltóságos fejedelem és generalis viszont megeskettetett, huszonnégy senator választatott papi, uri és nemesi rendekbül. Az kamarák helyett oeconomiai dichasterium és abban 12. consiliarius választatott, praeses penig Klobusiczky Ferencz uram, én is azon consiliumban pro consiliario  h a d i  b i r ó s á g o m b u l  választattam.

Ezen comitiumok székit Beszterczén rendelték, az holott is circa finem februarii instelláltattam, de viszont onnan Nagy-Szombatban hivattattam, az holott is Bezzegh Gábor halála után generalis fizető mesternek 4. martii anni 1706. tétettem Nitrán, az hadi cassát Pozsony vármegye viceispánja Sipeky Mihály uram és nitrai commendáns Ebeczky Sámuel (így) uram assignálták.

1706. circa finem martii Nagy-Szombatban az hollandiai és angliai mediatorok által az császárral való tracta kezdetett és pro et contra in majo derekasan tractáltatott sub armistitio, de nem comportáltathatott és az tracta félbeszakadt. Az hollandiai mediatoroknak egyikének Brunicz (Bruiniux), másikának Rechteim (Rechteren) volt a neve. Az magyarországi plenipotentiarius deputatusok voltak, praese: méltóságos főgenerális Bercsény uram, Sennyey István uram ország cancelláriussa, Kajali Pál, Lapsánszky János, Gerhárd György, Galambos Ferencz, Ráday Pál uram. Az papok közül Petes uram, Illyési uram és többek.

Ezen esztendőben circa initium maji méltóságos Rákóczy Ferenczné fejedelem asszony ő nagysága parolára urához Ujvárban bocsáttatott, az kinek is kijövetele nagy reménységet nyujtott az békességre s nagy pompával is acceptáltatott Nitrán az fejedelem és az ország által. Más fél hónap mulva, az midőn az békesség nem succedált, viszont hasonló pompával kikísértetett.

Ezen esztendőben az magyarok capitulatióra Esztergom várát circa ultimam septembris meg vették vala az némettől, de az is viszont két hét alatt visszavette, az . . . ovai sánczban sok népünket levágta.

1707. Ezen esztendőben circa initium junii az országgyülése Ónadnál, vagy is Körömnél beállott, az holott Rakovszky és Okolicsány Christoph nemes Thurócz vármegye követei circa 8. ejusdem az ország sátorában összevagdaltattak.

Ezen gyülésben sok külön különféle articulusok az rézpénznek valorárúl és az által zálogos jószágoknak redemptiójárúl condáltattanak, az királyt exauthorálták és reabnuntiatiójárúl articulust is condáltak.

Ezen esztendőben az németnek két corpussa volt: Dunán innét Sarumbergh, Dunántul Rabbatin és Pálffy. Rabbatin in 8ber (így) Erdélybe ment, az miénket kinyomta.

Ezen esztendőben die 8. augusti az úr isten táborban az felföldön létemben valóban megszomorított, mert gyermeket szülvén 7. ejusdem utána való napnak 8. és 9. órája között kedves feleségemet nemzetes Kasza Borbálát nagy reméntelen kiszólította. Elmaradott tüle csecsemő leánykája kit is ugyan 8. megkereszteltek Juliánnának; t. Orosz Sigmond uram kereszt apja Orosz Ádámné asszonyom keresztanyja volt. Az úr isten nevelje fel a maga dicsösségére. Az feleségemet penigh igen tisztességesen az bátfai templomban eltakarítottam, több volt 300. embernél az temetésen.

Ezen véletlen halála történvén üdvezült páromnak hon nem létemben, az mostoha leányim de kivált János deákné Rosina ungvári házamnál találtatott kőltségemet és ház köz portékáimat, ugy ládabeli fejér ruhákat, véggel gyolcsokat és egyebeket, míg megérkeztem mind titkos helyekre elhordatta s oda is vesztette, nem kivánván az rosz asszonnyal mocskolódni és emberek nyelvére adnom magamat. Sőt talán több károkat vallottam volna, ha akkori főispán uram parancsolattyábúl az derék ládáim pecsét alá nem vétettek vala, igy is káraim akármi könnyen 500 flor. extendáltattak.

 

(Harmadfél üres lap következik)

1708. die 15. junii midőn az egri concursusról utamot Ungvár felé vettem volna, az útban tekintetes nemzetes Mónaki Ferencz uram hajadon leányát Erzsébetet életem párjának jegyzettem, hittel köteleztettem és 16. ejusdem katonáson el is hoztam, 17. ungvári házamhoz is érkeztem vele. Az úr isten terjessze kegyelmébül áldását ezen második házasságomra is és forditsa ostorát rúlunk.

 

(Következik egyik fiának késöbbi jegyzése.)

Ezen második házassága szegény atyánknak igen szerencsétlen és egészen isten ostora volt, mert ez pazarló, fajtalan életű és minden gonoszságokkal megrakodott rosz asszony volt, megbizonyította éltének rosz maga alkalmaztatása, melyért a kassai apáczák közé is küldetett pro melioratione siu, onnét kihozattatván, minthogy nem felejthette el rosz fajtalan életét, miképen colludált Tarnóczi Ferencz nevü német t. Karaffa regementyebeli lajtinánttal, és hogy ölette meg gyilkosul édes atyámot, alább akár ki is megláthattya.

 

(Maga az atyának szintén késöbbi irása.)

Anno 1709. die 3. februarii az ur isten megírt házastársamat megáldotta egy fiu magzatocskával (kit is szánkázásban feldülvén egy holnappal előbb hozott el); megkereszteltettem penigh Ferencznek die 24. febr., keresztapja volt m. Szunyogh Gáspár uram ő nga, keresztanyja Pexa Imréné asszonyom, komák Horváth Ádám uram feleségestül, Szabiné asszonyom urastul, Pekxa és Cseri Imre uramék, Ladnay István uram.

Anno eodem (1708) die 3. augusti az szabados itéletű úr isten Trencsénnél az az barát-lehotai árkok között az midőn az német ellenségnek csak cavalleriája circa 7000. számmal rajtajött volna nemzetünkön, feles számmal lévő nemzetünk fegyverét oly confusióban hozta, hogy többire in primo ingressu velitationem egy salve adása nélkül hátat adott az ellenségnek, és gyalázatosan, az holott is gyalogságunknak szinét és szivét elvesztők, az egész hadak rettenetesen elszéledtenek, kiket azután nagy nehezen összevettek, de derék operatiót nem tehettek.

Az ellenség azután naponkint erőssödött és in junio Nitra várát is harmadfél napi obsidio után, egynehány bombát felé vetvén ki miatt benne levő commendans Révay Gáspár uram megrémülvén feladta, és annak megvételével az egész Nitra s Trencsén és Pozsony vármegyék tőlünk elestenek. Az német Nitrátul vette magát az Vág mellé, és onnat ment É. Ujvár alá, erősen bombáztatta, ugy annyira, hogy három hét alatt bombát, kartácsot és tüzes koszorut 3800-at bocsátott bele, de Bertóty István uram több benne levő tisztekkel magokat igen dicséretesen viselték, az minthogy az ellenség szégyen vallva onnét elszállott de csakhamar az bányavárosokat tőlünk elvette. Viszont az télnek keménységével nem gondolván az német, Zeliznél, Mocsonoknál erős sánczokat csinált, in januario Turócz, Árva és Liptó vármegyéket tőlünk elvette.

Ezen esztendőben hallatlan kemény hideg tél volt, ugy annyira hogy az utban sok emberek, vadak és madarak megfagytanak. Az diófák és szőlők egészen, ugy más gyümölcsfák is elromlottak, az vetések országszerte de kivált e tájon egészlen kifagytak.

Ezen esztendőben többire semmi őszi vetésből való aratás nem volt, annyira hogy mind inkább tavalival kellett vetni. Az szőlőkön az mi kevés termés mutatkozott is, aratás után való esős idők ugy elvesztették, semmi szüret nem volt, ugy annyira, hogy egész szőlleinkből egy átal bort szürhettem.

1709. die 2. junii az mindeneket bölcsen igazgató és tetszése szerint cselekedő isten Julis leányomat ez világból Mogyoróst hirtelen ez világból távol létemben ki szólitotta és 19. aug. bátfai templomban eltemettettem édes anyja mellett.

Ezen esztendőben nagy szükség volt kivált az kenyérbűl ellenben az ellenségnek nagy progressussa, az Dunán tulsó földet és erösségeket egészben magáévá tette. Innét az Dunán is Bars és Nógrád megyéket elvette, Szécsényben, Vadkerten, Losonczon postirungot tett, Gács várát megvette minden lövés nélkűl, mert a hajduság letette az fegyvert.

Itt dolgát végezvén, az gyalogsággal Hajszter ment az bányavárosoknak, onnét szándékát mondják Szepes felé lenne.

Ezen esztendőben az svetiai király, ki is az muszka czárt Lengyelországból épen Moszkában hajtotta, ott is az országban grassált erösségeit és sánczait megvette, sok népét levágta, ellenben az muszka is adég adta hátát neki, az maga országát az svetiai had valamerre ment körülbe husz mélyföldre elégette, népét elhajtotta, ki miatt nagy éhség vala az svecus táborán, egykor rajta menvén az czár lovassa az svecuson 70. ezerig azt nyolczezred magával visszaverte, de végre az kozáksága és számos gyalogja körülvette az svecust, egész táborát rabbá ejtette vagy levágta. Az király egy nehány század magával szállott az Neper vizén által Tatárországban, az holott ugy hallatik az Hán igen pompásan fogadta, és azután az török császár parancsolatjábul Konstantinápolyba kisértette. Az muszka czár penig egész hadaival Lengyelországot elburitotta, Augustust ki már tavaly resignálta volt az lengyel országi királyságot, az királyságban bevitte.

Stanislaus, Svecus által inauguráltatott lengyel király mellette levőkkel és az svetiai haddal Bavarián keresztül Livonia felé szaladt.

Die 16. xbris nevezett király hadi fővezére generalisát elszalasztatván Kratzán nevü svetiai generalistul és Stanislaus királytul, Potoczki ugyan némely sveciai seregekkel, tatárokkal, lengyelekkel és torarisokkal s jeles tisztekkel az országszolgálatjára és segitségére kötelezik magukat, mind össze 4000, de nagy nehezen szállottak és veszéllyel az muszka és saxo hadain magukat általvágván sok helyt lovokat igen elvesztették.

Már azelőtt erős ostromlási után Lőcsét Hajszter gyalázatosan odahagyta, az mieink Andrásy István és brigadéros Czelder uraimék vezérletek alatt derekasan defendálván.

Lyubomerszki és Sztarozta Szondeczki mellette levőkkel s circiter 3000. magukkal az nemzethez állottanak. Die 20. ejusdem Kézmárkot az német megveszi, Szomolnokot, Rosnyót sánczolja.

Die 2. decembr. ipam nemzetes Mónaki Ferencz uram meghal 9. ejusd. csak hirünk nélkül fia Mónaki Mihály el is temeti, mert igen lármás volt az idő.

Ezen esztendőben nem csak Kőrös, Kecskemét táján, az holott in junio kezdett grassálni az pestis, de egész Heves vármegyét és Pestet in augusto, septembri et 8bri elpusztítja, azután Borsod vármegyében is erősen kezde pusztítani, in novembri et decembri Miskolcz, Szikszó, Megyaszó, azután az egész hegyallyai városok,Táját is, ugy az Bodrogközt, itt is Eört, Darmát és Kapost, Mokcsa tájékát is ugy annyira, hogy mind három büntető ostora istennek: az dög, fegyver, és éhség keményen érdekli, s majd elpusztítja maroknyi nemzetünket.

Legkiváltképen ezen 1710. esztendőbeli aprilis, majusi és juniusi havakban grassált Ungvárt és más planitiesen levő falukban az pestis annyira hogy ugy elrémültek az emberek, csak olyban tartják magokat mint az mészárszékre rendeltetett juhok.

Nékem is jó házi gazdám Lukács, 24. maji az szántóknál lebetegedvén harmadnapra meghala.

Die 16. junii reggel komám Soltovics János uram ugyan az pestis által hirtelen kimulék ez világbul azután az felesége is és unokája két hét mulva.

1710. die 9. julii viradóra áldott meg az úr isten mostani feleségemtül Monaki Erzsébettül egy fiu magzatocskával kit az mastani isten ítéletiben die 10. ejusdem meg is kereszteltettem Farkasnak itt való praedicator Szombati Mihály uram által, keresztapja itt való commendáns Barany András uram, keresztanyja az praedicatorné, komák Zombori János uram, éltesse isten maga dicsősségére, hazája szolgálatjára.

1710. die 17. julii kisded fiacskám Ferencz 12. óra tájban megbetegedvén mostani közönséges csapásit istennek valóban megkóstolta, az minthogy 19. ejusdem szombatra nyolcz és kilencz óra között ártatlan lelkét teremtőjének nekünk szüleinek szomoruságokra meg is adá, az kinek hidegedett tetemecskéjét ugyan az nap déllyesti 5. órakor el is takarítattam tisztességesen az ungvári templomban az predikálló szék eliben. Ugy látszik meg sem szünik az isten öldöklő angyala miglen bünük ellen gerjedező haragja meg nem emészt; annyira el is holtak itt az emberek, itt ott látni egy embert az városban. Oh irgalmas isten, szűnjél meg tőlünk hadd vegyünk erőt!

Die 13. aug. nemzetes Mónaki Susánna, azelütt másfél héttel férje Aragon Ferencz; 19. ejusdem jámbor jó erkölcsü sógorom is nemzetes Mónaki Mihály, az mostani szörnyü isten itéleti által ki ragattak. Mónaki Mihályt 31. ejusdem eltemették Lékén; az Isten nyugossa meg az örök életben; ezekre majd két száz for. költöttem tulajdon pénzemet.

1711. Az egerek az hegyek között nagy kárakat tettek, az országnak majd minden zabját megemésztették, miatt (így) rettenetes szükség volt közöttük, ugy is kevés vetést s azt is kísün tehettek vala az rettenetes pestis miatt az emberek, azért ezen az környéken nem annyira drágaság mint igen nagy szükség lőn.

Ezen esztendőben valamint az pestis előtte valóban ugy most az marhának rettenetes dögi és betegsége volt.

 

(fél lap üres.)

1712. die 1. aut 2. febr. Plusinczki nevü fiscalis tiszt, Niczki István istentelen incselkedésébül nagy hamissan bevádolt méltóságos felmarschal és kassai generalis uram ő excellenciája előtt, mint ha az religio dolgában nemes vármegye deputatiója Ráti Gergely uram házánál Ungvárt elolvastatott felséges császárné Eleonora Magdalena tit. kegyelmes asszonyunk kegyelmes parancsolatja ellen becstelenül insinuáltam volna, kire nézve ő excellentiája 6. ejusdem Kassára hivatván öt hétig ottan várakoztatott mivel az előtt az bellicum consilium delatiómat megirta vala.

1712. die 25. febr. viszont az úr isten megáldott mostani feleségemtűl Monaki Erzsébettül egy leány magzatocskával, kit is azután 6. martii megkeresztöltetett feleségem itthon nem létemben Juliánnának, tekintetes Horváth Ádám uram volt keresztapja, keresztanyja ugyan az felesége elsőbbeni komám asszony, komák Ráti György uram feleségestöl.

Anno eodem in 3. aprilis felséges Károly császár spanyur és csehországi király nagy veszedelmes utakon Spanyorországból Bécsbe érkezvén, Pozsonyban országgyűlését indicáltatott az magyar királyságra való coronatióra és más országos dolgokra nézve pro 3tia aprilis, de az pestistől való félelem miatt továbbra protraháltatott.

Ezen nemes vármegye követeinek választattak vala tekintetes nemzetes Csicseri Orosz Ádám viceispán és Draveczky Gáspár notarius uramék, de az bölcs isten ez világbul elötte indulásoknak egy héttel circiter Orosz Ádám uramat kiszóllitván, oly defectusában ezen nemes vármegye helyette Niczky Istvánt expediálta.

Circa 20. maji nagy solenítással az király koronázatja Pozsonyban véghez ment, azon alkalmatossággal nagy dicsőségesen köszöntvén az ország ő felségét, ezen puszta országot ajánlották kegyelmes directiója alá; ellenben ő felsége is nagy kegyelmes resolutiójával és peroratiójával igen szépen megvigasztalta az országot, és nem kicsiny reménységet nyujtott kegyelmes országlásárul. Ezen gyülésben mind maga az felséges császár és király, mind az ministeri, kik receptusok valának Magyarországban, mind magyar ruhában ültenek, ugy az német ruháju magyarok is igen nagy pompával és fényességgel. Ezen gyülés példa nélkül hoszszas időre nyult, ugyhogy a majo usque novembrem ottan tartózkodtak az követek, de egy hónapig se volt sessiójok, kikopván kőtségekből mind haza szivódtak re infecta és az gyülésben végezett articulusok meg nem ratificáltattak, hanem arra ujabban kell felgyülekezni.

Ezen esztendőben majusban hallatlan muska támadván, képtelen nagy csipéssel számtalan ökröt, lovat, tehenet, kecskét, ebet és embert is megölt az ki históriában sem hallatott.

Ebben az esztendőben sokáig tartó rettenetes dögi volt az marhának ugy hogy csak mi sem maradott sok helyeken. Igen nagy drágasága nem volt az buzának és rozsnak de hallatlan szüksége és éhel halása az pénznek szüki miatt az szegénységnek.

Ezen esztendőben Pinkóczi Zahar felől való mezőn az egész falu földgyeit conscribáltattam vala, sokaknál tapasztaltam szolgabiró uram jelenlétében földeimnek hatalmasul való bitangolását.

Ezen esztendőben építettem fel serfőző házamat Pinkóczon az Ongh parton, nagy munkával végezték el circa 20. decemb. első főzést karácsonra tettek benne.

Ezen esztendőben circa ult. maji magam is Pozsonyba mentem és ottan mostani felséges királytul feleségem léhi jószágára néhai Bodó Mária Monaki Ferenczné testamentumára regius consensust és azon legált jószágok végett az jus regiumot is felkértem, az statutiót in septembri végeztem el; conventualis jászai praemonstratensis pater Marian uram és regiusok nemz. Szemere József és Halászi János uraimék által. Contradictorim voltak Vécsej László uram, Bodó Mária Horvát Jánosné és az fiscus neve alatt Muraközi uram, de magok sem tutták miért contradicáltak.

Anno 1713. pro diebus 10. xbris expost 26. junii Rogyovszki nevü német feleségével Pruser Susánnával processust indítván olyan okon feleségem Monaki Erzsébet ellen, hogy az elmult revolutiónak kezdetin in anno 1703. Lőcse városát az kuruczok per capitulationem megvevén, noha az megnevezett actorok már az huszti praesidiummal együtt kuruczok voltak, mindazáltal néhai Monaki Ferencz mint azon bloquadának comendója Lőcsén az akkori posta mesternél in deposito helyheztetett két ládáit, abban lévő pénzét circa ad fl 900. köves arany ezüst portékáit, drága ruháit és azokban rekesztetett sok szép clenodiumit és fejér ruháit elvitette és felharácsoltatta, az kit is limitált in toto ad fl. 4394. Ezek végett először mint comendo successorát és principálist az feleségemet kereste; de Fájban levő terminuson 26. junii az mint fellyebb emlitém ugy egyeztem vala itilő mester t. n. Nagy István uram előtt, minthogy ahoz több coninteressátusok is vadnak az mint neveket magok is jól tudják azért azok is certificáltassanak és extraháltassanak a végre ujabb parancsolat extraháltatott is és pro 28. mensis febr. proxime praeteriti et anno 1714. compareáltunk, az portékáiban circa ad fl. 1445. comportáltak velem együtt, vissza is adtanak, de azon evincans adattractusok hitekkel megbizonyitották, az comportált jóknak többen nem participáltak, s azokat is kotyavetyén vették. Hanem mind azon több portékát és pénzt néhai Monaki Ferencz tette az hová tette, ugy Rákóczi fejedelem udvarába is az kiket azokból küldött maga nevével külte; az kotyavatyén eladattaknak is az árát mind mahoz (így) vette, és az hadaknak sem tiszteknek ki nem atta, kire nézve noha igen exsessive (így) lenni találtatott vala az A. k (actorok) által, de ex pretio rerum tertialitas defalcálván de reliquo circa in fl. 2600. convincáltatott az feleségem, az kiben adjudicáltatott lehi portiója minden hozzá tartozó sessiókkal, praediumokkal, promonthoriumokkal és több appertimentiával, ugy az szikszai szőlő, az baxai és cseltési portiók, ugy az ondi szőlők, kire nézve kéntelenítettem megalkudni, sok jó akaró uraim jovallásokbul in fl. 1760. imputálván Fájban anticipált 360. fl. attam ipso facto azon kivül 580. for. még restál pro festo Sancti Nicolay in hoc anno affuturo 820. for.

Ezen 1714. die 18. men. mart. áldott meg az úr isten egy fiu magzatocskával ingyen jóvoltábúl, kit is pater Polányi György ungvári plebánus uram által die subsequenti 22. ejusdem megkereszteltettem Jósinak, kereszatyja volt t. nagyságos Sándor Gáspár uram ki ezen t. n. vármegye székinek restaurátiójára felséges udvartúl delegáltatott vala, és keresztanyja méltóságos néhai gróf idősbik Barkóczi Ferenczné gróf Andrási Anna asszony; isten nevellye fel maga dicsőségire és nemzetének s familiájának jovára, neve penig József.

Ezen esztendőben circa 12. junii Bécsbe érkeztem, az holott is az felséges cancellarián Ráti Gergely és Draveczki Gáspár istentelen factiójábul n. vármegye nevével ellenem intentált procesust semmissé tettem, ellenek penig delegátus bírót nyertem.

Die 26. julii onnét szerencsésen megérkeztem dolgaimat ottan biztam Dőri László nevü agensre.

Die 29. julii Jósi nevü fiacskám bűrvar nevű nyavalában megholt, 30. ejusdem az ungvári alsó templomban az praedikáló szék előtt eltemettetém. (Kétszer van írva majdnem ugyanazon szavakkal).

Ezen esztendő igen fátális, mind bor s buza termés iránt fajtalan esztendő, rozs tellyességgel elveszett igen nagy extremitásban és szükségben van az szegénység.

Ezen 1715. esztendő is szintén oly terméketlen vala, hanem anyival jó hogy jó boraink voltanak országszerte. Az pénznek rettenetes szüki, az szegénységnek kimondhatatlan szegénysége és adózása telyességgel elviselhetetlen.

Ezen esztendőben gyűlülséges patvarkodásink után tisztelendő pater itt való v. rector Rudolff uram hathatós közbenvetése után Ráti Gergely urammal megalkuttunk, midőn minden gonoszságiban kikopván, már az előtt becstelenül tisztiben is reformáltatott és sokat járt utánnam, keresztényi kötelességemet előttem viselvén minden igaz praetensióimat letettem, in confirmacione reconciliatae amicitiae csertészi hegyen az szőlőm mellett lévő egy darab szőlejét ki az előtt Bilchiano fiscalis lévén az n. kamarával megvétetett általa jure perpetuo, azon jussal cedálta nekem.

1716.ezen esztendő tavasz vetés után circa két holnapig jó termékeny volt, de azután egészlen többire álhatatlan hideg és sován, ugy hogy alig lehetett kitakarodni nagy kárral is majd Szent-Mihály napig, igen hátra esvén az aratás nem külömben az vetés is, Szent-Mihály nap után két héttel csak alig kezdhették is az rendkivűl való és szüntelen essőktül. Az szőlők termése penigh országszerte rettenetesül el ragyált és semi se lett, és érésre sem vehette magát. Azonban circa 18. octbris rettenetes fagy lévén, egres korában mind elfagyott, ugy hát ez idei termését szőlejinknek senki calculusában sem teheti, mind elveszett.

Az buzának rozsnak alkalmas termése volt de az tavaszinak kiváltképpen. Az marhák igen dühöttek (így).

Ezen esztendőben makk országszerte sehol nem volt.

Circa primum augusti ezen esztendőben viszont az ő felsége hadai nagy erdőben sub ductu serenissimi ducis a Sabaudia ducis Eugenii Péterváradjánál öszszekaptak az törökkel, 4. ejusdem dicsőségesen meg is verték. Csakhamar Tömösvárát megszállotta az ő felsége népe és noha az török is igen oltalmazta, de circa initium hujus mensis octobris feladta erga capitulationem.

Ezen esztendőben die 21. mensis 7bris nemzetes Csicseri Orosz Gábor eljegyzette magának házas társul Erse leányomat és sub eo quidem 27. eiusdem mensis eskütt vele, die 1. febr. lakadalmi solemnitása 1717. itt unghvári házamnál meg volt sok úri fő rendek úri és fő asszonyok jelenlétiben; előtte harmad vagy negyed nappal Vinnán Ádám fiam is ugy mint 4. ejusdem t. Draveczky Gáspár úr leányát Annicskát házastársul magának eljegyzette, meg is eskütt vele.

Ezen esztendőben circa initium maji kimondhatlan sok erkölcstelenségét, rettenetes lopásit, pazallásit feleségemnek Mónaki Ersébetnek majd emberi okosság felett tapasztalván nem tűrhettem, hanem arestomban tétetvén pro penitentia Kassára küldöttem az apáczák klastromába és ott tarték asztalt neki; mert ládáimat felvervén, majd többire mindenemből kipusztított, végre miatta életemben sem valék securus; az úr isten szánnya meg ily szerencsétlen sorsomat! Nyócz esztendőtől fogvást, miolta vele megromlottam, majd minden esztendőben kétszer háromszor megujított rettenetes lopási, pazarlási, és fajtalan élete után midőn megtapasztaltatott, csak az képtelen fogadásokat és megjobbulása végett tött hites reversalisit atta; de hova továb mind istentelenebb volt; azért most szent malasztyát nyujtsa isten neki megjobbúlására mert sem hitinek sem fogadásának már nem hihetek. Ebben rettenetes gonosz eszköz volt egy miskolczi Pauda nevű vén szolgáló, az kit is annak elküldése után pinczém felverésében tapasztalván, arestomban tétettem és ottan hamar ládabeli és más sok drága portékámból ellopot darabokat tanáltam nála kiket már az városra is eljuttatott vala. Kiért magistratus kezébe assignáltam s törvényszéken itt Ungvártt halálra az az fő vételre sententiáztatott s exequáltatott is mások példájára.

Anno 1717. die 4. febr. Ádám fiam Vinnán jegyzette házas társul magának t. n. Draveczki Gáspár uram hajadon leányát Annicskát és ugyan az nap eőrmezei pater plebános ur által meg is esküttenek; isten adgyon boldogabb házasságot neki mint az én második házasságom volt, az ki miatt nem kevéssé emésztem életem búval, szánnya meg az isten sorsomat.

Eodem anno Kassán pro 26. januarii itilő mester t. nemes Szentiványi János ur által viszont certificáltatván gróf Bercsényi Susánna asszonyom gróf Zicsi Péterné Remete és Rákó nevű orosz falukban már az előtt ugyan emlitett itélő mester uram által el nyert rata medietásokbul intercipiált fructusok végett, kikért tavaly tavasszal emlitett más rendbeli rata medietássát Remetének et Rákónak elfoglaltatta vala és birta is egy nehány holnapig; miglen a t. n. kamara recurrálva tamquam ad evictorem, seu bonorum Bercseniensium possessorem fiscum quippe regium, az mint hogy t. n. szepesi kamara azon fructusokban elfoglalt rata medietasokat vissza is foglaltatta ungvári harminczados Tormay úr által, és ipso facto én nekem resignáltatta, az kire nézve ezen processus instituálta hogy loco recuperatoris ex aliis bonis meis cum fructibus medio tempore perceptis satisfactiót impendáltasson magának.

Az kire nézve sok úri rendek ugy itélő mester úr azon praemonitióját, következendő s inde emergálható sok involutióimat, káraimat és költségeimet considerálván és tekintve, emlitett grófné plenipotentiariussával N. Vásonyi Márton urammal accordára kellett condescendálnom, és már az előtt in sortem juris sui ad sexum faemineum az ungvári dominiumból ő ngha 25. ezer rhenes forintot excindáltatott, hat falukat: Dubrincsot, Mirissiót, Keztyorát, Pásztelt, Szmrekorát, Paczikát és Poreskót együtt említett Remete és Rákó nevü falukban levő úr rendbeli jussal nem különben az felséges udvar resolutiója szerint Paszika és Lipoczh felerésziért ugyan az t. n. kamara adjustálandó portiókat is in concreto 21. ezer magyar frton megvettem, ugy hogy ezen summa pénzt per terminus két esztendő alatt kifizetem; azonkivül igértem pro collatione fructuum a priori praetensorum ezer magyar frt. és ötszáz forintot, hat arany gombokat kik is néhai Homonnay háztul származtanak vala, két két gyémánt vagyon mindenikbe.De az fructusokért való sententia tabularis reformáltatván azon ezer frtot elengette az grófné, de az gombok oda marattak; már az jószág árában fizettem ungaricales fl. 9700.

1718. die 16. januarii két Ráti, György és Gergely (tolvajul) egynrhány fegyveres emberekkel utamot állották, és midőn ungvári pater jesuiták templomábul kis nád pálczával ki indultam volna isten szolgálat után, ottan hamar az templom ajtaja előtt két három lépéssel Ráti György szolgájátul elragadva kardgyát gyilkos módon ugy aggrediált hogy megöllyön. Öcscse Ráti Gergely midőn amaz reám vagdalt széllel járt, és mind csak azt kiáltotta senki emgem ne mentsen mert azonnal meghal. Jóllehet majd fél óráig vagdalt reám, de kezemben levő páczikával ellent hányván mind adégh meg nem vághatott mig el nem estem; az földön penigh halálomra igyekvén adégh vagdalt mig gondolta hogy halálig ejtett sebeket rajtam; mind az által téli vastag ruhám mentém, dolmányom és foszlányom, ugy vidra . . . . . . . süvegem ugy fel vették, hogy csak az bal kezem fején ejtett nagy vágást. Kiért felséges udvarhoz recurrálva (noha sok csalárdsággal akart praeoccupálni, és Szent-György után az sebekbül mihelt Bécsbe értem ottan hamar szép delegatónalis parancsolatot nyertem az m. palatinusra ő excellentiájára erga ad 8. Uladislai regis decretum 3. hogy ily enormitásokért in amissione capitis et bonorum convincállja és exequáltassa is.

1718. die 28. et 29. junii méltóságos Egrin (így) püspök ur és generalis vicariussa pater Kis uram ugy apát úr Petrik uraimékkal ez tekintetes nemes vármegyét is visitálva 29. itt Ungvárt szépen processióval és peroratióval expiáltatott, azon harangot is szentelt szép sollemnitással, azonkivül 14. embert bérmált, engemet is Philippus Antoniusnak, feleségemet Mónaki Erzsébetet Anna Mariának, nekem keresztatyám vott Gilányi György ur ő nga, feleségemnek keresztanyja Kendeni Mihályné asszonyom Barkóczi Mária. Fiamnak attuk Joseph nevet Farkasnak k. atyja apát úr Petrik úr. Itt az püspök előtt a jesuiták collegiumában nagy controversia vala Tibárul. Tavaly pater Rudolf által az templom rongyos tornyábul el hozott nagy harangért az tibai és a'tájon levő földes urak procedálván visszaadását; az m. püspök penigh ily végzést tett hogy ha obligállyák az földes urak a tibai templom egész restaurátióját hogy véghez viszik vagy az kalvinisták az templomhoz közüket az után is nem tartják visszaadatik, ha nem, megmásáltatva az harangot fl. 60. másáját tartoznak az jesuiták megfizetni és az pénzt ide való vice archidiaconus szolgáltatván abbul azon templomhoz küssebb harangot és az templomot reparáltassa; ezen dologhoz deputálta leleszi praepost urat és engemet is arbiterként, ugy de praetitulált püspök úr már az előtt régi levele és arra deputált emberei t. itélő mester Szentiványi János és pater Gerhard egri Canonok és Topissay apát urak által magát interponálván pro accorda Rátiakal ugy most is nagy kegyességel; mondgyák nem tanáltuk hogy ezen praesumptuosus gyilkos embereknek kevélységek coerceáltassék és notabilis bűntetése ily nagy enormitásért legyen s nekem is adaequata satisfactióm imdendáltassék, mert hogy ezereket adnak, praesumptiójuk azzal nem cessálna.

Die 26. junii Lehi táján hallatlan jégesső volt és tartott egész negyed napig, mind mezőket szőlő hegyeket rettenetesül meg rontotta és semmissé tette.

Ezen esztendőben tavasztul fogvást egész ad 24. rettenetes szárasság volt ország szerte, és mind őszi tavaszi vetés kiszáradván, nagy terméketlenség és szükség következett.

 

(Más kéz.)

A. 1715. die ultima 8bris restauraltatván tekéntetes ítélő mester Szentiványi János uram által ugy mint ő felsége deputált vagy delegált restitutora által ezen t. nms Ung vmegye, noha gyenge állapottal lévén, üdőm sem hozta volt magával, méltatlan személyemre conclamált egyenlő akarattal a t. n. vmegye és a fő notariusságbeli hivatallal megterhelt, mellyet is holnap nélkül circiter három esztendeig terhesen folytattam. Hivatalom folytatásának alkalmatosságával sok képtelen pazarlásokban, annyira hogy még maga asszonyi öltözetéhez való szükséges clenodiumokat is gyürübűl arany marhábul és drága ruhábul állókat eladván, mostoha anyám Mónaki Ersébeth asszony föllettébb tapasztaltatott; accedálván hozzá világos házasságtörésben lelező (így) mocskos dolga is, melyrül reversalissa is leveleink között extál; arra nézve midőn szegény atyám ezen szerint recurált sok rendbeli gonosz istentelenségit considerálta volna, hányta vetette elmejét mi tévő legyen vele; rekesztvén az alatt is édes anyámrul való ős házunk felének ódal kamarájába lakat alá, jó akaróinak közönséges teczéséből is, azután küldötte az kassai apáczák klastromába hollott is esztendeig tartatott. Az alatt pedighlen minthogy szegény atyám erős hittel eskütt volt meg hogy per absolutum mig él onnan ki nem veszi, Benczefiné nénémet vette házához gazdasszonynak, eő kegyelmével is nem lévén contentus, és már húgomat is Ersébethet Orosz Gábor uramhoz adván férjhez in anno 1716. nem volt a háznál senki a kire kulcsait bizhatta volna, sok emberséges emberek által késztetett az házasságra ily declaratióval: hogy ha ugymond meg nem házasodom kéntelen lészen nekünk gyermekeinek kárunkkal mostoha anyámat az apáczák közzül ki hozni, kire nézve

Anno 1717. die 4. mensis februarii vettem el örökös házastársul magamnak t. nzths Draveczky Gáspár uram és felesége Eödönffy Susánna aszony ő kgylmek hajadon leányát Draveczky Annát Vinnán, kivel is akkor mingyárt meg esküttem: és noha mindkét részrül költséges lakadalmu solemnitásra készültünk, mindazonáltal reméntelenül Szathmár tájára becsapván feles pogányság; hirtelen nagy rablást is tevén, oly rémülés esett ezen a földön, hogy kiki erőségekre recipiálta magát, én is azon alkalmatossággal, kimenetelit nem tudván azon árviz módgyára bejött veszedelemnek, érette rugaszkodtam feleségemnek vagy is eljegyzett páromnak és 29. mensis augusti Vinnán el is háltam és 30. ejusdem mensis augusti anni 1717. Unghvárra el is hoztam; kivel hogy az úr isten maga áldását reám terjeszteni méltóztassék, alázatos könyörgésemmel szüntelen mig élek esedezem. Eo non obstante ugyancsak szegény atyám mostoha anyámat haza hozta, még minek előtte feleségemet Unghvárra hoztam volna. Azért is kellett halasztanom haza hozását feleségemnek, hogy meg ne vesztegessék rosz természetitül; másként a lakodalom véghez mehetett volna a tatár becsapása előtt is; kénytelenségbül hogy aztán haza hoztam az attingált lármára nézve, ottan urgeáltam szegény atyámat hogy külön residentiát assignállyon; a minthogy assignálta is pinkóczi udvarházamat azon az oldalon levő jobbágyokkal és puszta telekekkel nemkülönben az anyai egy egész falut Rákót, és az unghvári hegyen a Kühegy szőllőt, a szegnyein hasonlóképen Kis Jánoska nevü szőllőcskét, és ki is szállottam Pinkóczra 1. mensis januarii 1718.

Mely feleségemmel in anno 1719. die vero 20. mensis martii áldott meg az úr isten ingyen való kegyelmességébül egy fiu magzatocskával, kivel is gyermekágyat Vinnán feküdött az édes anyjánál; keresztsége volt azon fiucskámnak Vinnán 23. mensis ejusdem; keresztatyja volt Gombos Imre uram eő ngha, keresztanyja pedighlen idősbik özvegy Szemere Lászlóné asszonyom Illosvay Klára asszony, komák t. nemzts Kazinczy András uram, és házastársa Vinnai Borbála asszony, nemkülönben Szemere Ádám uram és felesége Mokcsay Juliánna asszony; az égi jegyek szerint sub aequinoctis éjfél tájban születvén, esett születése a halnak jegye alatt; kit az úr isten éltessen sokáig szerencséssen maga dicsőségére; romlott hazánk consolatiójára és szülejinek s atyjafiainak tellyes örömökre; neve pedig ezen kisdednek György.

Felgyógyulván nevezett feleségem Vinnárul a kisdeddel együtt hoztam házamhoz Pinkóczra 12. mensis aprilis anni praememorati 1719. Mingyárt következő nap mentem ns vármegye generalis gyűlésére Nagy-Kaposra, onnét visszatértünk minnyájan finita congregatione ugyanazon nap id est 13. mensis aprilis házunkhoz; szegény atyám is haza menvén Unghvárra, miképen történt azon éjszakán halála, a következendőkből kiki megétheti:

Anno 1719. die 13. mensis aprilis megérkezvén t. nemes Unghmgye gyüléséből N. Kaposrul Unghvárra, minthogy már annak előtte mostoha anyám egyet értett Tarnóczi Ferencz nevü inquartirizált t. Karaffa regementyebeli lajtinánttal, sok izben nógatta arra, hogy ölné avagy öletné meg szegény atyámot; a minthogy végtére azon lajtinantnak a lovászát mely Lengyel Miskának hívatott, mindketten a lajtinántal disponálták; kinek is a végre hogy ha szegény atyámot megöli mostoha anyám igirt 200 aranyat, Tarnóczi pedig 4. lovat és kocsit; és igy azon irtóztató fatalis napon meg lévén ezen szerint közöttök az egyezés alig várták, (noha azon lajtinántnak quartéllya Solymost volt, mindazonáltal Unghvárt tekeregvén az alkalmatosság után vigyázott) szegény atyámnak gyűlésre való menetelit; és mihellyen elment szegény atyám, azonnal megüzente mostoha anyám előtte való nap késö estve tett válasza szerint ezen szóval: elment már az uram, azért bátran jöhet ő kgylme és végezhetünk a tudva lévő dologrul, a minthogy oda is menvén nevezett szolgájával együtt mostoha anyámhoz a végzésnek e vala a rendi: mostoha anyám legelsőben is ada azon szolgának egy magyar köpönyeget, és magyar nadrágot is kerestetett neki, azután vétetett egy fekete paraszt süveget, Tarnóczival együtt varrtak egy bocskort és igy tanította meg maga mostoha anyám formaliter: Miska kisérd ugyan ki az uradot által a vizen, de magad azután térj vissza; itt a város körűl nézz helyet magadnak a majorok táján a hollott lovadat elrejthessed; mikor be alkonyodik vedd fel ezt a magyar köntöst magadra; és a német köntösödet kösd fel a lúra s hadd ottan; s pár puskát vévén hónod alá, jüj be a városra; és tégy egy kövecskét az ablakomra; a leszen a jele hogy te már készen vagy és igy én is ben a házban teszek rendelést és magam be is foglak bocsátanom: a minthogy azon szerint is tőn, mert mihellyen szegény atyám lenyugodott positive, befütetvén keményen a házat mostoha anyám (holott azon nap oly meleg volt, hogy mente sem kivántatott) az ágyat vetette az utsza mentébe az ablakhoz ugy hogy fejével volt a piacz felé, lábával pedig az utcza a mint mégyen a vár felé utcza mentében; consequenter megtudván hogy a gyilkos készen vagyon, ugy is már mind cselédgyeit a kis házbul mely azon fatalis szoba contiguitásában a pitvaron tul volt elimináltatt a és azoknak hátrább kellett menni, egyedül a gazdasszony szolgálót Mazurko Erzsébetet hagyta meg magánál; elsőben is ugyanazon Tarnóczi Ferencztül contrahált franczos nyavalyában nyavallyogván circiter két héttül fogva annak előtte, valamely büdös kenyőcsöket melegesített benn a házban, hogy okot kereshessen a kimenetelre, mely büdösséget nem szenvedhetvén szegény atyám mondotta mostoha anyámnak menjen ki; csendesítette ugyan büdösségét azon kenőcsöknek, de mind addig ki nem ment valamig el nem aludott szegény atyám; ki menvén pedig azután ment abba a kis házba, melybűl a cselédet már az nap kiűzte volt, de az ajtót kimenetelének alkalmatosságával nyitva hatta, és a sarkait megöntözte az ablakokra pedig a firhangokat reá vonta hogy annál bátrabban a sicarius avagy gyilkos bemehessen, mostoha anyám kimenetelét várván a kis házban ezen gyilkosságnak, jólehet mind imácságait és kérését elvégezte, de ugyancsak nem sietett be, egyszer hallatik nagy lüés, melyre a gazdasszon szolgáló felugrott helyérül, noha hallatott derekasan vérrel okádozó jajgatása szegény atyámnak, azon kimenni szándékozó gazdasszon szolgálóját ki nem bocsátotta mindaddig mig szegény atyám egészen el nem csendesedett; azután kiküldte maga előtt a szolgálót, hogy tekintené meg szegény atyámot ha meg holt-e? kimenvén a szolgáló az nagyobbik ház ajtaját (holott szegény atyám meg ölettetve feküdt) betaszitotta, minthogy nagy puskapor szag csapta meg az orrát; és látta szegény atyám lábait is lefittyegni keresztöl az ágyrul; visszatért s talált a lába alatt egy uj fekete paraszt süveget, mellyet is felvévén monda az asszonynak, jaj asszonyom oda vagyon az ur; ez süveg is jele hogy itten gyilkos volt; melyre mintegy megrémülvén mostoha anyám borult a nyakába szolgálójának mondván: édes Ersókom istenedre lelkedre kérlek ne mondgyad senkinek hogy az uramot az házban bent lűtték meg; hanem csak azt mondjad hogy az ablakrul; és a fekete süveg felöl is csak azt mondgyuk az uram vette volt a kondások számára, és neked adta hogy oda adjad, te pedig oda adni elfelejtetted; a minthogy nagy üdő mulva költeni menvén a cselédit legelsőben is az hátulsó konyhán levő kondás fejébe tolta a süveget, és azután ugy küldött a papokért, s mig a papok elérkeztenek, ládáit szegény atyámnak felnyitogatta; 3800. magyar forintbul álló kész pénzét elragatta; azután elérkezvén a papok ugy küldött érettem ide Pinkóczra; a gyilkosság essett volt intra nonam et decimam horam noctis, emberei pedig mostoha anyámnak érkeztenek vala 2 . órakor éjfél után ide hozzám Pinkóczra, azon szomoru hírrel; melyre azonnal sietve berugaszkodtam; de már édes atyámnak csak hideg tetemeit találtam; a seb a merre be lütt a gyilkos, volt a jobb lapoczkájánál, által menvén a golyóbis szegénynek testén a bal csecse alatt, a mint a rajta való ing is mutatta, mert a jobb lapoczkájánál volt circiter két vagy három tenyérnyire kiégve a puskapor lángjátul, mostoha anyám mind a gollyóbist supprimálta s mind pedig az inget kimosatván a vértül, elszagatta darabocskákra. Mellyet midőn e szerint nagy szorgalmatossággal ki nyomozhattam volna, minthogy azon attingált Ersok nevü szolgálóját mostoha anyámnak mások által is disponáltattam, mondaná meg asszonyának interessentiáját, de corrupta levén semmit nem akart mondani: azért meg fogattam és küldöttem épen Sztropkóra; hogy itten közel per factiones aliosque interessatores melyrül a 18. fatens in serie inquisitionis világossan fateál ne corumpáltassék; azután cum lamentatione recurráltam fölséges koronás királlyunkhoz 6. Carolus római császárhoz; a ki is kegyelmessen azonnal parancsolni méltóztatott ide való méltóságos feö ispánunknak mélt. grof Barkóczy Ferencz urnak; adjungálván melléje t. ítélőmester Szentiványi János urat, Kende László urat nms vármegye substitutus vice ispányát, ob (quandam) interessatum (így) relationem ordinare; és két szolgabíráját nemes vármegyének Berzeviczi Ádám és Szent-Iványi Sigmond uramékat; melly ő felsége parantsolattyával mihellyen le érkeztem, legelsőben is szegény édes atyám hideg tetemeit takaríttattam el, szépen fő emberi renden, mellyhez hasonló temetés Unghvár vmegyében a seculo nem volt; koporsója volt bevonva veres karmazin szín salittal gazdagon ezüst szegekkel és bötükkel fel ékesitve; sellyem czímer volt 40. papiros is 60; kik a fáklyákat tartották hatan ritu romanocatholicorum földig feketében voltanak mind régi tűs gyökeres örökös nemes emberek; a kik vitték a testet hasonlóképen megélemedett öreg rendü örökös nemes emberek voltak; nagy concursussal isten megékesitette; két gazda hasonlóképen kik a vendégeket excipiálták ugy mint Haraszti Imre és Bot András uraimék földig feketében voltak, a latere állottak, lehajtott fővel általa acquiráltatott kilencz egész faluknak bíráji és egyéb gondviselők; az háznál mintegy oratori tisztet viselvén predikállott Korbéllyi Ferencz nevü jesuita; a jesuiták templomában pedig (a holott sirban is tetetett a férfiak utolsó két széki alatt) prédikállott Polányi György uram unghvári plebánus, kinek predicátiója ki nyomtatást is megérdemlett cum stupore predicálván ex textu: Innocentem et justum non occide . . . Én ugyan oly rendelést tettem volt magamban, hogy Pálóczra temettessem, de mostoha anyám összekötvén magát a jessuitákkal erga declarationem illorum hogy a testet ki nem bocsáttyák, ide temettetni kéntelen voltam; száz tallért fizetvén az engedelemtül; fekszik szegény két koporsóban, kit az isten nyugtasson békével az örök életre. - Inscriptiója pedig bötüik ez: Perillustris ac Gnosus Dnus Georgius Horváth de Pálócz ICottuum Abauj, Borsod & Unghvariensium primarius Tabulae Iudriae assessor obiit die 13. mensis Aprilis 1719. Aetatis suae 53. és eltemettetett 2. Julii Anno ejusdem 1719.

Véghez menvén szegény atyámnak ezen szerint temetése, attingált ő felsége kegyelmes parancsolattya mellett a delegatus urak kezdették el az inquisitiót circiter két héttel utánna Unghvárt, és midőn mindenek modo praeattacto comperiáltattak volna, egyedül Mazurko Ersébet nevü gazdasszony szolgálójának hátra lévén fassiója és a solymosiaknak, az hollott quartéllya volt Tarnóczinak, elrémült mostoha anyám magában, tartván azoknak következendő fassiójoktul is, annyival is inkább, hogy az ingét szegény atyámnak judicialiter is repetáltattam tűle, ha mind csak darabokban volna is, adná elől; elijedett; és hogy post dimisum quinque dierum Unghvárrul Pálóczra mentenek pro continuatione az urak, Mazurko Ersébetet is oda hozatván, és a solymosiakat oda citálván, mely continuatiónak hetfűn kellett meg lenni, előtte való vasárnap, insalutato hospite éjszaka kiinditván meg rakott szekereit maga is elszaladott Lék felé nms Abauj vmegyében oly véggel, hogy onnét recipiálván magát az kassai apáczák klastromában, in securo várhassa végét dolgának; de az delegatus urak fölséges királyunk kegyelmes parancsolattyát nem akarván eludáltatni, érette küldöttek ezen nemes vgyéből egynehány katonákat, a kik éjjel csak hamar megnyomván léki házainál megfogták és Pálóczra hozták arestoma ő fölsége által is kegyelmesen apportáltatott; és azon fölül meg is parancsoltatott, hogy ugy őriztessék, valami módon el ne szökhessen usque ad eventum processus, az vigyázó hajduk számát is augeálván. Csak hamar felrugaszkodtam Bécsben azon inquisitióval, s az delegatus urak pecséttye alatt benyujtottam az fölséges magyar cancellariára; melyrül elsőben ugy racionalódott a főlséges cancellaria; hogy az fiscusnak kellene prosequálni ex fundamento notae, de minthogy csekély successiót remélhetett volna a fiscus, tartottam attul, hogy lassu folytatásával ugy is meg tanál szabadulni; azért mindenképen mesterkedtem rajta hogy az actoratust magamnak revindicálhassam; a minthogy obtineáltam is; s consequenter lejüvén termináltattam mostoha anyámnak.-

Az első terminusnak alkalmatosságával ugy mint die - mensis . . . . . Anni 1719ni in facie loci Unghvárt concurrálván az úri rendek ugymint ezen Matercának praesese mélt. gróf Szalai Barkóczy Ferencz uram eö ngha; condelegatusai voltanak teként. Szent-Iványi János nagyméltóságú gróf Koháry István judex curiae uram ő excellentiája itélő mestere, item Kölcsey Kende László nms Ungh vármegye substitutus vice ispánya, Berzeviczy Ádám és Szent-Iványi Sigmond uraimék ő kgylmek adjunctus eskűt társaival együtt minthogy Berzeviczy Ádám az pálóczi járásnak, Szent-Iványi Sigmond uram pediglen a kaposi járásnak voltanak ordinarius processualis szolgabíráji, az többit Rátiak interessentiájábul kik (tudnia illik) Rátiak de kiváltképen Ráti Gergely egy tanunak fassiójátul alkalmasint oly kinyilatkozott gyilkosa vala szegény atyámnak, hogy az ő tanácsábul folytanak minden dolgok, és egy pater Korbéllyi nevü jesuitánál, a ki akkor az unghvári collegiumban volt, tartottak helyet az correspondentiára, egymásnak mittált leveleket csak oda igazgatván; összveszövetkezett jóakarója vala ez a jesuita, mostoha anyámnak, ugy hogy mikor azután ő fölsége parancsolattya mellett kivántam a jesuiták provinciálisa által kezemre kerítenem azokat a fatalis leveleket, a vala a válaszom, hogy incriminalibus ők ki nem adhattyák; és így megtetszik mely szentek legyenek, kik a gyilkosságnak exoperatiójára is eszközök. Valának az említett delegatus urakon kivül más szomszéd vmegyékbül convocált törvénytudó nevezetes úri rendek is, mint nms Zemplin vármegyéből Barkóczy Sigmond uram királyi táblának akkori assessora, azután lett báróvá és in locum prothonotariorum erigált eperjessi táblának praesesévé; item azon említett nms vmegyének fő notariussa Keresztes Ferencz úr, és fő tábla assessora ugy is igen nevezetes jurista Szirmay András és Kazinczy András uraimék.Nms Sáros vmgyébűl pediglen akkori nms vmegye feö notáriussa nagy qualitásu úri ember Kapi Gábor uram, a ki azután minthogy Szent-Iványi ur ő fölsége által promoveáltatott érdeméhez képest ad tabulae baronatum ő nagyságának succedált in prothonotariatu judicatus curiae; voltanak nms Szabolcs, Beregh, és Abauj vmegyékbül is alkalmasint hivatalosok, de azok magokat elvonták, holmi impedimentumokkal mentvén magokat, meg nms Zemplén vmegyébül jelen volt Olcsváry Sigmond uram is; procuratores voltak nekem Kubinyi György és Reviczky János uraimék; leváltatván a causa mostoha anyám ellen, minthogy az egész tanuknak in figura judicij authenticáltatni kellett, másfél hétig annyira kivonta az időt, hogy a juristitium bekövetkezett, s ez uttal folyása tovább halladott ugy mint in diem (itt megszakad, és 4. üres lap következik.)

Ao domini 1720. die 30. mensis novembris adott az úr isten ingyen való kegyelmességébül más fiat is, kit kereszteltenek Ádámnak, keresztapja volt Pongrácz Ferencz uram és keresztanyja felesége ő kglmének; az úr isten nevellye ezt is maga dücsösségére, szülejinek és hazájának consolatiójokra.

Anno dni 1722. die 12. mensis aprilis lett e világra ugyan itten Pinkóczon Borcsa leányom delután circiter 4. órakor, kit meg keresztelt decima nona ejusdem mensis aprilis Géresi nevü eöri praedikátor, keresztapja volt báró Muranicz Horváth Adám uram ő ngha, tekintetes nms Ungh vármegye ordinarius vice ispánnya, s keresztanyja Ráti Christina ispán uram ő ngha felesége; komák voltak Sztankovics Márton uram felséges fiscalis, unghvári dominium udvarbírája, és unghvári harminczados Ocskay István uram; ezt is nevellye az úr isten maga dicsösségére és szülei consolatiójokra.

Anni dni 1725. die 20. mensis julii lett e világra Tereszka leányom kit is 29. ejusdem mensis itten Pinkóczon megkereszteltettem; keresztanyja volt t. nmzetes nagykállai Kállay Mária asszony, az előtt néhai Ráty mostan pediglen Fajgenputz János úr házastársa; és keresztapja báró Hager uram (a ki az Unghvári, Munkácsi, Szentmiklósi és Diós (győri) fiscale dominiumokat ő fölségétűl annuatim 34. négyezer rhus ftért megárendálta nyolcz egész esztendeig) komák voltanak az asszonyok Hágerné asszonyom leányostul t. és nghos nms Horváth Ádám uram ő Ngha feleségestül és Csató Imre uram is feleségestűl. lett e világra pediglen delután öt óra tájban; ezt is nevellye az úr isten mindenek felett maga dicsősségére.

Anno d. 1727. die 1ma mensis junii, a mely első pünkösd napja ebben az esztendőben, tiz és tizenegy óra között lett e világra Éva leánykám kit is 8va ejusdem mensis megkereszteltettem ugyan itten Pinkóczon. Keresztapja volt unghvári fü bellicus comissarius Spitzl Mihály és házastársa keresztanyja, komák voltanak báró Muranicz Horváth Ádám uram, és az asszony, item Fajgenputzné asszonyom a ki ennek előtte Ráty Gergellyné volt.

Anno dni 1727. die 13ia mensis 8bris atta a feleségem Eperjest a német szó kedvéért lutheranus oskolába mind a két fiacskámot Gyurit és Adust, és ugyan oda való német praedicatornál Herrman uramnál fogadott szállást; esztendeig való tartásukért fizetni fogunk 150. magyar for. 3. hordó szerey bort és 2. verő ártányt, de inaskájuk is német leszen.

Anno 1728. die 23. mensis 7bris lett e volágra Laczi fiacskám, a ki is subsequenti anno 1729. circa 29nam mensis januarii megholt, eltemettetett Bátfán szegény édes anyám mellé, a templomban szokott temető helyünkben die nona mensis 8bris praescripti anni 1729.

Anno dni 1730. die 20ma mensis februarii a kosnak jegye allatt, reggeli öt óra tájban e világra itten Pinkóczon a fiacskám, kit 26a ejusdem mensis februarii solenniter meg kereszteltettünk Josephnek, hogy mind az isten házának s nemzetének ugy szűleinek is Joseph áldásokkal tellyes qualitásokkal szolg. keresztapja volt Unghvárt lakozó bellicus commissarius Spitzl Mihálly uram, keresztanyja pediglen az asszony Kállai Mária, elsőben néhai Ráty Gergely mostan nemztes Faigenputz uram házas társa; komák voltanak báró Fatzin, t. Lobkovits uram regementyebeli egy compániának kapitánya, t. n. Pongrácz Ferencz uram, t. nms vármegyének ordinarius notáriussa, Keresztes László uram és mások mindkét féle sexusból elégségessen; isten nevellye maga dicsősségére, nemzetének és szüleinek consolatiójokra.

Die 27ma mensis novembris anni ejusdem 1730. éjjeli nyolcz óra tájban circiter egy heti betegeskedése után megholt és 28va mensis januarii 1731. Bátvára Laczi fiacskám mellé temetettett.

Sok dolgaim s ezen t. nemes vgye részérül post hunc annum 1730. egymás után következett bécsi és pozsonyi követségeim, a debreczeni és eperjesi districtualis táblákon activa és passiva pöreim kezem ügyétül ezen diáriumot elzárták, azért a többi gyermekimnek születések a kallendáriumokban exprimált jedzéseimben marattanak, azokbul kell eruálni.

(Más irással.) A szegény atyám kallendáriumjaiban levő jedzéseiben ekképen vannak ezek: G e o r g i u s   H o r v á t h   d e   P á l ó c z   A d a m i   f i l i u s.

Anno dni 1731. die 24a septbris lett e világra 8. óra tájban éjjel Annyicska húgom, keresztsége volt 30a ejusdem, keresztapja volt Spiszl Mihály bellicus commissarius keresztanyja a felesége, komák Kende László uram felesége notarius Keresztess László uram, substitutus v.ispán Csathó Imre uram, item Pongrácz Ferencz uram feleségestül.

Anno dni 1733. die 15. junii lett e világra délután egy óra tájban Márta hugom, kit 21ma ejusdem kereszteltek meg. Kereszt apja volt mélt. gróf Szent-Iványi Jósef uram eö ngha ezen tkts nms Ungh vmegyének feö ispánnya, keresztanyja Ráthy Gergelyné vagyis Fajgenputzné asszonyom tktts nmzts Nagy-Kállai Kállai Mária asszony; komák Kende László asszonyom, Pongrátz Ferencz uram feleségestül.

Anno dni 1735. 6a mar. lett e világra Klarcsó hugom, megholt 4a maji anni 1736. délelött 11. óra tájban.

Anno domini 1737. itten Bottfalvában die 29na maji reggeli 6. óra tájban lettek e világra József öcsém, kinek kereszt apja volt Kende László uram, keresztanyja Fajgenputzné Kállai Mária asszony; és Sophi hugom, kinek keresztapja volt Csathó Imre uram, keresztanyja Kende Lászlóné asszonyom; e Sóficska félesztendő mulva megholt, Jósefke pedig két esztendő mulva.

Anno dni 1739. die 25a januarii lett e világra Palkó öcsém, azért is Pálnak keresztelődött, hogy éjjeli 10. óra tájban itt Bottfalvában nevét magával hozta. Keresztapja volt akkor e vármegyében quartélyozó t Lichtenstein dragonyos regementyének oberst leitnantya gróf De Four Ferencz, kereszt anyja özvegy oberst Behmerné munkácsi commendáns özvegye Jákó Margith asszony, isten nevellye maga dicsőségére.

Ezen 1739-ik esztendőben szakaszonkint a pestis uralkodni kezdett, Zemlény vmegyében Ujhelyben, Tállyán, Tarczalt, Mádon és más helyeken, mely miatt Bécsbül tett rendelések szerint számos örizőkkel őriztetett, ugy hogy a hegyallyai szüretet circa 1a 9-bris valamint erős strázsákkal körülvevén az infectus helyeket megeresztették, irtóztató tél kemény faggyal kezdődött, mind folyó vizek befagytak és karácsony körül felbomlott, s a jeget is elvitte, viszont a. dni 1740. más kemény tél kezdödött cum initio mensis januarrii, ez is cum fine ejusdem a jeget másodszor egészen elvitte, harmadik tél cum initio februarii kezdődött mely mellett még József nap után is a jegen Unghvárnál s másutt is szabadon járhattanak.

Anno dni 1741. die 26a januarii vette el jövendőbeli házastársul Borbála hugomat Kis- és Nagy- Rhédei Rhédey László uram, 30a ejusdem megesküdtek és maga lakó helyében Magyar-Jesztrebben Zemplény vmegyében 15. martii vitte el. Kinek is lakodalma sok úri rendek jeles concursusával itten Bottfalvában tartatott, kik között tktts nms Zemplén vmegyének fő ispánya méltsgs gróf Karancs-Berényi Berényi Tamás uram ő excell. jelen volt.

Anno 1742. die 11ma mensis 7bris lett Rhédey László sógor uramnak e világra Antal fia.

Anno 1743. die 24. aprilis lett e világra Klára hugom. keresztapja volt csicseri Orosz István uram és keresztanyja Kende Lászlóné asszonyom.

Anno 1743. 1ma 9bris lett Rhédeiné hugomnak e világra Laczi fia.

Anno 1744. die 15a mensis febr vette el örökös házastársul Teresia hugomat Garanyban lakozó Bégányi Bégányi János uram, kik is 16a ejusdem megesküdtek itten Bottfalvában és 19a maji haza vitte említett sógor uram kinek is lakodalma sok úri rendeknek jelenlétével condecoráltatott; itt volt mélt. gróf Sztáray Nagy-Mihályi Imre uram ő ngha a méltóságos asszonnyal együtt, a ki ezen Ungh vgyének fő ispánnya és mások is.

Mely hugomnak 9a mensis februarii született egy leánykája Hancsus anno dni 1746. de 15a febr. 1747. megholt.

Anno dni 1746. die 22a 8bris istennek bölcs itéletébül 17. órányi betegeskedés után estvéli 8. és 9. óra között bottfalussi házánál holt meg a szegény atyám Pálóczi Horváth Ádám, kinek is meghidegedett tetemit die 29na januarii 1747. temettettük el a battvi templomban általunk készíttetett kriptában nagy solenitással. Született 1691.20a aprilis, élt 55 eszt. és 5. egész hónapokat 22. napokat, Pálóczi Horváth György.

Anno domini 1747. die 17a februarii holt meg Klára hugocskám, kit 19a temettünk el a battvi templomban.

Anno domini 1748. die 1a januarii született Rhédeiné hugom asszonynak Pali fia.

Anno dni 1748. die 1. 9bris lett Teresia hugomnak Bégányi Jánosnénak Bégányi János fia.

Anno dni 1748. die 16. maji jedzettem el magamnak örökös házas társul Bárczán tkts nmz Abauj vmegyében néhai tktes nmzts és vitézlő Bárczai Bárczay János uram ő kgylme árva hajadon leányát Máriát és 3a junii meg is esküdtem vele az édes anyjának méltósághos és nagysághos Kemény Erzsébeth asszonynak eő nagyságának életében, kivel való életem, hogy istennek ő felségének legyen dicsőséges alázatos könyörgésemmel szüntelen esedezni és zörgetni elmulatója nem leszek. Pálóczi Horváth György s. k.

5a 8bris minden ceremonia nélkül elháltam a feleségemet és 11a octobris megindultam Bárczárul vele haza felé 13a érkeztem meg Bottfalvára vele együtt.

Anno 1749. die 24a julii megáldotta az isten egy leány magzatocskával az feleségemet, a kisdednek esett születése mindjárt éjfél után két fertálykor egy órára a skorpió jegy alatt keresztsége volt azon leánykának 27a eiusdem. Keresztatyja volt Mokcsay János uram tktes ns Ungh vmgyének cassae bellicae perceptora, keresztanyja volt pediglen Losonczy Ilona asszony Mokcsay László uram házas társa. Komák Mokcsay László uram, Horváth Gábor bátyám uram ángyom asszonnyal együtt és Pongrácz Ferenczné asszonyom, kit is az úr isten maga szent nevének dicsiretire, dicsőségire, anyaszentegyházának épületire s lelkének pedig idvességére éltessen sokáig és szüleinek s attyafiainak tellyes consolatiójára s örömére, neve pedig ezen kisdednek Anna.

Anno domini 1750. die 5a julii jegyzette el magának jövendőbeli házastársul Nagy-Lónyai Lónyai László uram hajadon leányát Máriát Ádám ötsém uram, ugyan azon napon meg is esküdtek. 4ta octobris innen Bottfalvárul nagy sollennitással megindultunk Vásáros-Naményba a lakodalomba, 5ta oda megérkeztünk, mely nap el is hálta. 6a ebéd után onnan meg indultunk és 7ma jöttünk haza asszonyom anyámnak bottfalussi házához. Isten ő felsége, hogy egymás szeretetiben magának dicsőségére tartsa meg őket s attyafiainak consolatiójára, tiszta szívembül kivánom.

Anno domini 1751. die 4a martii megáldotta az isten a feleségemet leányi magzatocskával Bárczán tekintetes ns Abauj vgyében, kit 11a ejusdem megkereszteltettem Julisnak, keresztatyja Szécsi János uram volt, keresztanyja penig Szentmiklóssi Susánna tektts Markusfalussi Márjássi István uram házas társa. Komák voltak Demeczky Sigmond uram tktts nms Abauj vmgyének szolgabírája, Váczi István uram a kassai reformata ecclesianak lelki tanitója, Olasz Julianna asszony tkts nzts és vtzlő Cserneki Dessőffy István uram házas társa, Susztrik Esztera asszony, Tiszta Pál uram házas társa. Vass Ersébet asszony néhai tkts nzts és vtzlő Szemere Miklós ur meg hagyatott özvegye, Magyari Mária asszony, Szent-Mártoni Mihály uram házas társa. Isten nevellye a maga félelmében.

Anno dni 1751. die 13. maji eladtam nyilomban jutott unghvári házamat Apjok János nevü szabó mester embernek, mint hogy igen elpusztult állapotban vagyon, fedele semmire való, a pinczének kűfala kidülöngőzött, e mellett az első háznak kemenczéje is rosz, ugyan azon háznál az ablak rámái is elrodhattak, általlátván azt, hogy ha a fogyatkozásokat reperáltatni fogom, a manualis munkákon kivül többet száz forintoknál el kellene költenem, háromszáz magyar forintokért oly conditióval, hogy mivel harmadfél esztendő alatt per partes teszi le az árát, fog tanítani a várakozásomért egy szabót számomra, adtam penig zálogban 20. esztendeig.

Anno dni 751. die 29a fbr. vettem meg Ádám ötsém urammal együtt itten Pinkóczon a Pankotai uraimék telekét ötven magyar forintokon, felét a summának én tettem le, felét penig ötsém uram.

Anno dni 1752. die 14a januarii jedzette el magának örökös házas társul Éva hugomat tkts nzts és vzlő Szunyogh István uram tkts ns Szabolcs vármegyének fü commissariussa derék qualificatus ember, az Ábrahámnak, Jákóbnak és Isáknak istene terjessze a maga áldását reájok hogy lehessenek isten anyaszentegyházának örökössi és szegény hazánknak gyarapitói. 6a februarii meg esküdtek 8a lakodalmi solemnitást tartott asszonyom anyám Bottfalván és 11a elvitte a sógor Ibronyba az édes anyjához.

- Az édes anyám csakhamar látván Szunyog István uramnak szegény állapottyát a h. pállyi és köbölkuti portiót árendába kiadta ő kegyelmenek. A jószágot igen pusztítani kezdette, azért két esztendő elmulván, vissza vette a jószágot s árendába is majd semmit nem fizetett.

Anno domini 1752. die 23. februarii megáldotta isten itten Pinkóczon a felségemet egy fiu magzattal, kit 27ma megkereszteltetett asszonyom anyám a tarnóczi predikátorral itthon nem létemben. Kereszt atyja volt bátyám Draveczky László uram, kereszt anyja penig az ángyom Darvas Ilona asszony, koma volt Pongrácz Ferenczné asszonyom, neve a kisdednek Gáspár. Isten ő felsége nevellye a maga szent nevének dicséretire és dicsőségére, anyaszentegyházának épületire s lelkének penig idvességére; adja isten hogy mind hazánknak s mind familiájának szolgálattyára lehessen és consolatiójára a szüleinek.

Anno dni 1753. die 12a januarii vette el isten ő felsége maga nevének ditséretire s ditsőségére Gáspár fiamot ez árnyék világbul, reggeli 11. és 12. óra között. Legyen meg az istennek akarattya. Az úr adta az úr elvette, legyen áldott az ő neve Amen.

Anno dni 1753. die 11a septembris áldotta meg az isten a feleségemet egy leány magzatocskával, megkereszteltettem 16a aequaliter 7 bris. Volt kereszt atyja Mokcsay János bátyám uram, kereszt anyja penig az asszony Galambos Sára asszony tktts nztes és vzlő Lónyay Ferencz uram házas társa. Komák voltak Lónyay Julianna asszony tkttes Gyulaffy Miklós uram hittves társa, Bárczay Juliánna asszony tkttes Lónyay Gábor uram hitves társa, és Pongrátz Ferentzné asszonyom. Neve a kisdednek Erzsébet. Isten ő felsége nevellye maga nevének dicséretire és dicsőségére szüleinek és attyafiainak consolatiójára.

Anno dni 1754. die 5a 9bris. áldott meg az isten feleségemel edjütt egy leány magzatocskával, kit 10a 9bris megkereszteltettünk. Keresztatyja volt Karner György uram ezen Ungh vármegyének fő perceptora és unghvári dominiumnak praefectussa. Kereszt anyja volt Szuhay Eszter asszony tkttes Pongrátz Ferentz uram hittves társa, komák penig Pogány István uram a tkttes Kálnokiana regmtben zászlótartó és Bott András uram és Boronkay Susánna asszony tkttes Karner György uram hitves társa. Neve a kisdednek Klára; ezt is isten ő felsége nevellye maga dicséretire és dicsősségére, s szüleinek consolátiójára. Ezen leánykámot die 1a xbbris 1755. estveli négy óra után kiszóllitotta isten ő felsége az élőknek seregébül, a kit is 4a xbris eltemettettük. Az úr adta az úr elvette legyen áldott az ő neve Amen.

Anno dni 1756. die 29a januarii mindjárt éjfél után megáldott isten ő felsége bennünket viszont egy leány magzatocskával a kit a szent keresztség által beavattattam az istennek anyaszentegyházába die 5a februarii, kinek neve Klára, kereszt apja volt Bott András uram, kereszt anyja mennyem Lónyay Mária asszony Ádám ötsém uram hittves társa. Komák Szabó József uram és Bónis Sófia hugom asszony. Isten ő felsége mindnyájunknak consolatiójára és maga szent nevének dicsőségére nevellye és erősitse a hitben, hogy a mennyei boldogságban részes lehessen.

Anno dni 1757. die 5a oktobris megáldott ujjolag az úr isten bennünket egy leány magzatocskával, kit megkereszteltettem 12a kereszt apja volt tiszteletes mostani deregnyei predicator Albert József uram, kereszt anyja penig Szuhai Ágnes asszony tket. Pongrácz Ferencz uram házas társa; a kisdednek Theresia a neve, kit az isten maga nevének ditséretére szüleinek s atyafiainak consolatiójára tartson meg Amen.

Anno dni 1757. die 1a decembris. Istennek bölcs tettzésébül sokáig való betegeskedése után a szegény asszonyom anyám tekintetes ns és nzts Dráveczi Dráveczky Anna asszony lelkét istennek testét penig a feltámadásig a földnek ajánlotta Bottfalván; kit is 20-dik decembris a báttvai templomban lévő kriptában szegény idvezült atyám mellé eltemettettünk.

Anno dni 1758. die 21. aprilis Hantsus leányomat isten e világbul kiszóllitotta, kit majusnak 10-dik napján a báttvai templomban levő kriptánkban temettek el; isten adta isten elvette, legyen áldott az ő neve, Amen.

Anno dni 1759. die 18a aprilis éjfél előtt tizenegy és tizenkét óra között kedves hitves társamat az úr isten terhétül megszabadította, és megáldott bennünket egy fiu magzattal kit is a szent keresztségnek sakramentoma által die 21a aeque aprilis az istennek anyaszentegyházába béavattuk. Minthogy az úrtul nyertünk fiat, neve a kisdednek Sámuel, kereszt atyja vala tktes nzts és vzlő Kis és Nagy-Lónyai Lónyai Ferencz uram és az ur ő kegyelme élete párja Pongyaleki Galambos Sára vala keresztanyja; komák tiszteletes battvai praedicator uram Bódis István uram, és az ő kegyelme hitves társa Barcsay Juliánna hugom asszony néhai tktes nzts és vzlő Lónyay Gábor uram megmaradott özvegye és mennyem asszony Lónyay Mária asszony. Az úr isten a kisdedet maga szent nevének ditséretire s ditsőségére tartsa és nevellye szüleinek és atyjafiainak consolatiójára, Amen.

Anno 1760. die 3a aprilis Sámuel fiacskám meghala, kit is eltemettettem a báttvai templomban lévő kriptánkban nagy pénteken az az 5a aprilis. Csak hamar azután die 15ta Homonna felé indultam Lengyelországba Sinyava nevü várossába a holott a boraim voltak, a feleségem is bekísért és ott mulatott egy egész hétig, azután a feleségem visszajött, magam penig a Viszlának áradását ott vártam 14. hétig, augusztusnak 18-dik napjáig; addig hajót csináltattam, mely kerűlt 34. aranyomba. Hat evezőst fogadtam, egy kormányozót és egy sztirnyiket. Isten segitségével megindulván a hajón egy egész holnapig mentünk Danszka nevü várossában, ott minden hordótul le kellet tenni a két két aranyat, azonkivűl a pinczétül hetenkint öt öt tallért, a szobátul egy egy tallért kellet le tenni. A borok 15. hét alat kivált a melyek legzsirosabbak és jobbak voltak ki nem tisztultak s azért is hirtelen el nem kelhettek.Danszkán való mulatásomnak idejében die 8a julii holt meg szegény idvezült napam asszony mélt. és nghos Gyerő-Monostori Kemény Erzsébet asszony, kit is sok uri rendek concursusával temettek el die 17a augusti. A feleségem előtte való napján a temetésnek lebetegedett és szűlt fiat, éppen mikor a hajnal hasatt, isten tisztelete után minthogy az úri atyafiak, tiszteletes actor uraimékkal már ott voltak, a kisdedet megkeresztelték Györgynek. Kereszt apja Kácsándi László uram az asszonnyal Bárczai Bárczay Kata asszonnyal (a ki kereszt anyja vala) volt, komák az egész uri atyafiak; a kik már akkor ott voltak. Az úr isten a kisdedet a maga dicsőségére nevellje, s mindnyájunknak consolatiójára, Amen.

Tiszteletes superintendens Csai Márton uram volt az első actor, a második a sáros-pataki collegiumnak öregbik professora tiszteletes Szattmári Paxi Mihály uram, 12. tógás deákjaival edjütt, a kik harmoniával éneklették el a holtat, a kit az Alsó-Bárczai puszta templomban levő familia kriptájában szegény idvezült ipam Bárczai Bárczay János uram mellé temettek el.

20ma decembris indultam meg Danszkárul; a boroknak egy részét jó áron adtam el de nagyob részét csak tukmáért kellet elvesztegetnem, mivel a Prussiai király Fridericus a Moszqua táborát megszalasztotta, a kik éjjel és nappal költöztek a Viszla vizén által, ugy hogy a danszkiak nagy rémülésben voltak, annyira hogy minden gazda minden nap tartozott irásban beadni a város tisztének a vendégeinek számát, fegyverrel a városba senkinek nem vala szabad bejönni, és reggel kilenczedfél órakkor nyitották ki, estve penig három órakkor zárták be a kapukat. A Moszqua czárnénak residensétül vettem ki jó passust, mely ha denegáltatott volna, nehezzen kár nélkül jöhettem volna ki Lengyelországbul mivel a Moszqua kozákjai s katonái felpraedálták volna; esett hazajövetelem Toronya felé Krakóba, onnan Szepes vármegyébe Krigbe jöttem Draveczky Imréné ángyom és néném asszonyhoz, a portékát addig magam szekere hozta, onnan osztán fogadott szekér vitte Sárosra, Sárosrul Bárczára a bárczai csigás szekér. Ott distrahálni akarván a portékámot a kassai kereskedőknek a kiknek megjelentettem bona fide hogy még én a harminczadot az eladandó portékákért nem adtam meg s nem is insinuáltam irántuk magamat s tanítsanak meg mit cselekedjek, mivel én kereskedő nem voltam soha, én a tevő leszek. Arra azt felelték a kereskedők, hogy ha a portékára megalkhatnak, ők készek lesznek a harminczadot letenni, azzal terminus praefigáltak, mikor jönnek ki hozzám a portékának megvisgálására, eljövén azon nap, compareál a kassai harminczados és a portékáimra reá teszi a kezét, azzal bemegyen Kassára és a kassai kamarának béád, a kassai kamara admoneáltat és pecsétet tétet a portékáimra. Mászszor is admoneáltat, hogy a portékát adjam a bíró kezében, én ezen admonitiónak nem engedelmeskedtem, hanem admoneáltattam judicialiter a harminczadost, hogy vegye fel tűlem a harminczadot, azzal Tkáros felé az az die 12a februarii 1761. kiindultam Bárczárul az egész portékáimmal s haza ide Pinkóczra jöttem die 15a; a feleségemet itthon nem tanáltam, mert Bárczára hozzám ment, a ki is ottan a hűlt helyemet tanálta, ugy osztán 16a kiindult Bárczárul és 17a jött haza én 18va az unghvári harminczadost kihozattam ide és a portékát perlustráltattam vele, az unghvári harminczados csakhamar meghala, helyében az unghvári sós ur substituáltatik harminczadosnak, a kihez bementem Unghvárra hogy a harminczadot adjam meg, a harminczados vagyis sós ur azon okbul minthogy a kamarátul parantsolattya vagyon, hogy fel ne vegye, nem vette. Esztendő mulva a kamara birót kér a ns vármegyénktűl és actiót formál ellenem s certificáltat. Compareálok. Semmi exceptiókra nem mentem hanem mindjárt meritumba beléptem. Öt nap alatt a processus concludalódott; én convincáltattam négyezer kétszáz forintokban s az appellatát meg nem engedte a bíró a ns vármegyére, hanem extra dominium a felséges királyi táblára, a mikor a bíró kijött ide Pinkóczra foglalni, oppositióval éltem. Azúta hallgat az írás. Én ugyan felséges királynénknak, a pozsonyi kamarának szép instantiát submittáltam, de semmi feleletem nem jött reá mind ekkoráig, az az . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Anno 1761. die 14ta decembris szült a feleségem egy fiat, ki minthogy majd irhatom hogy idétlen az az kilencz holnapos vala, megkereszteltettem, tiszteletes esperest Bódis uram kereszt atyja vala és hitves társa kereszt anyja. neve a kisdednek András. Tartsa meg az úr isten a maga dicsőségére Amen.

Anno 1763. die 7ma martii áldotta meg az úr isten a feleségemet szüléssel és szült egy leány magzatocskát kit megkereszteltettem 9na, kereszt apja volt Pálóczi Horváth Ádám öcsém uram kereszt anyja Szerencsy Gerzsonné asszonyom volt, a ki elsőben Szuhainé azután Pogányné volt. A kisdednek neve Anna. Az úr isten nevellye a kisdedet mindnyájunknak örömére s a maga dicsőségére Amen.

Anno domini 1765. die 15ta martii nagy égzengések és villámások voltak, az egész telünk esős és lágy időbül állott, ugy annyira mind az emberek nagy részint betegséggel töltötték idejeket, sokan meg is holtak. A marhák, juhok, sertések, szarvasok, őzek . . . . . . etc. még tavaly az egész országunkban hon a szájakra, hon a lábaikra betegeskedtek. Sok hellyeken döglöttek és döglenek is continuative mostanság is, isten tudja mit akar velünk, légyen szent akarattya.

Anno codem die 16ta junii reggeli két és három óra között megáldotta az úr isten a feleségemet egy fiu magzatocskával, kit 20a a keresztségnek sakramentoma által be avattuk az istennek anya szentegyházába; kereszt atyja volt a kisdednek tktes nztes és vzlő Draveczky Gáspár ötsém uram, kereszt anyja az asszony Pongrácz Ferenczné asszonyom, komák Szunyogi István sógor uram, Pál ötsém a mennyemmel és Bódis Dániel. Neve a kisdednek László. Az úr isten a kisdedet tartsa meg a maga anya szentegyházának gyarapítására szegény elalélt nemzetünknek és familiájának s atyjafiainak diszére és teljes consolatiójára Amen.

 

(Más irás.)

 

Anno 1771. die 30a maji eskütt meg tts ns nzts és vzlő Ipi Bydeskuti Imre uram a bátyám P. Horváth Ádám legnagyobb leányával Máriával és 30a el is vitte tts ns Közép-Szolnok vármegyébe Sző-Demeterre. Junior Georgius Horváth de Pálócz Georgii filius mp.

Anno 1775. die 19a aprilis eskütt meg Sissári Sissáry Jósef úr ugyan a bátyám kissebbik leányával Susánnával és el is vitte tkts ns Zemplén vármegyébe Kakra.

Anno 1776. die 4a augusti eskütt meg sissári Sissáry Estván úr ugyan a bátyám középső leányával Soffiával és ugyan Kakra vitte.

Anno 1778. die 1ma novembris mentem Kassára az academiára jus patriumot tanulni.

Anno 17. . die . . . . . . . vette el a bátyám P. Horváth Pál magának örökös házas társul másodszor, néhai ttes ns és vzlett Bernáthfalvi Bernáth Imre úr hajadon leányát Erzsébetet, ttes ns Zemplén vármegyében M. Jesztrebben.

Anno 1784. die 13a septembris kedves testvér ócsém Pálóczi Horváth András, az fels. úr istennek szabad bölcs rendelésébül, hirtelen nyavalyájába estvéli 6. óra tájban lelkét teremtőjének ajánlotta, ttes ns Pesth vármegyébe Hartyán nevü hellységbe, az asszonyom anyám jószágába, és ugyanott a közönséges temetőbe cripta formán ásott sirba eltemettetett a mostoha üdők miatt csak ének szóval. Az úr adta az úr vette el. Áldott legyen az ő szent neve érette.

Anno eodem die 21a xbris néhai boldog emlékezetü bátyám idősbik P. Horváth Ádám ur két napi betegeskedésébe lethargusba esvén, reggeli 3. és 4. órák között lelkét teremtőjének megadta és 24ta ejusdem maga neve napján a báttfai templom alatt levő familia kriptájába betétetett. Koporsóba tette tiszteletes Horváth Sámuel uram az eőri predicator predicatióval itt Pinkóczon, a báttfai templomba pedig predikált a test felett az akkori báttfai predicator tiszteletes Tóth Mihály uram.        Ifj. P. Horváth György m. p.

Anno 1785. die . . . . . . . . . . esküdt meg kedves néném Ersébeth kedves férjével Somlyai Szilágyi Jósef úrral. Áldja meg az Isten mind a két részt egymáshoz hív szívvel és jó gyermekekkel hosszu élettel és minden lelki testi áldásokkal.

Ugyan ezen esztendőben maradtam itthon végképen, pesti patvariámat és az ttes kir. tábla mellett viselt juratusságomat végezvén, mivel az méltóságos gróff és feő ispán urunk (Sztáray és Nagymihályi Filep János úr) eő nagysága az ttes ns vármegye táblájához feleskettetett még 1784. esztendőben circiter novemberbe. 1785-be itt januario az tractus coadjutor curatornak tett, mely megesvén azonnal az felséges 2dik Jósef ekkor dicsősségesen uralkodó császár eő felségétül, az parochiák fundatiojiknak concsriptioja iránt parancsolat érkezvén, a több ttes vármegyék között ezen tttes Unghvár vármegyére is, az ezen ns vármegyében levő minden reformata parochiákat conscribáltam tractus notarius tiszteletes Vályi Márton és assessor tiszteletes Jánosy György uraimékkal; az negyed napi hideglelést is, a melyet ámbár néha egyczer másszor a chinával való élés és az szoros dieta el hagyattak vélem, az orvosság által el nem hagyathatván magamnak a tizenhatodik hónapnak a végén, ezen parochiák conscriptiójának ideje alatt hagyatta el vélem bátyám Petrovay Jósef ur recomendatiójábul az jó féle basa-rózsa eczetbe maceralt –öszve törött fenyü-magnak a leve, három egymás után következett paroxysmusaim elein egyszerre megírva a fenyü magot, ugyanis a paroxysmus órája előtt 24. órával egy boros pohárt tele töltvén véle, megtörtem, lett törve fél pohárral és azt tele töltöttem basa-rózsa eczettel és a tört fenyü magh ezen eczetbe ázott egész a paroxysmus idejeig, ekkor kifacsartam a levét keményen, és így egyszerre megittam, ezt három egymás után következett paroxysmusokon continuálván. Áldott legyen az úrnak dicsőséges szent neve érette, hogy erre az orvosságra vezérlett, mert az hosszas negyed napos hideglelés már ugy elgyalázott és öszve rontott volt, hogy az jártányi erőm is alig volt, és az medicusok is desperáltak már felőllem. Ezen hideg lelésbül kiépülvén

1786dik esztendőben felállíttatván az ő felsége parancsolatjára az continua sedria, ennek egyik tagja lettem, és mint legfiatalabb assessor az ezen sedria előtt folyt perek taxait az régi mód szerint beszedni kötelességemmé tetetett. Megváltozván azonban ugyanezen esztendőben az vármegyék mind törvénye, mind polgári igazgatásának módja, ő felsége az főispánok helyébe az egész országba tiz királyi commissáriusokat rendelt, ide Unghvárra küldődött méltóságos báró Révay Simon (tit.) ő excellentiája királyi commissáriusnak és ezen tekintetes nemes Ungh vármegyén kivül tek. nemes Beregh, Szathmár, Ugocsa és Máramaros vármegyék is főispáni s k. komissáriussi hatalma alatt voltak. Bejövén ő excellentiája Unghvárra, csakhamar restaurált, az mely restauratio után az gyülések megtiltattak és meg is szüntek. Az publico politicumokat folytatták a viceispán, notárius és fiscalis urak magok, kiknek is kötelességek volt mindig Unghváron lakni és az királyi vagy szabott órákon a nemes vármegye házánál lenni; az juridicumok vagy is processusokban való bíráskodás elvétettek mind az viceispánoktól, mind az szolgabiráktól és ugyanazért cessálni kellett az esküdti hivataloknak is mindenütt, hanem minden vármegyében subalternum judicium nevezett alatt állandó törvényszékek állíttattak fel, a mely törvényszékek az ugynevezett novus ordo judicarius és forma processus judicarii rendelései szerint itélték a pereket, azért uj törvényformához kellett a districtualis, királyi és septemvirális tábláknak is magukat szabni. Itt az nemes Unghvár megye subalternumán praeses volt csicseri Orosz Gáspár uram, az előtt ord. viceispány, assessorok: Figei Csató Jósef uram volt generális perceptor, pálóczi ifj. Horváth Pál uram volt subst. viceispán, iványi Fekete János uram volt főszolgabiró és Fejér András uram. Ezeken kívül actuarius volt domanoveczi Zmeskál Antal uram. Regestrator: Szigeth-eöri Eöry Mihály uram. Ezeken kívül voltak sindicus, pauperum advocatus, cancellisták és auscultánsok; ezen két utóbbiak exhibealták az irásokat, az auscultánsok peragálták az inquisitiokat stb. Az publico politicumoknak folytatására csak olyan individiumok aplicáltattak, a kik a német nyelvet értették, minden akár vallásra, akár nemre való tekintet nélkül. A sallariumok is megbővittetett az tiszteknek , az helységek pedig kényszerittettek notariusokat tartani. Ha egy helység nem bírta, többen együtt; a földes uraságok officiosa sedeseket kénytelenek voltak jobbágyaiknak és cselédeiknek tartani, a honnét az appellata az viceispány eleiben ment. Az halálos büntetések helyébe egyéb rabság és testbeli büntetéseket rendelt ő felsége az ugynevezett »Sanctio Criminalis« nevü könyvben.

Ezen időben állíttatta fel ő felsége mindenütt ezen nemes vármegyében is az ugynevezett alcomissioit, a melybe a praeses volt az alcommissarius és egy oeconomus volt mellette, ezeknek vigyázatok alatt s hatalmukba voltak azon individiumok a kik a helységek határait mérték lánczczal és mensulával, a kik mivel ki nem tőttek a tanult indzsinérekből az alcommissio által különösen taníttattak az e végre kiadott instructio szerint é neveztettek dirigenseknek, kikkel is szabad volt ugyan megegyezni a földes uraságoknak az mérésért, de ha meg nem egyeztek, az alcommissio határozta meg munkájoknak bérét, a melynek cassájából bőv fizetést is vettek munkájokhoz képest. Ezen mérés dolga már majd nem tökéletességre is ment, a midőn, ő felsége halála előtt kevés idővel retractálta minden ujításait és a mérés munkáját is cassálta, a vármegyéket a maga törvényes régi állapotjokra is visszatette.

Ezen időben bocsátotta ő felsége ki az tolerantialis ugynevezett parancsolatját is, az melyben az helvetiai s augustai vallást tanítóknak és a nem egyesült orosz hiten valóknak is bizonyos törvények alatt szabad gyakorlását engedte meg vallásoknak. Ezen tolerantialis parancsolatnak publicatiója alkalmatosságával az mélt. grof Sztárai és nagymihályi Sztáray Fülep János ur ő nagysága mint akkor még főispáni hivatalban lévő, minden azelőtt akár pecsét, akár per alatt levő templomainkat - melyek a katholikus atyafiak birtokában nem voltak - felnyitottaknak és felszabadultaknak declarált publice, mely okon is a zahari és berei, azelőtt sok időtől fogva pecsét és tilalom alatt volt templomaink is ez időben nyittattak fel, de ezután csak hamar explanatorium parancsolatot küldött ő felsége, a melybe szorosabb határok közé szorittattunk, az felnyitott templomainknak mindazonáltal birtokában mindenütt megmaradtunk; a kath. plebános uraknak azelött a mi filialis helységeket lakó felekezetünk által fizettetni szokott stola és lecticale is végképen cassáltatott ő felsége által. Ekkor szabadíttattak fel a cseh és morvaországi, ugy szintén az német birodalombeli lutheranusok és reformatusok is arra, hogy magok vallásu praedicatorokat vigyenek magok közé, de a kiken mindazonáltal megmaradt az kath. helybeli plebánosoknak fizetni szokott fizetések terhe is. Cseh és Morva országokban nagyobb részint innét Magyarországból mentek praedicátorok.

Magában az pápista vallásban is sok változtatásokat tett ő felsége, a processiókat, vizkereszti coledákat, ugynevezett marianum sodalitiumokat és sok innepeket is cassált; az protestánsok házassági pereit az szent széktől elvette és a törvényszékeknek adta, bizonyos törvényeket vagy rendeléseket tévén,  a melyek szerint kelljen ezen pereket itélni, sok szerzeteseket cassált, sok conventeket reducált, a leleszi és jászai conventeknél volt archivumot előbb az több cáptalanok és conventek archivumaival egyetemben Budára vitette fel, akarván világi emberek gondviselésére bizni, mint az franciscánusoktól elvett várbeli clastromba, de idővel azután a leleszi és jászai conventnek archivumokat Egerbe az káptalan archivumába vitette, az cáptalanokat archivumaikkal együtt meghagyta; az elszedett papi jószágokat pedig fundus religionis név alatt administráltatta, mely miatt miután ő felségén semmit nem vehetett az római pápa (Pius 6tus), maga jött le ő felségéhez Bécsbe, de ugyancsak semmit nem fordított a dolgokon. De ki tudná leírni voltakép a változásokat és ujításokat.

Ez időben a mérés bejövetele után ezen nemes Unghvár vármegyében is az oroszság között, de kivált Beregh, Ugocsa és Máramaros vármegyékben nagy szükség volt; a szegénység gyökerekből, kukoricza csutkákbul és fürészporból is kényteleníttetett magának kenyeret késziteni, az mely miatt éhel is, de a rosz kenyértül kapott dagadás miatt is igen sokan meghaltak, kiváltképen az hegyeken az oroszság között. Az egész alföldön is nagy szükség volt mind az élet, mind pedig az takarmány dolgában az nagy szárazság miatt, ugy hogy az alföldrül ezekbe az felsőbb és szükebb határú vármegyékbe jöttek fel sokan telelni marhájokkal együtt. Sokan lakni, sokan nyomtatni és egyéb munkára vagy koldulni is, sokan pedig életet venni. Az gabonának köbli felment 12. váltó forintokra, egy szekér széna 15. forintra.

Ez a szükség egynehány esztendeig egymásután igy ment, hol nagyobb, hol kisebb mértékben; hanem ő felsége megértvén ezen nagy szükséget, életet szedetett be pénzen a magazinumokban, és ugy osztotta hitelbe, bizonyos és igen türhető áron a szegényebb rendüeknek. Sok helyen az nemesi renden valók is vettek magoknak ilyen életet, mivel 1789. esztendőben az alföldön ki se költ a vetés a nagy szárazság miatt. Hanem épen következő esztendőben volt Hóra és Kloska nevü oláh paraszt vezérek alatt praedálás Magyar országnak az Erdély felé való részein és bent Erdélyben is. Ez a két fene paraszt bujnyik vezér alatt öszszevert sok oláhokbul állott sereg nagy vérontásokat, pusztításokat, templomoknak, úriházaknak, királyi cassaknak és sok helységeknek felpraedálását vitte végbe, sok uraságokat familiástul kipusztitott, és hanemha az szomszédok és lakosok visszaverték volna, tovább, tovább mindig erősödtek és terjedtek is volna; nemegyesült oláh papok is mondottanak hogy voltak közöttük és vélek egy értelemben. Végre ezek csakugyan megfogattatván, kerékbe törettettek elevenen és igy aztán lecsendesedtek az népei is.

Ezen fatalitásokat követték más ujabb szerencsétlen idők. A száraz időkben mindenféle sok égések történtek; ebben a vármegyében N. Kapos és Cseppely majdnem egészen, templomaival együtt megégett. Pálóczon sok házak, és köztük a Horváth Mihály és Lajos bátyámék háza is; Bátya majdnem egészen, Mátyoczon Krasznecz Sámuel és Orosz Joakim urak házai, Jenkén sok házak, Minajban s egyéb helységekben is. Nagymihály is ekkor égett meg nagyrésziben stb.

Ezek után voltak ismét menykőhullások is sok helyeken, itt Pinkóczon 1789-ben 22. junii épen hajnal előtt ütött meg egy házat, az Malankó Jankóét, egyebütt is sok helyeken.

Ezen felséges II. József császár uralkodása alatt nagy háboru tartatott az török ellen is esztendőkig. Végre a mi népünk a töröktől sok várakat elnyert, ugymint Belgrádot Otzakot, Kotzinót, stb. báró Laudon vezérlése alatt.

Második királyi commissáriusnak tétetett ezen ugynevezett munkácsi circulusba, revocaltatván b. Révay Simon ő excellentiája, Rozenfeld András uram ő excellentiája.

 

 

 

P R O   N O T A

 

Az familia protocollomába be írni valók rendszerint így következnek:

1ben    Az szegény atyám halála (megholt 4a martii 1787be eltemettetett maji) az azt meg előzött Bárczay Mihály András és János halálaival együtt.

2or      Az én házasságom (jegyet váltottam 1788, hazahoztam pünkösd után) és Pazonyba őszre kelve történt majd nem halálos betegségem, az szűk bortermés.

3or      Az Jozsef császár halála és az vármegyének törvényes szabadságának vissza jövetele. Ez alkalmatossággal Mélt. gróf Sztáray János eő nga feő ispányságot visza kapván restaurált, ekkor nyert hivatalom.

4er      Az ipamnak halála, Mariska leányom születése (született 24a sept.; megkereszt. 25a) 1790.

5ör      Országgyülése; Banderium.

6or      Sinodus 1791

7er      Ország gyülése, 1792.

8or      Simtsu fiam születése. (sz. 6a febr. 1792; kereszt. 7a febr.) Pál bátyám halála.

9er      Az ungvári -

10er    Pinkóczi templomok építések kezdete.

11er    Miklós fiam születése. (30a apr. 1794. keresz. 1a mai)

12er    Templomok felszentelése (Pinkótzi 1a Ungvári 8a mai) és

13or    Halála Miklóskánknak. (meghalt 27. apr. 1796, eltemettetett 1a maji Pazonyon).

14.        Az asszonyám halála. (megh. 22a koporsóban tétetett 24. martii 1793. temettetett 15. aprilis.).

15.        Juliska halála (mhlt 12a koporsóba tétetett 13a eltemettetett 27. apr. 1795.)

16.        Második restauratió szbirói hivatalom.

17.        A mi osztályunk és László öcsém külön menetele.

18.        Az Budán exequált szerencsétlenek dolga.

19.        Boriska leányom születése s halála, (született 10a martii; mh. 15. 1796. eltemet. 17a ejusdem a pinkóczi kriptába.)

20.        Insurrectio. Az én resignatióm 9a Januarii 1798. Laczi öcsém hivatala; vice sz. birónak tétetett.

-        16a sept. Lasztamérban superintendes gyülés tart.

21.        3ik restauratio.

22.        A franczia királyi háznak szomorú történetei, nagy háború.

23.        Erős nyár, szűk termés. 1799.

24.        Pápának, primásnak, egri és más püspököknek halála.

25.        A tractusnak kiszélesitése.

26.        A kastélynak bezsindelyezése.

27.     Die 20. et 21. jan. 1800. A jeget a viz nagy feltolódása miatt meg nem indithatván, itt a falu mellett egy nehány helyen az tőtéseket meghágta, megszakgatta, sok helyen nagy károkat tett az kijött árviz; többnyire minden házak, kamarák, csürök és ólak is telementek vizzel, olyan helyeken is, a hová ez előtt ember emlékezetire nem ment, a templom is telement.

PRO NOTTA. (külön kis 8-ad iven.)

Az matricularis familia könyvébe beírni valók igy következnek:

1.   1786ban megváltozván a vármegyék törvényes és polgári igazgatásának módja, a főispányok helyett, kir. commissarius - a kiknek ezen a részen 5. megyéje u. m. (. . . . . ) volt, rendeltetett, ilyen volt elsőben itten b. Révai Simon úr, a ki ez esztendőben restaurált ugyan, de csak azokat applicálta a hivatalokra, a kik németül tudtak és a kik a despoticum imperiumot könnyen szenvedték a haszonért, ez alatt a köz- és különös gyülések megszüntek, sőt megtiltattak, continua sessiók tartattak, az el nem végzett perek is continua sedriák előtt folytattattak. Az után subalternum judicium állittatott fel: 1. praesesből és 4. assessorból, ezeknek adatott egy ordo judiciarius és ahoz tartozó forma processualis és sanctio criminalis nevü könyvecskék pro cinosura a régi törvény helyett. A földmérés is ekkor kezdődött circumscriptive.

Az Hóra villongása dolga.

2.       Ur atyám halála circumstantialiter.

3.       Az én házasságom; Pál bátyám halála.

4.       Uj restauratio és hivatalom.

5.       Mariska leányom születése és az ipam uram halála.

6.       1790. és 91be országgyülése; ezen megyék deputatusai nevek.

7.       Synodus deputatusaival együtt circumstantialiter, NB. 1792. országgyülése.

8.       Simtsu fiamnak születése. NB. Az asszonyámnak halála; a templomok fundantur.

9.       Miklós fiamnak születése s halála.

10.   Boriska leányomnak születése s halála; nb. Juliánna néném halála.

11.   A pinkóczi templomnak és akkor egyszersmind egymásután az unghvárinak is felszentelése.

12.   László öcsémnek külön menetele K.-Gejöczbe, stb. más hivatalom és resignatióm.

13.   Az Budán exequált szerencsétlenek dolga a maga seriessében.

14.   Az 1799ik esztendőnek ezen vármegyére nézve mind tavaszi életbe, mind szénába mind borba terméketlen volta az igen essős idők miatt. Az előtti fatalitások u. m. éhség, égések, menkő hullások.

15.   Az unghvári tractusnak a zempléni tractusból lett nagyobbitása.

16.   A kastélyt bezsindelyeztettem.

17.   Az pápának, primásnak, egri és több püspököknek halála.

18.   A francziák állapotja.

19.   A banderium és insurrectió. etc.

 

(A könyv tábláján belől).

 

Haec tria tabificam pellunt adverbia pestem.

Mox, procul et tarde, cede recede redi.

                                          Bertóti Anna.

 

Euripides: Nullus est qui molli et vitiose vite studens, gloriam

adeptus sit.

Justitia in se se virtutes continet omnes

 

Ao dni 1631. die 23. decembris löttek kezesek az Szennay Szennay Soltiz Gergely, Vinnay, Pálóczy Radicz Pál, Biró György, Somogyi.

 

(külön lapon.)

Anno dni. 1638. eztendőbeli pozsonyi országgyülésében kértem per defectum seminis az Lónyay Menyhárt vasvári, batizi, kis-kolczi falukbeli rész jószágát, Vasváriban egy udvarházzal együtt, Eszterhas Miklós palatinustól. Ezen esztendőben aprilisnak 12. 13. napjainstatuáltattam magamot. Ezen aprilisnek 15. napján referálták. Kidey János uram volt regiusom, conventuális Petrus Ciki.

Az jobbágyoknak számok nevek hasonlóképpen az pusztáknak is.

Vasvári nevü faluban egy udvarház cum pertinentiis.

 

jobágyok Vasváriban:

                   Bene Gáspár,                                                                Kasos András puszta,

                   Szilva Gergely,                                                             Kováczi Mihály,

                   Kováczi János,                                                             Hragyás Máté fia,

                   Ludas András,                                                              Kódis György puszta,

                   Kerekes Jakab,                                                             Tóth Albert puszta,

                   Kasos Gergely,                                                             Kováczi György puszta,

                   Zántó Miklós,

                  

Batiziak száma:

                   Elek Gábor,                                                                  Eperies Mihály puszta,

                   Oláh Bódizsár,                                                              Saradi János puszta,

                   Orbán János,                                                                 Kerekes János puszta,

                   Lukáczi Jakab,

 

Kis-kocziak száma:

                   Finta István,                                                                  Finta György,

                   Vaida Imre,                                                                   Vaida János,

                   Tiba Márton,                                                                 Tiba István,

                   Orosz János,                                                                 Veres Sebestyén puszta,

                   Orosz Máthé puszta,

 

(külön lapokon.)

 

Acquisitiói asszonyom anyámnak ezek melyek a 22. 8bris 1746. lett.

Adott Pirinyi János nagyságának bizonyos jobbágyoknak árában   .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  . mfor. 130.

Csengeriné asszonyomnak.  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  . »    200.

Darmai portióért  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   .  .  .  . »   1600.

Melczerné asszonyomnak .  .  .  .  .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   .  .  .  . »   320.

In revindicationem portionis H. Paliensis et Rézallyaiensis  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   .  .  .  . » 1472.

Szegény atyánk temetésére az naturalékon kivül elköltött készpénzt .  .    .  .  .  .  .  .  .  .   .  .  .  . » 1000.

Die 22. oct. 1746. meghalván szegény atyánk Pálóczi Horváth Ádám, attúl fogva levő jószágunk proventusa e szerint következik:

Eladtunk 5 hordó ord. tarczali bort és 47. asztalag asszu szőlő borát 1065. hollandiai aranyokon

     facit h. fl. .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  . .  »  5239.80

Sertésbül bevettünk in jan. 1747. .  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  . .  .  . »   750.—

Tiszántul való jószágbul bejött .  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  .  . .  .  . »         -.-

Az Zicsy causajában az expensák mennek e szerint miolta a szegény atyám megholt ab ao 1747. 22a octobris.

Bosnyák uramnak három pár igen kövér sertést huszonnégy vftjával a felhajtásával együtt tesz mfor. 73.44.

Praeses Dobai uramnak egy paripát ajándékoztunk consideráltattik 15. aranyban teszen              »  74.25.

11a sept. 1748. resummáltatott a causánk, akkor Eperjesen laktam két egész hétig, elköltöttem         13.20.

20a jan. 1749. újjabban assumáltatott a causánk, akkor Eperjesen laktam egy egész holnapig,

egy hétig penig megtartott az utazás, és igy az úti költséggel együtt elköltöttem  .  .  .  .  .  .  .  .  . »   45.—

Sógor Orosz Gábor uram adott egy paripát, az is consideráltatik  .  .  .  .  .  . .  .  .  .  . .  .  .  .  .  . »    74.25.

Die 20a dec. 1750. hajtatott asszonyom anyám a prókátornak egy pár hizott sertést, ez consider. .» 24.—

Az előtt Ádám öcsém urammal asszonyom anyám csigás öt lovain s szekéren voltam Eperjesen

     két egész hétig, elköltöttünk  .  .   .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   .  .  .  . .  .  .  .  .  .  .  . .  .  .  »    20.40.

Die 19a jan. 1751. Ádám öcsém uramot magát küldte asszonyom anyám ki, és három egész hétig

     és egy napig odajára; elköltött  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .   . .  .  . .  .  .  .  .  .  .  . .  .  . »    30.60.